Próbálom mostanság megragadni azokat a pillanatokat, amikor húdejól érezem magamat a bőröndben. Tudjátok, mi a legjobb? Az Elevenség! Amikor azt veszem észre, hogy sok gesztikuláció és mimika árad belőlem tök természetes módon, és ezt nemcsak arc- és egyéb izmaimban érzékelem, hanem a körülöttem lévők reakcióiban is. Amikor azt érzem, hogy megéri szemétre hajítani a "mit fognak szólni hozzá" típusú aggodalmakat, mert ami cenzúrázatlanul tör elő belőlem, az bizony sokkal népszerűbb, mint bármely szalonképes maszk, és látnivaló, ahogy örömet okoz másoknak és gyönyörködteti őket. És ezért nincs is jobb annál, mint tényleg önmagamnak lenni. A fene se érti, miért nem tud ez default lenni, jajajajaj.
Hat a borommel azzal nincs baj, belulrol kifelyezetten lakalyos, no de ami kinn van !!! Hat az neha lehetne mas is.
Persze minden stimmel, de neha 1 kicsit jobban is stimmelhetne.
De frankón egyszerűen hangzik... mint egy mese... végy egy szakmát amit szeretsz: pegkapod belőle az alját is.
Végy egy fizetést ami megfelel: meglepően gyorsan amortizálódik. Mikro-makro gazdaság? Kit érdekel? Biztos az igényeink nőnek... És közben sosem elég...
Találd meg azt a barátnőt..: én jól érzem magam? Barátnő, nálad hogy van ez? :) .................................para hegyek, bizalom, óh. Ki hisz itt a jövőben. Nálam világvége, de látom az újat - csak hát fogalmam sincs milyen. Mának élni rulez... Ne sírj, hisz boldogok vagyunk! Mint a lelki szegények.... :))))))))))))))
Találj olyan elfoglaltságot: megtaláltam. Úgy döntöttem élni fogok és nem félni. Baromira edzi a lelket és jót tesz a gyomornak is. Továbbá mosolygós lesz tőle az ember szeme, amire buknak a csajok.
A recept egyszerű : keress olyan munkahelyet ahol azt a munkát csinálhatod mellyet szeretsz + meg is fizetik; találd meg azt a barátot - barátnőt, haverokat, akikkel jól érzed magad; szabadidő - keress olyan elfoglaltságot amelyből hasznod lehet, hosszú távon is szeretni tudod (nekem ilyen a küzdősport).
Ja ! És ne akarj túl sokat egyszerre !
Már régen kinéztem magamnak ezt a topicot, hogy megnézem, elolvasom, hozzászólok. Na most a középsőtől (elolvasom) eltekintek. Nem azért, mert nem érdekel, hanem mert nagyon-nagyon hosszú. (Ehhez külön gratula!)
Kedves Banya!
Én izgatottan érzem magam a bőrömben. Inkább jól, mint rosszul. De még talányosan.
Magánélet, munka, suli - a jövő hónapok döntenek. Ésakkormajdremélem, hogy teljes és maradéktalan és felhőtlen boldogságtól vezérelve kezem írom a topicodba, hogy jól érzem magam a bőrömben.
Lappa
igen jól érzem magam a bőrömben, pedig meghúztak egy vizsgán, nem jött össze a dolog avval kaivel akartam, kiraboltak és még a kocsim is öszetörtem. szép az élet, trallalla!
De jó, hogy él még a topic! :)))
Én is elmondom, hogy az átlagnál ezerszer jobban érzem magam a bőrömben! Pedig azátlag se rossz! :))))) Minden összejött! Meló, suli, magánélet! Eccerűen boldog vagyok és nem kicsit!
Gyönyörű az élet! Halleluja! :)))))))
De marha jó neked!
És ezt hogy csinálod? Különösen az alábbi mondatodban foglaltakat:
"csak azt csinálom amihez kedvem is van (pl. munka, magánélet, szabadidő)"
Köszi, kérdésedet, a lehető legjobban.
A következő képpen értem el :
-megismertem önmagamat és el is tudtam fogadni (jó és rossz tulajdonságokkal, külső adottságokkal együtt)
-ezután magamköré gyűjtögettem olyan barátokat akik elfogadnak és viszont
-nem kergetek álmokat
-nem hajszolom bele magam hülyeségekbe (ezek általában gyarló emberi dolgok, pl. nincs Mercim de nem is vágyom rá csak azért mert a szomszédnak is van)
-roppant optimista vagyok
-csak azt csinálom amihez kedvem is van (pl. munka, magánélet, szabadidő)
Természetesen nem csak tengek-lengek a világban, egész egyszerűen szeretném jólérezni magam addig is amíg "itt" vagyok.
Minden összejött az utóbbi két napban. Ha marad ez a trend akkor rövidesen kint vagyunk a vízből! ........és akkor annyi de annyi mindenre képes leszek! :)))))))))))))))) Pl. képes leszek megváltoztatni az életemet...!
Ha valaki tud Sidneyben egy parkőri állást szóljon! Vállalom! :))))))))))))
Kedves Banya!
JJJÓÓÓÓLLL érzem magam a bőrömben, ha minden simán megy a magánéletemben, a munkahelyemen, ha egy kedves szót kapok, ha pl. részemre úszimpatikus emberekben észreveszek egy pozitív jellemvonást, ha részemre szimpatikus emberek az elvárásomhoz képest nem okoznak csalódást,....
De pocsékul érzem magam, ha én hibázok, vagy a fentiek ellenkezője jön be.
Eszembe sincs megsértődni, pedig tényleg kissé pikírt a megjegyzésed, dehát ez egy szabad ország......
Meg egyébként is együttérzek Veled, és megértem, ha indulatok dolgoznak benned.
És továbbra sincs igazad. Itt teljesen természetes emberi reakciókról van szó. Ha sokáig együtt élsz egy céllal, ami éveken keresztül meghatározza az életed (pl. gyerekek), akkor eltart egy ideig, míg feldolgozod, hogy bekövetkezett, amit olyan nagyon szerettél volna (főleg, ha a siker közvetlen), és igazodni tudsz az új helyzethez. Senki nem mondta, hogy az a bizonyos üresség állandó állapot, de több-kevesebb ideig eltart. Az új állapot elfogadása, új célok keresése, vagy akár csak az adaptáció logikusan terhekkel is jár, minél hosszabb ideig tartott az előző állapot, annál nehezebb folyamat. Ennek semmi köze ahhoz, hogy az illető ne tudna örülni, már megbocsáss, de ez egy marhaság. Éppen a nagy öröm után érzi az ember az ürességet.
A gyerekem esetét pedig csak példának hoztam fel, igazad van, de nekem meg abban, hogy már soha nem leszek olyan fontos az életében, mint korábban. Tudom, hogy így van ez rendjén, én is azon dolgoztam, hogy önállók legyenek, de ettől még az én önző szempontomból hiányozhat......
Azzal mélyégesen egyetértek, hogy a probléma megfogalmazása mások számára közeleb visz a megoldáshoz. Ha ez panasznak tűni, hát annyi baj legyen. :) Azonban azt szeretném megjegyezni, hogy rendben van ha minden problémát feladatnak tekintesz - bár azt gondolom, hogy nem kell minden problémát megoldani -, de azt azér be kell lássad, hogy egyes feladatok megoldása időnként meghaladja az erőnket. Persze ez csak egy újabb problémát vet fel... Szörnyű, mi? ;)
(Tom, már mindent elmondtatok, mégis, annyira kedvem van hozzászólni amolyan másikegylány-módra...naaaaa! Olyan még biztos nincs!)
Szóval... én bizony ritkán érzem lyól magam a magam bőrében, mert folyton azon aggódom, hogy mindig lehetnék még jobb.
Panaszkodni monnyuk utálok. Ha úgy nézzük, magában a megoldásban tényleg nem segít. Ha... valaki megáll ezen a szinten. De szerintem a panaszkodás az csak egy állomás. Mennyire kicsinyesnek tudjuk érezni mások problémáit és mennyire hatalmasnak a sajátunkét! Azért kell elmondanunk ezeket egymásnak, mert ahogy "kívülre" kerülnek, eltörpülnek. Amint beszédtéma lesz, átkerül a dolog egy másik dimenzióba, és ez igenis segíti a túlélést.
Nem azért panaszkodunk, mert a másiktól várjuk a megoldást. Egyszerűen csak üríteni kell a fekete gondolatokat a szemétbe, hogy kitisztuljon az agyunk, és tisztán lássuk, hogy van megoldás.
1ébként elárulom Nektek: probléma nem létezik - csak FELADAT.
offújból
aha, tapasztalom, a MÁGUSt most viszem haza magammal vaskos kötetben. Szerintem, mire befejezem okosabb ember lesz belőlem, ha a leckék harmadik részeivel is elboldogulok, akkor talán boldogabb is.
offoff
A Vallás,filozófia nagyon pezseg most, rengeteg érdekes dolog van benne, ajánlom, hogy nyomtasd ki az írományokat, mert sosem érsz a végére egyébként :-)))
Akkor egy kis off:
VAlamikor, valahol biztos találkozunk...sajna a jubileumi Törzsasztalos talira nem tudok menni, de remélem, hogy még szeptemberben összejön egy teástali...ZP-ben pedig én is voltam egyszer (igaz, kb fél órára, útban hazafelé..:-)) ), lehet, hogy leszek is valamikor, csak az én életem egy 30 meg egy 3 éves hapsi bonyolítja...:-))
Jut eszembe (mit tesz isten, mindig leokézás után), most olvastam aranyviktort odaát a MÁGUS ÚTJÁBAN a 14. leckét a vágy nem teljesüléséről. Hááát esz-mé-let-len!!! Asszem mindenét el fogom olvasni, amit ír.
1. Szívesen.
2. 99,999 %
3. semmi baj, tudom én, hogy jól jártam, csak sajnos nem érzem. Dehogy haraxom rád, sőt már idétlen idők óta szeretnélek megismerni, eccer talán majd ZP?
