Siemens AG Medizintechnik, Erlangen 1983. Fényképet csinánlak rólam az Ausweis Büro-ban. A teremben kábé 5O hölgy koptatja a computer terminálok billentyűit. Egyszer csak zene hallatszik hangszórókból, mire az öszes hölgy feláll és 3 percen át tornázik.
Azt mondták, hogy minden órából 3 percet ellopnak tornázásra.
Szerintem ugorjatok át Európába megmelegedni. Erre a hétre rendre 10, 11, 12, 15, 17, 19, 20 fokokat ígérnek Budapestre. A hét végén már jöhettek hozzánk borozni a teraszra.
-2°C max-val zártuk a mai napot, de volt hozzá egy jó kis 40 km/h szél, szóval lejjebb volt az. Nem panaszkodok, ez sokkal jobb, mint a februári középhőmérséklet volt. Itt ugyanis olyan rekordot döntöttünk meg, amihez hasonlót itt nem mértek 1889 óta: -17°C
A jövő héten végre nappal mindig pluszban leszünk... mondják az előrejelzők. De lesz azért még egyszer havazás... innentől csak rossz szánkózás következhet.
Ja, és az útjaink teli vannak tengelytörő kátyúkkal...
Európa több országában pólóban, rövidnadrágban lehetett sétálni, közben lebarnulni. Somogyban gólyák repültek meglehetősen alacsonyan. Nehéz elhinni hogy kicsit feljebb cudar idő volt.
Gyerekkoromban Balatonszéplakon önellátásra rendezkedtek be. Minden reggel megjelent egy vörös mókus három, nyílegyenes sorba rendezett kölyökkel, és akkurátusan végig legelték a mogyoróbokrokat. Nem emlékszem, hogy abból a mogyoróból valaha egy darabot ettem volna, pedig szép nagy telek volt, és két oldalt mogyoró kerítette.
Na hallod! Zeneszerzőink és költőink színe-java dolgozott ezeken, nem holmi Nyomasek Bobók küzdötték ki magukból. Zelk zsenialitása sem abban állott, hogy bármikor, bárkinek be be tudott nyalni csontig (ez ugye sem előtte, sem utána nem volt ritkaság), hanem, hogy mindezt első osztályú minőségben tette. És ha épp mosolyszünet volt, akkor gyerekmeséket is ugyanígy tudott írni.
Ezek a szürkék sokkal kisebbek amint a vörsöbarnák. A hazai vörösek igen félősek. A svéd vörösmókus még a konyhámba is bejött. Utcai faágról direkt a konyha ablak párkánya és ha nyitva volt az ablak bejött simán. Mindezt Stockholm belvárosában.
Szürkéket etetjük ha ide jönnek az ablak elé. Kézből ezek nem esznek.
A mieink bátrabbak: vidáman korzóznak a havon/füvön szezontól függően, és lelkesen ássák földbe a kincseiket. Ilyenkor előkerül a csúzli, mert a gyepet tönkreteszik, ha nem fektetem le a szabályokat.
Színük alapján lehetnek nagyobb testű feketék vagy szürkék (ezek az őshonosok), de az otthonról ismert vörös fajta is sokasodik. Ezenkívül van még a chipmunk, de azt fán bizony soha nem látod...
Óvni, védeni. Pár éve, esküszöm, hogy láttam már Boszorka által felmutatott szürkét valahol Dél-Magyarországon. A szegény, kicsi vörös már egy veszélyeztetett faj. :-(
