Ez így semmi. Ha személyekre hivatkozol, és nem mondasz személyneveket, akkor nem mondasz semmit. Ismétlem: semmit.
Ki az a B. Anikó? (Nem érdekel, csak a publicisztikai fordulat kedvéért kérdezem.) Kik azok a „komoly emberek”, akik „szóba állnak vele”? Személy szerint, kicsodák? És milyen módon állnak vele szóba? Veregetik a vállát? Nagyon nem mindegy. Továbbá: B. Anikó velük is úgy beszél, ahogyan velem? Nékik is csak azért mond valamit, hogy bosszantsa őket? Elhiszem. Ám akkor azok az emberek nem komoly emberek. Komoly ember ugyanis nem bosszantja l’art pour l’art a másikat, komoly ember nem tűri, hogy l’art pour l’art bosszantsák.
Egyébként semmi különöset nem mondtam, csak annyit: én a személyes kapcsolataimat nem terhelem olyan emberekkel, mint amilyen B. Anikó. Nem beszélgetek velük sem Márairól, sem Vörösmartyról, sem Radnótiról, ti. nem szeretem azokat, akik időnként (sőt többen közülük folyvást) csak bosszantani akarják a másikat. Amitől persze mások még nagyon szerethetik B. Anikót. És ha így van, akkor beszélgessen velük Márairól! Csak ennyit mondtam, és nem bosszantásul, hanem mert én nagyjából így vagyok beállítódva.
Figyelem! Új ablakban nyílik meg. PDFNyomtatásE-mail
Írta: Magyar Sors Online 2009. március 23. hétfő, 08:38
Érdekes elemzést tett közé a minap az International Correlation Resource Center (ICRC), amit legjobban talán Nemzetközi Összefüggéskutató Intézetként (NÖKI) lehetne lefordítani.
Az Intézetet 1979-ben hozták létre kanadai Montrealban, hogy a számítástechnika segítségével, a legújabb matematikai kutatások figyelembevételével elemezzenek bizonyos eseményeket, illetve egymástól látszólag független történések között találjanak összefüggést. Az Intézet bravúros elemzései között tartják számon, az ún. „Afganisztán jelentést”, amelyben pusztán katonai tények alapján 1986-ban megjósolták a Szovjetunió gyors felbomlását, valamint a „Case Diamond” jelentést, amely az afrikai gyémánt kereskedelem és az etnikai háborúk közötti bonyolult viszonyt elemezte. (Többek között az Edward Zwick rendezte Véres gyémánt (Blood Diamond) film is ennek alapján készült.) Az Intézet államoktól független, de számos híres politikus, valamint kormány tartozik a megrendelőik közé.
Nos, ez az intézet a héten tett közé egy terjedelmesebb elemzést, a gazdasági világválságról, és ebben hosszan foglalkoznak Magyarországgal. Az elemzés sajnos angol nyelvű oldalakon már elérhetetlen, de itt még elérhető egy fordítás. A Magyarországra vonatkozó részt az alábbiakban közöljük (bocsánat a hevenyészet fordításért, a gyorsaság volt a legfontosabb szempont):
Magyarország: végső visszaszámlálás
Gyurcsány új urai
Kevesen emlékeznek már arra, amikor 2006 tavaszán a nemzetközi pénzügyi körök jóváhagyásával választották meg Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt, aki ellenfelével, Orbánnal szemben úgy tűnt, hogy továbbra is hajlandó követni azt a politikát, amellyel az ország pénzügyi és természeti erőforrásait kiszolgáltatja az ún. „Wall Street körnek”. Igen ám, de Gyurcsány már a megválasztásakor tudta, hogy azokat az erőforrásokat, amelyeket ígért, nem tudja ezeknek a köröknek a rendelkezésére bocsátani, hiszen ezek jó részét már zsebszerződések formájában korábban pénzzé tették, valamint az ország teherbíró képessége már ekkor a végéhez közeledett. Amikor ez világossá vált számukra, az MSZP belső köreinek - vezetőjük Puch László - a segítségével tették közzé a híres öszödi beszédet, hogy megbuktassák az őket becsapó Gyurcsányt. Gyurcsányt az emlékezetes 2006. szeptemberi és októberi zavargásoktól az ekkor teljes titokban Magyarországra érkező orosz különleges erők a SpetsNaz egységei mentették meg, amelyek rögtön a TV ostrom utáni napon érkeztek Magyarországra, felváltva a szétzilált magyar rendőri erőket. (Többek között ezért sem hordtak azonosítót a rendőrök, mert akkor hamar kiderült volna, hogy ún. “nem regisztrált” rendőrök hordanak egyenruhát Magyarországon, valamint így történhetett, hogy október 23-án az orosz rendőri erők az számukra ismeretlen ellenzéki tüntetőket - köztük egy ellenzéki parlamenti képviselőt - is keményen szétverték.) A magyar és az orosz rendőri erők közötti feszültség mindvégig megmaradt.
A hintapolitika ára Ezt követően Gyurcsány veszélyes hintapolitikába kezdett. Egyszerre próbálta helyrehozni a „Wall Street kör”-rel a 2006 előtt fennálló jó viszonyt, valamint próbálta kielégíteni az orosz fél egyre agresszívebb követeléseit. Így került napirendre az ún. kórház privatizáció, a tandíj bevezetése, a kormányzati negyed megépítettése, a budapestiek számára nevetségessé váló négyes metró projekt is, valamint ezeknek a köröknek a kiszolgálására folytatódtak a botrányos és korrupt autópálya építések. Az orosz fél számára - amelynek ez azóta is stratégiai fontosságú - Gyurcsány megígérte, hogy az EU-n belül támogatja a Déli áramlat projektet a Nabuccoval szemben. Ez a támogatási bejelentés, néhány nappal az ellenzék által szorgalmazott un. szociális népszavazás előtt történt, amelyen már várható volt, hogy a kormány óriási vereséget szenved. Gyurcsány ekkor ismételten az orosz vonallal kívánta bebiztosítani magát, a vesztes népszavazás után vele szembeforduló magyar ellenzékkel és a megállított reformok miatt ingerült „Wall Street kör” haragjával szemben.
A válság válsága
A Wall Street kör, az időközben az Egyesült Államokban kitört ingatlanválság miatt kevesebb figyelmet tudott fordítani Magyarországra, de az ekkor már súlyos beteg Tom Lantos segítségével azt elérték, hogy a Wall Street körhöz egyébként is közelebb álló SZDSZ kilépjen a kormányból. Így próbálták zsarolni a magyar miniszterelnököt. Aki viszont az ugyancsak ellenzéki MDF és néhány képviselő megvásárlásával továbbra is biztosítani tudta a többségét a parlamentben. Sőt, a kitört gazdasági világválságnak köszönhetően még az ellenzékit játszó SZDSZ is parancsot kapott a Wall Street-i köröktől, hogy a kritikus pillanatban, 2008 végén szavazza meg a költségvetést. A hintapolitikus Gyurcsány, aki mindeközben teljesen tönkretette a korábban a térségben éllovas Magyarország gazdaságát, kapott még egy mentőövet. 2008 október végén, amikor a az ország derivatíva indexe történelmi, 605 pontos magassága emelkedett, a wall street-i körök még megmentették Magyarországot. Persze nem véletlenül, hiszen ezeknek a köröknek óriási pénzeik feküdtek magyar állampapírokban, amelyek államcsőd esetén teljesen elértéktelenedtek volna. Így az IMF gyors hitele és a 300-ra lecsúszó forint még ideig-óráig megmentette az országot. Az utóbbi egy hónapban viszont felgyorsultak az események ebben a picinyke kelet-európai országban...
(Az International Correlation Resource Center elemzése itt válik hirtelen hajmeresztően izgalmassá és tragikusan valóságossá.)
tegnap közölt megdöbbentő jelentés második, befejező része:
A Tanár úr színre lép
Obama beiktatása, gyors reformintézkedései, a dollár erősödése, valamint a Financial Timesnak adott februári Orbán-interjú tették világossá a wall street-i kör számára, hogy el kell hagyniuk Magyarországot. Amikor elkezdték eladni a magyar államkötvényeiket, a forint megint gyors zuhanásba kezdett, ezt csak úgy tudták megakadályozni Gyurcsányék, hogy titkos tárgyalások eredményeként, a legnagyobb magyar pénzintézettel, az OTP-vel kezdték felvásároltatni ezeket a piacra dobott államkötvényeket. (Az alku értelmében a következő kormányátalakításkor az EU-pénzek feletti rendelkezést egy, az OTP-hez közelálló miniszter fogja megkapni. Spéder és Lantos neve is felmerült a tárgyalásokon.) Ez ugyan megállította a forint teljes bedőlését, de cserébe a kockázatos magyar tőzsde és a még kockázatosabb OTP kezdett pokoli zuhanásba.
Gyurcsány, hogy a kivonuló pénzügyi körök miatt megingó pozícióit otthon megerősítse, párton belüli ádáz ellenfelének, Puch Lászlónak adta a megüresedő baranyai elnöki széket, valamint a közeljövőben elbírálásra kerülő negyedik mobilliszenszet - a több millió eurós üzletet - ígérte végső kétségbeesésében a Puch László-i körnek, valamint abban is megállapodtak, hogy Gyurcsány egyik pártbeli riválisát, a házelnök Szilit Pécsre, polgármesternek száműzik. Január végén került a nyilvánosságra egy magyar tudós, a miskolci Raisz Iván találmánya , akinek az év feltalálója is lett, mert ötlete révén kommunális hulladékból nyerhető hatalmas mennyiségű energia. Egyes számítások szerint több, mint amennyi Magyarország egész éves energiaigénye, úgyhogy a kicsinyke Magyarország még a szomszédait is el tudná látni energiával. Amikor a találmány híre eljutott Moszkvába Putyin azonnal utasítást adott Raisz Iván elrablására.
A még Magyarországon tartózkodó SpetsNaz egységek ezt azonnal végre is hajtották volna, de a miskolci rendőrök elfogták őket véletlenül. Hogy a konspiráció nehogy kiderüljön és az oroszokat csendben futni hagyják, el kellett mozdítani a miskolci rendőrkapitányt a helyéről -aki egyébként Puch embere - , és ő nem volt beavatva a titkos akcióba. Gyurcsány erre a feladattal az egyik legbizalmasabb emberét Draskovics Tibort bízta meg. Draskovics terve pofonegyszerű volt, összehívott egy helyi fórumot, ahol egy fedett újságíró kérdésére, a rendőrkapitány cigányozva válaszolt, Draskovics nem volt tétlen, egy napra elmozdította a kapitányt a helyéről, és így az orosz kommandósok feltűnés nélkül kiszabadultak.
A svéd kapcsolat
Igen ám, de amíg az orosz kommandósokat kiszabadították, egér utat nyert az idős feltaláló. Történt ugyanis, hogy ezzel párhuzamosan svéd ökoterroristák - az ún nevezett Új Nap (Ny Sol) sejt - tudomására jutott, hogy miben sántikálnak az oroszok és megpróbálták ők is elrabolni a “Tanár urat”. De mivel ügynökeik nem voltak ekkor Magyarországon, ezért Södertalje-ból egy speciális bunkerből, ökoinformatikusok hekkertámadást indítottak a magyarország.hu portál ellen, hogy személyes adatokba bejutva megváltoztassák Raisz Iván személyazonosságát, és így megakadályozzák, hogy orosz kézre kerüljön. Az svédek akciója sikerült, amit az is jelez, hogy az oroszok kicsinyes bosszút álltak a svéd városka szupermarketjeinek felgyújtásával, ahonnan a heckertámadást az orosz kémműholdak bemérték. Raisz Iván eltűnt a külföldi és magyar szolgálatok látóteréből, és ekkor indult meg az őrült hajsza az idős tanárért. Hogy a magyar rendőri erők figyelmét és erejét lekössék, és könnyebben kerítsék kézre a “Tanár urat” az idegen szolgálatok zavarkeltés miatt etnikai feszültség szításába kezdtek. Így került sor a veszprémi és a tatárszentgyörgyi gyilkosságokra. A magyar nyilvántartásokban keletkezett óriási zavart jelezte, Hunvald Györgyöt letartoztatása is, hiszen...
A szerkesztőségünkbe eljutatott e-mail sajnos itt olvashatatlanná válik. De kanadai kapcsolatunk jelezte, hogy a történet még közel sem ért véget. Sőt. Obama keddi nyilatkozata óta mindenki tudja, valami készül ebben az országban. A Sötét Erők végső támadásra készülnek. De hogy ki van kivel, és hogy megmenekül-e egyáltalán a magyar tudós és Magyarország, az hamarosan kiderül...
Ez például egy tehetségtelen válasz volt. Valódi mondanivaló csak a zárójeles mondatrészben van, a többi szó, szó, szó (de mi a veleje)? A bosszant/bosszantás szavak háromszor, a nagyobb nyomaték kedvéért határozószavakat és jelzőket is halmozol eléjük. Mindezt rosszul feltett - téves feltevéseken alapuló - álkérdésekbe burkolod. Sebaj, a zárójelben (mégis) ott a veleje.
(Csak hogy bosszantsalak. :))
Előzmény:cigányok ideje (14488)
Erre mondtam – méghozzá érdemben!!! –, ha te valamit csak azért mondasz, hogy bosszantsd vele a másikat, akkor komoly ember nem fog veled arról beszélgetni, amiről te szeretnél vele beszélgetni. Sőt semmiről nem fog veled beszélgetni. Sőt nem csak komoly ember, de még én sem. Ha tehát néked az a célod, hogy bosszantsd a másik embert (magad sem tudod megmondani, miért), akkor annak ez lesz a következménye. Poénkodhatsz a többi infantilissal. Vagyis egyáltalán nem azt mondtam, hogy ne dinkáskodj az interneten szokvány-hülyegyerek módján, csupán szóltam, figyelmeztettelek, igazuk van a latinszakosoknak: similis simili gaudet.
Ismétlem: csak szóltam (és itt a csak-on van a hangsúly). Ha tehát ez neked jó, csináld!
Grátisz van még egy stilisztikai megjegyzésem. (Látod, milyen nagyszerű ember vagyok, még így is komolyan veszlek.) Szóval ezt írod:
Szerintem a világon semmi baj nincs azzal, ha egy vélemény úgy kezdődik: "szeritem".
Előzmény:cigányok ideje (14488)
Én nem azt mondtam, hogy a „világon” van ezzel baj, hanem azt mondtam, hogy Babarczy Eszter fontoskodó tudatlanságát jellemzi. Nem tudja például, hogy én tehetséges vagyok-e, nem is érdekli (mert ahhoz olvasnia kéne, elemeznie, megértenie kéne a szövegeket stb.), de azért ő állást foglal ugyebár. Mondja a véleményét. Jön belőle, mint a keserűsóval meghintett kloákazuborék. Leírja, hogy nékem „komoly, nagy tehetségem” van. Ezt természetesen nem tudja bizonyítani (ha tehetséges volnék, azt sem tudná bizonyítani, hát még a lehetetlent), szóval nem tudja igazolni, amit állít, így az ítélet elé odabiggyeszti a „szerintem” szót. Ez számára a szellemi kibúvó.
Na most, hogy még világosabb legyen: elmész az orvoshoz, mert fáj a fejed, az orvos megvizsgál, és azt mondja: szerintem magának rákja van, műtesse ki az agyvelejét! Mire elmész a másik orvoshoz, aki pedig így válaszol: szerintem magának nincsen emlőrákja, van ott egy kis dudor, de ne törődjék vele, ezzel a daganattal nyugodtan elélhet élete végéig. Merthogy az orvosnak ez a véleménye. Szerinte így van.
Egyébként a te mondatod elején is indokolatlan a „szerintem”. merthogy nem csak szerinted kezdődhet a véleménynyilvánítás „szerintem”-mel. Hanem például szerintem is. Tehát a legtöbb esetben (stilisztikailag) seggriszálás a „szerintem”. Te mondod a véleményt, persze hogy szerinted van úgy, ahogyan mondod. Addig persze, amíg csak szerinted van úgy. Ha viszont mások szerint is, akkor „szerinted is”.
De mindez kizárólag a véleménynyilvánításra vonatkozik. A tényközlésre, az ítéletalkotásra nem. Méghozzá szigorúan nem.
Mondok rá példát.
Szerintem Babarczy Eszterből lehetne jó publicista.
Itt indokolt a „szerintem”, ti. ez csak szerintem van így. Mások szerint jó (ők vannak többen), míg megint mások szerint nem jó, de nem is lesz már jó publicista (ilyeneket is ismerek). Mindezzel szemben nékem van egy százszázalékosan nem bizonyítható állításom (vagyis véleményem), mely szerint Babarczy jó publicista lehetne (de mindenképpen lehetett volna).
Itt teljességgel indokolt a „szerintem”, a „megítélésem szerint” stb. Miért? Mert tárgyilag bizonyíthatatlan, futurisztikus (historikus) állításról van szó.
Ha viszont azt mondom, hogy szerintem Babarczy jó (vs. rossz) publicista (kijelentő módban), helytelenül járok el, mert ez már nem vélekedés kérdése. Ez szakmai kérdés.
Az efféle mondat tehát helyesen így hangzik: Babarczy Eszter gyönge publicista, ezért meg ezért meg ezért…
Még egyszer: a „szerintem” szóval nincs baj akkor, ha nem az érveket, a bizonyítást helyettesíti.
És ami talán a legfontosabb: valakiről (tehát nem valamiről, hanem valakiről) puszta véleményként közölni súlyos minősítést (legyen az akár pozitív, akár negatív minősítés), arcátlanul felelőtlen magatartás. Ugyanis az emberek túlnyomó többsége szívesen elhiszi, hogy ő tehetséges, s ami azután tragédiához vezethet.
Nagyjából ilyen az amerikai idiotizmus: a „pozitív gondolkodás” mindenek fölött. Ezért állítja Babarczy Eszter is, hogy ami nálunk van, nem egyéb, mint „rohadt és mélységes közép-európaiság”. Vagyis szerinte a haseki, hrabali, örkényi, menzeli, Minarik Ede-i (steineri), Karinthy Frigyes-i. Rejtő Jenő-i, Királyhegyi Pál-i, Hofi Géza-i, kusturicai… paradox módon Woody Allen-i attitűd – rohadt. Hogy egyem az ő gróf Esterházyn pallérozódott brooklyni gusztusát.
Hanem viszont Ámerikában! Ott már igen! Ott már van pozitív gondolkodás. Világos, csakhogy az amerikai minta éppen attól minta, hogy nem differenciál. A gyerek mindenben tehetséges ugyebár! Ami persze jó – lehet. Ha szerencsés esetben segíti benne a valódi adottság kibomlását, ám kártékony, ha rombolja a gyerek önismeretét, illetve ki sem engedi fejlődni azt. Ezért vannak teli Minta-Ámerikában keep smiling a pszichiáteri rendelők.
A helyes álláspont tehát: szerintem a gyerekből jó énekes lehet (nota bene a „szerintem”-nek még itt is megalapozottnak kell lennie), míg élvonalbeli kosárlabdázó nem lesz belőle soha, ám ha szorgalmas, és szeret játszani, csinálja, a megyei másodosztályban talán még be is férhet valamelyik amatőr csapatba.
Tehát még egyszer: a „szerintem”-mel nem a „világon” van baj, hanem a felelőtlenül fecsegő Publi nénik szövegeiben van baj.
Ez kissé absztrakt így, de egészen konkrét dolgokra is le lehet fordítani. Viszont csak konkrét esetekben lehet megvizsgálni, hogy valaki bátran vagy gyáván foglalt-e állást. Értem, hogy általánosságban azt kéritek rajtam számon (a jobbos olvtársak), hogy miért nem kiabáltam hangosan és undortól eltelve, hogy monnyonle. A jobboldal számára nem létezik más dimenzió, mint a monnyonle vagy a nemonnyonle. Nem mondom, hogy ez nem adekvát választóvonal, de ha én azt képviseltem volna 2005-től fogva, hogy monnyonle, akkor nem bátor lennék, hanem jobboldali. Ami nem ugyanaz. Ezzel szemben én nem vagyok jobboldali, és nem gondoltam, hogy Gyurcsány illegitim (most sem gondolom), bizalmat szavaztam és vártam, hogy megvalósítson valamit abból, amit szándékozott, ennek a programnak az alakulását és megsemmisülését követtem kritikus szemmel. Aztán amikor látszott, hogy nem tud megvalósítani semmit, önvizsgálatot tartottam, és megpróbáltam megérteni, hogy miben tévedtem, amikor bizalmat szavaztam neki.
Meg kell, hogy állapítsam, neked elment az a maradék kevés eszed is amit jobb napokra a spejzban tároltál.
"Értem, hogy általánosságban azt kéritek rajtam számon (a jobbos olvtársak), hogy miért nem kiabáltam hangosan és undortól eltelve, hogy monnyonle. A jobboldal számára nem létezik más dimenzió, mint a monnyonle vagy a nemonnyonle"
Hogy lehet ekkora baromságot írni? Neked hányszor kell korrekt tényekkel alátámasztani azt, mi mások számára evidens?
Jelen állapotaink törvénytelenek, mivel 1945 óta interregnum van. A köztársaság 1946-ban szovjet megszállás alatt jött létre, amikor a szovjet dominanciáin Szövetséges Ellenőrző Bizottság betiltott bizonyos pártokat, százezreket pedig rendelettel zártak ki a szavazati joggal rendelkezők köréből, ráadásul valamirevaló szavazó jegyzéket sem lehetett összeállítani, hiszen az 1947-es békediktátum előtt még az sem volt egyértelmű, ki magyar állampolgár.
"A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak személyes boldogulása így kívánja."
Most sikerült meggyőznöd teljesen arról a tényről, hogy gondolkozásmódod nem pragmatikus, hanem antipragmatikás.
" Ezzel szemben én nem vagyok jobboldali, és nem gondoltam, hogy Gyurcsány illegitim (most sem gondolom),"
Nem most Esztike, hanem 1947- óta illegitim a kormányzás mindegy, hogy jobb vagy baloldali.
A kommunista diktatúra által rákényszerített országok visszaállították saját alkotmányukat. Csak mi nem tettünk semmit ősi alkotmányunk visszaállítása érdekében. A mai napig nem történt meg a rendszerváltás és fellelőségrevonás.
Neked többször és még kritikusabban kellene önvizsgálatot tartani, mert mint a német mondja: Du tickst nicht richtig. Ez a szomorú tény.
Egy hazug országban élünk hazug törvényekkel, és addig míg hozzád hasonlóan értékelik kilátástalan helyzetünket, nem lesz és nem is lehet változás.
Nálunk nem a szegénység a nagy kérdés, mert hiszen azzal nincs is nagyon mit tenni, kábé 1,1-5 millió ember a vegetálás szintjén él. Nem hal éhen, ellátják az orvosnál, kétévente vehet új cipőt is, van nála áram és víz (gáz már kevésbé), nézhet műholdakat.. tehát nem nyomorog, hanem csak úgy "van".
Az igazi nagy kérdés, hogy a középosztálynak nevezett mintegy 3 milliós csoport lesüllyed-e hozzájuk, vagy netán meg tud kapaszkodni az iszamos lejtőn? Na, ez a nagy kérdés, mert ha besüpped oda, hogy már nem tud könyvet vásárolni vagy lemond a havi egy színházról, akkor vegetációba kezd, bár talán nem is veszi észre azonnal. /Amúgy Angliában havi 2000 font a szűkös, tisztes megélhetéshez elég, nálunk ez a tétel szóba sem jöhet. Nem vagyunk sehol./
Akkor viszont már nem lehet többé modern Magyarországról beszélni.
Arról már most sem lehet, hogy maradt-e felemelkedési esély. Nem maradt, mert az egészet feltették a piros 37-re és elbukták, ahelyett, hogy sok kis tétet raktak volna több számra, mert megváltónak képzelték magukat és mert elhitték a nekik lihegő értelmiség hallelujázását, hogy ők a zsenik, akik egy pattintással megoldást hoznak az ország bajaira, ahol vezető és sűrűn publikáló politikai elemzők pártkongresszusokon tapsolnak, majd a banketten ájultan tömörülnek a kasszakulcs birtokosa köré és olyasféle megjegyzéseket tesznek, kritikusan és bátran, hogy "Amit a beszédedben mondtál, az nekem soha nem jutott volna az eszembe..."
A politikának itt már nem jelent feladatot az értelmiség regulázása, elvégzi azt saját maga.
Eközben Magyarországot kitessékelték a kaszinóból, és egy darabig csak a hátsó ajtón járhat be, tányért moshat, gyűjtheti magának a maradékot (az is étel, nem is mindig rossz), amíg össze nem kapar magának annyit, hogy ismét odaengedjék az asztalokhoz.
De ez nem is történhetett másként ott, ahol értelmesnek, műveltnek és felelősnek gondolt emberek azt művelik egymással, amit ti itt előadtok, leképezve az önmagát kiszolgáltató, amrcangoló és leértékelő, értelmiséget, aki csodálkozik nagyon, ha az agyába néznek s nevetnek.
Inkább úgy pontos, hogy az értelmiség először is drámaian kettészakadt és engedte szakterületére a politikát vígan benyomulni, lettek jobb/baloldali orvosok, művészek és földrajzkutatók, kémikusok.
Ez még el is menne egy ideig, ha mindkettő kritikus is lenne a saját "oldalával" szemben, nem csak seggnyaló és haszonleső.
Az értelmiség nem vívta ki - amikor talán még megtehette volna - finanszírozásának normativitását, a neki járó pénzt előbb engedi megfuttatni a politikánál (pl: nem alapokból, hanem költségvetésből kapja legtöbbször vagy egyenesen pártoktól), tehát szolga lett.
Ettől szerintem még látja, hogy nagyjából mi folyik, de ha annak hangot ad, akkor éhen halasztják.
Lehet, hogy nem gondolja, de a tények azt mutatják , hogy igen.
Komolyan szóba állnak vele komoly emberek.
Vagy ha nem is komolyak ( mert mi is az, hogy " komoly ember"? TE lennél , mondjuk egy közülük? Na, hiszen!), mindenestre gondolkodoó, tájékozott, művelt és humorérézéktól sem mentes emberek állnak szóba B. Anikóval.
SZERINTEM egyébként Eszter nagyon is jól teszi , hogy időről időre szóra méltatja a soknevűt, akit egyszerűen lebetegezni túlságosan egyszerű megoldás - komolyan venni pedig ajánlatos.
Olvasni pedig, amikor nem túl hosszadalmas és cirkalmatos (és amikor nem elemez költészete, mert ahhoz különömód nagyon nem ért ) - érdemes.
Amikorazonban hosszadalmas elsz és belecsavarodik idézeteibe és írásban egyre emeltebb hangon folyton-folyvást ugyanazt ismételgetve kiabál , akkor pedig igen egyszerű: nem kell elolvasni.
Ne beszéld le hát Esztert a válaszolásról, (na, nem mintha tudnád )- mert ez kettejük meccse, még ha mink statisztálunk is hozzá...
A dolgok valódi menetét és kimentelét tekintve, teljesen mindegy, hogy ki hogyan foglal állást....ezt azért jobb tudni, mint nem....az értelmiség (sic) visszakerült a helyére és kiszorult a politikából, bármennyire is rosszul esik is neki, érdemben ugysem tud beleszólni....hiszen fogalma sincsen a valódi folyamatokról, mit mondjak, kiesett a pixisből nem sokkal a rendszerváltás után....amit kell a poltikának írni, azt meg ugyis megírják, hisz nem veszik észre, hogy nem a saját gondolatuk....ahogyan nézem a szabad ujságírás az szdsz 1994-es hatalomra jutása után megszünt és az önfejű liberálisok tollnokok a partvonalon kivülre kerültek.....
Nem hiszem, hogy azért jössz ide, mert érdemben vitatkozni akarsz, de ha mégis...
Pontosan mit mondtam Friderikusz műsorában (és melyikben?), ami szerinted "elvárásnak" felelt meg, sőt "túlteljesítette" a normát?
Egy nyilvános térben ahhoz kell bátorság, hogy 1. az adott közeg, hallgatóság előítéleteivel szembenálló nézeteket fogalmazz meg, vagy 2. tabukat törj meg, vagy 3. felrúgj magától értetődőnek tekintett axiómákat, vagy 4. önkritikát gyakorolj, vagy 5. áthágj "tilos" szimbolikus határokat, vagy 6. az adott közeg számára mérvadó tekintélyi figurát bírálj -- és természetesen viseld ezek közül bármelyiknek a következményeit.
Ez kissé absztrakt így, de egészen konkrét dolgokra is le lehet fordítani. Viszont csak konkrét esetekben lehet megvizsgálni, hogy valaki bátran vagy gyáván foglalt-e állást. Értem, hogy általánosságban azt kéritek rajtam számon (a jobbos olvtársak), hogy miért nem kiabáltam hangosan és undortól eltelve, hogy monnyonle. A jobboldal számára nem létezik más dimenzió, mint a monnyonle vagy a nemonnyonle. Nem mondom, hogy ez nem adekvát választóvonal, de ha én azt képviseltem volna 2005-től fogva, hogy monnyonle, akkor nem bátor lennék, hanem jobboldali. Ami nem ugyanaz. Ezzel szemben én nem vagyok jobboldali, és nem gondoltam, hogy Gyurcsány illegitim (most sem gondolom), bizalmat szavaztam és vártam, hogy megvalósítson valamit abból, amit szándékozott, ennek a programnak az alakulását és megsemmisülését követtem kritikus szemmel. Aztán amikor látszott, hogy nem tud megvalósítani semmit, önvizsgálatot tartottam, és megpróbáltam megérteni, hogy miben tévedtem, amikor bizalmat szavaztam neki.
Az én kritikai attitűdöm a baloldali liberális gondolkodáson belüli kritika volt, és most is az. Ilyen nüanszokhoz persze a jobbos kollégáknak nincs türelme, és végül is ezt nem is kifogásolom. Egyedül azt kifogásolom, hogy bértollnoknak neveztek, ugyanis ez marhaság, a helyzet, Magyarország, a sajtó és az értelmiség teljes félreértése. Lehet, hogy vannak bértollnokok (én egyet se ismerek), de a baloldali liberális szerzők többsége nem az. Ezt kéne valahogy megemésztenie a jobboldalnak: hogy van, aki nem osztja a zsigeri meggyőződéseiket, mert más meggyőződései, értékei és szempontjai vannak.
Azért mert az alanyt az állítmánnyal megtanulta valaki a magyar nyelv szabályai szerint egyeztetni, és az összes kötelező olvasmányt a az iskolában elolvasta, még nem villant föl különösebb tehetséget...sőt az irigység sem tesz tehetségesebbé senki, még a péniszirigység sem, ami nyilván esetünkben valami tévedés lehet...a dolog egy kivülálló számára meglehetősen multaságos.....
összesen talán négyszer szóltam hozzád a közelmúltban. A szexuális célzások nem tőlem származnak: te magad beszéltél legalábbis oly kétértelműen egyes hozzászólásaidban, hogy nehéz nem kihallani belőle a mélyrétegek hangját. Ha félreértettem ezeket a célzásokat, igazán röstellem.
Ha kritikát kapsz, viseld el. Én is elviselem, ha kritikát kapok.
Félreértetted, amit írtam. Nem nagy vagy kicsi a tehetség, akár az enyém, akár a tiéd. Mindenkinek van valamilyen tehetsége. Hogy éppen akkora, és éppen olyan, amilyen, és éppen az hiányzik belőle, ami hiányzik -- ezt a bölcsek elfogadják, a szorongósok pedig kompenzálni igyekeznek.
Annak a nézetemnek adtam hangot, hogy te itt kompenzálsz. Nem rosszindulatú, gyermeteg, nőgyűlölő szószátyár vagy -- mint a szövegeidből hihetnénk --, hanem egy tehetséges ember, akit a saját tehetségével kapcsolatos szorongás gyötör. Ezért tartottad szükségesnek hangsúlyozni, hogy az "igazi" jó publicisztikákat nem közlik le. Amire én csak felhívtam a figyelmedet rá, hogy jelenleg bármit leközölhetsz, saját újságot indíthatsz, ha úgy véled, van mondanivalód a világról, és a világon semmi relevanciája nincs annak, hogy x vagy y szerkesztő közöl vagy nem közöl. Feltételezted, hogy tőlem mindig mindent közölnek; ez nem így van. Nyilván nem láthatod, amikor nem közölnek, ha képes volnál hideg fejjel gondolkodni, ez az egyszerű tény szemedbe ötlene. Azt kéred rajtam számon, hogy miért közölnek engem, miközben téged nem? Hogyan tudnék erre válaszolni? Csak konkrét szövegek kapcsán jön szóba, hogy közlésre érdemes-e vagy sem, általánosságban ez nem válaszolható meg. Vagy azt kéred rajtam számon, miért írok főárambeli újságokba (is)? Egyszerű a válasz: megszokásból. Ott írok, ahol az olvasóimat sejtem, olvasóim pedig ott vannak, ahol egyszer írni kezdtem. Ezért gondolom, hogy te itt írsz: mert itt vannak olvasóid (ha kényszerű foglyai is a helyzetnek, hiszen nem feltétlenül azért jönnek ide, hogy téged olvassanak). Ha meg mernéd kockáztatni, hogy felmérd, ki kíváncsi rád, nem itt írnál, hanem egy saját topikban vagy saját blogon. Ott nincs captive audience. Ott csak az van, aki azért megy oda, mert kíváncsi rád.
Ha elsősorban az a problémád, vajon elfogadnak-e téged a szerkesztők, és egyszerre vágyol erre, miközben arra vagy büszke, hogy nem közölnek, akkor szolgája vagy valaminek, amit látszólag mélyen megvetsz. Van szabadság és van módod élni vele. A szabadságod gátja belül van, a félelmeidben. Ez nem rád jellemző, ez legtöbbünkre jellemző. De mintha te nem értenéd, hogy ez a helyzet.
Sajnálom, hogy erre pazarlod azt a tehetséget, amit látni vélek benned.
(Pl. a Máraival való vitád (14278) kifejezetten tehetségre és - ez a fő - a tehetség értelmes alkalmazásának képességére vall"
Ne haragudj, de ha szerinted az a félreértésekkel tűzdelt, gyengén argumentált, erőltetett szöveg tehetségre vall (figyelembe véve, hogy egy sszövegtermelésben értelemszerűen már gyakorlatott szerzeet publicista írta), akkor szvsz csak az amúgy is igen alacsony presztízsű humánértelmiségi szakmát járatod.
Figyuszka, én sok publicisztikai fordulatot ismerek vagy hallottam. Ezek közül van olyan, ami más számára megalázó és van amelyik nem. Vannak olyan emberek, akik előszeretettel alkalmazzák a más számára megalázó fordulatokat, vagy azért mert szeretnek megalázni másokat vagy azért mert nem jut eszükbe más. Mindenesetre egyik publicisztikai fordulatot sem kötelező használni, az illető ízlésére és szándékaira van bízva melyiket használja. Aki az egyik felé különös preferenciát mutat, az valószínűleg őt jellemzi jobban, semmint a tárgyat, amiről ír.
Ez például egy tehetségtelen válasz volt. Valódi mondanivaló csak a zárójeles mondatrészben van, a többi szó, szó, szó (de mi a veleje)? A bosszant/bosszantás szavak háromszor, a nagyobb nyomaték kedvéért határozószavakat és jelzőket is halmozol eléjük. Mindezt rosszul feltett - téves feltevéseken alapuló - álkérdésekbe burkolod. Sebaj, a zárójelben (mégis) ott a veleje.
"A szövegkörnyezetekbõl valóp kiemelés, és ígyen való idézgetés az már a koncepciós perek idején egy komoly és félemetes fegyver volt a ravasz, rosszra törekvõ ügyészi kézben."
A szövegkörnyezetekbõl való kiemelés, és ígyen való idézgetés az már a koncepciós pereka diktatúrák pszichiátriai kézivezérlése idején egy komoly és félemetes fegyver volt a ravasz, rosszra törekvõ ügyésziorvosi köpenybe bújt operatív kézben.
"-Aki bennünk nem bízik, az önmagában sem bízik!" (Stb.) -Virág elvtárs, Pelikánnak.
Most az a jelenség érdekel, hogy vannak emberek, akik nem bunkók, nem pszichopaták, nem vérszomjasak és nem akarják feltétlenül mindenáron megalázni embertársukat?
Kire gondolsz konkrétan? Név szerint. Én ugyanis neveket említettem: Almási, Eörsi, Esterházy, Babarczy. Ti. ez így korrekt. A levegőbe pufogtatni nem korrekt. Mert nem lehet rá érdemben válaszolni. A semmire nem lehet válaszolni.
Kire gondolsz konkrétan? Ki nem akar itt embertársakat megalázni? Babarczy Eszter? Az a Babarczy Eszter, aki hétszámra azzal foglalkozik, hogy én „elmebeteg” vagyok-e, vagy sem, „áll-e” a farkam, vagy nem áll, „impotens” vagyok-e, „frusztrált” vagyok-e, „irigy” vagyok-e… és így tovább, szinte a végtelenségig.
Csak nem rá gondolsz? Ha nem, akkor kire? Netán saját magadra? Soroljam a jelzőidet?
Előzmény:orlanda (14489)
Konkrétan mindazokra gondolok, akik ilyesmit nem tesznek:
"Azóta is megy minden úgy, mint annak előtte, nem mondja néked senki, hogy akkor most már séta, Eszterke, buta vagy, Eszterke, menjél szépen bérszámfejteni! "
Előzmény:cigányok ideje (14494)
Ez nem megalázás. Ez egy publicisztikai fordulat. Itt arról van szó, hogy a tehetségtelen embert nem hívják többé szerepelni a tévébe. Ennyi. Nyilván nem a fenti szavak kíséretében, de nem is az a lényeg, hanem a mondandó tartalma: a szerkesztő nem hívja többé a műsorába, a tanszékvezető nem hosszabbítja meg a szerződését stb. Ez nem megalázás. Ez elutasítás.
Publicisztikában leírjuk a „buta” szót (intellektuálisan korlátolt embernek tartom Babarczy Esztert), de még ez sem megalázás. Még kevésbé „bunkó”, „pszichopata”, „vérszomjas” attitűd.
Komolyan gondolod a jelzőidet? Ha valaki leírja a másikról, hogy buta (mert notóriusan butaságot ír az illető a HVG-ben is, az interneten is), akkor az már helyből vérszomjas? Érzed te egyáltalán a szavaid súlyát? Tudod, hogy miről beszélsz?
Nézd, az a nő, aki a polgári nevén kezdi el egy ismeretlen nick farkának állagát minősíteni a világhálón, nagyon buta nő (még férfinak is buta volna), mert ilyesmit a kevéssé korlátolt fórumozó fikázó nicken csinál. Na most, ha egy efféle emberről leírom, hogy buta (mert hát buta a lelkem), akkor én mindjárt vérszomjas vagyok? Pszichopata vagyok? Örüljön Babarczy, hogy szóltam, legközelebb talán nem tesz hasonló marhaságot! És ami nyilván az ő hasznára válik.
Egyébként általában az emberek saját magukat alázzák meg. Az ostoba viselkedésükkel.
A másik által való megaláztatottsági helyzetbe úgy kerülhetsz, ha vétlenül mutatkozol gyöngének, esettnek (például zsidónak, cigánynak születsz, nyomorék vagy, ijedtedben bepisilsz stb.), és ezért a többiek kigúnyolnak, ilyen értelemben valóban megaláznak. Míg viszont például Fekete Dákó sajátmagát alázza meg azzal, hogy olyasmit tesz, amire nincs kényszerítve. És persze Babarczy Eszter is maga magát alázza meg végső soron. Egyáltalán nincs kötelezve arra, hogy itt az ő mérhetetlen, már-már önmaga által is szabályozhatatlan tehetségéről regéljen jó hosszan.
Bástya elvtársnő.
Ráadásul azt hitte, szegénykém, hogy ebben a szánalmasan Kiszel Tünde-i oda-vissza öntömjénezésben partnerra talál bennem. Nem én alázom meg ezzel, hanem saját magát teszi röhejessé. Egyébként pontosan ezt csinálták Esterházy Péterrel az Élet és Irodalomban. Mint az óvodások. Kölcsönösen biztosították egymást arról, hogy mennyire, de mennyire kurvára tehetséges művészeknek tartják ők egymást kölcsönösen.
Én pedig erről nem tehetek. Ismétlem: nem én alázom meg őket, ők járatják le saját magukat.
Miért éppen az tesz boldoggá, hogy szimplán, fölöslegesen, értelmetlenül bosszantod a másik embert? Vagyis nem a bosszántossal van a probléma (az a legtöbb esetben elkerülhetetlen, már ha lényegi kérdéseket érintünk és nem mismásolunk), hanem a poénkodó, öncélú bosszantással, az infantilis pimaszkodással. Mi örömet találsz benne? Gondolod, ha így viselkedsz, komolyan szóba állnak veled komoly emberek?
Azt hiszem itt is ilyesmi a gond, hogy összecsúszik a téves általánosítás a valódi problémával. Meg hát tény mi tény, a csövik meg a szkínhedek, a prostituáltak is nehezebben kapnak mondjuk iroda-asszisztensi vagy TECSO árumozgató manageri állást, mint a "norma". Persze van aki erre nem is vágyik.
... egy időben Ausztriában a magyar vásárlók mellett mindig volt biztonsági őr, mert elterjedt az a téves elképzelés, hogy a magyarok lopnak és bűnözők...
mintha összecsúszna egyrészt a téves általánosítás, másrészt az a lényegi kérdés (a boltos számára feltétlenül) hogy
- érdemes volt-e (több) biztonsági őrt alkalmazni
- érdemes volt-e a biztonsági őrök figyelmét a magyarokra fókuszálni ahelyett, hogy PC módon egyformán figyelték volna az osztrákokat és "bennünket".
Szerintem a világon semmi baj nincs azzal, ha egy vélemény úgy kezdődik: "szeritem". Továbbá szerintem is tehetséges vagy, időnként. (Pl. a Máraival való vitád (14278) kifejezetten tehetségre és - ez a fő - a tehetség értelmes alkalmazásának képességére vall.)
Korábban már jeleztem: engem itt nem te érdekelsz. Hanem az Almási Miklósoknak, az Esterházy Pétereknek, az Eörsi Istvánoknak, a Friderikusz Sándoroknak a Babarczy-féle szellemi nímandokhoz fűződő sajátos viszonya érdekel.
Ez ügyben a válaszokat vélhetően Esterházy Pétertől, Almási Miklóstól, Friderikusz Sándortól kaphatnád meg...
