“Egy bácsikám, ki csősz volt s egész évben a Varjúdomi kunyhóban lakott olyan mesét mesélt, amilyen éppen abban a percben eszébe jutott. Az volt a jó, hogy élni kellett, élni a sok szeszélyes mesét. Így csinált nékem hosszú orrot, kedvet ahhoz, hogy éljek úgy, ahogyan ő élt. Mert ő volt, ő meséje minden hőse, a hónapok és magok ismerője, kinek a nap volt kalendáriuma, szél a nagyapja, parázs meg a húga”
"Sokakat elkapott a forradalmi hisztéria, és azzal revolvereznek, hogy miért bántom szegény ellenzéket, amikor végre valami jót tett? Nos, szerintem nem tett jót. Az országgyűlési performansz erős volt, és ha nem ülnének vissza Kövér László üléseihez asszisztálni, elégedett volnék. Csakhogy már jelezték, hogy mennek vissza interpellálni és vizsgálóbizottságot kezdeményezni: folytatni a gyalázatos színjátékot a kiüresített parlamentarizmus nagy méltóságú statisztáiként.
Az utcai események kapcsán úgy gondolom, nagyon felelőtlen és veszélyes játék az, amikor politikusok rángatnak bele rendőrök elleni konfliktusba civileket. Én a Gandhitól tanult erőszakmentes ellenállás híve vagyok – a blokád és a sztrájk híve vagyok. Az ellenállásnak ezek a nagyon hatékony eszközei azonban még csak ki sem lettek próbálva a nemzeti együttműködés rendszerén.
Jelzem továbbá, hogy Gyurcsány Ferenccel és Szanyi Tiborral, Kunhalmi Ágnessel és Bangóné Borbély Ildikóval, Gréczy Zsolttal és Vadai Ágnessel, Varju Lászlóval és Korózs Lajossal nem lehet megtörni Orbán Viktor uralmát – hiszen ők maguk okozták azt. Ha a magyar társadalom ennyit sem ért, nem érett meg a rendszerváltásra. A régi baloldal eddig három országgyűlési kétharmadot ácsolt össze a Fidesznek, ehhez jön két vesztes önkormányzati, és két vesztes uniós választás – most mégis ők a forradalmi élcsapat. Ők, akik a vereségeikből élnek – és igen jól. Én meg úgy gondolom, ideje hátralépniük.
Visszatérő vélemény, hogy ők legalább csinálnak valamit. És mit csinálok én? Valóban, ők csinálnak valamit: fehér sapkát húznak, beszédeket és sajtótájékoztatókat tartanak, ajtónak nekiesnek, főldre vágódnak, sírnak, és szelfiznek. Én valóban nem vagyok ekkora forradalmár. Én csak kampánycsapatot szervezek, hogy legyőzzük Budapesten a Fideszt. Stábot toboroztam, mellyel programot írunk. Stratégiát adok az ellenzéknek az összefogás erőszakos mantrázása helyett – s tűröm ennek nyomán az Echo TV és az ATV szinkronban előadott karaktergyilkossági kísérleteit. Az én receptem az, hogy a Fideszt csak a centrum válthatja le – a régi baloldal pedig lépjen egyet hátra! Erről tárgyalok két potenciális centrumpárttal, a Gyurcsányt elutasító baloldallal: az LMP-vel; és az Orbánt elutasító jobboldallal: a Jobbikkal. Tárgyalok az előválasztás feltételeiről Karácsony Gergellyel. Nem pozíciókról, hanem tartalmi kérdésekről, nem hatalomról, hanem politikai precedensekről. Számtalan olyan rádióműsort, tévéműsort és YouTube-videót gyártottam, amely leleplezi a Fideszt. Most épp adománygyűjtést szervezek hajléktalanoknak. Biztos, hogy nekem kellene példát vennem MSZP-s és DK-s politikusokról?
Olyanokról kellene példát vennem ellenzékiségből, akik kilenc éve még hatalmon voltak? Én tizenöt éve folyamatosan a hatalom harcos és nyilvános ellenzéke vagyok: Medgyessy ellenzéke, Gyurcsány ellenzéke, Bajnai ellenzéke, Orbán ellenzéke. Sokszor megtapasztaltam, milyen az, amikor az ország egyik korrupt brigádot a másikra váltja – nem áll szándékomban életem további éveiben ugyanezt kommentálni. Azért léptem be a politikai térbe, hogy változtassak. Ha valaki abban az ellenzéki politikában hisz, amelyik áldozati szelfikkel operál, börtönnel fenyeget, marketing-tankönyveket magol, és civileket rendőrök elleni rohamra vezényel, az tartson velük: az MSZP-vel és a DK-val. Én járom tovább a magam útját, és ha az csak egy százalékot ér, azt az egy százalékot legalább nem egy kígyónyelvű marketinges gazember csúsztatja a zsebembe."
kommentek közül :
"Én ezt úgy tudom röviden összefoglalni, hogy akinek nincs kedve az ész nélkül falnak/ajtónak fejjel nekirohanó 20. századi ellenzékkel tartani, az sétáljon inkább velünk. "
„Ha felszabadítasz egy életet a béklyók alól, megtapasztalod azt, hogy tenni tudsz!” – vallja De Coll Ágnes emberkereskedelem szakértő. Az elmúlt 10 évben egy olyan szakmai programot és csapatot sikerült felépítenie, amely az áldozatok fogságból való kimenekítésétől kezdve a rehabilitáción és a társadalmi visszailleszkedésükön át egészen az utánkövetésig nyújt nekik segítséget és támogatást. Előadásában egy különleges történeten keresztül szeretné felhívni a figyelmet az emberkereskedelem és ezen belül a szexuális kizsákmányolás kegyetlenségeire. Az előadás 2018. november 30-án hangzott el.
"Pál az American (Con)quest címmel megírt privát – korlátozott példányszámban kiadott – visszaemlékezésében úgy fogalmaz: habár nem jöttek ki jól egymással, nem igazán volt versengés közöttük, mivel a négy év korkülönbség ezt nem tette lehetővé. „Utálatos gyerek volt, de ez az évek múlásával persze megváltozott” – írta öccséről."
Már látom is magam előtt a Tények beszámolóját a dologról a következő címmel: Bátyja is utálta Soros Györgyöt!
a balos értelmiség közt vonzó célpont volt a SZU, még USA migráció is volt oda a világválság idején, csak aztán a többséget kivégezték mint amerikai kémet
Ha meg kellett volna tippelnem, hogy melyik két helyre szeretett volna a leginkább kivándorolni Soros, akkor egészen biztos, hogy a Szovjetunió nem szerepelt volna a tippjeim között.:))
"Mindkét fiú úgy döntött, disszidálni szeretne. György elbeszélése szerint unta már Magyarországot, ezért vagy Nagy-Britanniába vagy a Szovjetunióba akart kiutazni. Utóbbiról az édesapja lebeszélte, így maradt az első opció."
"Tivadar kisgyerekként még irigyelte a nagy felfedezőket, anyjának is rendszeresen hangoztatta, hogy világutazó szeretett volna lenni. Szibériából visszatérve azonban már úgy fogalmazott, „legnagyobb szerencsétlensége”, hogy valóra váltak álmai, és modern Robinson Crusoe lett belőle. Életfilozófiáját úgy határozta meg, hogy nem érdemes a kiválóságra törekedni, vagy bármilyen eszméért feláldozni az életünket. Pál szerint öntörvényű ember lett belőle, míg György úgy véli, fő célja az volt, hogy élvezze az életet."
"„Ügyvédként arra volt a legbüszkébb, hogy csak annyit dolgozik, amennyit feltétlenül muszáj” – emlékezett vissza Soros György. Bátyja szerint egy átlagos hétköznap apjuk mindössze két-három órát dolgozott, a meglevő néhány ügyfele annyira jómódú volt, hogy nem volt szükség többre. A maradék idejében Tivadar fürdőzött, evezett, korcsolyázott és síelt."
"Tivadar rövid időn belül felismerte a hamisítványokkal való kereskedésben rejlő lehetőségeket, így nemcsak a családtagjai és rokonsága számára igyekezett igazolványokat szerezni, hanem tízszeres, húszszoros haszonnal azokat eladásra is kínálta nemes, gazdag és arisztokrata zsidók számára. Ugyanakkor rendszeresen megjegyzi, hogy szegényebb embereknek ingyen is segített. Tivadar alapelve volt, hogy feleslegesen nem szabad kockázatot vállalni, s késznek kell lenni kompromisszumokra is. „Nem lehet elvont eszmék szerint élni, néha elkerülhetetlen a megalkuvás. Az élet voltaképpen a megalkuvás tudománya” – hangoztatta."
"Tivadar a saját hamis identitását egy volt munkatársától szerezte, így Szabó Elek néven élt. A viszontagságos körülmények ellenére nem volt hajlandó lemondani a kényelemről, eredeti terve szerint egy szállodába költözött volna a háború idejére, viszont félő volt, hogy ilyen helyen állandó vendégként előbb-utóbb valaki felismeri. Ennek ellenére igyekezett a belvárosi búvóhelyét is úgy alakítani, hogy kellően közel legyen a Rudas-fürdőhöz, ahová rendszeresen átjárt, míg esténként a Duna-parton való sétálgatás volt az elfoglaltsága."
Lemondott kedden Charles Michel belga kormányfő a parlament előtt mondott beszédében.
Michel a parlament előtti beszédében közölte, még ma, személyesen benyújtja lemondását Fülöp belga királynak.
A Le Soir című helyi lap friss értesülései szerint a legvalószínűbb, hogy az uralkodó nem dönt rögtön arról, hogy elfogadja-e a lemondást, hanem egyeztetni fog a pártokkal, megpróbálva közöttük "megtalálni a közös nevezőt".
Charles Michel, még miniszterelnökként, múlt hét pénteken az EU-csúcson arról beszélt, hogy azok az EU-országok, amelyek nem mutatnak szolidaritást a migráció kezelésében, megnyitják a vitát arról, hogy van-e egyáltalán helyük a schengeni övezetben avagy sem. A volt belga kormányfő migránssimogatása egyébként saját hazájában, saját kormányában is ellentéteket szült. Michel partnere például, az Új Flamand Szövetség (N-VA) nevű flamand nacionalista párt az előző héten azért lépett ki a kormánykoalícióból, mert Belgium aláírta az ENSZ migrációs csomagját.
Ja. Ez sztem se annyira háborúellenes, inkább anarchista. Azért se értem, üveg mér sztárolja:-) Tartalomtól függetlenül viszont sláger, mint a film is.
"Csak az szokik lenni a trükk, hogy jellemzően túl alacsonyan húzzák meg a sávokat, hogy ugye, elég sokan kerüljenek a magasabb sávokba, és adóbevétel is legyen."
És ezzel pont a középosztályt húzzák le a gecibe.
(Az alsók ugye... vagy keveset fizetnek, vagy semmit... a fölsők meg úgy kerülik ki az SZJA-fizetést, ahogyan csak akarják.)
Asszem, egyszer belenéztem ebbe a Hair-be. Oszt' ennél a számnál szépen ki is kapcsoltam a videót, aztán - ahogy Dos szokta mondani -, szépen rá is helyeztem a kukafödőt. (Pluszban az amerikai musicalfilm-műfajra úgy kompletten.)
Nálam nem ez kapja a legjobb háborúellenes dal díját, vagy épp filmét az hótziher.
Épp most zajlik egy gyermekjogi kutatás, amelyben (nagyon sok minden más mellett) arról kérdezzük a gyerekeket, hogy vajon eleget látják-e a szüleiket. Eddig több mint ezer gyerek válaszolt erre a kérdésre, és közülük majd’ minden harmadik kevesellte azt az időt, amit a szüleivel tölt, és azt nyilatkozta: „szeretnék több időt tölteni a családommal”.
Dr. Gyurkó Szilvia gyerekjogi szakember véleménye.
Vajon milyen esély van az „elég jó szülőségre” meg a minőségi együttlétre, ha a gyerekkel töltött csekélyke idő egy második túlórává, igazából harmadik műszakká válik?
Csak az szokik lenni a trükk, hogy jellemzően túl alacsonyan húzzák meg a sávokat, hogy ugye, elég sokan kerüljenek a magasabb sávokba, és adóbevétel is legyen. Másrészt meg, ez eleve arra ösztönöz, hogy minél kevesebb profitot könyveljenek el.
