Igen, érdemes végigolvasni az egészet. Én kb. 30 évvel ezelőtt találkoztam vele először, és azóta is többször.
Ha figyelmesen elolvassuk, akkor kiderül, hogy miután Einstein rájött, hogy a fiatalkori étertagadó elmélete butaság, elkezdte bizonygatni, hogy mégis van éter. De ezt olyan zavarosan adta elő, hogy ma is kevesen értik.
Lássuk részletesebben!
"az a felismerés, hogy az "üres tér" sem nem homogén, sem nem izotróp..."
Ez ugye tök értelmetlen, mert üres tér a természetben nincs, amit a szöveg későbbi részében el is ismer:
"...véglegesen leszámoljunk azzal a szemlélettel, hogy a tér fizikailag üres."
De Einsteinen kívül senki nem állította, hogy a tér fizikailag üres, tehát a itt saját szemléletével számol le.
"Ezzel azonban újra világos tartalmat nyert az éterfogalom..."
Eddig az éter létezését konokul tagadta, és éppen az éterfogalom kiiktatása vezette el a relativitáselmélethez.
"...mely nagyban különbözik a fény mechanikai hullámelméletének éterfogalmától."
Végre rájött, hogy ha a fény nem mechanikus hullám, akkor a fényéter sem lehet mechanikus közeg.
"Az általános relativitáselmélet szerint a tér fizikai minőségekkel rendelkezik; ebben az értelemben tehát létezik éter."
A speciális relativitáselmélet szerint a tér még nem rendelkezett fizikai minőségekkel, és az SR-ben nincs is éter. Akkor most melyik elmélet az igaz? (Csak az általános, vagy egyik sem?).
Ugyanebben a beszédében azt is elmondta, hogy az éternek (fényközegnek), még szerepe lesz a jövő fizikájában, de hogy mi, azt nem tudja.
Jó párszor leírtam már neki én is, hogy Einstein itt az általános relativitáselmélet alapvetéséről beszél, amiben az üres téridő már nem homogén, hanem különböző helyeken különböző görbületeket illetve különböző metrikát mutathat a jelenlévő energiáknak megfelelően. De ezt nem érti, mi több nem is akarja érteni, mert akkor teljesen megsemmisülne ez az öregEinstein kontra fiatalEinsteines rögeszméje.
Ami úgy néz ki, el fogja kísérni őt egészen a sírig.
"...a tér éter nélkül elképzelhetetlen, nélküle nem terjedne a fény...."
Ezt már annyiszor benyögted, mint adu ászt, hogy fel kellene végre valakinek hívni a figyelmedet arra, hogy az a leideni beszéd nem csak ebből a kiragadott mondatrészből áll, hanem van ott más is, amiből nyilvánvaló, hogy ez nem adu ász, ahogy te elképzeled, hanem egy tök alsó a terített betlidhez.
Csak egy másik kiragadott példa ugyanonnan:
" ...A machi gondolat az általános relativitáselmélet éterfogalmában teljesedett ki. E szerint az elmélet szerint az egyes téridőpontok környezetében a téridő-kontinuum metrikus tulajdonságai különbözőek és a vizsgált tartományon kívül lévő anyagól függenek. ... illetve az a felismerés, hogy az "üres tér" sem nem homogén, sem nem izotróp, kényszerített bennünket arra, hogy a téridő állapotát tíz függvénnyel, a gμν gravitációs potenciállal írjuk le, s alighanem véglegesen leszámoljunk azzal a szemlélettel, hogy a tér fizikailag üres. Ezzel azonban újra világos tartalmat nyert az éterfogalom, természetesen olyan tartalmat, mely nagyban különbözik a fény mechanikai hullámelméletének éterfogalmától. Az általános relativitáselmélet étere olyan közeg, amely maga minden mechanikai és kinemtaikai tulajdonságtól mentes, ám részt vesz a mechanikai (és elektromágneses) események meghatározásában.
...
Az általános relativitáselmélet szerint a tér fizikai minőségekkel rendelkezik; ebben az értelemben tehát létezik éter. Az általános relativitáselmélet értelmében a tér éter nélkül elképzelhetetlen; nélküle nem terjedne a fény, nem léteznének órák, azaz fizikai értelemben téridőbeli távolságok sem. Erre az éterre azonban nem szabad úgy gondolnunk, mint amely a ponderábilis közegekre jellemző tulajdonságokkal rendelkezik, mint amely az időben nyomon követhető részecskékből áll; a mozgás fogalmát nem szabad alkalmazni rá."
Érdemes egyébként a TELJES előadást elolvasni. Ezt persze nem neked mondom, szuperbohóc, mert neked mindebből annyi jött le, hogy Einstein megtagadta a spec.relt. Aztán nem csoda, ha csak hülyeségekre telik tőled.
Kételkedő: Miért nem sikerült kimutatni a Michelson-Morley kísérletben az éter és a Föld közötti sebeségkülönbséget?
Einstein (1905-ben): Mert éter nem létezik.
Eltelik 15 év.
Einstein (1920-ban) : "...a tér éter nélkül elképzelhetetlen, nélküle nem terjedne a fény...."
Kételkedő: Ha mégiscsak van éter, akkor a korábbi "éter nem létezik" nem jó magyarázat a Michelson-Morley kísérletre. Ugye elismeri?
Einstein: Hát, kénytelen vagyok elismerni.
Kételkedő: De ha van éter, akkor miért nem mutatta ki a Michelson-Morley kísérlet?
Einstein: Nem tudom.
Kételkedő: Úgy halottam, hogy valójában mértek valamekkora sebességet az éter és a Föld között, de az jóval kisebb volt a vártnál. Így van?
Einstein: Igen így van, de ez olyan kicsi volt, hogy mérési hibának nyilvánítottuk.
Kételkedő: Erre miért volt szükség? Nem azt kellett volna inkább megvizsgálni, hogy a kisebb sebességeltérést mi okozhatja?
Einstein: Nem akartuk, mert bármekkora pozitív érték ellentétes volt a relativitáselmélettel. Ha elismerjük, hogy volt valamekkora pozitív érték, akkor a relativitáselmélet úgy omlik össze, mint a kártyavár.
- a Michelson-Morley kísérlet (1897), amely Einstein 1905-ös véleménye szerint azt bizonyította, hogy nem létezik fényközeg, vagyis éter. Erre épült a relativitáselmélet.
- a Michelson-Gale kísérlet (1925), amely viszont kimutatta a Föld forgását a fényközegben, vagyis fényközegnek mégiscsak léteznie kell. Ezzel azonban a relativitáselmélet nem tud mit kezdeni.
Ma egyáltalán nincs olyan fizikai elmélet, amely ezt a két kísérletet együttesen meg tudná magyarázni.
Einstein ugyan később visszatért az éterhez. Ezt írta: "... a tér éter nélkül elképzelhetetlen, nélküle nem terjedne a fény...".
De ha mégiscsak van éter, akkor nyilvánvaló, hogy a Michelson-Morley kísérlet 1905-ös einsteini "nincs éter" értelmezése hibás. Valami más magyarázat kellene a negatív eredményre, de ilyennel Einstein sohasem állt elő.
Ezért van az, hogy a relativisták nem fogadták vissza Einstein új éterét. Inkább vén bolondnak és szélhámosnak tartották az idős Einsteint. Mind a mai napig nem tudták megemészteni az éter visszatérését, ma inkább hallgatnak róla.
Tehát ma ott tartunk, hogy a hivatásos fizikusoknak nincs értelmes válasza sem a Michelson-Morley kísérlet negatív eredményére sem a Michelson-Gale kísérlet pozitív eredményére.
Ezért van szükség egy olyan új elméletre, amelyik helyből megmagyarázza mind a kettőt, mégpedig egységes elvek alapján.
Ha E-t és V-t akkor észlelik, amikor egy helyen vannak, akkor
- B szerint E és V az azonos hely előtt történt
- A szerint E és V az azonos hely előtt történt
- B szerint B egyszerre észleli E-t és V-t és A egyszerre észleli E-t és V-t
- A szerint A egyszerre észleli E-t és V-t és B egyszerre észleli E-t és V-t
ezért
- B szerint B-nek E és V egyidejű és A-nak E és V nem egyidejű
- A szerint A-nak E és V egyidejű és B-nek E és V nem egyidejű
Valójában:
Ha E-t és V-t akkor észlelik, amikor egy helyen vannak... Nincs ilyan valósan egyidejű E és V, mert
- B szerint E és V az azonos hely előtt történt
- A szerint E és V az azonos hely előtt történt (Itt a probléma, ezért nincs, mert, akkor hogyan észlelheti egyszerre, ha nem azonos A távolsága E-től és V-től azok egyidejű bekövetkezésekor. Csak akkor észlelheti egyszerre, ha azonos a távolságuk E és V valósan egyidejű bekövetkezésekor. Nincs olyan eset, amikor valósan egyidejű a két esemény (E és V), és azokat A egyszerre észleli az azonos helyen. Ha az azonos helyen egyszerre észleli, akkor V előbb következett be, mint E. Tehát E és V1, vagy E1 és V eseménypárokat észlelheti egyszerre az azonos helyen. A további összehasonlítás valójában már E, V és e két eseménypár egyikének összehasonlítása.)
- B szerint B egyszerre észleli E-t és V-t és A egyszerre észleli E-t és V1-t vagy E1-t és V-t
- B szerint B nem egyszerre észleli E-t és V1-t vagy E1-t és V-t és A nem egyszerre észleli E-t és V-t
- A szerint A egyszerre észleli E-t és V1-et vagy E1-et és V-t és B egyszerre észleli E-t és V-t
- A szerint A nem egyszerre észleli E-t és V-t és B nem egyszerre észleli E-t és V1-t vagy E1-t és V-t
ezért
- B szerint B-nek E és V egyidejű és A-nak E és V1 vagy E1 és V nem egyidejű
- A szerint A-nak E és V egyidejű és B-nek E és V1 vagy E1 és V nem egyidejű
A és B egyetértenek. Azzal kerül a "homokszem a gépezetbe" , hogy azonos helyen és egyszerre észlelik, mintha lenne ilyen valósan egyidejű eseménypár.
A két feltételnek (azonos helyen egyszerre észlelik) egy valósan egyidejű eseménypár nem tud megfelelni. "Az azonos helyen és egyszerre észlelés"-sel bevonnak az összehasonlításba egy másik eseménypárt is, mely valósan nem egyidejű.
legalább annyi esze van, hogy inkább bevállalja a hallgatást, mintsem nyílt arcvesztést szenvedjen.
Tökfej: kétszer leírtam neked, hogy hol van az alapvető durva hiba a "bizonyításodban". Egy szót sem értettél belőle, ami a nagyképű reakciódból is kiderült, de tovább ontod a hülyeségeidet.
Úgyhogy nyugodtan oktass ki mindenkit, én olyan magasról szarlak le, hogy azt sem tudod, honnan kaptad. Seggfej.
szinte biztos voltam benne, hogy nem fogsz egyértelműen válaszolni, de a lehetőséget megadtam.
azért operálsz a kezdeti feltételek lehetetlenségével, mert te is nagyon jó tudod, hogy ha bármit válaszolsz a B jelére, akkor max azt döntheted el, hogy elölről vagy hátulról kéred a ló.aszt.
a felvázolt helyzet teljesen egyértelmű, az Aból induló fényjel egyben a Bből induló fényjel is. mindkét irányban megtesz x utat, majd ismét találkoznak. ide még a kiinduló jelek szinkronizálására sincs szükség (aminek lehetőségét teljességgel tagadod), mivel A és B egymásnak megfeleltethető pontok a két rendszerben. ha pedig a valóságot nézzük, vagyis hogy egy jelenséget vizsgálunk két különböző inercia rendszer szerint, akkor egyenesen azonosak és tagjai mindkét rendszernek.
ha azt mondod, hogy B nem jelez, akkor a mozgó vonaton nem érvényes a fénysebesség állandósága.
ha azt mondod, hogy B jelez, akkor viszont a fényjelnek két különböző térpontban kellene lenni egy adott pillanatban.
igen, marad a bullshit és a másik sértegetése. soha nem gondoltam volna, hogy teret engedj az ép észnek, nekem tökéletesen elég, hogy hülyét csinálsz magadból. FoS-nak legalább annyi esze van, hogy inkább bevállalja a hallgatást, mintsem nyílt arcvesztést szenvedjen. ki ki a maga módján.
és ez nagyon régen nem megoldott alap probléma, csak a hívők hangja nagyobb, mint azoknak, akik látják a problémát.
Hát bizony az az AND kapu nem is annyira lényegtelen, ha nagyon pontosan akarunk szinkronizálni.
Egyrészt DGY előadásában (közvetlenül a gonosz bakter után) ott van az a példa, amikor Einsteint ráülteti egy bombára. Felrobban vagy nem? Hát ez már mélyebb elektrodinamika, hogy a vezetékben a töltések áramlása nem egyszerre indul el. Közelítőleg azt mondhatjuk, hogy az egyik elektron meglöki a másikat. Habár ez így túlságosan szavannai leírás.
A másik dolog a versenyhelyzet (hazárd).
Ezt például az analóg elektronikán felnőtt nyugdíjas kollégáim nem értik, hogy a szórt kapacitások stb. paraziták miatt ami egy drót egyik végén egyidejű, az a másik végén már nem az. Erre találták ki a gray kódot, vagy pedig az órajeleket.
A logikai kapunál csak annyi az eltérés, hogy a méretek kisebbek, a futási idők rövidebbek.
De az alap problémát nem küszöböltük ki.
Mérést kellett volna végeznünk egyszerre két csatornán. Meg akartuk vizsgálni a mérések egyidejűségét. Ehhez például két potmétert nagyon szinkronban kellett volna tekerni. Nem tudták megcsinálni a kollégák. Most itt a technikai részletekbe nem megyek bele. Vivőfrekvenciás volt a két független mérőműszer. Elakadt a kísérlet.
Azóta vannak egyenáramú mérőműszereink. Ott is hasonló a probléma. Az etalonhoz kell hasonlítani a vizsgált mérőműszert. Ezek egymástól függetlenül digitalizálnak. Azt lehetne tenni, hogy a hidat csak az egyik táplálja, és mindkettő méri. Áramkörileg nem úgy lett kialakítva. Ez egy újabb mérési bizonytalanságot okoz. Megvizsgálni nem tudjuk, mert a vezetői elkötelezettség hiánycikk. Miközben öt tizedesre számolunk és azzal vakítjuk a hozzá nem értő diplomás parasztokat.
A te példád teljesen lényegtelen technikai kitételeket tartalmaz:
("and kapu" . . . "amikor a koztuk levo tavolsag a letezo legkisebb", . . . "a leheto legrovidebb hosszusagban"),
miközben lényeges ponton értelmetlen, meghatározatlan, illetve téves prekoncepciót tartalmaz:
("a ket fenyforrasbol egyszerre jelet adunk ki").
Ennek ellenére az 1. kérdésed megválaszolható, s azt meg is válaszoltam:
("Az így szinkronozott egyszerre induló fények egyszerre érkeznek az A szenzorhoz.")
Ami nyilvánvalóan azt jelenti, hogy jelez az A szenzor.
Ezt te észre se vetted?
Annak ellenére, hogy direkt kövér betűkkel írtam.
Hogyan kellene még felhívnom rá a figyelmedet?
Ennyire olvasod el te a neked írt válaszokat?
A 2. kérdésedre adható válasz viszont a függ a kérdésedben rejlő határozatlanságtól:
("az egyik rendszer szinkronozási eljárása szerint egyszerre induló fénysugarak a másik rendszerben még csak nem is egyszerre indulnak, az utóbbi rendszerben fellép egy választási lehetőség, hogy e fények közül vajon melyik indítása essen egybe a találkozás pillanatával?")
Ennyire olvasod el te a neked írt válaszokat?
Ez egyáltalán nem puszta technikai részletkérdés, hanem az egész probléma lényege maga.
Amíg ez te nem érted, addig a közelébe se jutottál a jelenségnek, hiába is nyűglődsz rajta.
És ilyen alaptalan kijelentéseket fogsz irkálni:
"ezzel biztositottuk az abszolut szinkronitast"
Miközben ez egy nagyon régen megoldott alapprobléma, aminek megoldásán a tudomány már 118 éve túljutott, csak visszamaradott értelmű önjelölt zsenik gyötrődnek tovább rajta.
"Az interferométer hogyan nem mutat ki sehol, semmilyen irányban eltérést?"
Nagyon jó a kérdés. Lássuk, mi volt a valóság!
Az MM kísérletnél 30 km/s sebességet vártak a Föld és az éter közötti sebességre. Azt gondolták, hogy mivel 30 km/s-al kering a Föld a Nap körül, akkor iránytól függően 0 és 60 km/s közé kell esni a mért értéknek, mert nem tudták, hogy a világéternek van-e saját sebessége.
És mi lett a mérés eredménye? A mért érték 1 km/s alatt volt.
Ez nagyon különbözött a várttól. De mivel a fiatal Einstein szerint éter nem létezik, ezért nem is lehet semekkora sebességkülönbség a Föld és az éter között. Így mérési hibának tulajdonították az 1 km/s értéket, és azt hazudták, hogy a mérés 0 értéket adott.
A valóság viszont az (amit később Einstein is elismert), hogy mégiscsak létezik fényközeg. Így ír: "...a tér éter nélkül elképzelhetetlen, nélküle nem terjedne a fény..."
Ha viszont van fényközeg, akkor miből származott az 1 km/s alatti sebesség?
A haladó mozgásból nem származhatott, mert a haladó mozgás során a fényközeg követi a Földet. (a Földhöz közeli része.)
Itt jön be a Föld forgása. A különbség a forgásból származott, mert a fényközeg nem követi a Föld forgását. Ezt egyértelműen bebizonyította egy későbbi kísérlet, a Michelson-Gale kísérlet.
Tehát az 1 km/s alatti érték a Föld forgásából származott.
És ennek pontosan így is kell lennie, mert a Föld kerületi sebessége az egyenlítőn 0,5 km/s. Más helyeken még kevesebb.
Vagyis az MM kísérlet egyáltalán nem azt bizonyította, hogy nincs fényközeg. Azt meg végképpen nem, hogy a fény minden rendszerben ugyanannyi lenne.
Azt bizonyította, hogy a fényközeg együtt halad a Földdel (a Föld közelében). A MG kísérlet pedig azt, hogy a fényközeg nem forog együtt a Földdel.
Ezek a mérései eredmények tökéletesen beleillenek az új fizikába. Innen lehet elindulni, ha a relativista áltudomány helyett egy értelemes fizikát akarunk felépíteni.
amikre hivatkozol a technikai problema, vagyis tereles.
de legyen, oldjuk meg ezt is. amikor A es B egymas mellett van, akkor A pontbol egy egy rovid fenyimpulzus indul a ket fenyforras fele es ennek jelere indul el beloluk a jel. ezzel biztositottuk az abszolut szinkronitast es a fenyjel utja ketszeresere nott. mas nem valtozott.
na, mi a valasz az egyszeru eldontendo kerdesekre?
Ha szabad, én még 'megbonyolítanám' azzal, hogy a vonatra is tennék két egymásnak szembefordított fényforrást (B1, B2) ugyanolyan távolságra B-től, mint amilyen távol van A-tól a másik két fényforrás (A1, A2). Mind a négy fényforrásból akkor indul ki a jel, ha egymás mellé érnek. (A1 B1 mellé, A B mellé és A2 B2 mellé.
"hisz, amint azt az elektrodinamikából tudjuk, bármilyen EM hullám, amelyet parancsjelnek használhatunk, a B-hez képest is azonos sebességgel terjed minden irányban."
"egyenes vonalvezetesu sinen halad az L hosszusagu vonat. a vonat felezopontja B. a sin mellett van A pont es A ponttol egyenlo tavolsagban, szinten a sin mellett ket, egymas fele forditott fenyforras.
az A es B pontokban van egy egy szenzor, ami akkor jelez, ha a ket fenyforrasbol erkezo fenyt egy idoben erzekeli. (egyszeru 'and' kapu)
amikor a B pont az A melle er (amikor a koztuk levo tavolsag a letezo legkisebb), akkor a ket fenyforrasbol egyszerre jelet adunk ki . . . "
Hogyan tudsz két egyforma távoli pontból éppen egy időben fénysugarakat indítani?
Nyilván csak annyit tehetsz, hogy az A-ból egyszerre két EM hullámot küldesz parancsjelként a két fényforrás felé, s bízol abban, hogy az EM hullámok azonos sebességgel haladnak mindkét irányban.
Az így szinkronozott egyszerre induló fények egyszerre érkeznek az A szenzorhoz.
De a B-ből mérve a fenti eljárás helytelen szinkronozást eredményez, hisz, amint azt az elektrodinamikából tudjuk, bármilyen EM hullám, amelyet parancsjelnek használhatunk, a B-hez képest is azonos sebességgel terjed minden irányban. Így aztán a B rendszerben mérve előbb indul a fényjel abból a fényforrásból, amelyik közeledik a B-hez,vagyis amelyik a vonat eleje felé esik, (hisz az szembe fut a feléje küldött szinkronjellel), mint ahogy elindul abból, ami a vonat vége felé esik. Tehát B rendszerből mérve nem indulnak egyszerre azok a fénysugarak, amelyek A rendszerből mérve egyszerre indulnak.
Mivel tehát az egyik rendszer szinkronozási eljárása szerint egyszerre induló fénysugarak a másik rendszerben még csak nem is egyszerre indulnak, az utóbbi rendszerben fellép egy választási lehetőség, hogy e fények közül vajon melyik indítása essen egybe a találkozás pillanatával? Erre te láthatóan nem is gondoltál, mert eleve feltételezted, hogy az "egyszerre való indítás" az egy rendszerfüggetlenül megítélhető abszolút érvényű kikötés. Pedig a második kérdésedre adható válasz alapvetően függ ettől. Miközben te a kérdésedbe önkéntelenül belefogalmaztad a választ illető előfeltevésedet.
Míg nem tudod meghaladni ezt a gondolkodási hibát, addig ne nevezz engem "hívőnek", ne nevezd "dimi dumának" a felvilágosító magyarázatokat, és ne nevezd "egzaktnak" a saját átgondolatlan kérdésedet, amit ilyen nyilvánvalóan hibás módon fogalmaztál át egy eredetileg talán értelmes kérdésből.
