A finnugristék a gereben-gereblye szavakat szlávnak veszik, a gerinc szavunkat viszont belső keletkezésű, valószínűleg egy fiktív tőből keletkezett származékszónak.
Nos, annyira fiktív ez a tő, hogy ez a gereben, gereblye szavak alapja is. Ha finnugor szavak lennének, már lobogtatnák az egyező töelemeket.
Egy másik fórumon találtam, bemásolom, mert jónak találom:
"Duna ősibb neve Ister, amiben összetér a többi folyó (Ísztér). Túr- Tura, durva-Dráva (a szemcsék lehettek durvák), marós-Maros, mar-Mura, marva-Morva, vág-Vág, szemes-Szamos, zagyva-Zagyva, bódorog-Bodrog, tiszta-Tisza, körös-Körös (A Körös elnevezés latin és görög nyelvhez hajlított alakja a népvándorlás idején bukkant fel: Gresia (Ravennai Névtelen Geográfus), Grisia (Iordanes), Kriszosz (VII. Konsztantinosz bizánci császár). Kniezsa István szerint e név egy régi, talán még a római idők előtti Krisus szóalak fejleménye. ), Kőrös város Horvátországban latinul Crisium. Körözne-Kraszna, köröm-Garam. Varasd-várasd Várad, Várda. Bős tér-Bösztör, bős teres-Beszterce, Beszterec, sebes ló-Szoboszló. A szkíta világ határ sávja a Száva. Szála alá Zala vize. Zala, Sajó, Sió egymás nyelvi változatának tűnik. Olt-folyó oltja, oltványozza a tájat. Szeret-Szeret folyó. Emlékeim szerint ezeket többségében szláv eredetűnek tartják!!!!! A mar, vág, túr, dúr, durva, szemes, köröz, bódorog, tiszta, zagyva, olt, összetér ez a tájban élő folyók működését írják le. Kérdés, mi és ki köti össze Pokljukát ÜÜreg-tóval?"
"gerjed, gerjeszd stb., melyekben a ger a felindulás, fölkelés, kinyomulás, kitörés, vagy áthatólag: felinditás, fölkeltés, kinyomás, felingerlés fogalmának felel meg":
GERECSE - ősi magyar elnevezés lehet, gyakorlatilag egyezik egy a gerinc szavunkból lett névvel. Magyarul ma Gerence lenne, de simán el tudok képzelni egy archaikus, -n nélküli szót is, azonos jelentéssel.
Gerecse:
"A középkorban Hegyes-hegy, illetve Csúcsos-hegy néven ismerték; első írásos említése egy 1212-es határjárás adataiból származik Mons Hyges formában. A 18. században egyes térképeken Gercse-hegy(Mons Gercse) néven említik, a délnyugati lejtőjén fekvő Gercse falu miatt."
Itt egy másik helynév, nem messze a Gerecsétől:
"Grébics (Gerebecs) az Árpád-kor-ban még virágzó település volt. Neve kun (kabar) eredetű, s nagy valószínűséggel a honfoglalás korában a került gróf Cseszneky család ősatyja, az Anonymus krónikája által említett Ketel fia Alaptolma birtokába. Nevét az oklevelek 1237-ben említik először, Grebuch,1284-ben Guerebuch alakban."
Ha ez kun eredetű, akkor ezek a kunok "magyarul" beszéltek.
Tovább is van:
Grébics-hegy Tatán...
----
Figyeljük meg, mi lehet a közös a gerinc és a gerblye szavakban: A gereben-gerebje fokai hasonlóan nyúlnak ki, mint a gerinc fokai, vagy a grádicsban a fokok, amelyek összekötik a két egyenest.
Szerintem ez nem lehet véletlen.
A gyertya gerjeszthető is, és girnyó, azaz vékony is.
Czuczorék le is írják a GER-gyöknél, ám pl. külön a gerblyét már nem elemzik.
CzF.:
GER v. GÉR, elvont gyök, mely többféle szók alapját teszi. Ilyenek: gernye, geher (= gerh), s talán gerény is, melyekben szár-az, sovány jelentéssel bír. 2) Gerj, gerjed, gerjeszd stb., melyekben a ger a felindulás, fölkelés, kinyomulás, kitörés, vagy áthatólag: felinditás, fölkeltés, kinyomás, felingerlés fogalmának felel meg, s rokon közelebbről a latin germen, német gähren, Gier, gerne, begehren, héber (ingerel), hellen χρηζω (kivan), szanszkrit gardh (kiván) stb. szókkal. Ide tartozik gerjed azon értelme is, midőn ez gyúladást jelent. 3) Geréb, gereben, gereblye, gerely, gerezd, gerincz, melyekben a ger valamely sértést, szurást, karczolást jelent, s rokon vele ez értelemben a hellen χραυω, χραω (karczol), szanszkrit garh (megfog; körülvesz). 4) Gerle, gerlicze hangutánzók. Valamennyiben fő és alaphang az r. (V. ö. R), melynek érteményei némileg a g, vagyis görbeség, görbedés érteményével módosúlnak.
--
Gondoljuk tovább. K-hanggal is hasonló jeletéseket kapunk.
A Karunkat is ki tudjuk nyújtani és karolni is tudunk, ami egy görbedő mozgás. A körömmel - karommal karmolunk.
Ez jó megfejtés ! Biztos vagyok benne hogy a GÖRBE szóhoz lesz köze. Azaz GIRBE--GURBA--GÖRBE . A szláv nyelvekben mindenütt jelen van, persze nem csak ott. A latin nyelvben is jelen :
GIBBUS vagyis GÖRBÉS már kiesett R hanggal. Rövidebben GIBBA is van nekik, ez a GIRBE--GÖRBE megfelelője, persze az R hang már itt sincsen meg. Bolgár GÁRBICA , olasz GOBBA, japán KOBU (gobu), lombard GÖBA / GOEUBA alakokba már csak az R hangot kéne visszatenni .))
Aztán van "occitan GIBA", ősszláv GRUBU, szorb GJARB, és egyéb variációk, mind a magyar hangalak elváltoztatott megfelelői lehetnek...
Doppler féle elv, miszerint a hozzánk közeledő tárgy/élőlény stb. magas hangot ad, mg a távolodó meg mélyet. Kiss Dénes írt erről többször is , példaszavakkal bemutatva a történetet...
"A hangoknak vannak tulajdonságai, tehát jeleznek számunkra valamit. Ezek tehát jelek csupán."
Így is mondhatjuk, de pontosabb, ha a jeleket jelentésnek mondjuk... Ui. a leírt hangok a jelek... (írásjelek) Kiejtve jelentésük van.
Az útJELZŐ táblák ábrái jelek, de minden ilyen jelnek jelentése van. A jelzésnek mindig van valamilyen jelentése. (mondanivalója, tartalma)
"Akkor lesz jelentés belőle, ha az összefüggéseik között alkotunk tudatosan egy hangképletet, amiben aztán megegyezünk."
Valóban azt gondolod, hogy őseink megegyeztek valamilyen hangsorban egy szó megalkotásakor? Hogyan kell ezt elképzelni a gyakorlatban? Főleg,mikor még beszélni sem tudtak... Leírnád egy-két mondattal? Nagyon kíváncsi vagyok rá!
"Önálóan a hangok nem állnak össze nyelvvé "
Márpedig önálló hangokból áll a nyelv, ez tagadhatatlan tény.
"A hangok jelentése nem elég. Különben csak egyetlen nyelv lenne a világon. A te álláspontod szerint mindenképp."
A hangok jelentéséből ez egyáltalán nem következik.
- Előfordul, hogy egy természetes hangot két, esetleg háromféle egymáshoz közeli hanggal is lehet utánozni, így különböző területeken máris különböző hangalakú gyökök jönnek létre.
- Az összetett gyökkel valamilyen új dolgot akarunk megnevezni, s ehhez a meglévő ősgyököket úgy használjuk föl, hogy a megnevezni kívánt dolog két-három számunkra fontos tulajdonságának megfelelő jelentésű ősgyököket ragasztunk össze. Mivel az adott dolognak jóval több jellemzője van, területenként eltérő lesz a 2-3 kiválasztott tulajdonság. Így a területenként megalkotott gyökökbe már koránt sem biztos, hogy azonos hangok kerülnek. Jó, ha egy-ritkábban kettő azonos.
- Egy-egy nyelvben kb 25-40 hang van, de kb. száz ismert hangot használunk, így sokkal nagyobb a variációs lehetőség a többhangú gyökök megalkotásánál.
- Nálunk a háromhangú gyök a legjellemzőbb, más nyelvekben ez a szám minden további nélkül eltérő lehet.
- Vannak olyan nyelvek, ahol toldalékolás helyett hangmagasság - és/vagy hangsúlyáthelyezéssel is adnak új jelentést ugyan annak a szónak.
Tehát nagyon kicsi az esélye annak, hogy két különböző területen teljesen azonos jelentésű szó azonos hangokból épüljön föl. Viszont gyakran előfordul, hogy azonos jelentésű szavakban egy-két hang azonos.
"Miért a lágyított "átmeneti" formula lett volna előbb?"
Nem lágyította azt senki. A lágyság az átmenet, a köztesség miatt van. A két hang (mely közt az átmeneti hang van) közül legalább az egyik amúgy is lágy.
Átmeneti hang azért datálható korábbra, mert "billegő" hangokról van szó. A GY hang vagy ide, vagy oda billen, ill. mindkét irányba, s nehezen igazolható, hogy két hang váljon eggyé. Ezt semmi nem indokolja az említett DJ párosítás kivételével. (ha e két hang egymás mellé kerül toldalékolásnál.) Egy új hang megszületése nem így történik, annak sokkal nyomósabb oka van, történetesen a szükségszerűség, ha valamit ezzel a hanggal akarunk kifejezni, megnevezni.
A kezdetekben nyilván csak néhány hangunk volt, s ahogy egyre többmindent kívántunk hangok által kifejezni, úgy nőtt a darabszámuk, ezzel együtt a kiejtés is "finomodott", tisztábban tudtunk hangokat kiejteni, egymástól elkülöníteni.
Természetesen ez csak egy feltevés, amit a "szaporodás törvénye", az osztódás motivál.
Ennek ellene szól a GY hang hiánya sok más nyelvben, valamint a D hang a leggyakoribb, utána a J, s csak ezután jön a GY hang. (A sorrendnek GY-vel kellene kezdőódni.)
Elvben annak sem látom akadályát, ha két hang közé később egy harmadik is bekerül, amit utóbb köztes hangnak gondolunk...
Valószínűleg át kell még ezt gondolni, és más összefüggéseket is alaposabban meg kell vizsgálni...
Kényszeres kötekedés ez, semmi több... Érthetően leírtam, a JÖN szó az nem egészen a JÁR, de JERE/JERJ és ebből a GYERE szavunk nagyon is passzol a JÁR-áshoz..
"A JÁR felszólító módja a JÁRJ" ---------- 2024-ben)). Régebbről meg ott a JERJ és a rövidebb JER formák is erre. Képezve is vannak mint például JER-JÜNK (járjunk), tehát a szótő megvan nekünk, az pedig így JER, és a JER-J képzet már a felszólító J hangja. Viszont a JERJ nem túl kényelmes beszédben, így rövidült JER . Majd mára GYERE
De amúgy a JÁR--JER kapcsolatot az bizonyítja még hogy amíg a MEGY, (men) , JÖN szavakra használatos hétköznapi helyre hívó felszólítások léteznek mint MENJ IDE vagy JÖJJ IDE, viszont ez a JÁR szó esetén teljesen hiányzó, nem szokás mondani hogy JÁRJ IDE ! .)) És vajon miért nem ?...
Mert a GYERE elődje a JER(J) már elvégezte ezt a feladatot, ebben van benne az hogy : JÁR(J) . Van értelme ?... Mindent megmagyaráz, annyira van. De lehet "csakazé" is kötekedni.))...
És mégis ez mit jelent?... Mert szerintem így még semmit, akkor meg mitől volna ősgyök?... Persze belemagyarázható valami elvont zavaros eszmefuttatás, de azt most hagyjuk ki hacsak nem egy minden kétséget kizáró kiváló magyarázat. Akkor érdekel, a spekulatív zavarosban halászás más műfaj.
Egy SZÁ dolgot teljesen alapjaiban fog meghatározni a rá következő mássalhangzó, ott válik értelmes szóvá mind amit most ide írok le : Ebből a SZÁ dologból folytatásként mind és mind lehet :
SZÁJ SZÁK (ZSÁK szóhoz köze)
SZÁL SZÁLL SZÁM SZÁN (1) mint sajnál SZÁN (2) mint havas jármű. SZÁN (3) mint SZÁNDÉKOZ (épp neki szántam az ajándékot SZÁNT szándékkal)
Már ez a három egyazon hangalak forrása sem egy !...
a magyar alapvetően rögtön használta a magas mássalhangzóit a szavainak megnevezésére
ezt az urali térséghez tehetjük, a szkita volgaria, a szkita őshaza, a mai kazahsztán környékére
attól délre, keletre meg nyugatra is nem jellemző a magas mássalhangzók használata (csak a szlávok, és az északra vándorolt szarvasok népe nyelvében jellemző)
a jár az alapszó (ahogy az altaiban is) a szkitahun alapnyelvben
a török jarat illik/megfelel nem alapszó, hanem ahogy a magyarban értelmezés, asszociáció, csak mi a megy szóval fejezzük ki: illik, megy hozzá
a tatár kéktürk jarat gyárt, ahogy az ómagyarban járat, járt
.....
hangtanilag meg
mivel a T magas párja a Ty, az S magas párja a Cs,
úgy értelemszerű lógikus, azaz összefüggő, h
a D párja a Gy, a G párja a KH
Így lett a GYÁRT szóból a török-tatár nyelvekben JAR(a)T (YAR(a)T)
a magyar és a tatár azaz a mongol egy időben élt, egymás mellett de legalábbis egy közös nyelvet beszélve, hiszen ez egy nyelvjárásbeli eltérés (szkíta időkről van szó, a Kr.u. 5.évszázadig, aztán a nyugati hun idők után más felállás volt) nem volt semmiféle átvétel. nomád idők voltak szkitia sok-sok nemzetséggel, annyi sok későbbi csatlakozott / meghódított nemzettel, h a széleken még indoeuropai nyelveken is beszéltek, indogörög meg hindu, meg keleti hun, kinaikoreaijapán, ott már nem úgy mondját a jár-t, csak a japán maradt meg a járkál hangtani változat mint aruku sétál értelemben
Azért, mert ott nem szerepel D-J mássalhangzó "ütközés". Ellenben számos gyökben van GY hang. Ami nem DJ. Néhány azonos jelentésű szóban legföljebb D, vagy J, de általában GY hang fordul elő.
"(Mert az ide - magashangrendű, az oda pedig mély, ezért változik e-re az á magánhangzó)"
Amit a következő hozzászólásodban meg is magyarázol. - Helyesen...
De ugye, a következetesség valahogy megint elmaradt: "JER(e) forma, úgyis fordíthatnánk hogy JÁRJ/JÁRULJ ide"
Mert ugye, a JER gyök a közelben, vagy közeledést fejez ki, a JÁR pedig egy távolabbi cselekményre utal, akkor eleve nem lehet azonos jelentése a két gyöknek.... IGAZ?
Amúgy a 'JÁRJ ide' nem használatos formula, a JÁRULJ (ide) pedig nem azonos a JÁR(J) igével.
A JÁRUL szó jelentése: Valaki valakihez, vagy valamihez (pl. intézmény, oltár, urna,) valamilyen magasztosabb cél (kérés, tisztelet, ünnep) érdekében közeledik. Illetve valaminek, valakinek a gyarapodását anyagilag, munkával segíti elő.
A JER pedig gyakorlatilag köszönő viszonyban sincs a JÁR/JÁRUL ige jelentésével.
Ugye, ez a gyüjj szó a jöjj, a jer(e), a gyere megfelelője. Na, most arra lennék kíváncsi, hogy az a JJ hogy került az R helyére, a szó végére?
(A megfejtést alább megtalálod...)
"JÓ - JAVÍT - J/GY-ÓGyÍT"
gyüjj /jöjj - gyer/jer - jer/jej (jöjj)?
Magyarázd meg, miért nem változott a 'jer' R hangja J-re? Vagy úgy változott, hogy rögtön kettő lett belőle?
És miért van Ü az Ö/E helyén?
Amúgy a GYÜJJ nem a gyere/jer szavakból vezethető le, hanem a GYŰL gyökből. GYŰLJ » GYŰJJ ide....
A JÖJJ meg a JÖN gyökből: JÖNJ » JÖJJ. Vagy inkább a JEL(-en-j) » JELJ gyökből? Utóbbi talán még valószínűbb, mivel az LJ hangpárból alakul ki könnyedén a JJ kettős hang.
Akik összejönnek, megjelennek, össze is gyűlnek. Ha rendszeresen teszik, akkor összejárnak...
Tehát megint az igazolódott be, hogy különböző gyökök vannak a szavakban. Már a GYÜJ /L és a JÖN/JEL-J sem azonos...
Persze, van még GYÜN/GYÖN szavunk is, ami a JÖN gyökkel mutat alaki és jelentésbeli hasonlóságot.
Hadd kérdezzem meg, hogyan lett a JÓ-ÍT szóból GYÓ-GY-ÍT? Vagy a JAV-ÍT szóból GYÓGY-ÍT? Esetleg arra is adhatsz választ, hogyan lett a JAV-ból GYÓGY?
"Ha azt akrjuk, hogy valaki felénk jár-jon: ez a jer, vagy a gyer."
Nem akarjuk, hogy felénk (hozzánk) járjon, csak azt, hogy felénk (hozzánk) JÖJJÖN.
Ha nem látod a különbséget az nagy baj...
"A járból pedig következik a gyártás."
"A gyár elvonás. | ⌂ A nyelvújítás korában lett elvonva az igéből." - Időpontja: 1790–1820
előtte megjegyzi:
"A szócsalád alapja, a gyárt jövevényszó egy csuvasos típusú ótörök nyelvből. | ≡ Csuv. śurat-; – kök-török yarat-; tat. yarat-; stb.: ’(meg)teremt, alkot’ [< török *yara- ’illik, megfelel’]. ⌂ A magyarba átkerült alakja: *ǰarat-; a szó elejéhez vö. →gyalom."
Tehát a nyelvújításkor a török-tatár szót vettük alapul, s azzal a lendülettel máris GY hangra cseréltük a J-t...
Persze, azt is olvashatjuk a 'gyárt' szócikkben, hogy már 1495-ben előfordult a GYÁRTÓ egy személynévben. "Sywegyartho [sz.] [szn.] (OklSz. süveg a.); 1495"
Majd 1506-ban egy másik névben, aki Szekérgyártó névre hallgatott: "Zekergyartho [szn.] (Neumann: Registrum 2965.); 1506"
Mi van??? Minimum 300 évvel korábban meglévő szavunkat a nyelvújítók kreálták a magyarul ragozott török-csuvas, akármiből???
Ennyire nem kéne hülyének nézni az olvasót....!!!
Ugye, a török-tatát nyelvben nincs GY hang, így, (ha) ők a magyarból vették át a szót (gyárt) - ami magyarul ragozott(!!!) - és nem ejthették GY hanggal, mert nekik ilyen nem volt, ezért J hanggal helyettesítették. Így lett a GYÁRT szóból a török-tatár nyelvekben JAR(a)T (YAR(a)T)
Egyébként mi indokolta, hogy a J-t GY-re váltsuk? J-vel is ki tudjuk ejteni...Nem? Meg tudja ezt magyarázni valaki?
A T hang mindkét esetben cselekvést kifejező igeképző, hiszen ott is 'teremt' a jelentése, nem pedig 'teremtőt. Viszont a törökből átvett JARAT a magyarban már GYÁRAT lenne, ami így a tárgyeset ragját viselné. Nem mindegy, mert a törökben sem az...,".
Továbbmegyek: A török-tatár-csuvas szó termel, alkot, előállít, készít, csinál jelentésű, semmi köze a JÁRÁShoz.
"Nem kell minden kifejezésen csak azért lovagolni, hogy ellentmondhass."
Nem az ellentmondás kényszere, hanem az alapos elemzés szükségessége mondatja velem...
"Attól, hogy változik valami, meg is maradhat az eredetije is. "
A hangváltozások a nyelvészek vesszőparipája amivel minden magyar szót jövevénynek lehet kikiáltani. Ebbe a hibába C-F is beleesett:
"hellen-latin angelus és Georgius-ból a magyar angyal és György,"
Kérdezem én, a tengely miért nem lett tengyel, a tenger-tengyel, a hangol-hangyol, a gördül-györdül, a garat-gyarat, gurul-gyurul...?
Arra nem gondolsz, hogy esetleg semmi nem változik? - Leszámítva néhány gyakorlatias kivételt, melyek rendre két gyök összetételénél véletlenszerűen egymás mellé kerülő hangok kiejtésének könnyítését szolgálják. Men-jen = mennyen, hat-juk = hattyuk, mond-juk = mongyuk...
C-F ebből indul ki és számos más esetre igazolatlanul ráhúzza.
Végül oda jutott, hogy a D hangot az abc csaknem összes mássalhangzójával kicserélhetővé tette:
D-gy: vadnak-vagynak
d-g-gy: "A régi halotti beszédben látható ge is, am. gye, azaz de."
gy-j: jön-gyön
ny-j: borjú-bornyú (Ezt én tettem hozzá)
gy-sz: gyalu-szalu
gy-t,: bugyor-bútor
gy-z: bugyog-buzog
gy-zs: gyenge-zsenge.
azaz: D=GY=G=J=NY=SZ=T=Z=ZS
Ezen az alapon tök fölösleges ez a 9 különböző hang, elég lenne egy is...
De az a helyzet, hogy mindegyik hangnak van önálló jelentése.
Nem mindegy, hogy valami döng, vagy zöng (zeng) vagy zsong, vagy peng, vagy teng.
Az sem mindegy, hogy valaki nyúl, fúl, dúl, vagy múl, de az sem, hogy túr, fúr, kúr, gyúr vagy szúr...
És ne legyünk mostohák a magánhangzókhoz sem: fél, fül, fúl, fal, fel, vagy tál, tél, til(os), tol, tól, töl(t) tel(e)
Amikor hangokból (valójában "szavakból" - mivel a hangoknak van jelentése) rakunk össze két- vagy háromhangú gyököt, akkor ugyanazon képlet szerint járunk el, mint amikor összetett szavakat csinálunk, és mindkét esetben egy új dolog megnevezése a cél.
Ilyenkor az új dolog valamelyik (két- vagy három) tulajdonságát külön-külön jelentő hangot rakjuk össze.
Pl fej+ fa. Mivel ez a tárgy a fejhez van leszúrva és fából készült.
Igen ám, de az újonnan megnevezett dolognak több tulajdonsága is van, és ilyenkor szabadon választhatunk a számunkra fontosabb hangok (szavak) jelentései között.
Pl. fa+kerítés, léc+kerítés, deszka+ kerítés. Ugye, mindhárom előtag (fa, léc, deszka) a fakerítés egy-egy számunkra fontosnak tartott tulajdonsága.
Látszik, hogy ugyanazon fakerítést háromféle "gyök" nevezi meg.
Hasonló a helyzet a borjú-bornyú-borgyú
Ugye, a -JÚ, -NYÚ, -GYÚ ősgyökök a szavak elején is megtalálhatók más-más jelentéssel: Ly(j)uk, nyúl, gyúr.
És sehol semmilyen hangváltozás nincs... Mind eredeti...
"Már harmadjára mondom vagy utalok erre : Teljesen mindegy hogy történetesen melyik szó van hamarabb meg a nyelvemlékeinkben , mivel sokkal ősibb lehet annál mindkét szó."
Én meg tucatszor leírtam, nem az az érdekes, hogy mit gondolunk, hanem az, mit tudunk bizonyítani...
"De abban egyre inkább kezdek egyetérteni, hogy talán tényleg két gyökkel állunk szemben..."
Szuper! Erre legalább egy rakás bizonyíték hozható...
"Ezért szép a magyar nyelv. Pontos mint a matematika, de nincs megoldóképlet."
Van megoldóképlet: a hangok jelentése.
A meg-, még-, megy-, med-, mag-, mel-, men-, mén-, meny-, mer-, mér-, mes-, met-, mez gyökök mindegyike a ME ősgyököt tartalmazza amiért az összes gyök jelentése valamilyen jelentésbeli kapcsolatban áll egymással miután az ősgyök jelentése szükségszerűen benne lesz/van a legalább két gyökből összetett háromhangú gyökben.
A megoldóképlet ugyan az, mint az összetett szavaknál.
Olyan egyszerű ez, mint a faék... Itt van az orrunk előtt.
"A gyökök tehát absztrakt archetipikus asszociációs láncolattal kapcsolódnak egymáshoz a jelekbe sűrített tapasztalataink nyomán."
Nem szabad összekeverni az okot a következménnyel. Amit írsz, az már következmény. Következménye annak a törvényszerűségnek, hogy a hangok által "bevitt" jelentés értelemszerűen bekerül a több hangból összerakott gyökbe.
Pont úgy, mint az összetett szavaknál, ahol a képlet ugyan az, mint a gyökök esetében.:
Faék, fakanál, fatányér, faház, fahíd... Egymástól nagyonis különböző jelentésű szavak, mégis van közöttük kapcsolat amit a közös anyagukat jelentő fa gyök vitt az összetett szavakba.
