A 400. tiszteletére még úgysem hoztunk képet, hát most kaptunk egyet! Biztosan azért, mert megérdemeltük! ;-)
Forrás: Találkozások magazin, 2002. júl.-aug.
Vallomások
Megnyerő megjelenés, finoman kisportolt izmok. Szervét Tibor magabiztos. de nem túlságosan az. Színész, aki sokat játszott jobbnál jobb színpadi szerepeket, sőt rendezett is már!
BÉ: Eddigi munkássága ellenére nevét az egész ország egy igazi sikerfilmből, a Valami Amerikából tanulta meg végleg.
SzT: Szerencsés egybeeséseknek köszönhetem ezt a filmet. Hatalmas közönségsiker, és ez jó érzés, különös tekintettel arra, hogy ez az első filmem. De azért a színházi szerepeimre is nagyon nagy szeretettel gondolok, többre büszke vagyok. Ott is kaptam szép visszajelzéseket, csak azok — értelemszerűen — szűkebb kört találnak el. Pár éve játszottam Cyranót — több változatban is, Miskolcon, illetve a Vígben. Akkor erre tényleg odafigyelt a színházi közvélemény. Nagy élményt jelentett mind a kettő a maga módján. A miskolci azért, mert nagyon "el voltam találva". Hozzám meglehetősen közel áll egy ilyen romantikus, nagyon nagy érzelmi vehemenciákkal élő ember, aki mellesleg nagyszerű költő, közben pedig úgy vív, mint az ördög. Ezért utolérhetetlen a figura. Két, egymástól távolálló oldala létezik. Olyan, mint a japán kardművészek. Akik egyfelől káprázatosan vívtak, másfelől kalligráfiát meg virágkötészetet gyakoroltak, verseket írtak. Nagy palik voltak. Az ő távoli rokonuk Cyrano, aki nagyon mélyen szerelmes. Az is figyelemre méltó drámai erő, hogy eltitkolja, mekkora áldozatot hoz. Ez engem nagyon megérint, és Verebes Istvánnal sikerült úgy összehozni az előadást, hogy a nézőkre is ilyen hatással lehetett. A pesti Cyrano már más történet volt. Én is megváltoztam valamennyire, a körülmények is megváltoztak.
BÉ: Sok nő fejében megfordulhat manapság, hogy milyen ember is lehet ez a Szervét Tibor. Ugyanezt kérdezem én is azok után, hogy ez a Cyrano ennyire megfogta...
SzT: Nem tudom. Kiderül rólam a munkáimból. Ha egyszer öreg leszek, és jól visszanézek, akkor azt fogom mondani, amit Füst Milán: "ez mind én voltam egykoron". Néha én is fölteszem a kérdést: milyenis? Mert annyira sokféle szerepet kell játszani, annyi figura vár. Én igyekszem mindegyiknek elkapni azt a részét, amit át tudok belőle élni, és azt átélhetővé tudom tenni mások számára. Ezzel mi, színészek mind így vagyunk.
BÉ: Rendezett is, és ekkor is a nő-férfi viszonyát boncolgatta...
SzT: Igen, Miskolcon. A Mezítláb a parkban című darabról van szó. Egy fiatal házaspár hat nappal az esküvő után összeköltözik, és káprázatos gyorsasággal összesűrítve átélik mindazt, ami egy élet, egy házassság esszenciája. Hogy “te másmilyen vagy, mint amilyennek gondoltalak, igen, de te is másmilyen vagy. De, én olyannak gondoltalak, hogy... és most kiderül rólad, hogy nem. Legyél másmilyen az én kedvemért. Nem leszek, mert az jó, ahogy én élek. Ilyesmik.
BÉ: Hisz a csillagokban?
SzT: Azt mondják, az ember negyven után elkezdi az aszcendensét élni. Halak jegyű vagyok, ennek megfelelően a halak összes terhét hordoztam. Emiatt nehezen döntöttem, gyakran sarkosan fogalmaztam , sok impulzus puszta idegrendszeri reflexből jött, minden gondolkodás nélkül. Ezzzel annyi kárt okoztam magamnak is, másoknak is, hogy egy idő után megpróbáltam „átprogramozni” a lényemet. Gondolati úton is, fizikailag is. Nagyon nagy fordulat volt az életemben. ...Oroszlán az aszcendensem. Ez nagyon más, nyiltabb, bőkezűbb, centrálisabb, naposabb. Ez a fajta kettősség jót tesz a színészetnek. Empatikusabbá tesz. Lehet, hogy ez érződik, látható a munkáimban.
BÉ: A váltás boldogabbá tette?
SzT: Mindig maga a munka, a nagy szerepek eljátszása tett boldoggá. Nem az szerepelt az ábrándjaimban, hogy a világnak mutassam meg magam. Korábban sem volt bennem hiányérzet, hogy miért nem vagyok országosan ismert.
Negyvenévesen kezdtem sportolni, egyszerre többfélét. Ennek más hatásmechanizmusa is van, az edzőteremben nagyon objektív, határozott mércék érvényesek. Aikidozom, ott az embert megfogják, arrébb rakják, odakenik, közben pedig csönd van. Ez tanulás. Egészen új koordinátarendszerbe kerül a test, ráébreszt arra, hogy van csípő, gerincoszlop, statika, van tágasság. Megváltoztatott az aikido. Sokat adnak az edzések ahhoz is, hogy valamiféle stabilitást tudjak magamban fenntartani.
A cikk alatt rá lehetett kattintani a Találkozások főoldalára is, ahol a tartalomból kiválasztható a cikk! Lehet, hogy csak részletekben hozom, de összeszedem a dolgokat!
A westel900.net oldalán a Találkozások helyett a Szervét szót írtam be a keresőbe, gondolván, hogy behozza nekem a friss interjút. Egy fenét! Talált nekem egy 98-as Kulka-interjút... Kolléganőmmel jót mulattunk a buta kérdéseken, Kulkát még inkább megszeretendő belinkelem ide a címet:
Vendégünk volt Kulka János, 1998. október 15. Íme az első kérdés és az első válasz:
CsCs: Elöszöris szeretnék gratuláni a müvészúrnak.A müvészúrnak nagy rajongója vagyok a kezdetek óta mindigis nézem a szomszédokba mert otan mindig szerepel.Szeretnék a müvészúrnak gratuláni a sok okosághoz amit otan mond.Azt szeretném megkérdezni hogy az okos dolgokat úgy mondják a müvészúrnak vagy a müvészúr talájja ki magának mindet?Gratulálok.
KJ: Az okos dolgokat nem a művészúr talájja ki magának, aztat neki irják. Köszönöm a gratulációt.
CC: :-)) De jó fej! Olvassátok el a többi válaszát is! (Persze, csak ha akarjátok.)
Drága Oldadore-ral közölném, hogy hétvégén találkoztunk Vincerével, de a neki szánt kazikat még nem adtam át (így is volt mit cipelnem a közös piknikre). A Találkozások magazint (amiről itt még nem is esett szó) viszont megkapta (=az ő példányát), örült neki! (ezt talán felesleges is mondanom)
Vincere-vel ezúton tudatom (milyen kis hivatalos vagyok), hogy a cikk-gyűjteményt majd hozom neki (azt másol belőle, amit akar), csak még élvezkedem. Bőven volna belőle gépelnivalóm... :-)
Nyíltan nem árulom el, ki fogalmazott így, de SzT 88-as fotójáról az jutott eszembe, hogy tényleg egy kis "harmincéves suhanc" volt. :-) Nem bántásnak szántam!
CC visszatért! :-)
Mondanivalóm persze nem sok akad, mert ahogy Verocsek fogalmazott, a szegedi élmény szavakkal nem kifejezhető. Meg aztán azóta is értek hatások... (Érdekes, a Sóskát sokszor idézem, ez a sor mégis régen jutott már eszembe. Legalább ennyit elsüthettem volna Karácsonyi Zolinak Gyulán...)
Szokásomhoz híven reagálnék a hozzászólásra:
Kedves "közéleti barátnőnk" (CC felfedi majd, ha lehet, ha akarja), CC akarná, a barátnő viszont nem, így személye továbbra is hármunk, ill. négyünk (SzT) titka marad.
Olyan aranyos volt! Nem tudom eldönteni, ez most kire vonatkozik, de gondolom, mindkettőjükre vonatkoztathatom. ;-)
Most már nekem is van saját dedikált fotóm, .. Még a percet is ráírta... Bizony! "július 5. 0 h 48" Ez már a bemutató napja! (Talán még a válladat is megveregettem büszkeségemben.)
Megkérdeztem tőle, h. megnézte-e már a topikunkat, mert már 400-nál tartunk. Azt felelte: de hát csak mi írunk oda, nem? Erősködtünk, h. persze mások is. Jó lenne, ha ő is látná, milyen gyűjteményt hoztunk itt össze róla! Barátnőnk is erősködött, mint híres fórumos. :-)
Azt elfelejtetted mondani, hogy 100 környékén már megnézett minket a Mester (ezt a jelzőt Steve vendégkönyvében használja valaki előszeretettel)! Utólag azt is mondhatnám, ciki, hiszen olvasta a hosszú élménybeszámolómat (talán 44-es hozzászólás) első találkozásunkról. Sebaj, vállalom!
Személyes büszkeségem, hogy első mondata az volt hozzám: "De hiszen mi már találkoztunk!" :-) Ezek után tudnom kell, hogy bárhol felismerhet, tehát illik köszönnöm. Természetesen nem esik nehezemre, csak idegenként nem akartam észrevétetni magam, még egy köszönés erejéig sem. Most viszont már bunkóságnak tűnne (saját szememben is), ha úgy tennék, mint aki ott sincs (öttusaversenyeken szoktam ilyen bujdosót játszani).
Amikor mentegetőztem, hogy nem tudok beszélni, mert remeg a szám a hidegtől, visszakérdezett: "A hidegtől?" Te jó ég! Csak nem emlékszik arra, hogy leírtam, remegésbe kezdtem, amikor észrevettem őt május 28-án a Kövekkel a zsebében ("Az enyémben ugyan nem!" - SzT) szünetében?! Artúr szokott meglepni azzal, hogy minden általam leírt szóra emlékszik...
Ezennel megígérem, hogy a továbbiakban nem fogok minden egyes szót visszaidézni tőle, mert legközelebb(?) alapos átgondolás nélkül semmit nem mer majd mondani. Azt viszont megjegyzem, hogy szeretem, ha a "csudálatos" szót használja. :-)
Az Esti Showder 2002. június 20-i adásának vendége Szervét Tibor volt, az interjú szövegét feltették a honlapra. Íme:
HÖLGYEIM ÉS URAIM, FOGADJÁK SZERETETTEL A SHOWDER SZÍNPADÁN SZERVÉT TIBORT!
NEM RÉGIBEN KAPTAD MEG A SÚGÓ CSIGA DÍJAT. EZT A ROSSZMEMÓRIÁJÚ, LASSAN KAPCSOLÓ SZÍNÉSZEKNEK ADJÁK?
NEM, EZ A SÚGÓ SZÍNHÁZI MAGAZIN KÖZÖNSÉGDÍJA. JELENLEG SZÁMOS SZAKMAI ÉS KÖZÖNSÉGDÍJ LÉTEZIK, MELYEKKEL SZÍNHÁZMŰVÉSZEKET (IS) HONORÁLNAK, VISZONT OLYAN, AMELY KIZÁRÓLAG A SZÍNHÁZBA JÁRÓ EMBEREK SZAVAZATAI ALAPJÁN KERÜLNE ÁTADÁSRA, NINCS. EZÉRT INDÍTOTT ÚTJÁRA A SÚGÓ EGY, CSAK A NÉZŐK PREFERENCIÁIRA VONATKOZÓ JÁTÉKOT. TIZENKETTEN KAPJÁK MEG ÉVENTE A DÍJAT ÉS VAN EGY FŐDÍJAS, EZ LETTEM ÉN IDÉN. A SÚGÓ CSIGA DÍJ VÁNDORDÍJ. AZT VOLT A TERV, HOGY 2002 LEGNÉPSZERŰBB SZÍNÉSZE A TAVALYI NYERTESTŐL FOGJA ÁTVENNI A FŐDÍJAT. DE ALFÖLDI RÓBERT ÉPP LUCIFERKEDETT A NEMZETI SZÍNPADÁN, ÍGY A SZERVEZŐK ADTÁK ÁT NEKEM EZT A SZÉP CSIGÁT.
VISZONT HOZTAM EGY NEKED VALÓ DÍJAT, EZ IS VÁNDORDÍJ, ADD MAJD TOVÁBB, AKINEK GONDOLOD.
HA MÁR A SÚGÓRÓL ESETT SZÓ, GYAKRAN ELŐFORDUL VELED, HOGY ELFELEJTED A SZEREPED?
MOSTANÁBAN EGYRE RITKÁBBAN, DE VOLT EGY VERS, AMI KÉTSZER IS KIFOGOTT RAJTAM. SOHASEM SZERETTEM KIÁLLNI ÉS SZAVALNI, DE A FŐISKOLÁN MUSZÁJ VOLT EZT NÉHA MEGTENNI. EGY ÁPRILIS NEGYEDIKI ÜNNEPSÉGEN A MIRELIT VÁLLALATNÁL TARTOTTUNK ELŐADÁST. ÉN DZSIDA JENŐ: HÓDOLAT A BÉKE ŐRZŐINEK C. VERSÉT ADTAM ELŐ, AMI EGY ELÉG HOSSZÚ VERS VOLT, UGYANIS MINDENKINEK MINIMUM HAT PERCET KELLETT SZAVALNIA, AMIÉRT KAPOTT HATSZÁZ FORINTOT ÉS EGY MIRELIT CSOMAGOT, BORSÓVAL ÉS FAGYASZTOTT CSIRKÉVEL. NA MÁRMOST EZ A VERS AMOLYAN KERETES SZERKEZETŰ; AZAZ EGY TÉTELMONDATOT A KÖLTŐ UTÁNA HOSSZASAN KIFEJT. A TÉTELMONDAT ÚGY HANGZIK, HOGY „BÉKE, MONDJUK” ÉS EZUTÁN JÖN A KIFEJTÉS, HOGY „IGAZ ÉRTELME, HOGY SZÁMUNKRA NINCS ALKU, MERT…STB. STB.” ÉN KIÁLLTAM A MIRELIT DOLGOZÓK ELÉ ÉS NEKIKEZDTEM: „BÉKE, MONDJUK…” – S EKKOR ÉREZTEM, HOGY ELFELEJTETTEM AZ ELSŐ KIFEJTÉST. MINDEGY, UGROTTAM A MÁSODIK SZAKASZRA, MONDVÁN, BÉKE, MONDJUK…, DE EKKOR KONSTATÁLTAM, HOGY A MÁSODIK RÉSZT IS ELFELEJTETTEM, MAJD OLYAN ŰR KELETKEZETT AZ AGYAMBAN, HOGY BE IS FEJEZTEM A SZAVALATOT AZZAL, HOGY BÉKE. OLYAN FESZÜLTSÉG ALAKULT KI A TEREMBEN, HOGY A HÁROM MONDAT UTÁN MINDENKI FELSÓHAJTOTT ÉS NAGY TAPSSAL HONORÁLTA A „PRODUKCIÓT”. UGYANEZT A VERSET SIKERÜLT AZTÁN MEGINT ELFELEJTENEM, PEDIG AZT HITTEM EGY ÉLETRE MEGTANULTAM, AMIKOR HÁRMAN FŐISKOLÁSOK EGY SZAKSZERVEZET SZÁMÁRA TARTOTTUNK HÚSZ PERCES ELŐADÁST. UGYANÍGY JÁRTAM: BÉKE, MONDJUK;… BÉKE, MONDJUK;… BÉKE! MAJD HÁTRALÉPTEM A TÁRSAM MELLÉ ÉS MEGBÖKTEM, HOGY Ő JÖN, MIRE Ő HANGOSAN RÁM RIPAKODOTT: HÉ, EZ NEM IS VOLT HAT PERC!
S MIT CSINÁLSZ OLYANKOR, AMIKOR A PARTNERED TÉVESZT?
AMIT MINDENKI, RÖHÖGÖK. AZ ISTVÁN A KIRÁLY C. KERÉNYI RENDEZTE ELŐADÁSBAN GYAKORNOKKÉNT SZEREPELTEM A NEMZETIBEN. GÉZA FEJEDELEM TEMETÉSÉN OTT VAN A SZÍNPADON MAJDNEM AZ ÖSSZES SZEREPLŐ, EGY PATETIKUS, MONSTRE JELENETBEN. EKKOR ÉNEKLI ASZTRIK, HOGY „PORBÓL, S HAMUBÓL VÉTETTÜNK, S AZZÁ LESZÜNK, MEGHOLT HÍVÜNKÉRT, GÉZÁÉRT KÖNYÖRÖGJÜNK!” MAJD JÖN A KÓRUS, HOGY KYRIE ELEISON. A GÉZÁT JÁTSZÓ SZÍNÉSZ OTT FEKÜDT KITERÍTVE, MIKOR ASZTRIK RÁZENDÍTETT AZ ELSŐ, MAJD A MÁSODIK VERSSZAKRA, DE A HARMADIK RÉSZ SZÖVEGÉT ELFELEJTETTE, AMIT ONNAN LEHETETT TUDNI, HOGY MÍG JÁRTA KÖRBE A TETEMET, LENGETVE A TÖMJÉNFÜSTÖT, A KÖVETKEZŐT HALLOTTA ÖTVEN EMBER A SZÍNPADON ÉS HÉTSZÁZÖTVEN A NÉZŐTÉREN: „MÓÁÜJE OEAÉA OÁEI, ÁJÁOA ÜJEÉŐ MOJAJEIE! ÁÁMEEN! ” ELŐSZÖR NAGY ÁRPÁD, A KARMESTER KEZDETT EL RÖHÖGNI, MAJD A HALOTT GÉZA FEJEDELEM ÉS SZÉP SORBANMINDENKI A SZÍNPADON. EZT KÖVETTE ISTVÁN NAGY ÁRIÁJA, AMIT AZ ŐT JÁTSZÓ SZÍNÉSZ KÍNOK KÍNJÁVAL TUDOTT CSAK ASZTRIK JELENÉSE UTÁN ELÉNEKELNI.
A KÖZÖNSÉG ÉSZREVETTE, HOGY VALAMI NEM STIMMEL?
PERSZE, DE FEGYELMEZETTEN TŰRTÉK A RÖHEJBE FULLADT TEMETÉSI SZERTARTÁST. VISZONT EGY MÁSIK ALKALOMMAL EGY JÓTÉKONYSÁGI EST ALKALMÁVAL, GYEREKMŰSORRAL KÉSZÜLTÜNK. AZ EGYIK VESZPRÉMI KOLLÉGÁM EGY HEINE VERSET ADOTT ELŐ: A KIS TÜCSÖK. RÁ IS ZENDÍTETT, HOGY „HAJDANÁBAN, DANÁBAN TÜSKEBOKOR ÁRNYÁBAN, ÉLT EGY TÜCSÖK MAGÁBAN, HEGEDÜLT A VILÁGBAN…” MAJD SZEGÉNYNÉL TOTÁL FILMSZAKADÁS KÖVETKEZETT BE. MEGMEREVEDETT, MAJD JOVIÁLISAN MOSOLYGOTT A GYEREKEKRE ÉS ÖSZTÖNÖSEN, LASSÚ OLDALAZÓ LÉPTEKKEL ELKEZDETT ARASZOLGATNI A SZÍNPAD SZÉLE FELÉ ARCÁRA FAGYOTT VIGYORRAL, VÁRVA A SÚGÓ SEGÍTSÉGÉT. AZONBAN ITT NEM VOLT SÚGÓ, EZÉRT MIKOR EGY KB. NEGYEDÓRÁS MOSOLYGÓS SASSZÉVAL A PATTANÁSIG FESZÜLT CSENDBEN KIÉRT A FÜGGÖNY SZÉLÉHEZ, ÚGY GONDOLTA, HOGY HA MÁR ÍGY ESETT, LENDÜLETBŐL KISÉTÁL A SZÍNPADRÓL ÉS ELTŰNT A TAKARÁSBAN. NEM TELT BELE EGY MÁSODPERC, AHOGY ELTŰNT A NÉZŐTÉRRŐL MEGSZÓLALT EGY VÉKONYKA HANG: APA, MI TÖRTÉNT A TÜCSÖKKEL?!
EMLÍTETTED, HOGY MOSTANÁBAN RITKÁN TÉVESZTESZ. EZT MINEK KÖSZÖNHETED?
AZ AIKIDONAK. MINDIG IS SZERETTEM VOLNA VALAMILYEN KELETI HARCMŰVÉSZETET ŰZNI, ÉS NÉGY ÉVE TALÁLTAM EGY HELYET, AHOVÁ NAPKÖZBEN TUDOK JÁRNI EDZENI. AZ AIKIDONAK KÖSZÖNHETEM, HOGY TUDOK MOZOGNI A SZÍNPADON, TUDOM HOL A VÁLLAM, A CSÍPŐM VALAMINT, SEGÍTETT MEGTALÁLNI ÖNMAGAMAT, NO ÉS ÖNVÉDELEM SZEMPONTJÁBÓL SEM ELHANYAGOLHATÓ. MEG IS MUTATOM, HA SEGÍTESZ NEKEM.
KÉSŐN KERÜLTÉL A FŐISKOLÁRA, EZ OKOZOTT PROBLÉMÁKAT?
PERSZE, NAGYON BÉNÁNAK ÉREZTEM MAGAM, HISZEN HUSZONHAT ÉVESEN KERÜLTEM A TIZENNYOLC ÉVESEK KÖZÉ. A RÉMÁLMAIM A HELYZETGYAKORLATOK VOLTAK. EGYSZERŰEN NEM ÉRTETTEM, MIRE MEGY KI A DOLOG, UTÁLTAM AZ EGÉSZET. ERRE A VIZSGÁRA HÁRMUNKAT OSZTOTTAK EGY CSOPORTBA, A HÁROM LEGESÉLYTELENEBB HALLGATÓT, HOGY KÉSZÜLJÜNK EGY NÉMA HELYZETGYAKORLATTAL, AMINEK SORÁN CSAK MIMIKÁVAL ÉS GESZTUSOKKAL KELL EGY KIS TÖRTÉNETET ELŐADNI. MEGMUTATOM MIT MŰVELTÜNK.
AZ VOLT A TÖRTÉNET, HOGY EGY LÁNY OLVAS EGY LEVELET ÉS MOSOLYOG. KOPOGNAK, MEGJÖN EGY FIÚ, MIRE A LÁNY ARCÁRÓL LEFAGY A MOSOLY. A FIÚ ERRE KÉRDŐ ARCCAL NÉZ A LÁNYRA, AKI DURCÁSAN FÉLRENÉZ. EKKOR MEGINT KOPOGNAK, BEJÖVÖK ÉN. A FIÚ MEGÖRÜL, ÉN ZAVARBA JÖVÖK, RÁNÉZEK A LÁNYRA ÉS MUTATOM, HOGY NA MOST MI VAN?! ERRE A LÁNY ODAJÖN HOZZÁM ÉS MEGFOGJA A KEZEMET. A TÖRTÉNET ARRÓL SZÓLT, HA NEM DERÜLT VOLNA EBBŐL MOST KI, HOGY A LÁNY MEGCSALTA VELEM A PASIJÁT. MINDEZT FELNŐTT FEJJEL VOLTUNK KÉPESEK PRODUKÁLNI A SZÍNMŰVÉSZETI FŐISKOLÁN!
TE, SZEGÉNY KERÉNYI NEGYEDÓRÁIG SZÓTLANUL ÜLT EZUTÁN A KIS BEMUTATÓ UTÁN MAGÁBA ROSKADVA, ÉS SZEMMEL LÁTHATÓAN AZON RÁGÓDOTT, HOGY MILYEN MÓDSZERREL ADJA VISSZA A SAJÁT DIPLOMÁJÁT ÉS HAGYJON FEL AZ EGÉSZ SZÍNÉSZETTEL. HOZZÁTESZEM, HOGY EME KIS MŰREMEKET HOSSZÚ IDEIG PRÓBÁLTA A MI ZSENIÁLIS HÁRMASUNK. ÉN MÁR A PRÓBA FOLYAMÁN KÖNYÖRÖGTEM, HOGY EZT NE MUTASSUK BE, MERT ANNYIRA BORZASZTÓ, DE A TÖBBIEK KÖTÖTTÉK AZ EBET A KARÓHOZ, AMINEK A KÖVETKEZMÉNYE AZ LETT, HOGY ÉN MEGINT KÉNYTELEN VOLTAM AZT ÉREZNI, HOGY MOST RÖGTÖN KIRÚGNAK.
POCSÉK ÉRZÉS LEHETETT.
TE, AZT NEM TUDOD ELKÉPZELNI! DE AZÉRT, HOGY MEGÉRTS, HOZTAM NEKED VALAMIT, AMI SZINTÉN ISZONYAT VOLT. ADTAK EGY TÁRGYAT A KEZÜNKBE ÉS AZZAL KELLETT ELŐADNI VALAMIT, ÚGY, HOGY AZ ADOTT TÁRGYAT MINÉL TÖBBFÉLE MÓDON HASZNÁLJUK.
(ELŐVESZ KÉT DARAB, A VÉGÜKÖN MADZAGGAL ÖSSZEKÖTÖTT TÉGLALAP ALAKÚ SZIVACSOT.)
TESSÉK, ADJ ELŐ VELE EGY JELENETET!
SZÍNÉSZEKET NEM SZOKTÁL UTÁNOZNI?
(KABOS GYULÁRA VESZI A FIGURÁT.)
DEHOGYNEM, CSAK AZTÁN SOKÁIG NEM TUDOM ABBAHAGYNI. MEGTANÍTSALAK KABOSUL BESZÉLNI?
És itt is meg kell említeni, h. A napfény ízében Sz.T. szinkronizálja Sors Istvánt (Mark Strong). Én nem is értem, miért nem szinkronizáltatják gyakrabban, olyan szép bársonyos hangja van!
Köszi, Verocsek, h. betetted ide! Én nem is kerestem rá vissza.
"a szakma egyik legismertebb alakja"
"istenáldotta színi tehetség"
zene füleimnek... A legjobban akkor is az tetszik, h. itt is említi, h. társasozni fognak a kisfiával...
A miskolci díjakat nem is tudtam, ehhez is gratulálunk neki! A hitelességhez azért hozzátartozik, h. a cikkből úgy tűnik, mintha Máhr Ági lenne a fiatal feleséget játszó színésznő, pedig az Pálfi Katalin.
Így szombat éjjelre már magamhoz is tértem a hétközi kábulatból. Arra gondoltam, hogy szép , ömlengő sorokban ecsetelem a minket (CC és vincere) ért csütörtöki hatásokat, de látom már nincs szükség rá. Vincere mindent elmondott, ami szóval kifejezhető.
Be kell érnetek egy cikkel a Délmagyarország című újságból. (2002. 07. 03.)
Szervét döntésről, drámáról
Edmundtól Buckinghamig – Szegedtől Szegedig
Ebben a színházban volt pályakezdő, 13 évvel ezelőtt. Azóta a szakma egyik legelismertebb alakja lett színészként és rendezőként, a Valami Amerika című film pedig meghozta számára a legszélesebb közönség elismerését is.
A Lear királlyal nyitott a próza. „A belső erők kisugárzó hatása a legmegkapóbb Szervét Tibor Edmund-alakításában... Szemvillanásában a richárdi bűnös okosság. Dinamizmusában a jágói cselekvéskényszer. Sokszínű Edmund-figurája az istenáldotta színi tehetség és az okos tudatosság kétségbevonhatatlan jegyeit mutatja." Így a kritika a Délmagyarországban. Nem sokkal ezután interjút adott a Shakespeare-darabot rendező Mester, Ruszt József, amelynek tartalma szinte fölrobbantotta a szegedi színházat. A lázas válság megszülte a Független Színpadot, Ruszttal kivált a szegedi prózai társulatból tizenvalahány színész és elmentek Pestre. Ez történt 13 évvel ezelőtt.
Szervét Tibor azóta most először jött vissza, eljátszani a szabadtéri III. Richárdban Buckingham szerepét.
– Ahogy innen elmentünk, ugyanazt a kis forradalmat megcsináltam, amit Ruszt itt, a társulaton belül. Csak én egyedül. Elváltam tőlük. Mert úgy gondoltam, hogy ez még sincs így jól, nem értek egyet Ruszt társulatvezetésével, belpolitikájával, vagy nem tudom, milyen szóval illessem. Tehát meghoztam életem legnehezebb döntését, és azt mondtam a Mesternek, hogy elmegyek. Ez egészen pontosan a Független Színpad első szezonjának az első napján történt. Még három hónapig folyt a meggyőzés, hogy de a csapat... de az igazság... Azután dolgoztam egy ideig a kereskedelemben, mint igazgatóhelyettes és kifutófiú.
Akik ismerik a szegedi „Ruszt-ügy" történetét, azok tudják: ez nem holmi dramolett volt, hanem igazi, valóságos dráma. Szervét Tibor – aki a jogi egyetemen, majd a színművészeti főiskolán elvégzett tanulmányai után akkor volt pályája első színházi csapatában – megszenvedte, de sohasem bánta meg a döntését.
– Az egész későbbi pályám annak köszönhető, hogy pont ott volt Galgóczy Judit, a miskolci színház akkori művészeti vezetője, és abban a nehéz pillanatban azt mondta: nehogy valami rosszul értelmezett hűség visszalépésre késztessen! Gyere el Miskolcra! Az első bemutatóm az Otello volt, eljátszottam Jágót és gyorsan utána Bóni grófot. Mind a kettő siker volt. És nagyon nagy élvezet.
Cyrano következett, meg Hamlet – három meghatározó miskolci év.
– Szóval ez olyan idő volt, amit nem adnék oda semmiért. Mert egy ilyen nagyszínházas nagyváros egyik első és nagyon szeretett színésze voltam, ami csudálatos élmény. Hogy a virágárus nénitől a polgármesterig mindenki azt mondta: de jó, hogy maga itt van! Élveztem ezt a hallatlanul komfortos, meleg, puha, védett, szeretett vidéki színészlétet. De négy színház hívott egyszerre, és egy barátom azt mondta, amikor erről beszélgettem vele, hogy ide figyelj, most négy színház hív, jövőre kettő, azután egy. Ez is egy nagyon erős mondat volt, de egyszer csak azon kaptam magam, hogy azt gondolom: a Jóisten biztos nem úgy akar maradásra bírni, hogy ilyen sok alternatívát kínál arra, hogy mozdulj meg, Tibi! A másik fontos dolog, hogy megszületett a gyerekem, és az ő anyukája meg Pesthez volt kötve. És így aztán megléptem a második nehezet, eljöttem Miskolcról, fölmentem a Vígszínházba.
És ott nem lett jó. A Radnóti Színház következett, ott jó, most is. Sokféle szerepet kap, legutóbb a Patkányok együgyű és egy-ügyű kőművesének figurájához törte hozzá saját sokszínű személyiségét, sok elismerést kiváltó mestermunkával. És visszament Miskolcra Neil Simont rendezni.
– Mert azt a kapacitást, ami az emberben évek alatt fölhalmozódik, és amit színészként nem élhet ki, azt működésbe lehetett hozni. Nagyon élveztem – bár irtó fárasztó volt, naponta vonatoztam –, jól is sikerült, hála Istennek, lekopogom... hol a fa?
Miskolcon az elmúlt hét végén volt az évadzáró, a társulat titkos szavazása alapján Szervét lett az év rendezője, az év legjobb színészei pedig a Simon-darab főszereplői, Máhr Ági és Fandl Ferenc. A Valami Amerika című film óriási sikere óta mindenki megismeri az utcán. Pedig a Dóm téren Buckingham napszemüvegben próbál.
– A darab annyira rejtélyes egyfelől, másrészt meg roppant feladatot jelent ezeket a jambikus sorokat úgy mondani, mintha élőbeszéd lenne... Tehát hogy ne egy verses rémület legyen belőle, ami nagyon eltartja a nézőt. Ezen úgy el lehet bíbelődni, hosszan. Igen.
Ősszel ismét Verebes Istvánnal dolgozik, mint a miskolci sikerek idején (Három nővér, Versinyin), aztán megint Valló Péterrel egy zenés darabban (Bástyasétány 77). Addig?
– Nyaralunk. Nyolcéves a fiam, megyünk valahova, mediterránum. Most a szegedi mediterránumban dolgozunk, abban meg majd csak a hasunkat vakarásszuk és fagyit eszünk és társasjátékozunk valami erkélyen. Fürdünk a tengerben.
Itt most nem lesz kép, de legalább nekem (jó önző vagyok, mi?) csodálatos élmény az, amit most leírok, mert személyesen találkoztam Sz.T-vel!!!
Tegnap CC-vel és Verocsekkel lementünk Szegedre a III. Richárd főpróbájára, amiben Sz.T. szerepe Buckhingham hercege. Az előadásról a színházas topikba írok majd, de az ő alakításáról annyit szeretnék elmondani, h. őt még nem láttam Shakespeare-t játszani, és Sh-t játszani minden mástól különbözik, de ő meg tudta úgy őrizni a saját stílusát, h. tökéletesen megfelelt a Sh-elvárásoknak!
Na de utána! Kedves "közéleti barátnőnk" (CC felfedi majd, ha lehet, ha akarja), aki egész este a gondunkat viselte - etetett, itatott, szórakoztatott minket! -, előadás után lecipelt minket az öltözőkhöz, és elintézte nekünk, h. Sz.T-vel találkozzunk!!! Olyan aranyos volt! Most már nekem is van saját dedikált fotóm, amit még CC nyomtatott ki nekem. Még a percet is ráírta... Megkérdeztem tőle, h. megnézte-e már a topikunkat, mert már 400-nál tartunk. Azt felelte: de hát csak mi írunk oda, nem? Erősködtünk, h. persze mások is. Jó lenne, ha ő is látná, milyen gyűjteményt hoztunk itt össze róla!
Szóval én most nagyon boldog vagyok, amilyen élményekben volt részem tegnap, bár szerintem most már örökre megbetegedtem, annyira eszméletlenül hideg volt, de megérte...
A beígért kerek képem nem jön össze (pedig két SzT-s is van), mert a gépek nem értik egymást... Kerekezzen most más! Egyébként is azt hittem, hogy következő jelenésemkor már túl leszünk a 400-on. Hajrá!
A főpróba kezdetéről nem tudok semmit, újra hívom E-t... Verocsek ott tart, hogy éppen holnap nem lesz egy szabad kocsi sem, de azért még reménykedjünk. 3 vonatot is kinézett, attól függően, hogy mikorra kell Szegedre érnünk.
Ezzel a micsoda élettel rám céloztál? ;-)
Bejöttem délután 1-re egy kolléganőm búcsúztatójára (hétfőtől a folyosó másik végén dolgozik, a másik intézetben) és ittragadtam... Dolgoztam is, úgyhogy remélem, nem lesz gond, ha az angol nyelvű SÖR után nem érek be 29-én délelőtt Puláról...
De hogy ON legyek:
Megláttam Kálloy Molnár Péter nevét a júniusi Premier magazinon és azonnal megvettem. Hátulról kezdtem el lapozgatni és ki volt az első, akit megláttam? SzT! :-) Naná, hogy beszkenneltem, hamarosan netre is teszem, csak még egyenesbe hozom, stb.
Hát itt meg mi történt? CC te itt?
Befejeztem egy nagyon hosszú és agyat nem kímélő munkát, amivel már hónapok óta szenvedtem, és most olyan jó érzés...
Ezért is nem vettem észre, h. micsoda élet van itt!
Senki nem tudatosította bennem eddig (most a Szabó István könyvnek mondhatok köszönetet), hogy A napfény ízében MARK STRONG játsza Sors Istvánt (az ő hangja SzT)!
Eddig egyetlen filmben láttam, a Kate Beckinsale-féle Emmában ő alakította nagyszerűen Mr. Knightley-t (akkori magyar hangja LZs)! :-)
CC nem érti, hová lett Verocsek hozzászólása, amit hétfőn délelőtt futtában még elolvasott, most pedig nem talál... Rejtélyesen eltűnnek a LZs-topic-beli hozzászólások is... CC fel van háborodva!
Ki garázdálkodik? Ha a moderátor észlel valamit, ami szerinte nem helyénvaló, legalább topicgazdit értesíthetné, hogy el tudjon számolni a topiclakók felé...
Valami előtt, valami után, valami sztárok, valami hírnév Szöveg: Karakas H. Norbert
Remek ötletek, mulatságos szituációk, és ezek eredményeképpen a szokottnál nagyobb siker jellemzi a hazai filmgyártás eddigi legnagyobb dobását, a Valami Amerikát. Több, mint 350000 néző és egy folyamat, melyet néhány kontinenssel nyugatabbra tekintve sztárcsinálásként jegyeznek. A nagyközönség számára eddig többnyire csak színházi berkekből ismert arcok felé mostantól autogramkérő karok nyúlnak, mozdulataikat teleobjektíves paparazzók figyelik, szavaik a nyilvánosság előtt komoly súllyal bírnak.
Valami emlék: Hujber Ferenc (András)
Valami szőke: Oroszlán Szonja (Timi)
Valami középút: Pindroch Csaba (Tamás)
Valami vadság: Szabó Győző (Ákos)
Valami szépség: Ónódi Eszter (Eszter)
Valami hidegvér: Szervét Tibor (Alex)
Valami hidegvér: Szervét Tibor (Alex)
TK: A filmben megformált Alex egy valódi cool figura. Ön is ilyen?
SzT: Dehogy. Egyáltalán nem. De ismer az ember néhány ilyet a környezetéből, látja filmekben, és így próbálja megformálni a kívánt figurát.
TK: Ez volt az első filmszerepe?
SzT: Ilyen szerepszerűen még nem játszottam filmben. Igaz, a főiskolán játszottam Pacskovszky József a Sellő félig habokból című filmjében.
TK: Hogyan készült a nagyrészt angolul kommunikáló Alex szerepére?
SzT: Csak nagyon vázlatos elképzeléseim voltak. Mivel nem volt komolyabb tapasztalatom, nem tudtam, hogyan kell filmszerepre felkészülni.
TK: A stáb jelentős része pályakezdőként került ebbe a filmbe. Milyen volt köztük tapasztalt „öreg rókaként” dolgozni?
SzT: A többiek nagyobb filmes múlttal rendelkeztek, és sokszor csodáltam őket azért a lezserségért, ahogy a kamera előtt dolgoztak.
TK: Talán éppen emiatt számukra az ismertség is mást jelent, mint önnek.
SzT: Nézze, ez a dolognak a természete, vagyis tényszerű következménye.
TK: Tehát számított erre a népszerűségre?
SzT: Egy színész számára az, hogy felismerik, természetes velejárója munkájának. Ez nem sztárság és nem hírnév. Mi eddig is léteztünk, csupán a nyilvánosság számára létezünk már a film sikere óta. Jó dolog, hogy felismernek, jó érzés, hogy szeretnek. De ez nem változtat semmit az életemen.
„A nagyközönség számára eddig többnyire csak színházi berkekből ismert arcok felé mostantól autogramkérő karok nyúlnak” CC reméli, hogy itt nem kifejezetten rá gondoltak, cserébe kijavított jónéhány elírást...
Vincere!
A fentieket olvasva eszembe jutott, hogy’ feszenghetett Colinunk a Bridget Jones 2. részében olvasható riport közben. Próbáljon meg az ember hülye kérdésekre értelmes válaszokat adni!... Bocs, Bridge!
