Ha az ember kevésbé ismert helyre utazik, nagyon érdemes őt megkeresni (már amikor épp itthon elérhető, de Interneten általában külföldről is. de legjobb elmenni egy vetítésére - előadására, mert az közvetlen kapcsolatfelvétel).
Ez pontosan így van. Ilyen helyekre sajnos én nem jutok el. De alig várom, hogy egyszer egy szűkkörű fotós társasággal mehessek el Erdélybe fényképezni. Ők nem nyafognának, hogy mindenhol és mindig lemaradok a többektől. :)
A Duna-kanyart kóstolgatom mostanában, de még nagyon az elején tartok.
A lentebb linkelt Alain Briot azt mondja, hogy bizonyos helyekre évekig jár vissza. Keresi az eltérő nézőpontot, perspektívát. És a különböző időjárási jelenségeket.
Sztem RETTENETESEN nehéz utazás közben igazán jól fotózni. Ettől én mindig szenvedek. Azt nem számítva, hogy az idő olyan, amilyen, általában nem "ideális" napszak, stb, szóval ezt nem számítva is nehéz.
Januárban eljutottam egy sivatagba. Lélegzetelállítóan szép volt, különleges... a fotókra nézve csak azt látom utólag: alig hoztam ki belőle, amit lehetett (volna.)
Amatőr fotós, új gép, ismeretlen hely, családi kirándulás, 3 nap a helyszínen. Először jártak USA-ban és lehet hogy utoljára. Tanár famíliáról van szó.
A költségek nagy részét a vendéglátóik állták.
Egy profi fotósnak is hetekre (vagy inkább hónapokra) lenne szüksége, hogy ennek a természeti csoda-gyűjteménynek a legszebb részleteit tisztességesen megfotózza.
Persze meg lehet tanulni dolgokat. De a természetfotózás sem annyiból áll, hogy látok valamit aztán megnyomom a gombot. A tudatosan (és nem a véletlen szerencsés) készített igazán ütős képek sokkal több munkát igényelnek szerintem, mint egy stúdiófotó. Persze ott is ismerni kell a dolgokat csak ott minden rajtunk múlik...
