Annyira értem a humort, hogy félholtra kacagtam magam, amikor valaki itt Leninfiúként:)) írogatta a magáét...
Meg azon is jót röhögtem, hogy stikára reagálva intézed hozzám soraidat.
1972-ben is kivert a hideg humor, amikor Szegeden a szőregi csata emlékművénél körbezártak minket a rendőrök...
Szóval rettentően humorképes vagyok ebben a március 15. témában.
Csak azon nem tudok röhögni ha valaki ilyen mondatokat ír le:"Tudod: akinek van humora, mindent elérhet, akinek nincs, mindenre képes."
Ugyanis aki így tud általánosítani ok nélkül, az más jellegű általánosításokra is képes. (Humorom igazolandó, inkább nem folytatom a logikai sort.)
Aztán ott van ez a mondat: "Nem kellene ilyen bornírt módon feloldani egyéniségedet egy ember gyűlöletében, mert ízléstelen."
Nem tudom hogyan jön ez a humor témához. (Bár már azt sem, hogy az egész humorosság felvetés hogy került ide. Ha Ti 1972-ben az agit.propon gúnyolódtatok, az a ti dolgotok. Ami igaz, az igaz. Mi kissé komolyabban álltunk hozzá akkor.)
De ki oldotta fel személyiségét a gyűlöletben? És kinek a gyűlöletében. Vagy ez a megjegyyzésed is humor volt?
Modd, te be vagy oltva humor ellen? Én emlékszem még 72 március 15-re, és a lózungokra. Ebből a szövegből, mely az akkori agit prop szövegek paródiája, pont azt vettük ki, amiért ma is és akkor is kiálltunk, kiállunk. Ha nem érzed az iróniát, akkor nagy baj van.
Tudod: akinek van humora, mindent elérhet, akinek nincs, mindenre képes.
Nem kellene ilyen bornírt módon feloldani egyéniségedet egy ember gyűlöletében, mert ízléstelen.
Ez itt tényleg a Demszky reklám helye: Aki rossz ellenálló, az jó vezetö - vagy már az Ohm törvényt is hatályon kivul helyezte a kormányzati arrogancia?
Végül is mért nevezitek hazugnak Demszkyt politikailag? Örülni kellene neki, hiszen végre egy nem köpenyegforgató alak, akkor is, most is szélsőbalos. :))
Főhajtást azt lehet, de az igazi évfordúló (30 év) három év múlva lesz. A választási kampányban. Remélem Demszky előrukkol majd akkor az 1972-es bátor cselekedetével, és megemlékezik róla.
Mi emlékezni fogunk....
Bántásról szó sincs. Mellesleg én voltam pontatlan ( úgy látszik álmos voltam) mert a március 15-i Petőfi szobornál elhangzott beszéd TV-s tudósítására gondoltam. Sorry.
Folytatódott. A ma reggeli Vasárnapi Újságban - többek között - a következő hangzott el.
A birtokunkban levő jegyzőkönyv szerint Demszky Gábor a fegyelmi vizsgálat során előadja, hogy értesülvén a március 15-i szerintük nacionalista budapesti tüntetésről, elhatározták - és innen szó szerint idézzük -, hogy mint kommunisták, a proletár internacionalizmus jegyében március 21-én legális tüntetést szerveznek, amelynek folyamán a Hősök terére kívánnak vonulni és a Tanácsköztársaság emlékműnél virágokat elhelyezni. Kiegészítő kérdésre Demszky Gábor azt is előadja, hogy az inspirálta őket a tüntetés megszervezésére, hogy március 15-e, mint nemzeti ünnep, mindig felhasználható nacionalista, reakciós irredentista (sic!) célok érdekében, és szemben akarták állítani saját, proletár internacionalista nemzetköziségen alapuló tüntetésüket. Az elmondottakat Demszky Gábor saját aláírásával hitelesítette."
Gondoljátok meg proletárok! Itt valaki (megint) hazudik!
Még egy adalék ahhoz, hogy mi a baj Demszkyvel. Most hallottam a Vasárnapi Újságban, korabeli jegyzőkönyvekből is idéztek. 1972 márc. 21.-re a jogi kar szélsőbalos hallgatói kommunista-internacionalista, vörös kokárdás tüntetést szerveztek a Tanácsköztársasági emlékműhöz. Ennek a csoportnak az egyik vezetője volt Demszky. Bevallott céljuk az volt, hogy ez egy ellentüntetés legyen a szerintük túlságosan nemzeti érzelmű, soviniszta márc. 15.-i spontán megmozdulással szemben. Demszkyt ezért 1 évre kitiltották az egyetemről. Nem a vörös érzelmeivel volt baj, de a hatalom nem tűrt meg semmilyen spontán kezdeményezést. Ezt most úgy állítja be, hogy ellenzékisége miatt őt már akkor üldözték. Na, ebbe az emberbe tényleg bele kellett volna fojtani a szót, de még a Petőfi szobor közélébe sem lett volna szabad engedni.
Kedves Rezső!
Ki kell ábrándítsalak, nekem se súgtak és én sem súgtam. A kérdést a rádióműsor kapcsán elhangzott kommentárok inspirálták, de a beszédből a tudósításokba bevágott részletek alapján más vonatkozásban is aktuálisnak tartom.
Mellesleg azt, hogy "politikus beszédet" tartson,helyénvalónak gondolom, de ez nem volt politikus beszéd. Ez egy sértődött politikus sértődött beszéde volt, akiről sütött az indulat. Ha ez tartós marad, akkor lesz csak igazán baj Demszkyvel.
Kedves groszpapa kérded, hogy mi is a baj Dmszkyvel. Akad. És újabban azokkal aki ezt felvetik pártjának is rögtön baja lesz. De Te nagyon művelt lehetsz, hogy a problémát a hivatalos SZDSZ reagálás előtt felveted. Te súgtál? Vagy neked súgtak?
A szabadsajtó topicban viszont Jaccuse hívta fel a figyelmem, hogy megjelent az SZDSZ honlapján, hogy "A Szabad Demokraták Szövetsége - a párt történetében először - kifogást nyújtott be a Magyar Rádió elnökéhez a Kossuth adó 1999. március 14-i "Vasárnapi Újság" című műsorában elhangzottak miatt. Az SZDSZ szerint a műsor készítői egyértelműen megsértették a médiatörvényt. Különösen sérelmes, hogy a műsor igen jelentős részének kifejezett célja az volt, hogy Budapest főpolgármesterének hitelét lerombolja, Demszky Gábort méltatlannak és alkalmatlannak mutassa be március 15-e megünneplésére, ezzel mintegy biztatva a hallgatóságot a következő napi ünnepség megzavarására."
Aztán jönnek tételesen a vádpontok. Kissé csúsztatva. Például az SZDSZ feljelentés román nemzeti zászlóról ír, a bemondó román nemzeti színekről beszél. De nem akarlak befolyásolni benneteket, ugyanis magam is kíváncsi voltam mi hangzott el (reggel én már alszom) és beszereztem és legépeltem a műsort. A magfelelő vádak mellé (után) tehát oda teszem mi hangzott el valójában. Egy megjegyzés, amit a rádiósoktól tudtam meg. Először Demszkyhez mentek és ő maga ajánlotta Modor Ádámot.
Az SZDSZ:
Tisztelt Elnök Úr!
Nevezett műsorban elsősorban a műsorvezető, Báthory Gábor, de az egyes interjúkat készítő riporterek is egyértelműen arra törekedtek, hogy a maguk politikai mondanivalóját közöljék. Különösen sérelmes, hogy a műsor igen jelentős részének kifejezett célja az volt, hogy Budapest SZDSZ-es jelöltként megválasztott főpolgármesterének hitelét lerombolja, a műsorban is SZDSZ-es politikusként említett Demszky Gábort méltatlannak és alkalmatlannak mutassa be március 15-e megünneplésére, ezzel mintegy biztatva a hallgatóságot a következő napi ünnepség megzavarására, mindezt a másnapi ünnepi főpolgármesteri beszéd elé időzítve. A műsor alábbi részeiben volt tetten érhető az említett műsorvezetői magatartás:
1. A műsorvezetői ún. felkonferálásban és e szöveg hét, majd nyolc óra utáni megismétlésekor azzal "vádolták" a főpolgármestert, hogy neki köszönhetően a budapestinek mondott román nemzeti zászlók díszítik a fővárost a nemzeti ünnepen. Nyilvánvaló - de számos újságcikk, rádióműsor is tisztázta már - a főváros zászlaját nem a főpolgármester "találta ki", hanem megfelelő jogszabályok tették hivatalossá. A műsorban ismertetett telefonreagálások megerősítik, hogy a félrevezetésre építő hangulatkeltés hatásosnak bizonyult.
A műsor részlete:
Báthory Gábor: Mai műsorunkban a legszebb magyar forradalmakra emlékezünk. Holnap az ünnepen nem lesz jelen szónokokból és szónoklatokból. Úgy megszoktuk, hogy már fel sem tűnik, ahány félék vagyunk, annyi helyen emlékezünk majd dicsőséges 48-as elődeinkre. A lényeg, hogy külön legyünk, jó távol egymástól. A főváros is zászlódíszbe öltözött. A főpolgármesternek köszönhetően már napok óta lengenek egy vegyi üzem, a Tavaszi Fesztivál és a város zászlajának kinevezett román nemzeti színű lobogók. … A művelt nyugatot, amelyhez csatlakozni kívánunk, és magyar állampolgárságunk internacionalistát legfeljebb a Dow Jones árindex, meg Monica Lewinsky hozza lázba. Mi pedig azon gondolkodunk, feltűzhetjük-e szívünk fölé kokárdánkat anélkül, hogy kihívnánk magunk ellen a magyarkodó bélyeget, vagy valamelyik kereskedelmi csatorna utálkozását. Ha nem születtem volna is magyarnak e néphez állanék ezennel én, mert elhagyott, mert a legelhagyatottabb minden népek közt a föld kerekén. - írta Élet vagy halál című versében Petőfi Sándor. Magunk vagyunk, magunkra számíthatunk. De több ezer éves történelmünk a bizonyság, számíthatunk magunkra. Tűzzük ki büszkén a kokárdát, tegyük ki a piros-fehér-zöld nemzeti zászlót, és öltöztessük ünneplőbe a szívünket. Olyan magyar ünnepre készülünk, amely példát mutatott 151 éve, s amely leckét ad demokráciából, toleranciából, szolidaritásból a mai Európának, a mai világnak.
(megjegyzés: Úgy látszik nemcsak Trebitsch van fennakadva a "magyakodó" szó miatt.)
2.A hét óra után elhangzó interjú készítője, Kubinyi Tamás és azt követően a műsorvezető, úgymond összefoglalójában félreérthetetlenül az előző rendszerben végzett besúgói tevékenységgel vádolták Demszky Gábort, de általában is a Kádár-rendszer demokratikus ellenzékét, közismerten a mai SZDSZ alapítóit. Az érintetteket természetesen - az elemi újságírói etikai szabályok megsértésével - nem szembesítették az alantas vádakkal, s az külön is sérelmes, hogy a riporter és különösen a műsorvezető még a bejátszott, más témájú interjúrészleteket is meghamisítva interpretálta.
Az interjúk:
A Rákosi-Kádár-rendszernek roppant kellemetlen volt március 15-e. Ugyanis kikerülhetetlenül el kellett hangoznia annak, hogy: "Talpra magyar, hí a haza", hogy: "Rabok tovább nem leszünk", hogy: "Az idegen katonák távozzanak országunkból", meg az, hogy: "Uniót Erdéllyel". Az emlékhelyeket övező háztetőkre ilyenkor időben odakészítették a vízágyúkat és a rádiót is munkásőrök szürke tömege lepte el. Mitől és kitől rettegett az a hatalom? Kik voltak azok, akiktől óvni kellett a szocialista demokrácia vívmányait? Erre kereste a választ összeállításában Kubinyi Tamás.
Kubinyi Tamás: A rendszerváltó márciusok gyökerét a 10 évvel korábbi eseményekben látja a szamizdat egykori nyomdász-szerkesztője Modor Ádám.
Modor Ádám: Most stílszerűen bejöttünk a Budapesti bölcsészkar épületébe, a Pesti Barnabás utcai fölött ülünk egy padon. A 80-as évek elején egy barátom, aki a szamizdat beszélőnek volt akkoriban a nyomdásza, elmesélte, hogy bölcsészhallgatóként ő megérte 73-ban, amikor ide a rendőrök beráncigáltak fiatalokat, és itt véresre vertek, és hogy egész éjszaka a takarítónők mosták a vért.
Kubinyi Tamás: Modor Ádám kutatásai során több érdekes adalékra bukkant Budapest főpolgármesterének első politikai próbálkozásaival kapcsolatban.
Modor Ákos: Ráakadtam 72-es dokumentumokra, amikben a húszéves joghallgató Demszky Gábor és társai 1972 márciusában egy ellendemonstrációt szerveznek március 21-ére a Tanácsköztársaság kikiáltásának az évfordulójára a Tanácsköztársasági emlékműhöz. Ezen a megmozduláson néhány olyan prominens személyiség, mint Mihancsik Zsófia, Kőbányai János. Báron György tervezte, hogy részt vesz, és az lett volna a célja, hogy vörös kokárdával az egyetemi és a hozzájuk csapódó középiskolás barátaik egy proletárinternacionalizmust feliratú transzparens alatt átvonulnak a Hősök terére. Jellemző a korra, hogy Kádári titkosrendőrség, illetve az egyetem párt és KISZ-vezetése megakadályozta.
Kubinyi Tamás: Budapest főpolgármestere ezekre az időkre már nem szívesen gondol vissza. Ám a 80-as évekről vannak emlékei.
Demszky Gábor: Március 15-e előtt az volt a gyakorlat, hogy minket volt, amikor begyűjtöttek, és volt, amikor úgynevezett preventív célú házkutatásokat tartottak az ellenzéknél. Összehangolta, tehát nem csak Budapesten, hanem vidéki szamizdat terjesztőknél is. Én tudok olyan esetről, amikor ugyanakkor jöttek hozzám, mikor Rózsás Jánoshoz Nagykanizsán, aki a Szolzsenyicin: Rákosztályt és már könyveket fordította, tehát egy időben csaptak le, hogy úgy mondjam egy tucatnyi ellenzékire, vittek el könyveket, hívták őket aztán be a rendőrségre, fenyegették meg. Illetve 88 március 15-én történt az, hogy nyolcunkat hajnalban fölébresztettek és bevittek Kőbányán a gyűjtőbe, és ott tartottak egész nap, kihallgatások voltak.
Kubinyi Tamás: Mit akart a rendőrség elérni ezekkel a letartóztatásokkal?
Demszky Gábor: A tét a rendőrség számára az volt, hogy van-e beszéd, van-e politikai üzenete március 15-ének. Én az utolsó 15-ére készültem, és el akartam mondani egy beszédet, amit megírtam, és amikor elvittek hajnalban otthonról, akkor Hodosán Rózán az akkori feleségemnek adtam oda, ő pedig harisnyájába dugta, a demonstráció közben elővette, felolvasta, és így a beszéd elhangzott.
Kubinyi Tamás: A rendőrség korabeli módszereiről a 86-os lánchídi csata során szerzett közvetlen tapasztalatokat Modor Ádám.
Modor Ádám: Összeverődött néhány száz ember, és 48-as dalokat énekelt, majd elindult a Deák szobor irányába a BM felé. Ott már a Lánchíd előtti részen megjelentek ilyen motoros rendőrök, amelyek cirkáltak ott a körforgalomban körbe-körbe a pesti oldalon. Akkori KISZ-vezetők tanácsára, akik a menet élére álltak, a Lánchídon keresztül elindult a tömeg Budára, ő még mindig csak 48-as dalokat énekeltek és fent mentek a járdán az emberek. Egy párszáz fős tömegről van szó, amikor azt tapasztaltuk, hogy Pest felől ezek a motoros rendőrök ráhajtanak a járdára, és elkezdik nyomni a tömeget Buda felé, illetve egyértelművé tették, hogy nincs visszaút Pestre. A Lánchíd budai hídfőjénél pedig lezárták gyalogosrendőrök mindkét gyalogjárót, feltorlódott a tömeg, és csak úgy lehetett kikerülni a rendőrkordonból, hogy ha személyi igazolványát mindenki leadta. Tudomásom szerint többeket behurcoltak a budai hídfőnél a Lánchíd alá, és ott is nagyon csúnyán megverték őket. Amikor aztán később a Szabad Európa és más nyugati sajtóorgánumok Lánchídi csataként aposztrofálták ezt az eseményt, pontosításra lenne szükség, hiszen nem volt csata, mert nem két egyenrangú fél állt egymással szemben, a felfegyverkezett rendőrség állt szembe tulajdonképpen békés és fegyvertelen demonstrálókkal.
Kubinyi Tamás: A beépített ügynökökről Demszky Gábor már abban az időben egészen jó információkkal rendelkezett.
Demszky Gábor: Erről lehetett tudni. Tehát az, hogy kb. kit akartak, vagy kit sikerült beépíteni, erről gyakran voltak információink. Nagyon erősen rajtunk voltak, és ez egy macska-egér játék volt a rendőrséggel. Tehát a szamizdat kiadása, terjesztése az egy mélyen konspiratív, titkolt, leplezett és rejtekhelyeken folyó tevékenység volt. Én azt hiszem, hogy Magyarországon ez a korszak ez lezárult. Tehát itt szemben más szomszédos országokkal, ahol az átvilágítás kérdése az egy napi politikai aktualitás, itt ez a törvény nem sikerült jóra, vagy nem sikerült tökéletesre, hiszen pl. a nem III/III-as iratokat nem kapta meg a Történeti Hivatal, és ezek nem kutathatók, nem részei egy egységes levéltárnak, azonban politikailag én úgy vélem, hogy ezt az ügyet a napi politika lezártnak tekinti.
Kubinyi Tamás: Modor Ádám a 80-as évek elején Rákos rendező pályaudvaron történészdiplomával lámpakezelőként dolgozott. Szerinte a kérdést nem lehet ilyen egyszerűen lezárni.
Modor Ádám: Ellentétben ugye a német szabályozással Magyarországon az ügynök neve és személyisége nem tárható fel, nem hozható nyilvánosságra, nem ismerhető meg a tudományos kutatás számára, tehát az, hogy ki volt az ügynök és milyen cselekedetet követett el, vagy hogyan próbálta manipulálni ezeket a mozgalmakat, erre vonatkozóan legföljebb csak közvetett adatokat lehet jelenleg kutatni a Történeti Hivatalban.
Kubinyi Tamás: További nyitott kérdés a demokratikus ellenzék szerepe. Hiszen vezetőiről az ügynöktörvény hiányosságai miatt máig sem derült ki egyértelműen, hogy milyen viszonyuk volt a titkosrendőrséghez.
Modor Ádám: Én 76-ban voltam először a Nemzeti Múzeumban ilyen március 15.-i megemlékezésen, és döbbenten tapasztaltam 97-ben, amikor eljöttem ide a Petőfi szoborhoz, ahol már Demszky Gábor mondta az ünnepi beszédet, hogy a Demszky Gábort körülvevő személyek az Inkal Securiti rohambrigád legényei kísértetiesen ezt a 76-os Nemzeti Múzeumbeli képet idézték fel. Tehát jön egy politikus, aki beszédet mond, és akik ezt biztosítják, akik az egészhez a hátteret nyújtják, azok ugyanazok az egykori KISZ ifjúgárda emberek, akik most átmentve magukat más pozíciókban, de ugyanúgy ott vannak, ugyanazokban a kék és szürke ballonkabátokban és zakókban, és, és ugyanazokkal a megcsontosodott arcvonásokkal és ráncokkal az arcukon. Úgy érzetem, hogy nem történt semmi változás, csak most nem a KISZ-KB részéről delegált nem tudom kicsoda beszél, hanem most a főpolgármester, akit Demszky Gábornak hívnak.
3.Haeffler András Tőkéczky Lászlóval készített interjúja (1/4 8 óra körül) ismét a Kádár-rendszer ellenzékét kívánta rossz fényben bemutatni, ismét az érintettek megszólalási lehetősége nélkül. A riporter itt is nyilvánvalóan politikailag elfogult minősítéseket fűzött álkérdéseibe, egyebek közt azt a rágalmat megfogalmazva, hogy az - úgymond - álforradalmár szamizdatkészítők konyakoztak a rendőrségen elővezetésükkor.
A műsor részlete:
Műsorvezető: Sajnos nem sikerült jóra az átvilágítási törvény, ezért nem kutathatók fel a korabeli beépített ügynökök. - észrevételezi Demszky Gábor az SZDSZ egyik vezető politikus Kubinyi Tamás összeállításában. A forradalom ünnepe a Kádár-rendszer ideológusait is nehéz feladat elé állította. Hogyan lehet ugyanis a piacon eladni a nemzeti függetlenség szabadságharcát egy olyan társadalomban, amely internacionalista szovjet gyarmat. Az elvtársak tehát munkához láttak. Hogy milyen eredménnyel, azt szerencsére megéltük. Hogy milyen eszközökkel, azt Tőkéczky László történész mondta el Haeffler András mikrofonja előtt.
Haeffler András: Emlékszem gyerekkoromban évről-évre faggattam édesapámat, miként lehetséges az, hogy március 15-e alá a naptárban az van írva, hogy nemzeti ünnep, de mégis feketebetűs rendes hétköznap. Miért nem tudott semmit kezdeni a szocializmus március 15-ével?
Tőkéczky László: Nem csak nemzeti ünnepként nem tudott vele mit kezdeni, hiszen 1848-49-el kapcsolatba sokféle manipuláció volt. Nem véletlenül ugye Petőfiéket állították középpontba, akik egy ilyen franciás típusú szociális jellegű forradalomról is ábrándoztak, aminek Magyarországon persze se ideje nem volt, se tömege, se helyzet nem volt hozzá. És nem véletlenül, hogy, hogy el kellett felejteni a jelentős személyeket, akár Széchenyiről, akár Deákról volt szó. És mondjuk még Kossuthot lehetett elővenni, mint annak a forradalmárnak a képét, aki persze más oldalról polgári forradalmár volt. Na és ezért nem lehetett mit kezdeni azzal, hogy a magyar 48 európai polgári forradalmaknak volt egy hullámverése. Ezt is ugye el kellett fedni, és valamiképpen egy ilyen szociális forradalomelőzetéssé kellett tenni, hogy utána majd a Tanácsköztársaság, még utána pedig ugye majd a szovjet Vörös Hadseregről jön. Harmadrészt nagyon problematikus volt ugye az a mozzanat is, ami 1948-49-et a Kárpát-medencei népek történetéhez kötötte, mert ugyan lehetett azt mondani, hogy a magyar szabadságharcnak csapataiba szinte minden itteni népnek a fiai harcoltak, igen ám, csakhogy az a forradalmi hadsereg, ez egyúttal az itteni népek egy része ellen is, tehát románok ellen, szerbek ellen is kényszerült harcolni. Ezt is ugye el kellett feledni, és egy ilyen elvont internacionalizmusba fullasztani azt, ami a maga idejében sokkal bonyolultabb konkrétság volt.
Haeffler András: Milyen manipulációs módszereket alkalmaztak annak idején?
Tőkéczky László: Az 50-es években március 15-ét egy ilyen kurucos hagyományba rakták bele, amely az áruló urakkal szemben a honvédő népnek a képét próbálta bevenni a társadalmi köztudatba. Tehát hogy itt nem az egész közösségnek az ünnepe ez, hanem legfeljebb ugye azoknak, akik most úgymond örökösei a szegény népnek. Tehát az, ami közös élmény és amely, amely esemény végül is valamennyiünk számára az ekkor megszülető modern európai magyar polgári nemzetnek az ünnepe, abból egyszerűen kirekesztenek embereket, aki csinálták és vezették ezt a forradalmat. A 70-es években ifjúsági ünneppé tették március 15-ét. Az iskolákban szünnap lett, kötelező volt mindenféle programokat csinálni.
Hetler András: Nehogy tüntetni gyűljenek össze valahol…
Tőkéczky László: …igen, igen, igen egyrészt. Másrészt még határozottabban meg kellett magyarázni, hogy azért ez az ünnep persze nem az az ünnep, hanem ez az ünnep előkészíti majd az egy héttel, illetve még inkább a három héttel későbbit. Ez egy nagyon sajátos jól megszerkesztett ügy volt. Na most ehhez képest mindig voltak tiltakozások, és mindig voltak kis csoportok, akik megemlékeztek ezzel kapcsolatban, és így március 15-e egy olyan ellenállási típusú ünneppé lett, amely nagyon sajátos módon olyan csoportokat is vonzott, akiknek egyébként a 48. március 15-e nemzeti tartalmaival és egyéb összefüggésével, mint később kiderült problémái voltak. De nem véletlenül ez volt a legnagyobb szimbólum a nemzeti ünnepeknek, hiszen nem nagyon lehetett az államalapítás, augusztus 20-ával például mit csinálni, és nem nagyon lehetett hasonló, minden magyart egyetemesen érintő szimbólumot találni. Mert, ha belegondolunk ugye, március 15-e azért is nagyon fontos ünnep, hogy ez a kisebbségi magyarsággal is közös élmény volt még. Tehát itt nagyon alkalmas arra, hogy idézőjelbe mindenkit kifejezzen.
Haeffler András: Az oszd meg és uralkodj elve alapján a tüntetéseknek, megmozdulásoknak úgy is elejét lehet venni, ha álforradalmárokat csempészünk az igaziak közé. Mindenféle történeteket lehetett hallani. Pl. ugye volt, aki sorba gyártotta a szamizdatokat, a röplapokat, nem volt túl sok baja belőle. Mások sokkal kevesebbért kaptak súlyos büntetést. Volt, akit rendszeresen bevittek a rendőrségre március 15-én, de gumibot helyett konyakot kapott.
Tőkéczky László: Az, hogy mit tűrt el a hatalom, vagy kiket tűrt el és kiket nem, azt nagyon finoman differenciálták mindig. Valószínűleg egy nagy történelmi feladat lesz az úgynevezett Kádár-rendszer ellenzéki mozgalmainak a megírása, amikor majd kiderülne, hogy az ellenzékiség az nagyon kínos és kényes dolog volt. Hiszen Magyarországon még 1988-ban is ítéltek el egyszerű munkásembert pár röplapért. Egy éves nyomozás után. És miközben állítólag itt rengeteg ellenzéki volt, és rengeteg ellenzéki cselekmény volt már a 80-as évek elején, pedig hát ez nem egészen így van. Ezeknek a dolgoknak a tisztázására gondot kellene fordítani, s főleg azért, hogy még olyan emberekkel is lehessen beszélni, akik például világ életükben ellenzékiek voltak, azonban erről soha nem tanúskodhatott semmiféle cselekedetük, mert abba a pillanatban, az a fajta egzisztencia, az a fajta életmód, ami nagy nehezen kialakult nekik, az összetört volna. Vannak bizonyos események és személyiségek is, de hát ugye, ha egyáltalán megvannak az ezekről való dokumentumok, azok többszörösen is még évtizedekre nem olvashatók, és nem is szólva a személyiségi jogok kapcsán. Családtagok még akár utána is, tehát a zárlat lejárta után is megakadályozhatják azt, hogy mondjuk elődjükre nézve esetleg kompromittáló anyagokat megismerhessen a közvélemény. Biztosan nagyon érdekes fejezet lesz egy majd, remélhetőleg elkészülő szintézisbe, amely március 15-e kapcsán mondjuk az eseményeket és a szereplőket, és ezeknek a szélesebb kapcsolatrendszerét majd fel fogja tárni.
Haeffler András: A negyven év kitartó törekvése mennyire járt sikerrel? Mennyire sikerült összezavarni a 48-cal kapcsolatos ismereteket, fogalmakat?
Tőkéczky László: Mint, ahogy általában a történelemmel kapcsolatos fogalmakat sikerült összezavarni. De nem is ez volt igazából a cél, hanem közönyt elérni. Igazából egy új típusú érzelmi azonosulását majd az ifjabb generációktól lehet várni. Persze március 15-ével is csak az a baj - idézőjelbe a csak- ot - mint az összes többi más múltbeli dolgunkkal, hogy itt egy irgalmatlan nagy törés következett be. A magyar társadalom nem szerves folytatódása a 150 évvel ezelőtti önmagának, mint ahogy a nyugati társadalmak, hanem itt van egy akkora törés, egy fél évszázados joghézagtól elkezdve érzelmi hézagig és egyebekig. A lélekben, az emberi szellembe való építkezés az mindig nehezebb, mint adott esetben törvényeket hozni. De hogy ezek érzelmileg hogyan kötődnek meg, az egy nagyon nehéz feladat lesz.
Talált még más elítélnivalót is az SZDSZ (jelesül Pető Iván), de az nem kapcsolódik Demszkyhez. Volt viszont egy másik műsor is Demszkyvel a napokban. A március 17-i Nap keltében ő volt a kereszttűzben:
Műsorvezető: A Kereszttűzben tehát Demszky Gábor Budapest főpolgármestere. Megismétlem a kérdést, amit az imént feltettem önnek: indulatos beszédet mondott március 15-én a Petőfi szobornál, a kérdés az, hogy az indulataiba nem játszott-e bele, hogy egy nappal korábban, amint ezt Pető Ivánnak a rádió elnökéhez intézett leveléből kiderül, a Vasárnapi Újságban önt meglehetősen átlátszó módon az előző rendszerben, az előző rendszer javára végzett besúgói tevékenységgel vádolták, vagy ezt inszinuálták?
Demszky Gábor: Politikus ünnepi beszédet mondtam március 15-én, én akkor azt a Vasárnapi Újság műsort még nem is hallottam, tegnap volt módom elolvasni a leírt szöveget. A válaszom az, hogy méltatlan, alantas vádaskodásnak tartom ezt. A műsort minősíti, hogy nem volt módom a műsorban válaszolni ezekre a vádakra, egyébként pedig lengyel Lech Walesa, a cseh Vaclav Havellal kerültem ezzel egy sorba. A szélsőjobboldal őket a saját országukban ugyanezekkel vádolja, tényként pedig egyetlen mondat: parlamenti képviselőként átvilágítottak, és semmiféle a törvényi tényállással kapcsolatos tényt nem állapítottak meg, tehát hogy úgy mondjam nekem is más parlamenti képviselőkkel együtt papírom van arról, hogy ezek a vádak…
Zalai István…értem. Havel és Walesa jó társaság, de mégis mi indította arra, hogy egy politikusbeszédet mondjon március 15-én? Mi volt az oka?
Demszky Gábor: A Horn-kormány idején is az akkori kormányzati tényezőknek nem mindig tetsző politikusbeszédet mondtam, az Antal-kormány idején is mindig ugyanezt tettem, én úgy gondolom, hogy március 15-e a számvetés ideje is. Ilyenkor az ország előtt álló feladatokról is beszélni kell. Természetesen az ünnepi tartalom azoknak az értékeknek a jegyében, azoknak a gondolatoknak mentén, amelyeket március idusán a márciusi ifjak annak idején megfogalmaztak.
Zalai István Nem volt ez túlságosan konfrontatív ez a beszéd? Szóval nem illett volna, vagy lett volna jobb keresni a közös pontokat, ami lehetséges esetleg, hogy a kormányzat és Budapest ne egy állandó konfrontáció létezzen?
Demszky Gábor: Az országépítésről beszéltem, arról, hogy az országépítésből Budapestet kihagyni nem lehet. Arról, hogy Budapest a főváros és a vidék szembeállítása mindig azoknak az erőknek a törekvése volt, akik a magyar ugart választották a modernizáció helyett, és arról beszéltem, hogy a média, a sajtó legyen szabad, kormányzati befolyástól mentes. Hogy ha ezt magukra vették, akkor ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy volt valami ebben a beszédben, én arra nem utaltam, hogy ez ma miképpen lenne.
Csermely Péter Ezek a márciusok mindenestre zűrös hónapok az ön életében. 1972-ben például márciusban távolították el az egyetemről, ugye,
Demszky Gábor: 1972 március 21-én demonstrációt szerveztünk, emiatt a jogi karról néhány társammal együtt kizártak, és nem tagadom ezt, ez mindig az életrajzom szerepel, és hogy ez egy újbalos megmozdulás volt, rendszerellenes, de baloldali.
Csermely Péter Válaszul mintegy az idézőjeles nacionalisták március 15-ei tüntetésére. Ez is igaz?
Demszky Gábor: Válaszul arra, hogy megverték őket, ez ellen tiltakoztunk. Egyébként az akkori államvédelem megakadályozta ezt a demonstrációt, letartóztattak és kizártak a karról. Tehát ez azt jelenti, hogy nem a rendszer mellett, hanem a rendszerelleni tüntetés volt más ideológia mentén természetesen.
Tovább nem érdekes, mert a lényeg itt van. Demszky szerint ők nem a nacionalista március 15-iek ellen, hanem az államhatalom ellen akartak tüntetni. Én viszont ezt nem így tudom, többek között a jogi kar akkori KISZ titkárától, aki most közismert politológus.
A Demokratában Demszky féltve őrzött titka című cikkemben 1997 februárjában a következőket írtam: "Csak egy történet marad makacsul homályban. Miért tanácsolták el egykor Demszkyt az egyetemről? Vajon mi történt az 1972 március 15-i egyetemista tüntetés, a Kádár-rendszer elleni első tömeges megmozdulás után a jogi karon? Ha tudja a választ valamelyik újságíró, vajon miért nem írja meg?" Azért nem írhattam konkrétabban, mert bizalmas közléseket mégsem tekinthetek dokumentumnak. A dolgot az akkori egyetemi kari tanács dokumentumai tudnák eldönteni. Nincs meg valakinek?
De ezért valójában nem haragszom Demszkyre. Fiatal korában csinálhat az ember sok bolondságot. De 1992-ben a Petőfi szobor előtti beszédében a húsz évvel korábbi tüntetőket dicső elődöknek nevezte. Ez viszont már a politikai pornográfia körébe tartozik.
A dolog mindenesetre a holnapi (mai) Vasárnapi újságban folytatódni fog.
megdöbbenéssel tapasztalom, hogy a vita kezd a betartás vitájából az együttműködés vitájába átmenni. Tiltakoznom kell az ilyen, az irracionalitás minimumát is nélkülöző viselkedés ellen. Nem azért ástam ki verejtékes munkával a lövészárkomat, hogy most jól betemessem!
Ködösen emlékszem Eörsimicska Mátyás úrra, amint szociális érzéketlenséggel ostorozta az Antall-kormányt, hogyanszongya (de sajnálom, hogy nem tudom pontosan idézni, talán ezt is fel kellene tenni a SzDSz honlapra [Jaccuse, hallasz engem?]: "…zokogó anyák éhező csecsemői…"
Én is emlékezetből szóltam, úgyhogy lehet, hogy igazad van. Mindazonáltal
én határozottan emlékszem arra, hogy a szakértők szerint a hetvenes évek végéig jól ment minden, akkor kezdett kifulladni a dolog.
De ez lényegtelen, azt kell nézni, hogy egy akkori munkabérből és egy maiból mit lehetett és most mit nem lehet venni. (Lásd. Fiatalok, miből vegyünk lakást -topic.)
Köszönöm a megerősítést. Mikor tegnap ebben a topicban arról írtam, hogy az általam megnevezett személyek konzekvensek, az azért volt, mert ugyanezt tőlük hallottam a nyolcvanas évek közepén, és nem a kormányzásuk idején találták fel a stabilitási "Bokros-csomagot".
Magyarország ellenben kpróbálta a Nyugodt Erőt és a fájdalommentes terápiát 1990-94 között. Nem sikerült, és pont ezért nincs alapja annak az állításnak, hogy lehetett volna maskep is...
valaki biztos pontositani fogja majd az allamadossag idobeni alakulasat, en most csak emlekezetbol szolnek hozza:
1981-82-ben Magyarorszag mar akkora devizaadossaggal, vagyis pontosabban adossagszolgalati kotelezettseggel (es kis dollarelszamolasu kulkereskedelmi hanyaddal) rendelkezett, hogy a fizeteskeptelenseg hataran volt. Ezert leptunk be tulajdonkeppen az IMF-be.
A brutto adossagunk pedig egesz biztosan nem csak 1994-ig nott, hanem legalabb 1995-ig vagy 1996-ig is talan.
