Augusztus havának 4. napja - hajnal, kastélyom dolgozószobája
Tegnap este kialvatlanul ébredtem mert a szél olyan erősen fújt nappal, hogy nem tudtam tőle aludni. Hogy a morcosságnak elejét vegyem, lementem a pincébe rendetlenséget csinálni és megfegyelmezni a svábbogarakat akik egyre többet lazsálnak. Utasítottam őket, hogy ezentúl ne csak a pincében és a tornyokban, hanem a vendégszobákban és a konyhákban is teljesítsenek járőrszolgálatot. Összehívtam a fia tornyokból a denevéreket is és előadást tartottam nekik arról, milyen az igazán gonosz lény és mik a napi teendői, mivel lelkes - akarom mondani lelketlen - hallgatóságnak bizonyultak, megjutalmaztam őket egy éjszaka szabadfoglalkozással.
Majd, hogy a kondícióm megfelelő legyen, körbelovagoltam a birtokot ellenőrizve annak elő, halott és élőhalott lényeit - sajnos mindent rendbenlévőnek találtam így nem maradt más hátra mint az indulás. Itt jegyezném meg, hogy a kincstári tulajdonból a mai éjszaka igényeltem egy nyerget, mivel hátasom erősen - a szó szoros értelmében - megromlott fizikai állapota miatt egészen feltört.
Az indulás a szokásos módon zajlott le, azonban most a Kétségbeesés ingoványán keresztül kocsikáztam át az emberek világába - egy lakótelepre szólt a mai rendelés.
Egy spájzban, miszerint éléskamrában eszméltem a Kökörcsin utca 16 szám alatt. A nagyobbik szobából a szülők egyenletes légzését hallottam, éreztem szívük szinte egyszerre dobban - most azonban nem őhozzájuk jöttem. Behúzódtam az árnyakba és egy kis lámpalázzal vártam az első embert akit megijeszthetek. A gyermek fel is tűnt az előszobában, lopva bepillantott szülei szobájába majd a konyha és a spájz - miszerint éléskamra - felé iramodott. A legfurcsább az volt, hogy a karján lévő élettelen medvebábhoz beszélt : - Látod Füles ? Csak ilyenkor tudok Neked enni adni, mert anyuék nem szeretik ha etetlek vagy beszélgetek Veled.
Meglepő dolog volt, mert ugyan én is beszéltem élettelen tárgyakhoz, csontváz szolgákhoz, svábbogarakhoz, ám azok mindíg válaszoltak : - Mester, igen Mester. Természetesen Mester. Úgylesz Mester. Viszont ez a mackó nem válaszolt a lánynak, mégis úgy tűnt megérti. Hogy szavamat ne felejtsem az apróság kimerészkedett a konyhába, majd a fülét a spájz ajtajára tapasztotta : - Rendben Füles, mehetünk !
Minden olyan gyorsan történt, hogy szinte nem is kaphattam észbe. Kiléptem az árnyakból ( szemem parázslott, köpenyem lobogott, tekintetem még egy harcedzett múmiát is megrémísztett volna ) és pusztító erejű rugást kaptam a gyomromba, minekfolytán beestem a cseresznyebefőttek közé.
- Kamehame ! - kiáltott a kislány.
Egyenlőre azon gondolkodtam, hogyan kell levegőt venni, majd álmot bocsátottam az ébredező szülőkre és egy picit lelassítottam az időnek az ő folyását.
- Én vagyok Shongoku lánya Shongolány ! - mondta, amikor fölém hajolt.
- Megütötted magad ? - kérdezte - Nem akartam olyan nagyot rúgni.
Köpenyem bugyraiba kotorászva elővettem jegyzetfüzetemet : - Ki az a Shongoku ? - kérdeztem, majd folytattam : - Nekem itt az áll, hogy : Virág, 9 éves, nőnemű, megijeszteni mert lopja a mazsolát az éléskamrából, úgyismint spájzból.
- Te vagy az Ijesztgetős rém ? Egy Mómár ? - válaszolt kérdésemre egy újabb kérdéssel.
- Igen, de most mondjuk Te megijedtél és nem fogod többet lopni a mazsolát. Rendben ? - próbáltam fegyelmezni.
- De akkor Füles éhenhal ! Egyébként is az Ijesztgetős rém nem is így néz ki.
Éreztem ahogyan kezdek átváltozni az ő képzelete szerint.
- Hosszúkás feje van. - mondta és fejem megnyúlt mint egy kutyának.
- Nincs ilyen borzas haja, hanem teljesen kopasz. - hajam eltűnt és szemem izzása kialudt.
- Hatalmas fogai vannak, meg karmai és pikkelyes a bőre. - úgy is lett, aztán megfogta a kezemet és kisegített a befőttek közül : - Gyere Krokó bemutatlak a többieknek !
Az éjszaka hátralevő részében volt szerencsém megismerkedni Plüsivel a birkával, Zsófival a háromlábú tehénnel, és Borkóval aki állítólag egér volt, de eredetileg kutyának készítették. Rengeteget beszélgettünk, de mivel közeledett a hajnal sajnos el kellett búcsúznom újdonsült ismerőseimtől és Virág hosszas kérlelésére megígértem, hogy majd szerét ejtem egy újabb látogatásnak.
Miután hazaértem és belekezdtem volna a naplóba, írtam egy feljegyzést Balangónak az álommanónak:
Kedves Balangó ! Ha kérhetném picit finomítson a stílusán és ha lehet a gyermekeket szép álmokkal lással el bőven, hogy tudjanak gonosz és jó között különbséget tenni.
Egyszerűen "tündéri" ...
Én ugyan nagyon ijedős vagyok, és remélem hozzám nem látogat el "A Szörny Az Ágy alól", de élvezettel olvasom a huncutságait, és kíváncsian várom, hogyan válik belőle tapasztalt, érett Szörny.
És mondd csak, milyen előmenetelre számíthatsz, ha jól végzed a munkádat, és egyálétalán, miért kell a tündéreknek ijesztgetős szörnyet alkalmazniuk???
Egy kis időbe tellett, míg elhelyeztem pár lélekcsapdát és eligazítottam a démon őreimet, de most már jöhet, várom.
Ha átverekedte magát rajtuk és eljutott a frigóig, aminek az ajtaján Yvor szent szimbóluma világít a nem teljesen evilági sötétben, akkor nyissa ki és az alsó polcon található orksörből és manópálinkából feltankolva induljon el a Torony felé. Jöhet teleporttal is. A pókokat ekkor elkerüli. Ellenkező esetben a Gatling nevű varázslat használata javallott.
Mire megérkezik, valószínűleg ott lesz Grooms és nagyban pókerezni fogunk. Kis Kutulu azt üzeni, késni fog.
Érezd izzó tekintetemet a fekete kámzsa mélyéről! Még nem döntöttem el, mely alakomban látogatlak meg, de a sört azt szerintem készítsd be a hűtőbe, minden eshetőségre készen. Ha a démoni formát választom, akkor legyen whiskey is kéznél...
Hey Filb! Élsz még? Hideg őszi éjszakákon, amikor az ezüst Hold hideg fénye megcsillan a ködlepellel borított kopár fákon, a kortalan Szél bánatosan fütyül a kéményedben és rázza az ablakodat, AKKOR, akkor majd elmegyek Hozzád...
ez egy nagyon furcsa dolog amit itten olvasok...
egy zsák dió, mi?
hmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm...
Amikor megláttam ezt a topiccímet, azt hittem itt majd jól elbeszélgetünk a félelmeinkről. Tehát olyan jó kis picológijaji topic lesz.
De most, hogy bejöttem, csak nézek hülyén. És nem tudom eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek. Vagy csak továbbra is nézzek olyan hülyén.
Ma augusztus havának 3. napja van, hajnal, a kastélyomban vagyok - itt írom naplómat.
A Tündérek Nagytanácsa a tegnapi nap éjjelétől úgy döntött, alkalmaz engem mint Szörnyet az ágy alól, egyenlőre Ijesztgetős szörny beosztásban. Mit mondjak, nem igazán erre az állásra vágytam - de ideát a Tündérek birodalmában mindenkinek rendeltetése és nekem úgylátszik az a rendeltetésem, hogy ijesztgessem az embereket. Mondjuk nem rossz azért a kastély amit kaptam, a hintó, a lúdvérc-lovak, csakhát ez a munka teljes tündért kíván aki nappal alszik és éjjel dolgozik. Mielőtt indultam volna, körbejártam az ősi birtokot, ellenőriztem hogy a fák mohos kérge megfelelően mohos-e, a sötét tó vizében úszkálnak-é baljós árnyak és a padlásról meglehetősen hangosan lehet-e hallani az Apró Karmok zörgését.
Mivel mindent megfelelőnek találtam és már az emberek világába vezető utat is kivilágították a manók apró lidércfényekkel - beültem a hintóba és az meglódult, hogy még éjfél előtt Odaát legyek.
Egyenlőre úgy gondoltam nem fogom az embereket közvetlenül ijesztgetni - a rutintalanság néha komoly problémákat képes okozni a tér-idő szövevényben, úgyhogy egy padlásra irányítottam a hintót.
A padlás egy falusi ház padlása volt, tele ósdi holmikkal és darázsfészkekkel. A sarokban egy törött hintaló árválkodott, mindenféle üvegekkel körülvéve, odébb pedig néhány vászonzsákon hagyma volt kiterítve - gondolom száradni. Csendesen odaléptem a hintalóhoz és megszólítottam : - Lakik itt rajtad kívül valaki ?
A hintaló festett zöld szemei kinyíltak és rám nézett velük : - Olyan régen járt itt valaki, aki közületek való lett volna ! Örülök, hogy itt vagy, ugye majd sokat beszélgetünk ?
- Nézd Gyia, (éreztem, hogy így hívják) én csak azért jöttem, hogy embereket ijesztgessek, nem nagyon van időm a játékokkal foglalkozni. - láttam a szemében a szomorúságot, ezért hozzátettem : - Viszont szólok majd az Álommanónak, hogy néha látogasson meg. Rendben ?
- Rendben ! - válaszolta Gyia majd a sarok felé bökött fejével : - Ott alszik Nyaum a macska, ő többet tud a ház lakóiról.
Odaát sem szerettem a macskákat, mert ők azok akik szabadon mozoghatnak a két világ között - de azért megszólítottam : - Nyaum ébredj. Mit tudsz a ház lakóiról ?
Nyaum abban a pillanatban felébredt de látszott mozdulatain, hogy nincsen magánál - egyenlőre még én irányítottam.
- A házban egy öregember lakik az asszonyával, valaha lakott itt egy kisgyermek is, de az már megnőtt és beköltözött a városba. - válaszolt a macska.
- Rendben Nyaum. Aludhatsz.
Leültem egy zsák dióra és gondolkodni kezdtem. Öregeket azért nem kéne ijesztgetni, mert még a végén baj lehet belőle. Talán szívszélütést kap az egyik, vagy valami hasonló. A Halál nem üzent nekem, úgyhogy itt nem kellene nekem plussz munkát csinálnom az öreg kaszásnak.
Kezdetnek annyi elég lesz, ha felborogatok néhány üveget és egy picit labdázok a hagymákkal.
A csörömpölésre odalentről csoszogó léptek hallatszottak és a kutya is elkezdett ugatni a ház előtt.
- Csöndesedj Vahúr. Ne szűkölj. - sziszegtem a fogam között és láttam a cserepek repedésein keresztül ahogyan a kutya betakarodik az óljába.
A csoszogás abbamaradt és lentről egy megfakult, öreges hangot hallottam : - Semmi baj asszony. Megint azt a rühes macskát eszi a fene a tetőn !
Megvártam amíg az öreg visszacsoszog az ágyához, aztán búcsút intettem Gyiának és Nyaumnak. Lassan megjelent hintóm a padlás végében és én úgy döntöttem visszatérek kastélyomba.
