Kételkedő: Miért nem sikerült kimutatni a Michelson-Morley kísérletben az éter és a Föld közötti sebeségkülönbséget?
Einstein (1905-ben): Mert éter nem létezik.
Eltelik 15 év.
Einstein (1920-ban) : "...a tér éter nélkül elképzelhetetlen, nélküle nem terjedne a fény...."
Kételkedő: Ha mégiscsak van éter, akkor a korábbi "éter nem létezik" nem jó magyarázat a Michelson-Morley kísérletre. Ugye elismeri?
Einstein: Hát, kénytelen vagyok elismerni.
Kételkedő: De ha van éter, akkor miért nem mutatta ki a Michelson-Morley kísérlet?
Einstein: Nem tudom.
Kételkedő: Úgy halottam, hogy valójában mértek valamekkora sebességet az éter és a Föld között, de az jóval kisebb volt a vártnál. Így van?
Einstein: Igen így van, de ez olyan kicsi volt, hogy mérési hibának nyilvánítottuk.
Kételkedő: Erre miért volt szükség? Nem azt kellett volna inkább megvizsgálni, hogy a kisebb sebességeltérést mi okozhatja?
Einstein: Nem akartuk, mert bármekkora pozitív érték ellentétes volt a relativitáselmélettel. Ha elismerjük, hogy volt valamekkora pozitív érték, akkor a relativitáselmélet úgy omlik össze, mint a kártyavár.
- a Michelson-Morley kísérlet (1897), amely Einstein 1905-ös véleménye szerint azt bizonyította, hogy nem létezik fényközeg, vagyis éter. Erre épült a relativitáselmélet.
- a Michelson-Gale kísérlet (1925), amely viszont kimutatta a Föld forgását a fényközegben, vagyis fényközegnek mégiscsak léteznie kell. Ezzel azonban a relativitáselmélet nem tud mit kezdeni.
Ma egyáltalán nincs olyan fizikai elmélet, amely ezt a két kísérletet együttesen meg tudná magyarázni.
Einstein ugyan később visszatért az éterhez. Ezt írta: "... a tér éter nélkül elképzelhetetlen, nélküle nem terjedne a fény...".
De ha mégiscsak van éter, akkor nyilvánvaló, hogy a Michelson-Morley kísérlet 1905-ös einsteini "nincs éter" értelmezése hibás. Valami más magyarázat kellene a negatív eredményre, de ilyennel Einstein sohasem állt elő.
Ezért van az, hogy a relativisták nem fogadták vissza Einstein új éterét. Inkább vén bolondnak és szélhámosnak tartották az idős Einsteint. Mind a mai napig nem tudták megemészteni az éter visszatérését, ma inkább hallgatnak róla.
Tehát ma ott tartunk, hogy a hivatásos fizikusoknak nincs értelmes válasza sem a Michelson-Morley kísérlet negatív eredményére sem a Michelson-Gale kísérlet pozitív eredményére.
Ezért van szükség egy olyan új elméletre, amelyik helyből megmagyarázza mind a kettőt, mégpedig egységes elvek alapján.
Ha E-t és V-t akkor észlelik, amikor egy helyen vannak, akkor
- B szerint E és V az azonos hely előtt történt
- A szerint E és V az azonos hely előtt történt
- B szerint B egyszerre észleli E-t és V-t és A egyszerre észleli E-t és V-t
- A szerint A egyszerre észleli E-t és V-t és B egyszerre észleli E-t és V-t
ezért
- B szerint B-nek E és V egyidejű és A-nak E és V nem egyidejű
- A szerint A-nak E és V egyidejű és B-nek E és V nem egyidejű
Valójában:
Ha E-t és V-t akkor észlelik, amikor egy helyen vannak... Nincs ilyan valósan egyidejű E és V, mert
- B szerint E és V az azonos hely előtt történt
- A szerint E és V az azonos hely előtt történt (Itt a probléma, ezért nincs, mert, akkor hogyan észlelheti egyszerre, ha nem azonos A távolsága E-től és V-től azok egyidejű bekövetkezésekor. Csak akkor észlelheti egyszerre, ha azonos a távolságuk E és V valósan egyidejű bekövetkezésekor. Nincs olyan eset, amikor valósan egyidejű a két esemény (E és V), és azokat A egyszerre észleli az azonos helyen. Ha az azonos helyen egyszerre észleli, akkor V előbb következett be, mint E. Tehát E és V1, vagy E1 és V eseménypárokat észlelheti egyszerre az azonos helyen. A további összehasonlítás valójában már E, V és e két eseménypár egyikének összehasonlítása.)
- B szerint B egyszerre észleli E-t és V-t és A egyszerre észleli E-t és V1-t vagy E1-t és V-t
- B szerint B nem egyszerre észleli E-t és V1-t vagy E1-t és V-t és A nem egyszerre észleli E-t és V-t
- A szerint A egyszerre észleli E-t és V1-et vagy E1-et és V-t és B egyszerre észleli E-t és V-t
- A szerint A nem egyszerre észleli E-t és V-t és B nem egyszerre észleli E-t és V1-t vagy E1-t és V-t
ezért
- B szerint B-nek E és V egyidejű és A-nak E és V1 vagy E1 és V nem egyidejű
- A szerint A-nak E és V egyidejű és B-nek E és V1 vagy E1 és V nem egyidejű
A és B egyetértenek. Azzal kerül a "homokszem a gépezetbe" , hogy azonos helyen és egyszerre észlelik, mintha lenne ilyen valósan egyidejű eseménypár.
A két feltételnek (azonos helyen egyszerre észlelik) egy valósan egyidejű eseménypár nem tud megfelelni. "Az azonos helyen és egyszerre észlelés"-sel bevonnak az összehasonlításba egy másik eseménypárt is, mely valósan nem egyidejű.
legalább annyi esze van, hogy inkább bevállalja a hallgatást, mintsem nyílt arcvesztést szenvedjen.
Tökfej: kétszer leírtam neked, hogy hol van az alapvető durva hiba a "bizonyításodban". Egy szót sem értettél belőle, ami a nagyképű reakciódból is kiderült, de tovább ontod a hülyeségeidet.
Úgyhogy nyugodtan oktass ki mindenkit, én olyan magasról szarlak le, hogy azt sem tudod, honnan kaptad. Seggfej.
szinte biztos voltam benne, hogy nem fogsz egyértelműen válaszolni, de a lehetőséget megadtam.
azért operálsz a kezdeti feltételek lehetetlenségével, mert te is nagyon jó tudod, hogy ha bármit válaszolsz a B jelére, akkor max azt döntheted el, hogy elölről vagy hátulról kéred a ló.aszt.
a felvázolt helyzet teljesen egyértelmű, az Aból induló fényjel egyben a Bből induló fényjel is. mindkét irányban megtesz x utat, majd ismét találkoznak. ide még a kiinduló jelek szinkronizálására sincs szükség (aminek lehetőségét teljességgel tagadod), mivel A és B egymásnak megfeleltethető pontok a két rendszerben. ha pedig a valóságot nézzük, vagyis hogy egy jelenséget vizsgálunk két különböző inercia rendszer szerint, akkor egyenesen azonosak és tagjai mindkét rendszernek.
ha azt mondod, hogy B nem jelez, akkor a mozgó vonaton nem érvényes a fénysebesség állandósága.
ha azt mondod, hogy B jelez, akkor viszont a fényjelnek két különböző térpontban kellene lenni egy adott pillanatban.
igen, marad a bullshit és a másik sértegetése. soha nem gondoltam volna, hogy teret engedj az ép észnek, nekem tökéletesen elég, hogy hülyét csinálsz magadból. FoS-nak legalább annyi esze van, hogy inkább bevállalja a hallgatást, mintsem nyílt arcvesztést szenvedjen. ki ki a maga módján.
és ez nagyon régen nem megoldott alap probléma, csak a hívők hangja nagyobb, mint azoknak, akik látják a problémát.
Hát bizony az az AND kapu nem is annyira lényegtelen, ha nagyon pontosan akarunk szinkronizálni.
Egyrészt DGY előadásában (közvetlenül a gonosz bakter után) ott van az a példa, amikor Einsteint ráülteti egy bombára. Felrobban vagy nem? Hát ez már mélyebb elektrodinamika, hogy a vezetékben a töltések áramlása nem egyszerre indul el. Közelítőleg azt mondhatjuk, hogy az egyik elektron meglöki a másikat. Habár ez így túlságosan szavannai leírás.
A másik dolog a versenyhelyzet (hazárd).
Ezt például az analóg elektronikán felnőtt nyugdíjas kollégáim nem értik, hogy a szórt kapacitások stb. paraziták miatt ami egy drót egyik végén egyidejű, az a másik végén már nem az. Erre találták ki a gray kódot, vagy pedig az órajeleket.
A logikai kapunál csak annyi az eltérés, hogy a méretek kisebbek, a futási idők rövidebbek.
De az alap problémát nem küszöböltük ki.
Mérést kellett volna végeznünk egyszerre két csatornán. Meg akartuk vizsgálni a mérések egyidejűségét. Ehhez például két potmétert nagyon szinkronban kellett volna tekerni. Nem tudták megcsinálni a kollégák. Most itt a technikai részletekbe nem megyek bele. Vivőfrekvenciás volt a két független mérőműszer. Elakadt a kísérlet.
Azóta vannak egyenáramú mérőműszereink. Ott is hasonló a probléma. Az etalonhoz kell hasonlítani a vizsgált mérőműszert. Ezek egymástól függetlenül digitalizálnak. Azt lehetne tenni, hogy a hidat csak az egyik táplálja, és mindkettő méri. Áramkörileg nem úgy lett kialakítva. Ez egy újabb mérési bizonytalanságot okoz. Megvizsgálni nem tudjuk, mert a vezetői elkötelezettség hiánycikk. Miközben öt tizedesre számolunk és azzal vakítjuk a hozzá nem értő diplomás parasztokat.
A te példád teljesen lényegtelen technikai kitételeket tartalmaz:
("and kapu" . . . "amikor a koztuk levo tavolsag a letezo legkisebb", . . . "a leheto legrovidebb hosszusagban"),
miközben lényeges ponton értelmetlen, meghatározatlan, illetve téves prekoncepciót tartalmaz:
("a ket fenyforrasbol egyszerre jelet adunk ki").
Ennek ellenére az 1. kérdésed megválaszolható, s azt meg is válaszoltam:
("Az így szinkronozott egyszerre induló fények egyszerre érkeznek az A szenzorhoz.")
Ami nyilvánvalóan azt jelenti, hogy jelez az A szenzor.
Ezt te észre se vetted?
Annak ellenére, hogy direkt kövér betűkkel írtam.
Hogyan kellene még felhívnom rá a figyelmedet?
Ennyire olvasod el te a neked írt válaszokat?
A 2. kérdésedre adható válasz viszont a függ a kérdésedben rejlő határozatlanságtól:
("az egyik rendszer szinkronozási eljárása szerint egyszerre induló fénysugarak a másik rendszerben még csak nem is egyszerre indulnak, az utóbbi rendszerben fellép egy választási lehetőség, hogy e fények közül vajon melyik indítása essen egybe a találkozás pillanatával?")
Ennyire olvasod el te a neked írt válaszokat?
Ez egyáltalán nem puszta technikai részletkérdés, hanem az egész probléma lényege maga.
Amíg ez te nem érted, addig a közelébe se jutottál a jelenségnek, hiába is nyűglődsz rajta.
És ilyen alaptalan kijelentéseket fogsz irkálni:
"ezzel biztositottuk az abszolut szinkronitast"
Miközben ez egy nagyon régen megoldott alapprobléma, aminek megoldásán a tudomány már 118 éve túljutott, csak visszamaradott értelmű önjelölt zsenik gyötrődnek tovább rajta.
"Az interferométer hogyan nem mutat ki sehol, semmilyen irányban eltérést?"
Nagyon jó a kérdés. Lássuk, mi volt a valóság!
Az MM kísérletnél 30 km/s sebességet vártak a Föld és az éter közötti sebességre. Azt gondolták, hogy mivel 30 km/s-al kering a Föld a Nap körül, akkor iránytól függően 0 és 60 km/s közé kell esni a mért értéknek, mert nem tudták, hogy a világéternek van-e saját sebessége.
És mi lett a mérés eredménye? A mért érték 1 km/s alatt volt.
Ez nagyon különbözött a várttól. De mivel a fiatal Einstein szerint éter nem létezik, ezért nem is lehet semekkora sebességkülönbség a Föld és az éter között. Így mérési hibának tulajdonították az 1 km/s értéket, és azt hazudták, hogy a mérés 0 értéket adott.
A valóság viszont az (amit később Einstein is elismert), hogy mégiscsak létezik fényközeg. Így ír: "...a tér éter nélkül elképzelhetetlen, nélküle nem terjedne a fény..."
Ha viszont van fényközeg, akkor miből származott az 1 km/s alatti sebesség?
A haladó mozgásból nem származhatott, mert a haladó mozgás során a fényközeg követi a Földet. (a Földhöz közeli része.)
Itt jön be a Föld forgása. A különbség a forgásból származott, mert a fényközeg nem követi a Föld forgását. Ezt egyértelműen bebizonyította egy későbbi kísérlet, a Michelson-Gale kísérlet.
Tehát az 1 km/s alatti érték a Föld forgásából származott.
És ennek pontosan így is kell lennie, mert a Föld kerületi sebessége az egyenlítőn 0,5 km/s. Más helyeken még kevesebb.
Vagyis az MM kísérlet egyáltalán nem azt bizonyította, hogy nincs fényközeg. Azt meg végképpen nem, hogy a fény minden rendszerben ugyanannyi lenne.
Azt bizonyította, hogy a fényközeg együtt halad a Földdel (a Föld közelében). A MG kísérlet pedig azt, hogy a fényközeg nem forog együtt a Földdel.
Ezek a mérései eredmények tökéletesen beleillenek az új fizikába. Innen lehet elindulni, ha a relativista áltudomány helyett egy értelemes fizikát akarunk felépíteni.
amikre hivatkozol a technikai problema, vagyis tereles.
de legyen, oldjuk meg ezt is. amikor A es B egymas mellett van, akkor A pontbol egy egy rovid fenyimpulzus indul a ket fenyforras fele es ennek jelere indul el beloluk a jel. ezzel biztositottuk az abszolut szinkronitast es a fenyjel utja ketszeresere nott. mas nem valtozott.
na, mi a valasz az egyszeru eldontendo kerdesekre?
Ha szabad, én még 'megbonyolítanám' azzal, hogy a vonatra is tennék két egymásnak szembefordított fényforrást (B1, B2) ugyanolyan távolságra B-től, mint amilyen távol van A-tól a másik két fényforrás (A1, A2). Mind a négy fényforrásból akkor indul ki a jel, ha egymás mellé érnek. (A1 B1 mellé, A B mellé és A2 B2 mellé.
"hisz, amint azt az elektrodinamikából tudjuk, bármilyen EM hullám, amelyet parancsjelnek használhatunk, a B-hez képest is azonos sebességgel terjed minden irányban."
"egyenes vonalvezetesu sinen halad az L hosszusagu vonat. a vonat felezopontja B. a sin mellett van A pont es A ponttol egyenlo tavolsagban, szinten a sin mellett ket, egymas fele forditott fenyforras.
az A es B pontokban van egy egy szenzor, ami akkor jelez, ha a ket fenyforrasbol erkezo fenyt egy idoben erzekeli. (egyszeru 'and' kapu)
amikor a B pont az A melle er (amikor a koztuk levo tavolsag a letezo legkisebb), akkor a ket fenyforrasbol egyszerre jelet adunk ki . . . "
Hogyan tudsz két egyforma távoli pontból éppen egy időben fénysugarakat indítani?
Nyilván csak annyit tehetsz, hogy az A-ból egyszerre két EM hullámot küldesz parancsjelként a két fényforrás felé, s bízol abban, hogy az EM hullámok azonos sebességgel haladnak mindkét irányban.
Az így szinkronozott egyszerre induló fények egyszerre érkeznek az A szenzorhoz.
De a B-ből mérve a fenti eljárás helytelen szinkronozást eredményez, hisz, amint azt az elektrodinamikából tudjuk, bármilyen EM hullám, amelyet parancsjelnek használhatunk, a B-hez képest is azonos sebességgel terjed minden irányban. Így aztán a B rendszerben mérve előbb indul a fényjel abból a fényforrásból, amelyik közeledik a B-hez,vagyis amelyik a vonat eleje felé esik, (hisz az szembe fut a feléje küldött szinkronjellel), mint ahogy elindul abból, ami a vonat vége felé esik. Tehát B rendszerből mérve nem indulnak egyszerre azok a fénysugarak, amelyek A rendszerből mérve egyszerre indulnak.
Mivel tehát az egyik rendszer szinkronozási eljárása szerint egyszerre induló fénysugarak a másik rendszerben még csak nem is egyszerre indulnak, az utóbbi rendszerben fellép egy választási lehetőség, hogy e fények közül vajon melyik indítása essen egybe a találkozás pillanatával? Erre te láthatóan nem is gondoltál, mert eleve feltételezted, hogy az "egyszerre való indítás" az egy rendszerfüggetlenül megítélhető abszolút érvényű kikötés. Pedig a második kérdésedre adható válasz alapvetően függ ettől. Miközben te a kérdésedbe önkéntelenül belefogalmaztad a választ illető előfeltevésedet.
Míg nem tudod meghaladni ezt a gondolkodási hibát, addig ne nevezz engem "hívőnek", ne nevezd "dimi dumának" a felvilágosító magyarázatokat, és ne nevezd "egzaktnak" a saját átgondolatlan kérdésedet, amit ilyen nyilvánvalóan hibás módon fogalmaztál át egy eredetileg talán értelmes kérdésből.
"De hogyan követi minden irányban, hogyan tudja követni minden irányban?"
Nem igazán értem a kérdést? A fényközeg a haladási irányában követi a Földet, a Nap körüli pályán. Együtt halad vele.
"Bármikor, bármerre forgatták az interferométert...."
Így van, bármikor bármerre forgathatod az interferométert, nincs sebességkülönbség a Föld és az éter között, ha a fényközeg követi a Földet. Pontosan ezt mutatta az MM kísérlet eredménye.
De erre már Stokes, Miller és Hertz is rájöttek. Csak nem akarnak beszélni róla.
