Azert, hogy nevessunk, de ne kinevessunk, sirjunk, de ne rikassunk, vitazzunk, de ne veszekedjunk. Hogy meseljunk, elemezzunk, kibeszeljunk, segitsunk es talalkozzunk. Oregnek, fiatalnak, dolgozonak, haziasszonynak, ujnak, es foleg reginek, itthoninak es kulfoldinek. Felvetel kerese: mikoltekkukacgmailpontcom
Topikszabályok a 0. hozzászólásban.
Hidd el, hogy a türelemmel nincsen hiba, az ovónők egyik szeme állandóan rajta van, mikor bekakilt, és a többiek fújoltak, rájukszóltak, hogy mi az, hogy fúj, szegény K. beteg, hasmenése van stb, tessék inkább sajnálni... de azt nem lehet megengedni, hogy beleköpje az ételt a szomszédja tányérjába, hiszen akkor a kárvallott kislány szülei lesznek felháborodva.
És persze, hogy majd megtanulja, reméljük minél hamarabb.
Türelemmel és idővel meg fogja tanulni kis Kenguru a magyar társadalmi szokásokat. Szerintem éppen hogy nem kéne külön ültetni, hanem jobban odafigyelni rá, ha ezt igényli. Ez olyasmi, mintha mi kerülnénk ki Japánba mondjuk, és meg kellene tanulni egy hótidegen nyelvet, kultúrát, evési szokásokat. Ami a ruhacserét illeti, nálunk is előfordul, hogy más polcában találom meg a gyerek holmiját. Ezt legegyszerűbb azzal kivédeni, hogy a ruha belsejébe belerajzoljátok Iván jelét.
Van egy gyerek az ovoban, új, és afrikai származású. A neve sajnos túl kiejthetetlen a magyar szájaknak, ezért abban állapodtak meg a szülőkkel, hogy az otthoni becenevét használják az ovodában, mert ez érthető: ő a Kenguru. Nos Kenguruval egyre több a probléma, a két ovónő sokat bossszankodik miatta. Az, hogy mohamedán, ezért neki külön kell ételt melegíteni, az még hagyján, ez természetes. Hogy ijedt, és zavart mert alig beszél magyarul , és emiatt gyakran verekszik, ezzel is megbirkóznak. Na de hogy amit pl. az evéssel művel, az rémes. Nem tud evőeszközzel enni, mert otthon mindenki kézzel eszik. Pisilni meg olyan lezseren pisil, hogy éppencsak érinti a vizelet a vécékagylót, lepisili az ülőket, mindent. Ebéd közben belenyúl a másik tányérjába kézzel, vagy beleköpi a másik tányérjába az ételt, emiatt most külön ül. Naponta többször át kell öltöztetni, mert kötésig leeszi, vagy mosakodásnál tökéletesen összevizezi magát.
Tulajdonképen nagyon sajnálom ezt a gyereket, mert amúgy egy gyönyrű formás kisfiú. De a szülőkkel nem lehet beszélni, az apja még csak-csak felfogja mi a probléma, de az anyjuk afféle dzsungelmama, értetlenkedik az evőeszközhasználattól, a pisilés stb problémáka meg csak legyint.
Namármost Kenguru szekrénykéje éppen Iván szekrénykéje mellett van, és a gyerek arra se képes, hogy megjegyezze mi a jele és hová kell tennie a holmiját. Emiatt én már másodszor hozom haza Ivánt a Kenguru felsőjében, illetve nadrágjában... elsőre azonnal kiderült, mert manojoe azonnal felfedezte, hogy ez a felső nem Iváné, hanem Kengurué. De tegnapelőtt azelőtt csak azt láttam, hogy be van készítve egy farmernadrág, a gyerek kijött a benti gatyóban, levettem róla, feladtam rá a farmert, abban hazahoztam. Délután az apja jött, ő öltöztette, a farmer itt mardt nálam, manojoe nem si látta. Másnap megyek be, és kérdezik az ovónők, hogy nem vittem e haza véletlenül a Kenguru nadrágját, mert az anyuka nagyon zokon vette. Mondom, hát izé... én tegnap farmerban hoztam haza, lehet, hogy az a nadrág lesz, majd ma behozzuk... hát persze hogy az övé volt.. nagyon kínos.
Elegem van a mai napból. Akkora barom rokonaim vannak, hogy agyvérzést kapok. Konkrétan az apám öccse, és kedves neje Mrs Harpagon. Komolyan, annyira hülye az ürge, hogy fontolóra vetem a családi tanácsban a gondnokság alá vetetést. Eszem megáll, és még ki sem írhatom ide, hogy miért, de legyen elég, hogy a kocsmában járt, szokásához híven, hogy könnyítsen a bánatán. A hülye mamakedvence! :(((((((
Persze, és Alíznak is igaza lehet, pályáztatni meg kötelező. Főleg állami cégnél, ott ezt simán ellenőrizhetik is. A magánszektroban már nem annyira egyszerű.
Amitől tegnap előtt kaptam agyvérzést, az az, hogy adminisztratív állást hírdettek meg, tökhatározottan, de aztán interjú helyett előadásra mentem, és kiderült, hogy valami terméket kell eladni, amit direkt nem nevesítek. A kistököm akar ügynök lenni. Elvettek az életemből 3-4 órát. Mikor visszahívtak, el is mondtam az illetőnek.
Nem vonom kétségbe :))) Nem is ezért írtam. Millió oka lehet, hogy nem melletted döntöttek. És akinek a döntést közölnie kellett, gondolhatta, hogy sokkal empatikusabbnak tűnik, ha ilyen indokkal mond nemet.
Lehet, de nem látok más kifogást, ugyanis 100%-ban megfeleltem, minden szepmontból. És bár itt a topikvilágban sokan nem hinnék el, de azért személyesen egész elviselhető vagyok és normális. Sőt, nem szeretem magam nyugati boszorkánynak álcázni. :) Szóval nem értem.
Folyamatban vannak, kissé döcögős. A múltkor egy 4 órás állást valszleg azért nem kaptam meg, mert a fönökjelöltem szerint nagyon rossz lehet 1 órát utazni egy 4 órás állásért. Hiába mondtam neki, hogy szeretek olvasni, most is épp ezt tettem idefelé, ez itt szociális érzékenységgel inkább nem rótta rám ezt a terhet.
Pedig annyira jó lett volna, és semmi más kifogása nem volt, rám volt szabva az állás. Bosszantó, komolyan, nagyon-nagyon. Mi a francnak érzékenykedik helyettem? Majd én eldöntöm. Van egy csomó budaörsi állás, amire nem jelentkezek, pont az utazás miatt. Ráadásul van olyan is, hogy hiába lakik valaki Bp-en, 1,5 órát kell utaznia 2-3 átszállással. Nekem meg itt áll meg a busz a házam mellett (hát emiatt vegyes érzelmeim vannak), és 1 átszállással bent vagyok a belvárosban. ehh...
Mindegy, rajta vagyok a szeren, erősen. Ügyködtem ma is.
