Ha valaki olyan barátokkal veszi körül magát, akik pusztán csak megerősítik a kifelé mutatott személyiségét, akik soha nem kíváncsiak álmaira és vágyaira, akik soha nem biztatják arra, hogy új utakat próbáljon ki, akkor elmulasztja azokat a lehetőségeket, amelyeket a barátság nyújthat. Az igazi barát olyasvalaki, akivel időnként bolondozhatunk, aki nem várja el tőlünk, hogy mindig a papírformát hozzuk; olyasvalaki, aki segít bennünket az önmegvalósításban, és ezért hajlandó osztozni a kockázatban, amely minden komplex tevékenységben jelen van /Csíkszentmihályi Mihály /
Fel a fejjel, fiatal barátaim! Az élet olyan, mint az asszony: ingatag!
Babonás emberek mindig is voltak és lesznek, mert Allah úgy akarta, hogy némely ember ne azt lássa, amit lát és ne azt, amit hall, hanem külön igazságot keressen magának, és ha ezt megtalálta, akkor hinni tudja, hogy okosabb, mint a többi.
A harmónia a mindenség mélyén lapuló állandó melódia.
Az emberek azt akarják olvasni, amit szívesen elképzelnek, és nem szeretik, ha a valóság ellentmond ennek.
Az ördög sem rokonszenves, és mégis jobban kedvelik, amikor gonosz, mint ha bölcsődalokat énekelne. Az ember ragaszkodik az illúzióihoz.
A kezdő orvosok sokszor a fanatikus egyéneket összetévesztik a rögeszmés elmebetegekkel. Ha a beteg nem az önműködő villamosjegyet vagy hasonló fizikai képtelenséget tekinti sürgősen megvalósítandó reformnak, hanem a többtermelést vagy a serdületlenek által készített péksütemények fokozott állami ellenőrzését, úgy lehet, hogy később miniszter lesz vagy publicista. A rög- és valódi eszmék fanatikus ismételgetése ma még nincs precízen elhatárolva az orvostudomány előtt. Ezért olykor nagy reformerekről későn derül ki, hogy eszméjük nem valódi volt, hanem rög. De ilyenkor már nem lehet kezelni őket, mert magas pozíciót, nagy tekintélyt, és világraszóló érdemrendet kaptak.
Rémes, hogy milyen szűk viselet más ember életét hordani.
Ez igen. Ez egyszerű és mégis örök szép, nagy csodája az életnek, hogy több mint tíz év múltán egy asszony, a megszokott érintés másodpercében máris tisztában van azzal: nem "Ő" fogta meg a vállát.
Ha az ember igazán hisz valamiben, esetleg az sem baj, ha nem igaz. Sokszor a puszta hit is lehet igazi nagy ajándék.
Két különböző udvarló közül a nő számára mindig az a rokonszenvesebb, aki ritkábban ad kifejezést érzelmeinek.
A mi kapcsolatunk a férfiakhoz, drágám, azon két tevékenységben merül ki, hogy jogosan elítéljük őket, és indokolatlanul megbocsátunk nekik.
A beteg szervezetet az egészség hiánya kínozza. A beteg lélekben a lélek hiánya fáj.
A titok éltető elem, természetesen kiválasztódó ellenmérge a valóság ciánkálijának.
Életünk legfontosabb eseményei a látványos okokon kívül tulajdonképpen ellenőrizhetetlen semmiségekre vezethetők vissza.
Nem szeretek senkit sem a gyöngéje után megítélni. A kíváncsiságot sem tartom bűnnek. Lehet, hogy hamar megöregszik általa az ember, legalábbis emellett szól az a körülmény, hogy igen sok hölgy aránylag fiatalon állandóan kozmetikushoz jár, de semmi esetre sem bűn.
Az a véleményem, hogy ha okosak vagyunk, nem is kell többé dolgoznunk. Minek is dolgoznánk? A munka nem szégyen, de unalmas.
A pénz értékét az adja meg, hogy mire fordíthatja az ember. Még akkor is, ha nem fordítja semmire. Egy úszó jégtáblán tízmillió dollár birtoklása nem jelent semmit.
Egy bölcs mondás szerint nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk. Hasonlóképpen egy gentleman nem a társaságnak, hanem önmagának borotválkozik.
A valóság hasonlít a drágakőhöz, annyit csiszolják, mire forgalomba kerül, hogy egészen más lesz, mint amilyen eredetileg volt.
Ó Uram! De nagy vagy! És micsoda színpadi rendező veszett el a sorsban!
Legszebb élet az artista aranyöregsége. Mert szakmánkban fordított értelme van a kornak. Amíg az artista fiatal, addig közel áll a halálhoz. Minden este meghalhat, és esetleg délután is, mérsékelt helyárak mellett.
Az egyetlen tisztesség, amire ezen a földön senki emberfia nem lehet méltatlan, az hogy elsirassák, amikor már meghalt.
Kutyának való a gazdagság, ha nincs valaki, akivel közösen lehet elverni a pénzt.
"Nem az a lényeg, hogy mit hallgatsz, hanem az, hogy hogyan hallgatod, mert az üzenet ott van mindenütt."
"Ne hallgass arra, hogy mások szerint milyennek kéne lenned. Mindig a belső hangra figyelj, arra, hogy te milyen szeretnél lenni."
"Nem szerethetsz jobban, és nem szerethetsz kevésbé, mert a szeretet nem mennyiségi dolog, hanem minőségi, és ennél fogva mérhetetlen."
"Ne másokat figyelj, hanem önmagadat. És hagyd, hogy ami belül van, felszínre bukkanjon, bármilyen kockázattal is jár. Nincs nagyobb kockázat az elfojtásnál."
"Amikor te egyedül vagy, akkor nem egyszerűen egyedül vagy - te magányos vagy. A magány és az egyedüllét között pedig óriási különbség van. Amikor magányos vagy, akkor a másikra gondolsz, hiányolod a másikat. A magányosság egy negatív állapot. Úgy érzed, jobb lenne, ha a másik - a barátod, a feleséged, az anyád, a szerelmed, a férjed - ott lenne. Jobb lenne, ha a másik ott lenne veled... de nincs ott. A magány a másik hiánya. Az egyedüllét viszont önmagunk jelenléte. Az egyedüllét nagyon pozitív; egy jelenlét, egy túlcsorduló jelenlét. Annyira szétárad a jelenléted, hogy betöltheted vele az egész világegyetemet, és senki másra nincs szükséged."
A kikötő olyan, mint a dzsungel, csak nem terem annyi fa benne. De sokkal veszélyesebb. Tele van hajóval meg verekedéssel.
Nincs ahhoz fogható rettegés, mint amikor egy emberben megrendül az érzékeibe vetett hite...
- Tudja, jóember, hogy a verekedés, úgy látszik, éppolyan rendszeres és célszerű tudomány, mint a harcászat? - Mindig arra kell vigyázni, hogy maga üsse az elsőt.
A regény úgynevezett előzményein olvasó és író egyaránt szeret hamar túlesni. Az ilyesmi részint unalmas, részint sablonos, különösen ma, mikor a regényírás bizonyos fajtáit már nem is iparszerűen, hanem a konyhaművészet szabályai szerint, kész receptek alapján főzik ki. Például: "Végy két ifjú szerető szívet, törd meg, forrald fel a szenvedélyeket, hintsél a tetejébe egy kis édes egyházi áldást, és jól megfőzve vagy félig sületlenül bármikor feltálalhatod az olvasónak."
A hallgatózó embert megvetem. Valahányszor hallgatóztam, lelki konfliktusom volt utána. Higgyék el, hogy van abban valami, ami orgyilkosságra emlékeztet, midőn hallószervünkkel hátulról ledöfjük egy másik ember titkát.
A sors olyan, mint egy részeges szabász: mikor belevág a szövetbe, még nem lehet tudni: felöltő lesz-e belőle vagy nadrág.
Túl ifjuságomon, Túl égő vágyimon, Melyeknek mostohán Keserv nyilt nyomdokán; Túl a reményeken, Melyekre hidegen Éjszínű szemfedőt Csalódás ujja szőtt; Túl a szív életén Nyugottan éldelém, Mit sors s az ész adott, Az őszi szép napot De hogy megláttalak, Szép napvilágomat, Kivántam újolag Már eltűnt koromat; Kivántam mind, amit Ábrándos álma hitt: Az édes bánatot, Mely annyi kéjt adott, A kínba fúlt gyönyört, Mely annyiszor gyötört.
Hiába, hasztalan! Ifjúság és remény Örökre veszve van Az évek tengerén: Remélni oly nehéz A kornak alkonyán, A szeretni tilt az ész Letünt remény után.
Mesteri bölcsességek egyikével kívánok szép napot:
NAGYSÁG
-Az a baj a világgal -mondta sóhajtva a Mester -, hogy az emberek nem akarnak felnőni. -Mikor mondhatjuk valakiről, hogy már felnőtt? -kérdezte az egyik tanítvány. -Amikor már nem szükséges, hogy hazudjunk neki bármiről is.
Az idő pénz, de a pénz nem idő. Az idő legyőzhetetlen.
(Ez például egy nagy igazság, akár Mester is mondhatta volna!)
A szenzáció az, ami összeköt látszólag egymástól távol álló eseményeket. Ezt jegyezze meg! Nem az esemény, az összefüggés kell itt is.
Kit érdekel manapság, amit írnak? A kor nyelve a fotó.
Az igazságot olykor eltemetik, de a hazugság mindig kiderül.
Korán kelni: fél árulás! Aki korán kel, az aranyat akar lelni. Nem? Aki aranyat lelne, az gyanús, mert szívesen válna tőkepénzessé. De kire lehet az ilyesmit rábizonyítani? Ne vádaskodjunk vaktában.
Mit csinál az ember, aki felhagy minden reménnyel? Megmondta Dante. Elmegy a pokolba.
Midőn Ádám és Éva a paradicsomban éltek, kapcsolatukat az tette legálissá, hogy szerették egymást. Milyen nagy mértékben változtak meg azóta a viszonyok. Ma a legalizálás általában fontosabb, mint két szív komoly összhangja.
Még hószagú az erdő, s a fák csontvázain a tél árnyéka csüng, krákogva és lassan még szárnyalnak sötét madarak, de már a langyos koratavaszi szél megcsiklandozta a földeket s szemérmetlenül kalandoz a természet szoknyája alatt; barna, rothadt falevelek s hullott gallyak között bizsergés, nyüzsgés – szemtelen kis zöldségek kidugják ujjukat a föld alól, ügyefogyott rügyecskék reszketve s fázékonyan kérdezik: szabad-e már? meleget s világosságot kérni a világban, mely hideg volt eddig s nagyon sötét – teli vad árnyékkal, kövekkel, tüskékkel s faggyal a sebhelyes öreg föld, de már korallvörösen ég-csillog a bolond tavaszi nap, s élni jó!
Régi igazság: a szerelem vak. Hogyan is ismerhetnénk fel hát életünk szerelmét, ha ott van az orrunk előtt? Ezzel küzd meg minden napa Hammerschmidt illatszertár két alkalmazottja, akik a magányba és az életbe belefásulva egymás mellett húzzák az igát évek óta. Márpedig munka akad bőven, sürög-forog a drogéria, nyakukon a karácsony, ráadásul az üzlet tulajdonosa is tiszta ideg ... És hiába keresi a boldogságot mindkettő, ha az élet látszólag elmegy mellettük.
Hála istennek azonban egy névtelen levél elindítja az események láncolatát. László Miklós vígjátéka nem csupán a magyar színpadokon visszatérő vendég, hanem az egész világon nagy népszerűségnek örvend. Benne az emberi kapcsolatok boldog,
keserű és bizony olykor-olykor vicces árnyalatait is megmutatja a szerző, olyan elevenen, hogy végül szinte érezzük az üzletben kavargó keserédes illatokat.
Móricz Zsigmond Színtársulat előadásában, 2018, február 10.
Hetvenöt éve, 1943. január 1-jén halt meg az ukrajnai Jevdokovóban a munkaszolgálatra hurcolt Rejtő Jenő, alias P. Howard, a magyar szórakoztató irodalom egyik legnagyobb és legnépszerűbb alakja.
"Rájöttem, hogy uralkodni nem is nehéz, csak trónhoz jusson az ember ebbe a tolongásba. Mer az egész világ olyan mint egy nagy tolongás: hol elől van az ember, hol hátul."
"Nem az első eset, hogy a tudomány hosszú és fárasztó vargabetűvel egy távoli évszázadban találta meg azt a kis igazságot, amit a nagyképűség és a kapzsiság meghamisított iránytűje nélkül a szomszédos évtizedből könnyen kivehetett volna, mintha csak a szekrényében tartaná."
"Minden valótlan tény felismerése egy lépéssel közelebb visz a való tényálláshoz."
"A sors olyan, mint egy részeges szabász: mikor belevág a szövetbe, még nem lehet tudni: felöltő lesz-e belőle vagy nadrág."
"Az életünk olyan, mint egy nyári ruha mellénye: rövid és céltalan."
"-Tudod te, mi az a reklám? Az emberek szeretnek örülni. Én festő vagyok.
-Értem. Ez a reklám.
-Nem. A reklám az, ha bebeszéljük előre az embereknek hogy valaminek örülni fognak."
Anyám! Ha jönnek, s mondják majd neked Hogy fiad egy elzüllött, rossz bohém Ne fájjon értem drága jó szíved Hisz annyi rosszat követtem el én.
Anyám! Ha jönnek, s mondják majd Neked Hogy sírva járkálok az éjszakán És hajnalban részegen nevetek Anyám! Fordulj félre, s ne gondolj reám.
Ha jönnek s mondják majd Neked Hogy egymagamban halkan suttogok S riadtan néznek rám az emberek Ne hidd azért majd, hogy bolond vagyok.
Mert boldog vagyok olyankor Anyám, Ha halott mezőt járok egymagam... Felejts el engem...elveszett csatám... És zsákutcába visz az én utam.
Azért mégis.. .ha mondják majd neked... Hogy.. .hajnalban.. .egy gázlámpa... alatt Keresztül lőttem hörgő mellemet... Anyám!...sirasd meg... nyomorult... fiad.
Ki itt nyugtalankodik csendesen, Író volt és elköltözött az élők sorába. Halt harminchat évig, élt néhány napot, S ha gondolkozott, csak álmodott Néhány lapot. S mikor kinevették: Azt hitte, hogy kacagtatott. Most itt fekszik e nehéz Temetői hant alatt, Zöld koponyáján kiüt a csira És azt álmodja, hogy él. Szegény. Béke hangjaira! Ámen.
Kit rég kerülnek a szerelmes álmok: Szerelmes szívvel, álmodozva járok... Május sugarát itta bé a lelkem - Májusi fényben gyógyulásra leltem, - Még csak kétszer láttam...
A sarkon állok lázban égve. Várva, Merről villan meg hófehér ruhája, Várom a régi, ifjú vággyal, kedvvel, Várom a régi diákszerelemmel - - Még csak kétszer láttam...
Kigyúl az arcom, elfog az igézet, Újjászülettem, megváltott az élet, Kinek még tegnap nem volt vágya semmi, Ifjú, szerelmes trubadur fog lenni - - Még csak kétszer láttam!...
"Élt huszonnégy évet, meghalt boldogan" A forró mámor hülye tavaszán Sokat beszélt és sokat nevetett Koravén szive összetört korán A jelenben nem volt Ő sohasem A jövője kinevette bután Élete volt egy sötét rejtelem A halála: egy epizód csupán Oktalan volt koldusa sok reménynek Bolond volt: zsarolta az életet S mikor az élet keveset adott: Dacosan, vadul mindent elvetett Sirassátok e sirban pihenőt, Nagy mártir volt: a semmi harcosa Pár könnyel gyászoljátok csendben őt De utjára ne lépjetek soha az agyát felszivta a végtelen a szive; lent a sirban elrohadt örökül hagyott néktek, komoly, busan Libegő lehetetlen álmokat. Komédiás volt A szivével játszott És fájva sirt hazug rongy könnyeket Keresztre huzta fáradt mosolya S kinjából: A halál váltotta meg.
