szóval lehet, hogy a sporthagyományaink mögé bújunk
a brit sporthagyományokat talán nem kell bemutatni, ahhoz képest Atlantában 1 darab aranyuk volt (jó, 15 érmük, de annyi a beloruszoknak meg a lengyeleknek is volt). azóta, hát, azt meg lehet nézni. és nem London miatt, mert azt 2005-ben kapták meg
nem igazán érdekelnek ezek a fake "magyar toposz" vagy toposzok
egy dolgot tudok: nekünk vannak itt Kelet-Európában a cseheken kívül a legrégebbi sporthagyományaink, és ehhez képest egészen mutatós az éremtáblázatunk, különösképpen 1952-1996 között, de azóta sem igazán rossz
ha megvannak ezek a hagyományok, akkor nem kéne rossz menedzseléssel és a sportpszichológia elhanyagolásával egyre mélyebbre süllyedni
mondom ezt úgy, hogy egyáltalán nem értek egyet a jelenlegi élsport támogatásával, de ez megint egy másik téma és részben technikai ill. politikai kérdés, ami nem idevaló
leragadtunk annál, hogy magyar virtus, magyaros technika, a magyar nők a legszebbek. ez a politikusoknak is megfelel, mert sokkal könnyebb eladni, mint azt, hogy dolgozzatok
aztán kiderül, hogy ez "pontszerzésre" (na vajon miért nem engedtük még el ezt a fake toposzt) meg Pierre Woodman castingra elég
most is Pupp megverte az előző olimpiai bajnokot (ami nehéz volt!, de ezt még a legelején), de a bronzmeccset elbukta, pedig az nyerhető lett volna, ha kicsit erőszakosabb és jobban koncentrál
nekem tényleg nagyon úgy tűnik, hogy összességében sokkal nagyobb potenciál volt az elmúlt 28 év olimpiai résztvevőiben
emlékszem Szöulra, ott kb. mindenki nyert, akire számítottunk, senki sem betlizett igazán
azóta aztán hány olyan esetre emlékszünk, ami ha nem is egy Imre Géza-féle nagyon csúnya betli volt, de mégiscsak egyfajta mentális vereség, fejben kaptunk ki, nem tudtuk a tudásunk javát nyújtani "nyomás alatt"
és ez nagyon gyakran immár nemcsak csapatban, hanem egyéniben is előfordult 1992 Barcelona óta...
egyébként férfi kardcsapatban a legdurvább a kontraszt, és jó eséllyel az valamiféle "világrekord" is, ha erre valami "előtte-utána" mutatót hozunk létre
A kommentátorok nagyon gyatrák (nem beszélve egy-egy vereség után fizikailag, lelkileg, mentálisan teljesen kimerült versenyzőkkel folytatott "beszélgetőkről"), sajnos Hajdu B. is kezd belefáradni, bár még mindig kiemelkedik.