Hát ez így túlzás, de többen voltatok, mint mostanában a szolnokiakon kívül az összes vendégtábor. Úgy látszik, mindenkit ennyire érdekel a csapata. :)
Gratulálok a csapatnak és a szakmai stábnak, hogy bejutottunk az elődöntőbe.
Szinte végig vezetve, magabiztosan győztük le a berényi csapatot, abszolút megérdemelten, magabiztosan, talán most játszottunk a legjobban csapatként az egész párharcban. Aki pályára lépett mindenki hozzátett és dicsérhető, de én külön kiemelném a kapitányunkat az örökifjú Szikót, akitől nagyon sokat lehet tanulni a fiataloknak a játék iránti alázatról, hozzáállásról, harcosságról, mert ő ismét bebizonyította, hogy még mindig lehet rá számítani és megoldja a rá bízott feladatot.
Védekezésünk a hazai meccseken az első meccshez képest feljavult és a tegnapi napon is döntő volt. A 2. félidőben higgadtabbak voltunk, az eladott labdáink számát lecsökkentettük és hibáinkat kijavítottuk és megfelelő taktikával bezsebeltük a győzelmet.
Elismerés illeti a Berény csapatát is részemről, akiket most is szép számú buszos szurkolóhad kísért el, sportszerű buzdítással voltak végig.
A jászságiak nagyon megnehezítették a dolgunkat, nemes ellenfelek voltak, Földi Sutyi bának, jó egészséget és további sikereket kívánok, ahogy berényieknek is.
De a tegnapi napról nem is csak maga a meccs fog megmaradni, hanem két olyan momentum, amiért érdemes volt kimenni a korábbi szezonokban, akkor is, amikor kis túlzással kb. 50-en voltunk az alsóházi rájátszásban és csak azt vártuk, hogy legyen vége ennek a szenvedésnek és fújják le a meccset.
Bosszankodtam és mérgelődtem, hogy lemaradtunk a rájátszásról és csak a 9. helyet értük el, előtte a kiesés szele is meglegyintett minket, sokszor elutaztunk idegenbe, időt, pénzt nem kímélve, ahol sorba kaptuk a nagyobbnál nagyobb vereségeket, mégis mindig próbáltunk reménnyel és bizakodva előretekinteni, pedig borús felhők gyülekeztek felettünk.
Ez pedig a meccs utáni ünneplés felemelő pillanata, amikor a csapat kijött a végén a közös ünneplésre a „gyertek ki” rigmusra pedig már réges-régen vége volt a párharcnak. Ekkor éreztem először, hosszú évek után, hogy a játékosok – szurkolók ismét egymásra találtak, ezért pedig köszönet mindenkinek, aki tett ezért, hogy idáig eljussunk.
Azoknak is, akik már sajnos már nincsenek közöttünk, csak a szívünkben, lelkünkben, de fentről segítették, hogy elérjük céljainkat, mi pedig soha nem felejtjük el őket.
Tegnap büszke voltam, arra, hogy kaposvári szurkolóként ismét megélhetem a sikert, annyi kudarc és szenvedés után a szurkolótársakkal közösen.
A másik pedig, a Volga sörözőben a meccs után, amikor bent együtt éltettük a csapatot, és „szolid” ünneplésben részesítettük őket majd kedélyesen elbeszélgettünk az eddig történtekről éjszakába nyúlóan.
Akkor semmi mást nem kértem, csak, hogy a következő elődöntőig ne kelljen 9 évet várni, mert ez az este is megmutatta, hogy igenis van igény a kaposvári kosárlabdára, aki ott volt és átélte ezt csak megerősíteni tudja, aki nem annak talán nem kell majd ennyit várni legközelebbi alkalomig.
Az biztos, hogy nem mi vagyunk a legnagyobb szurkolótáborral rendelkezők, meg a leggazdagabb Klub és legerősebb játékoskerettel sem mi bírunk, de, hogy tegnap este mi voltunk ismét a legnagyobbak 2001, 2004 után, ahhoz kétség sem fér és bebizonyítottuk, hogy kaposvári szívvel, csapatként el lehet érni a célkitűzéseinket, sőt alaposan túl is lehet szárnyalni.
Mit faszoztam, hogy a 4. meccset elszerencsétlenkedtük Berényben... így viszont egy mégnagyobb élménnyel lettünk gazdagabbak az 5. meccsen :) Óriási gratuláció a csapatnak és Ádámnak is!
Gratulálok a csapatnak és a szakmai stábnak a győzelemhez, mellyel sikerült 2-1-re alakítani a párharcot. Szép volt!
Kulcsfontosságú meccs volt, mivel már csak 1 győzelmet kell szerezni, erre pedig 2 dobásunk is van. Berényben bravúr lenne kivívni a továbbjutást látva a 2013-as idegenbeli formánkat, bár a teher nem rajtunk van, de ha nem jön össze vasárnap a mindent eldöntő 5. meccsen is be lehet biztosítani a 4-be kerülést és elérni a PO előtti célkitűzést.
Megnézve a meccs felvételét néhány dolgot kiemelnék.
Az első hazai meccshez képest sokkal jobb volt a védekezésünk. Jól kezdtünk bementek az első dobások, Dunn, Marco, Swanston is betalált, tetszett, hogy Szikó kezdett és rögtön Markoviccsal brusztolt, rutinos védőként többször is feltartotta, a félidő zárása előtt parádés volt, ahogy a védő hengerben állította meg, a duplája pedig igencsak szépre sikerült kifordulva, mi irányítottuk a találkozót, jó döntéseket hoztunk támadásban, higgadtak maradtunk. Az látszik, hogy ha támadásban nem állóháborút vívunk, tehát van mozgás, figura, akkor a jászságiak védelme is könnyen zavarba hozható, ez Ronca – Spica centerkapcsolatnál is látszott meg az üres befutásoknál. Dunn jól osztogatott és szervezett, Swanston pedig sorba szerezte a duplákat betörések után.
Az első igazán véleményes játékvezetői ítélet, Dunn visszahúzásánál, ahol elmaradt a jogos sportszerűtlen hiba. Nem szeretek a bírókkal foglalkozni nem is szoktam, a játékkötelező részének tekintem őket, de sajnos kicsúszott a kezükből a meccs, a sportszerűtlentől kezdve. Feszült, reklamálásokkal teli igazi parázs rájátszás meccs volt, ahol nem sikerült felnőni a feladatukhoz és sokszor következetlenek voltak, ami az egyik legnagyobb hibája a honi bírótársadalomnak.
De visszatérve a meccshez, uraltuk a festéket és úgy vezettük a félidőben, hogy 0/8 volt a kinti mutatónk, mondjuk a Berény is sokszor, de eredménytelenül tüzelt kintről 26 százalék nem túl acélos, pláne egy olyan csapattól, ahol remek tripladobók vannak nemcsak a kezdőben, hanem a padon is pl. Mladenovics.
Aztán a 3. negyedben látványos gödörbe kerültünk, mert lazult a védekezés Marconak le kellett ülnie faultgondok miatt, elszórt labdák és rendre üresből dobtak a vendégek, kijátszott figurák után, mondjuk Dramicsanyinra sokkal jobban figyeltünk, persze előtte ő is többször bedobta a szokásos tripláit. Dunn megúszta a technikait, amikor beleütött a reklámtáblába, hozzáteszem, arra sem volt semmi szükség, Drahos már nem, előtte mondjuk Soós lépéshibáját talán joggal reklamálta, amiért figyelmeztették is. Markovics is folyamatosan szövegelt, nem ez az első ilyen alkalom ebben a rájátszásban, mégsem kapott jogos technikai büntetést, pedig a felvétel alapján is látszott, hogy a kispadunknak, Fekete Ádámnak is többször odaszólt. Azért a szerb mentalitásnak, sportemberi magatartásnak is van határa, meg amúgy is, ezt szankcionálni kellene erre meg is vannak a megfelelő eszközök, csak használni is kellene.
Szerencsére a +10-es vendégrohanást Dunn kígyótérről eldobott hatalmas triplája és nálam a meccs embere nem Drahos lett, hanem Marco Spica, aki 3 faulttal is támadásban és védekezésben is alapja volt a felzárkózásunknak a 3. negyed végére. Óriásit verekedett benn a festékben mindkét tábla alatt élmény volt látni küzdését és harcosságát, igazi vezér volt a pályán.
Aztán fej-fej mellett haladva elszabadultak az indulatok, ugyanis Djikanovics, összekeverte a kosárlabdát a boksszal és egy zárás után nemes egyszerűséggel hátulról tarkón vágta Drahost. Aztán csodálkozott, hogy idő előtt mehet zuhanyozni.
Abszolút jogos volt a kiállítás, ilyen cselekedet semmilyen sportpályára nem való, 38 évesen teljesen begőzölve úgy kellett saját játékostársainak lefogni és öltözőbe kísérni Földi Sutyi bá közreműködésével, így nemcsak saját magát, hanem csapatát is komoly hátrányba hozta, valószínűleg nemcsak erre a meccsre, hanem a későbbiekre.
Innentől kezdve, egy csapásra megváltozott minden nálunk lett a momentum, bedobtuk a megítélt büntetőket, Dunn ismét beszórt egy fontos triplát majd egy duplát, Marco is beverekedte 2 pontját a kezek sokaságában, +1 büntető elmaradt.
Aztán Drahos pillanatai következtek, aki talán legjobb KKK mezben lévő meccsét tudta le végre itt a rájátszásban, demoralizáló triplái pedig eldöntötték a találkozó sorsát. Szerencsére a 3. negyed technikaija után nem lett negatív hős. Nagyszerűen játszott, bár korábbi meccseken rendre adós maradt jó és kiegyensúlyozott teljesítményével, sokszor eltűnt a mezőnyben rá is szükség volt, hogy ne csak 3 légiós és Hendlein fantasztikus négyes hozza magát.
5 játékosunk is 20 VAL fölött zárt, de aki pályára lépett mindenki hozzátett a sikerhez, kiváló csapatmunkával és a védekezéssel. Amire a továbbiakban kiemelten figyelni kell az a lepattanózás, főleg a támadó, abból rengeteget engedtünk a Berénynek. Összességében teljesen megérdemelten nyertünk és kihasználtuk a pályaelőnyt.
Ez a meccs utáni edzői nyilatkozat kissé túl lett reagálva, feleslegesen, a tisztánlátáshoz ajánlom megtekintésre Drahos 1. meccs előtti nyilatkozatát, mely megtalálható a Kapos sport archívumában, úgy könnyebb véleményezni, mint csak egy kivágott videó alapján.
Abszolút csak egy rossz „szófordulat” volt, ahogy én láttam és hallottam, ebbe nem is kell többet belemagyarázni, szerencsére ez is csak a pénteki meccsig lesz téma.
Földi Sutyi bá előtt minden tisztelet, függetlenül attól, hogy nyilatkozik-e vagy sem, ő egy legenda a kaposvári kosárlabdázás történetében, aki ide mindig haza jön. Végül le a kalappal a Berény szurkolók előtt, hogy ilyen sokan elkísérték nem keveset utazva a csapatukat hétköznap!! Az alapszakaszban az Alba szurkolók voltak ekkora létszámban, a vendégszektorban, amikor Tv-s meccsen győztük le őket.
Néhány érdekes bekiabálás és szokásos mutogatáson kívül, először köszönthettük őket, szimpatikus fiatal tábor, ahol látszik a fejlődés a Berény Fanatics részéről, megmutatták, hogy 2 év alatt, hova lehet eljutni mind létszámilag mind szervezettségben.
Nálunk pedig bár a múltkori kínos fél ház után végre voltak nézők is a lelátón, szerencsére.
Menni kell tovább és remélem a kisebb, sérülések betegségek után egy ki-ki meccset tudunk játszani Berényben, ismét taktikusan, fejben is higgadtak tudunk maradni és az utolsó negyedig koncentrálunk védekezésben!
Én élvezem, így az nfl draft 3. napján a választások között, legalább vannak hsz-ek kaposvári cikkeknél és kiderült, hogy nálunk milyen sötétek az amerikaiak. :)
Eddig papírforma ez a párharc, biztos voltam benne, hogy egyenlít a Berény és 1-1 lesz.
Ahogy a negyeddöntő előtt is írtam, a kulcs a 3. meccs lesz, aki azt hozza az fog bejutni a legjobb 4-be.
Sok nekünk ez szerda-péntek meccsritmus, bár jól tartottuk magunkat, szükség lesz a pihenésre, nem csak fizikálisan, hanem főleg fejben.
Az biztos, hogy kedden 500 nézőnél többre lesz szükség, mert üres lelátó előtt nehéz lesz győzni.
A másik pedig, a védekezésnek fel kell javulnia és Rakics - Dramicsanyin duót megfelelő módon kell őrizni, annyi bántóan üres dobóhelyzetet nem engedhetünk nekik, mint legutóbb itthon.
Remélem, mindenki átérzi a helyzet súlyát, és esetleg végre megint tudunk valami normálishoz közelítő szurkolást csinálni, mert a múltkori gyalázat volt...
