Ez a topic olyan nőkről,házaspárokról,élettársi viszonyban élőkről szól akik TUDATOSAN nem/vagy még nem/vállalnak gyereket.Hogyan élnek,mit szól hozzá a környezetük,eddig miért nem vállaltak?A késői gyerekvállalás előnyei és hátrányai.Véleményeket,hozzászólásokat,tapasztalatokat várok.
Nos, amit írtál, abból ha nem rosszindulatú erős túlzással írtad, akkor az látszik, hogy közelről még nem voltál kisbabával.
Mi férfiak általában azért nem tudunk mit kezdeni egy kisbabával, mert
eszik-alszik...és ezt ismételgeti.. Ha véletlenül ébren van, akkor sem lehet vele focizni, mert folyton beleakad minden széklábba vagy beszorul a szekrény alá... :D
Amivel jön, az kettötökböl van. És valamelyikötökre hasonlit. Mellesleg leginkább azokat a tulajdonságokat nem tudjuk elviselni a gyerekben amik bennünk is megvannak, és nem a legjobbakk. Én legalábbis így tapasztalom.
".... mert manapság minden média azt szajkózza milyen hepi gyereket szülni, minden szép és jó, anyuka gyönyörü, a család ideális, a baba Johnson illatút pukizik, a pelus szagtalan, mindenki tud aludni, szoptatni/szopni, a baba nem sír és úgy egyáltalán.... "
Igen! Ez ami még engem iszonyatosan bosszant! mert ez félrevezetés!
"De ahogyan szereted a párodat, akit ugye készen kaptál 100 %-osan, szeretheted a gyerekedet is, aki egy adott genetikával- mentalitással született. "
De figyelj, a páromat választottam, nagy különbség, hogy én döntöttem el hogy milyen tulajdonságú párt választok, a gyerek meg csak jön egy általam nem választot tulajdonsággal, hanem kitudja mivel, ami van azt kell elfogadnom. Azért az nem ugyanaz.
a gyerekesek taborat tamogatando azert lenne egy megjegyzesem erre
99%-os arányban azt mondták, hogy megbánták nagyjából, és visszakívánták hogy bár ne tették volna, és egyáltalán nem azt kapták mint amire számítottak és amire vártak""
eloszor is ez arany valoszinuleg tulzas.Masodszor nagyon nagy a baj akkor azzal,ahogy a leendo anyukak hozzaallnak a gyerekvarashoz.Mibol gondoltak,hogy utana is barhova es barmikor elmehetnek,azt csinalhatnak,mint azelott,stb???
Talan tenyleg gondolkodni kellene,mielott valami gyereket vallal /akar,mint te/,mert kulonben tenyleg csalodas es martiromkodas a vege,ami senkinek nem jo.
Az,hogy mindenkinek a sajatja a legszebb,az sem teljesen igaz.Imadom,szeretem,de szemem nekem is van.
Nalunk a ket lany kimondottan szep,a kisfiu nem annyira,de nekem ettol meg nagyon tetszik a golyo feje es a husos fule is:)
De nem gondolom,hogy az enyemeknel nincs szebb/okosabb a foldon .
Valoban,egy kisbaba zsakbamacska,de hidd el,a genetikan tul olyan hatassal lehet a kornyezet es a neveles,a pelda,ami sokat modosithat a kis zsakbamacskan:)
Van abban igazság amit írtál. Talán azért nem csinálnk újra ezt, akik már vllaltk, és nem ezt várták a gyerekkel kapcsolatban, mert manapság minden média azt szajkózza milyen hepi gyereket szülni, minden szép és jó, anyuka gyönyörü, a család ideális, a baba Johnson illatút pukizik, a pelus szagtalan, mindenki tud aludni, szoptatni/szopni, a baba nem sír és úgy egyáltalán....
Régen a nagycsaládokban a lányok kisgyermek korukban szembesültek a nehézségekkel. Ma csak a szülés után. Én is átestem rajta, és hidd el, ha arctalanul kérdeznél, sem mondanám, hogy visszacsinálnám, mert NEKEM több örömem van benne, mint bosszúságom. Vagy jó a természetem, és könnyedén lerázom / nem emlékszem a nehézségekre.
És tanultam, diplomát szereztem, dolgoztam, az elsö gyereket 29 évesen szültem, közben tanultam, aztán karriert építettem egy kicsit, aztán most megint babázok, de lassan visszamegyek mert nekem is hiányzik a fenött élet, de mellette belefér a gyerek is.
És az is mentalitás kérdése mi a karrier. Mert lehet a karrier az, hogy a gyerekedet példásan neveled, a családod lelkileg és mindenféle szempontból rendben van. Van olyan ember, akinek ez elég. Nekem nem, legalábbis nem hosszútávon. A karriert meg gyerek után pár évvel ujra lehet építgetni, mert megvár.
A 80 %-ban is majdnem egyetértünk. Szerintem mondjuk kevesebb. De ahogyan szereted a párodat, akit ugye készen kaptál 100 %-osan, szeretheted a gyerekedet is, aki egy adott genetikával- mentalitással született. Kettötökböl. És igen, az ovi sokat ront rajta, és ezzel folyamatosan harcolni kell, de még ha nem látszik is most, ha jól neveled, figyelsz rá, beszélgetsz vele, megérted, nem támadod,ifjú korában, ha túl van a lázadáson (csak azt bírjuk ki) majd visszatér az általad adott normához.
Persze rettentö türelem kell hozzájuk, meg pozitív életszemlélet, hogy talán nem rontjuk végleg el, és minden rendben lesz. Én azt mondom, boldog vagyok, hogy vannak gyerekeim, és bár az elsönél még nem tudtam mire vállalkozom, a másodikat már a nehézségek tudatában vállaltam.
...ezért mondom én azt, hogy inkább akkor ne legyen gyerek! hány meg hány szülőt ismerek, aki odab....a a gyereket a Tv elé vagy a babysitternek, aztán ez a gyereknevelés. Na ezért kár a gyerek. Csak azért, hogy a konvenciók teljesüljenek.
Hihetetlen hogy mennyire tudtam, erre "valaki" rá fog harapni.
Nyertem :-)
átteszem a százast a másik zsebembe....
Gondoltam a végére biggyesztem, hogy elhatárolom magam előre a negatív megjegyzésektől.(egyébként gyengébbek kedvéért, a homokosság = másság ebben a megvilágításban)
Gwezooo nem olvasol? Nem az 57 Ft-osról volt szó amiben 10 db van összesen, ez ügye tán nem veszi el az étvágyát ebéd elött, ha az összeset be is nasizza, hanem a Haribo 300 Ft körüli gigantikus csomagról.
Ha megveszem akkor a lányomnál nem müködik, hogy csak 1 szemet, max az, hogy nem bontjuk ki csak ebéd után.
És csak ebéd után bontjuk ki, fö a következetesség.
No, de lányok! ( Nóra és Babcó) 57 Ft a 7 dkg-s csomag gumimaci.. Amikor velem van a fiam, minden alkalommal megyünk vásárolni is. Így természetes, hogy amit én fontosnak tartok, azok között sok minden olyan is van ami a kicsim számára
haszontalannak tűnik. Így természetes, hogy Ő is vásároljon olyat ami neki fontos.
Sőt! Ezzel a beosztás, az "akkor melyik legyen?" döntések is gyakorolhatók..
Arról nem is beszélve, hogy önfegyelem, hiszen ebéd elött vagyunk..
"Csak egyet!.." Kérésre nyugodtan lehet igent mondani..mert ettől még tud majd ebédelni. Sőt! Azt is meg lehet beszélni, hogy az egynél több az mennyi,. Ennek a hozzáállásnak az a hozadéka, hogy önmaga ügyesen beosztja a dolgait.
Szerintem, - legalábbis remélem - talán 10 év múlva ez nem lesz annyira furcsa, ugyanolyan természetesnek veszik majd az emberek, mint most ha pl. valaki kijelenti hogy homokos, már meg se hökken rajta senki. Mindenki vállat von, na és, láttunk már ilyet.
10 éve? Összefutott a fél falu és erről beszélt hónapokig, hogy ha kiderül, általában valamelyik művészről....
Én valakinek arra a megjegyzésére szeretnék reagálni, hogy (csak nagyvonalakban kb.) mostanában egyre több ilyen "nemnormális nemszülős" nő van, bezzeg régebben nem így volt, akkor több nő szült.
Mivel mostanában sok olyan fórumot látok a nlc-n, ami arról szól hogy mennyire megbánták hogy szültek és milyen rossz is az anyaság, egy kis közvéleménykutatást végeztem a környezetemben, hogy arccal elmerik-e nekem mondani hogy ez igaz-e?
99%-os arányban azt mondták, hogy megbánták nagyjából, és visszakívánták hogy bár ne tették volna, és egyáltalán nem azt kapták mint amire számítottak és amire vártak.
Általában amiért vállalták a gyerek az midnenkinél a társadalmi,környezeti elvárás és kb. hogy mert mindenkinek van ez így szokás....
Ha ezen a vonalon gondolkodunk, és visszautalok arra amit mondtam, hogy manapság öntudatosabbak a nők, akkor ez is azzal függ össze.
Mert ma egy nő általában tanul, aztán dolgozik hogy ne rögtön menjen gyesre 0 munkaviszonnyal, közben telik az idő, tapasztalatokat szerez, már nem meggondolatlan csitri, és van ideje önvizsgálatot tartani, megnézni hogy mivel is jár ez és van LEHETŐSÉGE eldönteni hogy ő melyik csoporthoz tartozik. Neki tulajdonképpen ez tetszik-e, vagy nem. Ha tetszik akkor tudatosan vállal gyereket (még akkor is lehet hogy rájön hogy nem azt a lovat akarta) ha pedig úgy érzi, hogy neki más érdeklődése van, más igényei, akkor úgy dönt hogy a nemszülősök táborát gyarapítja.
Ha régebben erre lett volna idejük és lehetőség a nőknek, akkor az a sok nő aki mind megbánta, ebben a táborban lenne. Nem?
Másik dolog, amit sokat hallok, hogy milyen jó nevelgetni, formálgatni egy embert.
Erről az a véleményem, hogy kb. 80 %-ban zsákbamacskát kap az ember, kész tulajdonságokkal már születéskor (ha pl. csak a testvéreket vagy akár ikreket nézzük akik homlokegyenest más jelleműek pedig egyformán nevelik őket).
Marad 20 % arra hogy formálja az ember. Pontosan úgy hogy reggel 6-7-8kor beadja a bölcsődébe,óvodába,iskolába és este 6-kor érte megy a napközibe. Utána elkezd főzni,mosni,takarítani, megfürdeti lefekteti. A maradék időben nevelheti??
Ezek után nem csodálkozom, hogy sok anya nem érti, hogy miért csak a haverokra hallgat a gyereke, őt meg semmibe veszi. Azért, mert idegenek nevelték a gyerekét. Tanárok, osztálytársaktól szerezte azok az információkat amik formálták. Miért is érdekelné mi van a szüleivel, ha olyan a család-modell, hogy azt látja csak kiszolgálószemélyzet a szülő...
Persze vannak ritka esetek amikor az anya (főleg) sokat tud otthon lenni, és esetleg többet tud beszélni a gyerekkel, ott látszik is általában az eredmény.
Lám-lám... nem is kell annyira emberevőnek látni engem.. Javaslom, ennek a topicnak a legelejétől, figyelmesen olvasgasd végig a hozzászólásokat, aztán más topikokba is célszerű beleolvasni. Mert akkor jobban megértenéd, hogy ki-ki
Hi-hi. :)) Egy a véleményünk. Én szigorú anya vagyok. Ha nincs kiszámolva a pénzem, sem veszem meg a drága gumicukrot. Minek. Az nem étel. Egyen gyümölcsöt. ( na jó, ennyire azért nem vagyok szigorú, idönként kap nasit. )
Jó fejek, az ilyen beszólongatók. A következetességröl pl. fogalmuk sincsen. A gyerek szeretetét nem lehet gumicukorral megváltani.
Na nyugi, ne kapd fel a vizet. Más is megkapja a magáét, nemcsak a gyermektelen nőket piszkálják.
A terhességem alatt megdagadt a kezem és a lábam, amikor meg a nagyobb született, le is szoktam a gyűrűviselésről, mert állandóan húzogathattam le mosogatás, kakis pelenka cseréjekor. Egyszer szálltam fel a villamosra babakocsival, és meghallottam, hogy egy nénike odasúgta a férjének, hogy: "ennek sincs jegygyűrűje."Gondolkoztam, hogy odaszóljak-e, hogy igaz, hogy jegygyűrűm nincs de férjem van.
Én egyszer beszóltam egy nőnek, mert megkérdezte, miért nem veszem meg a méregdrága Haribo gumicukrot a gyereknek, mert olyan szépen kéri. Tényleg nem hisztizett, de ki voltam számolva a pénzzel, a gumicukrot amúgyis nagyon ritkán kapnak, meg különben is ebéd előtt voltunk. Csak annyit feleltem, hogy: mert én vagyok az anyja, és azt én mondtam. Totál kiakadt.
A hozzászólásod utolsó részével, amikor részletezed hogyan molesztálják kéretlenül a gyereket, na azzal mélységesen egyetértek. Nincs olyan, hogy megjegyzés nélkül végig tudjak menni vele az utcán. Én talán épp ezért elég harcedzett vagyok, és csak mosolygok rajta. Solemnitynek is ezt javaslom.
Kisgyerekes anyukaként sok mindenben egyetértek veled.
1. Nem attól lesz valaki felnőtt, hogy szül egy gyereket.
Teljesen igazad van.
2. Miért zavarja a gyermekeseket, hogy mi nem szülünk?
Fogalmam sincs. Ilyenek az emberek. Egyébként meg hidd el, az is megkapja a magáét, aki szül. Ha van egy gyereke, akkor jönnek az "egy gyerek nem gyerek" dumával. Ha kettő van, akkor állandóan azt kérdezik, mikor jön a harmadik. Ha megszülöd a harmadikat, akkor meg "ezek meg csak b.szni tudnak", meg "biztos a családi pótlék miatt".
3. A saját mitől más?
Én is kérdeztem ezt annak idején. De valahogy másképp viszonyulsz valakihez, aki mocorgott a pocakodban, vagy sokat babusgattad.
Persze nem mondom, én is néha kiakadok tőlük, de valahogy mégis más.
tudom, hogy minden buta anya azt hiszi a saját buta és csúnya gyerekéről, hogy az a világ legszebb, legokosabb gyereke.
Na ezektől kapok gutaütést. Amikor valakinek a gyereke még rózsaillatút is pukizik.
Akkor döbbentem rá arra,hogy mennyi bajom lesz még ezzel a hozzáállással, Tök mindegy, milyen a hozzáállásod, mindig mindenért megkapja az ember a magáért. A hócipőcském tele van, hogy állandóan beszólnak valamiért. Hidd el, én még vásárolni se mehetek anélkül, hogy ne kapnék legalább egy kéretlen tanácsot. Ha cumi van a gyerek szájában, akkor azért. Ha kekszet veszek neki, akkor azért. Ha nem veszem meg, akkor azért. Ha felszállok a buszra, akkor miért zavarok másokat. Ha autóval megyünk, akkor meg milyen lusta felnőtt lesz ebből a gyerekből, akit hurcolásznak. Egyszer egy idősebb nő meglátta, hogy a szatyromban bébiétel van. Ne tudd meg, milyen kioktatást kaptam! Attól meg végképp ki vagyok akadva, amikor kéretlenül fogdossák a gyerek kezét, pofiját, vagy enni akarnak adni neki. Ha meg megtiltom (bármilyen udvariasan is kérem), még én kapok a fejemre, hogy mekkora bunkó vagyok. Hidd el, nekem még egy nyugodt sétám nem volt, amikor mindenki békén hagyott volna. Volt, hogy a 40 fokos melegben egy vadidegen elkezdte fogdosni a gyerek pucér lábát, hogy nem hideg-e, nem kellene-e zoknit adnom rá.
