És te hányszor költöztél el otthonról? MErt én 18 éves korom óta most már a 15. helyen lakom, csak Bp-en belül a 10. helyen... Így könnyű dolgokat elveszteni :-(
Rád is gondoltam, majd pénteken megkapod, amit gyártottam Neked. :-) Remélem tetszik, akkor is, ha nem VA-kép! Juj, mi lehet az?! Nem fogom kibírni addig...
Helyetted dicsekszem el azzal, hogy az egyetlen ismétlésed az Emberbarát. :-)
Büszkeséggel tölt el, hogy mindkét májusi előadáson ott voltunk. Szerintem más nem csinálta utánunk.
Érthetetlen számomra, hogyan lehet bármit is elhagyni, főleg fontos dolgokat. Én bezzeg semmit nem dobok ki, ez meg is látszik a szobám állapotán. A töménytelen mennyiségű napilaptól, amit évek óta halmozok, lassan már semmit nem találok, de azt legalább tudom, hogy megvan mindenem ... valahol...
Sz.T. képet is elhagytam Tegnap vittem haza a laborból szép papírt, arra nyomtattam a személyimbe beleférő SzT és LZs képet, valamint a munkahelyemen a falamra kitehető dedikált képet (Hanzi és Artúr mellé). Rád is gondoltam, majd pénteken megkapod, amit gyártottam Neked. :-) Remélem tetszik, akkor is, ha nem VA-kép!
Nem szeretnélek azzal terhelni, hogy alaposan olvasd át a színházas, Colinos, és VA-topicot, amiket egy ideig szépen szétoffoltunk az SzT-vel kapcsolatos hozzászólásainkkal. Én spec. azóta, hogy kézhez kaptam a Dzsungel könyve kazettát, amin még ő énekli a Tigris dalát, hihetetlen erővel... akkoriban biza SzervétTigrisemnek is hívtam magamban és a topicokban...
A topic május 24-én délután indult, aznap este mentünk el megnézni Vincerével az Anconai szerelmeseket. A VA filmet először 28-án láttam és mindjárt másnap volt szerencsém személyesen találkozni SzT-vel!!!
Nem magyarázom tovább a bizonyítványomat, itt vagyunk és kész! Nem is tartozunk elszámolással senkinek.
Nemhogy kéznél, de szerintem már egyáltalán nincs meg. a Nők Lapjás cikkről végleg lemondtam, az biztos nincs meg. Meg a tőled kapott Sz.T. képet is elhagytam, de abból legalább tudok csináltatni.
Nagyon reménytelen eset vagyok, fél éve van egy Praktikum-kártyám, de még soha nem kapcsoltam be, mert elhagytam a PIN-kódos lapot... Igaz, kapok így is új kódot, csak lusta vagyok elintézni.
A Kate&Leopold mozijegyet is elhagytam, nem találtam meg, mikor írtad az sms-t. Tőlem akkor kell valamit kérni, mikor ott van nálam!
Vincere, köszi a nevemben is adott választ!
Sajnálatos módon 93-ban mégcsak tévés színházi közvetítésben láthattam kedvencünket, nem pedig élőben. Arra bizony május 4-ig vártam (addigra már annyira felajzottuk magunkat, hogy másnap is mentünk SzT-nézőbe!)...
Mentségemre felhoznám, hogy nálam az egész színházasdi csak decemberben kezdődött. Ha összejön a III. Richard is (márpedig miért ne jönne össze?!), 34 előadással számolhatok ebben az évadban, ez 24 darabot jelent (ismételgettem is, ugyebár), és 15 saját szervezést. Természetesen van mit bepótolnunk szeptembertől, a Radnótiban is, de ez kellemes teher! :-)
Most pedig egy-két Hanzi cikket készülök... (az egykori tv-újság-beli SzT-riportot is szívesen begépelném, ha megtalálnám. Vincere, Neked nincs kéznél?)
Tudjátok, a Csinibabában mondja az Andorai Péter játszotta lázadó: "Én annak idején megdobáltam Rákosit, ...t, ...t, és most ezt a Kádárt készülök." :-)
Példáulnak elmondanám, hogy én ezt a szöveget igenis begépeltem... hiába, ilyen egy SzínészKrézi, ahogy Vincere volt kedves nevezni egy szombati sms-ben... :-)
Szóljatok, ha helyesírási vagy elírási hibát észleltek valahol! Köszi!
Beau Monde magazin 2002. június (III. évf. 6. szám) 26-28. oldal
EGY POHÁR PEZSGÕ SZERVÉT TIBORRAL
Don Quijote, a jóképû lovag
Nem értem, mit esznek a nõk egy olyan pasin, aki úgy néz ki, mint egy csehszlovák tévébemondó – mondta Szervét Tiborról Verebes István. Ezt persze egy férfi nem is értheti.
SzT: Nem italom a pezsgõ. Baj?
BM: Az esküvõjén az is pezsgõt iszik, aki nem szereti.
SzT: Még nem volt esküvõm.
BM: A rajongói pontosan tudják, hogy 44 éves, még nõtlen, és van egy kisfia. Kezd kialakulni önrõl egy legenda, miszerint imádják a nõk.
SzT: Ezt én egyáltalán nem tapasztalom. Régen, vidéki színész koromban persze érezhetõ volt – majdnem azt mondtam, tapintható-, hogy szeretnek a lányok. De ez manapság nincs így.
BM: A lányok helyébe az asszonyok léptek?
SzT: Nem erre gondoltam. Inkább arra, hogy ma a tévé adja az ismertséget, és az csak ritkán fordul elõ, hogy a színészt elõadás után autogramgyûjtõk várják.
BM: Szerelmes leveleket sem kap?
SzT: Amikor hõsszerelmeseket játszottam, köztük Cyranot, akkor rengeteg jött. A nõk kedvelik azt a színpadi hõst, aki kivont karddal jár és romantikus verseket is ír.
BM: Hogyan reagált a levéláradatra?
SzT: Minden levélre szépen válaszoltam.
BM: És lett ebbõl “valami”?
SzT: Ez nem kapcsolatfelvétel volt.
BM: Mindig ugyanazt válaszolta?
SzT: … és elküldtem mindenkinek ugyanazt a fényképet.
BM: Semmi több?
SzT: Tényleg nem.
BM: Harmadik levél sem jött?
SzT: Szokott, de arra sosem válaszoltam. Nem szabad engedni, hogy ebbõl a helyzetbõl több is legyen, mert a rajongók nem engem szeretnek, hanem a szerepet.
BM: Akkor miért pirult bele?
SzT: Nem pirultam el.
BM: Furcsa, hogy egy színész is el tud pirulni.
SzT: Velem megesik. Na, jó: egyetlenegyszer, még fõiskolás koromban elkövettem azt a hibát, hogy felhívtam a mellékelt telefonszámot. Valaki írt egy édes levelet, annyira bájosat, hogy fölhívtam… Nohát, nem kellett volna. Mert utána ez a lány (egyszer látott színpadon és egyszer beszéltünk telefonon) azonnal felépített rólam magában egy képet, amire még csak nem is hasonlítottam. Végeláthatatlan levelezésbe kezdett, ami nagy teher lett. ĺrt és írt és írt, én pedig feltett kézzel nem válaszoltam. Hosszan és bonyolultan elemzett. Kapcsolattá növesztette magában ezt az egyoldalú levelezést.
BM: Mindig tanul egy rossz lépésbõl?
SzT: Egyáltalán nem. De ebben az esetben egy életre.
A gátlásos kalandor
BM: Jogászból lett színész. Jogászból sok minden szokott lenni az ember, de színész ritkán.
SzT: Amikor a matek tagozatos gimibõl a jogra jelentkeztem, még nem tudtam, milyen egy jogász.
BM: Azért leállamvizsgázott. Mikor jött rá, hogy nincs jó helyen?
SzT: Sokáig elégedetlenkedtem amiatt, hogy egy embernek csak egy élete van.
BM: Önnek mennyi kellene?
SzT: Mondjuk tizenkettõ. Akkkor el tudnám dönteni, jól választottam-e. Igazságtalanság, hogy nem lehetek mondjuk hajós, és csak azért nem, mert itt születtem 1958-ban Magyarországon, ahol nincs tenger. És miért nem lehetek világcsavargó? Aztán pedig leélném az életemet nyárspolgárként is.
BM: Színészként mindez lehetséges.
SzT: A legnagyobb kaland az utazás az emberi életek között: ezt teszi a színész a színpadon. Az elsõ felvételirõl azonban rögtön kirúgtak, mert nem volt idõm, és csupa négysorost tanultam meg. Egy év múlva megint kirúgtak. Utána elmentem Veszprémbe statisztálni, és újból nekifutottam. Most is érzem azt a tökéletes,vad bizonyosságot, amit akkor: harmadszorra föl kell venniük. Nem hosszabbította meg ugyanis a színház a szerzõdésemet, és minden út bezárult. Kerényi Imrét, a vizsgabizottság elnökét aztán érdekelni kezdte ez az öregebb fajta fiatalember, aki jogász is volt, meg nem is, és felvett. Az elsõ rostám addig tartott, hogy a végén már dõlt rólam a víz. Elénekeltették velem a Hull a szilva a fáról címû népdalt is. És még nem volt vége. A pódium mellett állt egy zongora. Azt mondták, álljak elé és táncoljak, csak úgy valamit. Hát ez rémes volt. Értetlen voltam. Teljesen dilettáns. A fõiskola elsõ két éve ráment a gátlásosságomra.
BM: Az ilyen emberbõl jó megfigyelõ lesz, mert a társaihoz, a többiekhez viszonyítgatja magát.
SzT: Tényleg ezt csináltam.
BM: Azt nyilatkozta egyszer, hogy “áldozatok árán kerültem a pályára”. Milyen áldozatokra utalt?
SzT: A diplomaelhagyás nem megszokott dolog, és nehéz volt az én jó anyukámnak is, amikor megtudta, hogy felvettek a fõiskolára. Boldogtalan lett hónapokra, pedig elõtte még õ biztatott, próbáljam meg, mert tudta, mennyire szeretném. Csak hát szerinte a színészek általában elzüllenek, éjszakáznak, tönkremennek. Szegények.
BM: Szoros volt a kapcsolatuk? Merthogy kisfiú volt, amikor elvesztette az édesapját.
SzT: Sokat dolgozott, ritkán láttam.
BM: Testvér?
SzT: Nincs.
BM: Apapótló?
SzT: Rá kellett jönnöm, hogy olyan tanítók, amilyeneket a távol-keleti harcmûvészekrõl szóló filmekben látni, ma már nincsenek.
BM: Egy mestere mégis lett. Negyvenéves korában rátalált a keleti harcmûvészetre.
SzT: Addig nem volt egy biztos pont sem az életemben, és sokszor nem voltam képes uralkodni az idegrendszeremen. A mindennapokkal járó feszültség bizonyos helyzetekben teljesen kezelhetetlenné vált számomra, és annyira ideges lettem, hogy aránytalanul reagáltam minden apró eseményre. És akkor találkoztam az aikido nevû harcmûvészettel, és azon kaptam magam, hogy mackóban ülök a sarkamon, és végre csönd van. Csak a mester beszélt.
BM: Mit mondott?
SzT: Koncentrációra tanított.
BM: Bátrabb lett az esti utcán?
SzT: Egy emberrel szemben mondjuk meg tudnám magam védeni. Ám én most is inkább elszaladok. Sosem tudni, mit tud a másik. De az erõnél fontosabb a filozófia. Higgadtabb lettem. És innentõl minden kezdett megoldódni, valami nyugalom és türelem lépett mûködésbe.
BM: Néhány évvel ezelõtt még azt mondták önrõl, jobb elkerülni, mivel kíméletlenül megmondja, mi a véleménye. Tartottak öntõl.
SzT: Mondtak ezt-azt. Hogy nagyképû vagyok, nem akarok senkivel sem barátkozni, miközben én szerettem volna, csak nem sikerült. Sokáig kívülálló voltam.
BM: Most inkább hallgat?
SzT: Megmondom én most is a magamét, csak másként. Az aikido elõtt azonban csak azt az igazságot fogadtam el, ami az enyém volt. Erõszakos voltam. Most elengedem a dolgokat… tulajdonképpen ennek a változásnak köszönhetem, hogy megtaláltam a kedvesemet.
BM: Sokáig élt egyedül? Vagy sok nõ, gyors váltással?
SzT: Kisebb kalandokba nem nagyon mentem bele. Csak néha… Hosszabb ideig tartó, komoly kapcsolat híján éltem.
BM: Ettõl a szerelemtõl is változott?
SzT: Nem tudom. Nagyon benne vagyunk.
BM: A gátlásossága is elmúlt?
SzT: Az nem tud elmúlni. Az a rettenetes idegesség, hogy vajon sikerül-e teljesítenem a színpadon, az viszont kisebb lett.
Egy ideális idealista
BM: Mikor érezte az igazi sikert?
SzT: Például Cyranoként. Az siker volt. Szerettem.
BM: Sosem keverte össze a színpadot a valósággal? Nem lett mondjuk szerelmes a nagy átéléstõl a Roxant játszó kolléganõjébe?
SzT: Ha kialakult volna, akkor sem beszélnék róla. De nem alakult ki.
BM: Ahhoz képest most zavarában a pezsgõsüveg címkéjét piszkálja.
SzT: Volt olyan, hogy az ember megperzselõdött hirtelenjében. Kicsikét. De nem lett belõle kapcsolat.
BM: Ilyen téren is késõn ért be?
SzT: “Ezen a téren”, ahogy már utaltam rá, most kezdek beérni.
BM: Don Quijote is olyan hõs, aki lassan mozog a hozzá képest gyors világban. Ez a szerepálma.
SzT: Azt tanultuk, hogy a Don Quijote a lovagregények paródiája. Én másként gondolom. Ez maga a romantika! Van egy ember, aki nem azt látja, amit mások. Dulcinea minden jöttment öszvérhajcsár számára csak utca rongya, neki nem. Neki szent és tiszta, és szerelem. És a történet csodája az, hogy a lány tényleg azzá is változik. Vagyis egy ember az eszményeivel képes megszépíteni azt, ami körülveszi.
BM: Ön is ilyen idealista?
SzT: Amikor az ember mindennapjait könyörtelenül átszövi a pénzkereset, nehéz idealistának lenni.
BM: Jó választás volt a színészet?
SzT: Abból a szempontból igen, hogy jól érzem magam, amikor sikerül egy elõadás. De hogy ésszerû volt-e? Tönkreteszi az ember családi életét, ha nem vigyázunk.
BM: És mi lett a jogász évfolyamtársaival?
SzT: Õk máshogy tolják el az életüket.
BM: Akkor minden rendben.
SzT: Hát, nem tudom. Azért jönnek-mennek a gondolatok az én fejemben is. Ezt-azt például föl tudnék borítani, ha módomban állna.
BM: Jó lenne belelátni a fejébe.
SzT: Dehogy lenne jó! Jó ez így.
Alkoholszonda
2 pohár után:
Régebben hajlamos voltam az italtól búsongani, csehtamásos világlátással legyintettem ilyenkor mindenre, ami az életben szép.
Nagy durranás:
A film, amelynek ez volt a címe. A legkedvesebb jelenetem az volt, amikor egy kakast belelõttek valakinek a mellébe.
Pezsgõ:
146 üveggel van otthon, mert nagy buli volt nálunk, és mindenki hozott egyet.
Részegség:
Hülyévé tesz. Ráadásul épp akkor, amikor úgy gondolom, hogy a legszabadabb vagyok.
Másnap:
...másnap minden szóra emlékszem, és pontosan látom, hogy mekkora marhaság az ivászat.
Képfeliratok:
1. ĺme Magyarország legnépszerûbb színésze – nemrég ezzel a közönségdíjjal tüntették ki Szervét Tibort
2. Az igazi népszerûséget a Valami Amerika címû film hozta el számára, pedig nagy drámai hõsöket is játszott. Volt Hamlet is, és legendás alakításaként tartják számon a Cyranot
Kedves Például,
teljesen igazad van abban, hogy ma a színészeket akkor kezdik elismerni, ha szerepelnek a médiák sorozataiban, reklámokban, vagy a filmeken. Ez valóban nagyon sajnálatos, tényleg szomorú, hogy a kíváló színházi alakításokról alig írnak, még a hivatásos kritikusok is milyen visszafogottak! Ez a jelenség úgy látszik, valami népbetegség. Egyedül az ATV kezdeményezett egy "Művészdobogó" díjat az ilyen esetekre - és ez jó.
Mi Fórumos Topicolók pedig igenis színházbajárók vagyunk, szemünk van a jó alakításokra és darabokra, valamint szívünk és bátorságunk, hogy erről nyíltan írjunk. (Eddig máshol találtunk erre lehetőséget.)
Úgy látom, Te is ilyen vagy, jó lenne olvasni a hozzászólásaidat!
Ha az elejétől elolvastad volna a topikot, nem tennél fel ilyen kérdést, és tudnád, h. Például
- oldadore 89. óta gyűjti az Sz.T-ről szóló cikkeket és felvételeket, tehát akkor már biztos ismerte, valamint azóta szorgalamsan nézni is színházban (valamint nem is látta a filmet)
- CC 93-ban látta először színházban
- én 99-ben láttam először színházban.
Ha elolvasod a hozzászólásokat, azt is megtudod, melyikünk melyik darabban és hányszor látta.
Azért milyen érdekes, hogy Magyarországon akkor lesz egy színésznek fan topikja, ha bemutatnak egy pláza-filmet. Csupán megkérdezném tőletek, kedves topikolók, hogy a temérdek kritika-copyzás mellett láttatok valami színházi alakítást Szervét Tibortól pld. 2002 tele előtt?
Jó, megpróbálom majd, de nem hiszem, h. sikerül, főleg ennyit, mint te...
A POSZT miatt nagyon irigyellek! Péntek este tudósított a TV2 Pécsről, akkor nagyon fájt a szívem, h. nem lehetek ott. De pénzügyileg úgyis lehetetlen lett volna.
Élőben meginterjúvolták Bálint Andrást, nagyon ki voltam akadva, úgy beszéltek vele, mint egy politikussal (a Nemzeti Színház igazgatói pályázatról), pedig ő nem az, és ezt tiszteletben kellene tartani.
Nem baj, éljen a magyar színház! Nagyon sasoltam a híradásokat, hátha felbukkan Sz.T., de ezek sezrint nem is bukkanhatott. Majd III. Richárdon!
CC, beszámolok arról, hogy egy napig Pécsett Posztoltam.
'Első újságom': Mégis bejutottam A kriplire. 'Második újság': Zsebbevágó jegyárak vannak ott, (2000-5000, szolidan még megnézem a kaposváriak Erdőjét, és kész). 'Harmadik újság': A kriplinek ez az előadása még hangsúlyosabb és varázslatosabb volt, mint az eddigiek. Ha zsűritag lennék, azonnal kiosztanám a legjobb rendezői, női- és férfiszereplők díjait.
'Mit kapok ezért a hírértékért?'
A komáromiak a Tartufföt olyan felfogásban játszották amiben szinte mindent megcsináltak, amit én nem szeretek, de azt annyira töményen, hogy az már kezdett érdekelni.
Éjjel az Aranyhegyen a színészek és a városlakók elásták a politikai harcok csatabárdját. Énekeltek, verseket mondtak, zenéltek (Sasvári, Kulka, Csákányi, Jordán, Galkó, Márta, Dés, Koltai) és egy kondérból gulyásleveseztünk.
III. Richárd is ott sétált a csápoló nézők között, egy kék baseball-sapka alatt, de TopicTémánk sehol nem volt ott. Máris próbál Buckingham herecege?
De jó, hogy lesz III. Richárd-előadás! Mégsem lesz olyan elkeserítően hosszú a nyár...
Vincere, dehogy nem! Kezdd el figyelni a szükséges betűk halmazát. Egyszercsak látni fogsz benne szavakat és utána addig keresel, kavarsz, amig meg nem lesznek a szükséges betűk. Menni fog! (cca. 10 perc/db) Itt egynéhány minta (a "Szervét Tibor rajongóinak" betűiből):
Bojt-virágot kéne rászórni! Ó, jót visz rá Tibornak régen. Végre a kinti szobor rontja. Ártó-baj tervén sírin zokog. Arra robogó Svejk tinit néz... és Gizike, Torontóban varrj!
Életem kockáztatásával (bármikor megláthatja a Főnök, hogy nem a munkámat végzem - amit még mindig nem fejeztem be!) bejöttem ide és mi fogadott?! Egy igazi anagramma! Csodálatos! Mit szólna ehhez a drága Philip? :-) Természetesen SzT véleményére is nagyon-nagyon kíváncsi lennék!
Jó szórakozást estére!
De jó! tetszett... Irigyellek, akármennyire imádom a költészetet és a nyelvekkel elbíbelődni, semmi költői vénám nincs és így életemben egy anagrammát sem tudnék megszerkeszteni.
Talán ma már nem térsz ide vissza, de nekem elmúlt a Főnököm hazaérkezése miatt érzett szorongásom, az biztos. Hogy a munkámmal nem készülök el addigra, az még biztosabb... Kit érdekel? :-)
HÚHA!!! :-)))
Azt hiszem, én olyan állapotba kerültem a felajánlástól, hogy mindent szívesen fogadok! Hány kazettán van Neked mindez?
Nincs: Vámos M. vendége (MTV1, 2000.09.02.) Ez a műsor sajnos nekem sincs birtokomban.
Interjú (ATV, 2002.01.29.) Mint már említettem, nekem csak az első fél óra van meg, de azt szívesen rendelkezésedre bocsátom.
Névshowr (MTV1, 2002.05.18.); Esti showder (RTL, 2002.05.23.) Mindkét műsorból megvan SzT-része, utóbbiból még az LGT bemutatása is, előbbiből Kulka, Csengeri Attila, a Cotton Club Singers és a Pécsi Sasok (aerobic), össz. 10 perc (Névshowr).
Látom, Vincerével már felvettétek a kapcsolatot! :-)
