A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
„Egy másik részecskemező rezgései. Mert a kvantummező elmélet szerint a részecskék keletkezhetnek eltűnhetnek és átalakulhatnak.”
„Az Univerzum kezdetén az első részecskéket az a skalármező hozta létre, ami előtte az inflációt hajtotta, majd a részecskekeltés közben lebomlott. Vagyis a fotonmezőt, majd a többi részecskemezőket a skalármező rezgési energiái gerjesztették.”
Az inflációval kitágult skalármező (Higgs mező), keletkezteti a tömegnélküli elemi részecskéket, egyúttal tömeget is ad nekik. Annak a „másik” részecskemezőnek kölcsönhatást biztosító részecskéje a Higgs bozon?
„(Közvetlenül ettől még csak virtuális foton keletkezik, ami abban különbözik a valóditól, hogy az impulzusa nem arányos az energiájával, vagyis ha pl. nulla az impulzusa, azaz nulla a mozgási energiája, még akkor is marad energiája, a nyugalmi energia, ami maga a tömeg”
Egy virtuális foton nulla mozgási energiával, de még nyugalmi energiával rendelkezik, ami maga a tömeg. Egy mozdulatlan, illetve sajátrezgésében rejlő energiával bíró virtuális fotonnak tömege van? A mozgási energiával bíró fotonnak már nincs tömege, mivel az mozgássá alakul? Az atommaggal folytatott energiacsere, nem egy energia-transzformáció?
„A magányos elektronok csak rövid életű és kis távolságra jutó virtuális fotonokat keltenek.”
Ez azt jelenti, hogy a gerjesztésen áteső magányos elektron „felpuffad”, de a tömegét megtartja a virtuális fotonnal egyetembe. Majd amikor „összerogyik”eredet méretére, a tömegét megtartja, de a fölös energiáját elviszi egy valódi foton? Az atomokban gerjesztett elektronok valódi fotonokat keltenek, hiszen ettől lesz fehéren izzó a lópatkó.
„Mai tudásunk szerint ez nem olyasmi, amit bármi módon ki lehetne onnan nyerni. Nem olyan energia, ami lehetne több vagy kevesebb, hanem olyan, ami a vákuum elengedhetetlen velejárója. Egy jól meghatározott energiasűrűséggel.”
Ha egyszer jól meghatározott energiasűrűségű a vákuum energia, akkor nem lehet az, hogy diszkrét elemű adagok, a (téridő-kvantumok) energia sűrűsége van jól meghatározva, vagyis állandó, megmaradó értéke van? Így evidens, hogy, kétszer akkora térfogatú üres vákuumhoz kétszer annyi energia tartozik.
„Egy nem megmaradó mennyiség, nem lesz okvetlenül elfogyó mennyiség.”
Ez csak akkor logikus számomra, ha a mennyiség fogalmát is átértelmezzük. Például, nem megmaradó az ENERGIA mennyisége, ha PTENCIAmennyiséggé transzformájuk, így nem veszít az értékéből. >„Mert az inflációt hajtó skalármező energiasűrűsége hasonlóan változatlan, mint a vákuumenergia sűrűsége.”
„A kozmológiai léptékű energiaveszés legismertebb példája pedig szintén a táguláshoz kapcsolódik. A ma mérhető sokkal lassúbb táguláshoz, ami megnyújtja az EM sugárzások hullámhosszait, ezzel csökkentve a frekvenciáikat, így az energiáikat. Ez az energia nem kerül sehová se, hanem egyszerűen csökken, mert mint mondtam, az energia nem koordináta-rendszertől független invariáns mennyiség. Egy kitágult rendszerben mérve lehet kevesebb, mint előtte. Más fajtája pedig lehet több, lásd pl. a vákuumenergiát, vagy az infláció skalármezejének energiáját.”
Amennyiben az EM sugárzás energiája elenyészhet, míg a vákuumé és az inflációs skalármezőé nem, akkor ezek valamelyikébe kell diffundálódnia. Ez a bediffundálás növelheti a diszkrét elemű téridő-struktúra fluktuációját, kvázi „felmelegítve” azt. De valójában a fluktuáció ellaposítja, megnyújtja az EM hullámokat. A színkép vörös felé tolódva, pedig a tér tágulásának mutatkozik.
A relativitáselméletnek 100 év alatt kiforrott tudományos elméletté kellett volna fejlődnie.
Ehelyett egy dogmatikus vallássá vált.
Tele van tabukkal, amelyekről még gondolkodni sem szabad, beszélni vagy írni pedig végképpen nem. Egyet szabad, sőt kötelező. Elfogadni, bebiflázni és ismételgetni a hittételeket.
A beváltatlan ígérgetéseid felemésztették már minden becsületedet.
Az ikerparadoxonban pedig nem kell tisztázni semmit se. Annak csak a neve paradoxon, nincs benne semmi önellentmondás, csupán a hétköznapi beidegzéseinkkel ütközik. Hasonlóan, ahogy ütközött valamikor a távbeszélés is meg a távolbalátás is. Persze egy nagy sebességű körutazás nagyon-nagyon drága volna, és nagyon-nagyon sok unalom révén is csak nagyon-nagyon kicsit lassítaná az öregedést, úgyhogy ebből sohse lesz olyan közkeletű szolgáltatás, mint a telefonból és a televízióból.
De persze nem is ígért senki ilyesmit, csak te vádolod ezzel is a tudósokat. A frusztrációd miatt ugyan sajnálunk, de mi nem tehetünk a sikertelenségedről, ami ilyen mély gyűlöletet keltett benned.
A relativitáselméletnek volt 100 éve, hogy tisztázza a paradoxonokat, kísérleti bizonyítékokat hozzon az elmélet mellett, és elfogadhatóvá tegye az emberek számára.
De nem sikerült.
A relativitáselmélet ma már egyértelműen a fizika fejlődésének gátja.
A papírkutyáid örökös csaholtatása legfeljebb téged izzaszt meg. Mi csak nevetünk rajta.
De érdekesebb lenne ha legalább valami kis változatosságot, egy szemernyi leleményt tudnál belevinni. S nem folyton ugyanazt a monoton zsolozsmát ismételgetnéd minden áldott nap.
A fizika persze nem a tudatlan félnótások elvárásai szerint fejlődik.
Mint ahogy az orvostudomány se a képzetlen kuruzslók, hályogkovácsok és csontkovácsok ügyködésétől, a zeneművészet se a botfülű önjelölt zsenik kedve szerint, vagy a mérnöki tudományok se a szélhámos kóklerek várakozásainak megfelelően.
A jövő fizikájában lesz tömegvonzás, lesz gravitációs mező, gravitációs lencsék. Érvényesül benne az anyagmegmaradás, energiamegmaradás, és az okság törvénye.
A fény anyagi közegben terjedő hullám lesz. A fénysebesség nem lesz állandó, és a fénysugár utolérhető lesz. Megnyílik a nagyközönség előtt a fénysebesség feletti ismeretlen világ.
Új korszak kezdődik. A "sötét újkornak" és a relativizmusnak vége lesz.
Az egészen bizonyos, hogy a jövő fizikájában nem lesznek sem fotonok, sem virtuális fotonok, sem antifotonok, sem virtuális antifotonok. Nem lesz fotonmező sem, mert fotonok nem léteznek a valóságban.
Üres vákuum és nullponti energia sem lesz.
Infláció sem lesz, (jó lenne ha pénzügyi sem lenne), és érdeklődés hiányában az univerzum tágulása is elmarad.
Sokáig elképzelhetetlennek tartottam, hogy a tudomány idáig süllyedjen, de sajnos bekövetkezett.
A jó hír az, hogy innen már csak felfelé vezet út.
Egy másik részecskemező rezgései. Mert a kvantummező elmélet szerint a részecskék keletkezhetnek eltűnhetnek és átalakulhatnak. Nem öröktől fogva létező dolgok. Például egy foton keletkezik akkor is, amikor egy atomi elektron magasabb energiájú állapotból alacsonyabba kerül.
(Közvetlenül ettől még csak virtuális foton keletkezik, ami abban különbözik a valóditól, hogy az impulzusa nem arányos az energiájával, vagyis ha pl. nulla az impulzusa, azaz nulla a mozgási energiája, még akkor is marad energiája, a nyugalmi energia, ami maga a tömeg. Ez csak az atommaggal folytatott energiacsere révén változik meg, s lesz arányos az impulzusa az energiájával, más szóval válik nulla tömegű valódi fotonná. Éppen emiatt van az, hogy magányos elektronok energiaváltozásai sohasem keltenek valódi, messzire eltávozó fotonokat, hanem csak az atomokban vagy fémkristály rácsokban lévő elektronok energiaváltozásai. A magányos elektronok csak rövid életű és kis távolságra jutó virtuális fotonokat keltenek.)
Az Univerzum kezdetén az első részecskéket az a skalármező hozta létre, ami előtte az inflációt hajtotta, majd a részecskekeltés közben lebomlott. Vagyis a fotonmezőt, majd a többi részecskemezőket a skalármező rezgési energiái gerjesztették.
"a vákuumban lévő nullponti energia"
Mai tudásunk szerint ez nem olyasmi, amit bármi módon ki lehetne onnan nyerni. Nem olyan energia, ami lehetne több vagy kevesebb, hanem olyan, ami a vákuum elengedhetetlen velejárója. Egy jól meghatározott energiasűrűséggel. Ezt nem lehetséges se csökkenteni se növelni. Még a Világegyetem tágulása mellett is változatlan marad. Nem oszlik szét a rendelkezésére álló térben, hanem olyan dolog, ami hozzátartozik a térhez. Kétszer akkora térfogatú üres vákuumhoz kétszer annyi energia tartozik.
"Ha univerzálisan nincs energiamegmaradás, akkor miért van még belőle"
Egy nem megmaradó mennyiség, nem lesz okvetlenül elfogyó mennyiség.
A hétköznapi civilizációnak van egy nagyon megtévesztő szóhasználata, az "energia fogyasztás" "energia felhasználás". Pedig energiát senki se fogyaszt, vagy semmisít meg, hanem csak átalakítja egyik megjelenési formából a másikba.
Energia csak kozmológiai léptékű folyamatokban keletkezik vagy tűnik el. Például ahogy mondtam, a gravitációs energia tünékenységével kapcsolatban. De az Univerzum energiáinak eredő forrása az infláció. Mert az inflációt hajtó skalármező energiasűrűsége hasonlóan változatlan, mint a vákuumenergia sűrűsége. Így abban a rendkívül gyors, sőt exponenciálisan gyorsuló tágulásban, amit inflációnak nevezünk, a táguló skalármezőben halmozódott fel az az összes energia, ami aztán később a részecskemezőket gerjesztette, s így létrehozta mindazt, amit magunk körül látunk.
A kozmológiai léptékű energiaveszés legismertebb példája pedig szintén a táguláshoz kapcsolódik. A ma mérhető sokkal lassúbb táguláshoz, ami megnyújtja az EM sugárzások hullámhosszait, ezzel csökkentve a frekvenciáikat, így az energiáikat. Ez az energia nem kerül sehová se, hanem egyszerűen csökken, mert mint mondtam, az energia nem koordináta-rendszertől független invariáns mennyiség. Egy kitágult rendszerben mérve lehet kevesebb, mint előtte. Más fajtája pedig lehet több, lásd pl. a vákuumenergiát, vagy az infláció skalármezejének energiáját.
"nem vagyok a hívője ellenben. . . energiatartályt el tudok képzelni"
A dolog nem hit kérdése. Sokáig elképzelhetetlennek tartottuk a megmaradás sérülését, de aztán rá kellett jönnünk, hogy az energia megmaradása csak a mi léptékeinkben igaz jó közelítéssel.
Az én Szuperfizikámban van tömegvonzás, van gravitációs mező, vannak gravitációs lencsék, van anyagmegmaradás és energiamegmaradás. Érvényesül benne az okság törvénye.
Ezekből az elemekből próbáld meg összerakni a kirakóst.
Ha sikerül, akkor halhatatlan leszel. Legalábbis egy időre.
Én a te elméleted alapelveit nem tudom megadni, ezt neked kellene.
Az én Szuperfizikámnak megvannak a saját alapelvei, de abban nincsen diszkrét téridő, sőt semmiféle téridő sincs. Nincsen benne szingularitás sem, feketelyuk sem, fehérlyuk sem, féregjárat sem.
„A fotonok a fotonmezőké, ezek legfőképp abban különböznek az elektronoktól, kvarkoktól stb. tömeges részecskéktől, hogy nincs nyugalmi tömegük.”
A nyugalmi tömeggel rendelkező elemi részecskék, mint lokális rezgési módusok,(állóhullámok) formájában képezik a nyugalmi tömeget? Mi hozza rezgésbe ezeket? Saját belső tulajdonságuk a rezgés, kvázi örökmozgók?
A „tiszta”energiát tulajdonképpen a vákuumban lévő nullponti energiának gondoltam. Ez ad minden anyagi formációnak energiát, és utánpótlást, ha gyengülne, vagy elfogyna a kölcsönhatások során.
„Az áltrelben kozmológiai léptékben nem érvényes az energiamegmaradás, mert az energiának egyszerűen nincs univerzális értelme.”
Ez a dolog az, ami nem fér a fejembe, és spekulációra sarkallt. Ha univerzálisan nincs energiamegmaradás, akkor miért van még belőle? Ha a 13,8 milliárd évet, mint a fényút megtett idejét lehet nyújtani, vagy zsugorítani, az lehet több és kevesebb. Mi alapján mérhető a fogyása az energiának, mikor az inflálódó skalármezőben keletkezett, vagy növekedett?
„A valódi keletkezésben nem jön valahonnan, és nem megy valahová. „
Ez az, amit semmiből való teremtésnek nevezünk, és nem vagyok a hívője. Ellenben egy olyan számunkra érzékelhetetlen energiatartályt el tudok képzelni, amiből egy, vagy több univerzum is egzisztálhat addig, míg lejár az ideje.
„Hanem a görbült téridőben az energiának egyszerűen nincs invariáns mértéke.”
Erre találtam megfelelőnek a diszkrét elemekből álló téridőt, aminek energiája kétkomponensű, az egyik fele mozdulatlan potencia, a másik fele dinamikus mivel a téridő-kvantumokat alkotja. Az invariancia abban rejlik, hogy a „lejárt” téridő-kvantum a potencia része lesz, amiből újra téridő-kvantumok keletkeznek. A folyamat végtelenített, ez az igazi örökmozgó, amiből minden más mozgás ered. Az anyagnak minden rezgési módusai, amik haladó és álló hullámok is lehetnek. ;-)
"Amennyiben a szingularitás egy különleges hely, az azt jelenti számomra, hogy tér-idő realitása van."
Ezzel szemben a szingularitások éppen olyan helyek, amiket a jelenlegi elmélet nem tud értelmesen leírni.
"az anyag tiszta energiává, anyagtalanná változik"
"lesz az anyagból energia"
"lesz a téridő energiájából anyag"
Nincs olyan, hogy "tiszta energia". Nincs olyan, hogy az energia anyaggá alakul, és vissza.
Az anyag építőkövei az elemi részecskék, mind egy egy rezgési energia. Az elektronok és pozitronok mind az elektron-pozitron mező különböző helyi rezgési módusai. A kvarkok ugyanígy a kvarkmezők különböző rezgési módusai. A fotonok a fotonmezőké, ezek legfőképp abban különböznek az elektronoktól, kvarkoktól stb. tömeges részecskéktől, hogy nincs nyugalmi tömegük.
Az anyagi részecskék némileg olyanok, mint a különböző hangszerek hangjai. Azok a hangszerek körül lévő levegő különböző rezgési módusai. De amikor megszólal vagy elhallgat egy hang, akkor nem arról van szó, hogy a "tiszta" "anyagtalan" energia hanggá alakulna, majd pedig visszaalakulna hangtalan tiszta energiává.
"az anyag . . . a téridőből keletkezik, . . . majd téridővé alakul vissza"
A fizika semmi ilyesmiről nem tud. Az áltrelben kozmológiai léptékben nem érvényes az energiamegmaradás, mert az energiának egyszerűen nincs univerzális értelme. Tehát keletkezhet és el is tűnhet. De nem a téridőből keletkezik, és nem a téridőbe veszik. Ez nem is lenne igazi keletkezés és veszés, mert jönne valahonnan és menne valahová. A valódi keletkezésben nem jön valahonnan, és nem megy valahová. Hanem a görbült téridőben az energiának egyszerűen nincs invariáns mértéke. Az egyik rendszerből mérve ennyi, a másikból mérve meg annyi. Egy egyszerű példa: egy műhold pályáján a gravitációs energiát a földről mérve véges érték adódik, a műholddal együtt mozgó rendszerből mérve meg nulla. Mert az egy súlytalansági pálya, egy erőmentes tehetetlenségi rendszer, abban a rendszerben egyszerűen eltűnik a gravitáció.
Nekem is van egy használhatatlan elméletem. Hátha reagálsz erre is.
A gravitációs szingularitásról akkor beszélünk, ha végtelenné növekvő mennyiségről van szó. Vagyis van egy hely, (szingularitás) amelyen túl végtelenné válik a tömeg. A matematika csak a szingularitás felé növekvő véges mennyiségeket tudja leírni, azon túl nem értelmezi végesnek. Amennyiben a szingularitás egy különleges hely, az azt jelenti számomra, hogy tér-idő realitása van. Tegyük fel, hogy ezen a helyen, mint egy átjárón átjutva, az anyag tiszta energiává, anyagtalanná változik. Amennyiben az anyagtalan téridő nem egy fikció, hanem a végtelen potenciát dinamizált állapotban, rezgésben tartó végtelen struktúra, akkor egy különleges helynek, „végtelen szingularitásnak” is tekinthető. Ebből „kilépve” lesz véges az anyag, aminek tömege, töltése, lendülete, stb. van.
W P: ”Mivel azonban az ősrobbanás-elmélet jelenleg még nem tartalmaz kvantumos hatásokat, ezért előrejelzései csak az ősrobbanás pillanata utáni időpillanatban válnak érvényessé.”
Ez azt jelenti számomra, hogy ma a véges anyagi oldal felől tekintünk a szingularitásra, mint az ősrobbanásra. Viszont egy végtelen kiterjedésű, görbületlen téridőben végtelen mennyiségű anyag is elférne. Amennyiben véges mennyiségű az anyag, akkor két alternatíva lehetséges. Az első szerint, folyamatosan keletkezik, és folyamatosan megszűnik, de tapasztalhatóan véges mennyiségben van. A másik esetben öröktől fogva volt, van, lesz, egy végtelenített átalakulási folyamat részeként. Vagyis a téridőből keletkezik, egy tapasztalható világot alkot, majd téridővé alakul vissza.
A fekete lyukak szingularitásai pontszerűek, vagy forgás esetén gyűrű alakúak az elmélet szerint. A fekete lyukakban lévő gravitációs szingularitások, jelentik számomra az átjárót, az átváltoztatót.
A fekete lyuk szingularitásán belépve, lesz az anyagból energia, amit a téridő felszív magába.
Mivel fehér lyukat még nem sikerült beazonosítani a csillagászoknak, tételezzük fel, hogy a „fehér lyukak” szingularitása, maga a végtelen téridő-struktúra. Ezen a „különleges helyen”a fehér lyukon kilépve lesz a téridő energiájából anyag. A téridő lokális helyein keletkezik az anyag, ami porfelhőként, nebula-ként regisztrálható először. Majd az ismert módon alakul objektumokká, csillagokká, végül fekete lyukakon át „folyik vissza” a téridőbe. ;-)
"tudod, a sebesség arányos a gravitáció erejével."
Ugyan mit vársz te egy ilyen fizikai analfabétától? Aki az arisztotelészi fizikánál ragadt le. Az ő repertoárjának ráadásul ez még a legfejlettebb része, a többi egészen primitív woodoo.
"Akkor tényleg megoldottad a piramisépítés rejtélyét."
nem kell féreérteni, az űrben súlytalan a mozgás. a piramisok és egyéb ma nehéznek tűnő kövek könnyebbek voltak ugyan, de nem súlytalanok. (legalábbis a Föld viszonyaiban.) tudod, a sebesség arányos a gravitáció erejével.
