Tegnap este ezzel vacakoltam. Azt írta a Horváth ööö na az, hogy csak zsenge cukorborsó jó az üvegbe (nem biztos hogy tényleg a cukorborsóra gondol), mert a lisztes nem áll el.
Igen, jó sokat tettülnk el üvegben mikor megelégeltem hogy nincs hely a fagyasztóba. Az utólsó üvegig felforrt úgyhogy ezt a receptet inkább megtartom magamnak. Az az érdekes hogy gyerekkoromba mindig sikerült anyámnak.
Az eleje u.o. mint a nyárinak csak nincs benne se kenyér se kovász semmi csak sós víz, és az egyéb ízesítők, megyfa levél, szőlőlevél, kapor ki mit kedvel.
Ilyen időjárásban amikor még nincs elég meleg és az éjszakák is hidegek én hütőládában készítem.
Még melegen bele teszem és mellé teszek 2db. 1 1/2 l-es krist. vizes üveg olan meleg vizet ami a boylerből kijön. 2x cserélem 1 nap.
Kb. 3 nap alatt kész az uborka. Ekkor leszüröm az uborkákat leöblítem, a szűrt levet felforralom, és teszek hozzá, egy mk. nátrium benzoátot és még forrón az addigra lecsöpögtetett üvegbe rakott uborkára vissza öntöm.
Mehet a kamrába. Ilyenkor már a kapor nincs benne csak aki szereti tormát tehet bele.
Egyébként a káposztát is így savanyitom az 5les edényem pont belefér a hűtőtáskánkba.
Nekem nagyon beváltak. Pontosan be kell tartani a leírást. Amiben én nem tartom be, az a mennyiség, több gyümölcsöt teszek egy zacskóhoz a leírtnál, mert a túl keményen zselés lekvárt nem szeretjük. Néha persze olyan is besikerül.
Nem túl nagy uborkákból szoktam csinálni néhány üveggel. Ha igazán jól sikerült a kovászos uborka, azaz nem érett túl, a leve is jó ízű, az uborka kellemesen roppanós, s lehetőleg nem üreges, akkor kiszedem az üvegből, leöblítem a csap alatt folyó-vizzel (nem áztatva mosom!), majd üvegbe rakom. A levét leszűröm, hagyom leülepedni, úgy öntöm hidegen az uborkára. Az üveg méretétől függően szórok rá nátriumbenzoátot annyit, mint bármi másra, s a csavaros üveget lezárom. Nem tudom, meddig állna így el; nálunk januárra elfogy...
A) esetben semmivel sem lett zselésebb a lekvár, mint rendesen
B) esetben pedig valamilyen kristályos anyag képződött a lekvárban, ami nagyon savanyú volt. -mondjuk, ez utóbbi nem biztos, hogy közvetlenül összefüggésbe hozható a zselésítővel.
Szóval én többet nem kísérletezem a zselésítőkkel.
a hozzávalókat jól összekeverem. Ezt a kamrában tartom amikor összejön 1 üvegre való paprikám, teszek az üveg aljára megyfalevelet, v. fekete ribizli levelet, v. szőlő levelet, szórok bele egész fekete borsot, koriandert babérlevelet a paprikák közé tormát. Felöntöm evvel a lével lezárom de másnap még megnézem és, ha kell töltök utána levet.
Addig használom az előre elkészített levet amíg még tart belőle.
Ha valakit még érdekel a télire való kovászos uborka akkor majd még azt is beírom.
Elkezdett szépen teremni az uborkám nem sokára már teszek el.
Még van a tavalyiból 2 üveggel egyenlőre még azt esszük olyan mint a friss.
próbálom törleszteni az adóságom. Akkor először a céklák:
Sült cékla
Apró céklákat jól megcsutakolom, kis tepsibe teszem aláöntök egy kevés vizet lefedem, és forró sütőben puhára sütőm.
Ezután meghámozom, feldarabolom, sütőtálba teszem, és leöntöm 1 kanál vörösborecet, 1 kanál méz és 1 kanál olivaolaj keverékével.
Forró sütőben rákaramellizálom az öntetet. Nem édes, finom pikáns, most köretnek ettük, de finom vacsora 1-2 szelet sovány sonkával.
Elöljáróban annyit, hogy én a céklát sdoha nem főzöm vízbe, a kukta párolórácsán gözben készitem el.
Márványsajtos cékla saláta
A majdnem puhára főzött feldarabolt céklát kevés olivaoljaon 2-3 percig piritom, úgy, hogy fakanállal forgatom, hogy mind két oldala megsüljön, só, bors, balzsam ecet. Kihülés után hűtőbe még tovább hül.
Száraz serpenyőben szezámmagot pirítok. A céklát megszórom elmorzsolt márványsajttal és megszórom piritott szezám maggal.
Sütőben sült cékla, feta sajttal
Ezt is előpuhított céklából készítem. A feldarabolt céklát tepsibe rakom, megszórom borssal oregánóval, citromillatú kakukkfűvel, közé rakok egész fokhagyma gerezdeket, cikkekre vágott lilahagymát, meglocsolom olajjal, megszórom balzsam ecettel.
40 percig sütm fóliával letakarava. Tálaláskor a tányéron teszek rá tejfölt, rámorzsolok fetesajtot, és megszórom egész mákkal.
a fekete ribizlit a robotgép húsdarálójára szerelhető paradicsom paszirozóval ledarárom.
A levet, folpakkal bélelt tégla alakú kis dobozokba teszem ráhajtom a folia tetejét lezárom és megy a fagyasztóba, 1 nap mkúlva kiveszem a téglácskákat zacskóba teszem és megy vissza a mélyhűtőbe.
Felhasználáskor edénybe teszem felolvasztom, teszek hozzá barna cukrot, és egy kevés étkezési kemyényítővel elkevert tejszint adok hozzá, felfőzöm és kész a mártás, amit mi főtt húshoz, sültekhez, fánk v. palacsinta tetejére locsolva eszünk.
Soha nem marad belőle az asztalon egy csepp se. Ha már nem fogy a fekete szeder az is erre a sorsra kerül.
Voltak vendégeim akik áfonyának ették.
A piros ribizlit úgyan így kipaszirozom, főzöm a végén megy bele zselésítő, ezt sütemények bevonására használom.
Én már évek óta főzök áfonyalekvárt. Erdélyben veszem, többnyire ott főzöm meg. Szedni is próbáltam, de még fésűvel is nagyon szaporátlan.
Sajnos egyre drágább, a helyiek kíméletlenül szedik, mert egyre nagyobb a kereslet rá. Amint elkezd érni, nekimennek a fésűvel, és azzal lejön a zöld szemek nagy része is, pedig legalább egy hónapig folyamatosan érne. Kiássák a töveket, eladják a magyar túristáknak, pedig élőhelyéről elhozva nem fog megmaradni. Nem véletlen, hogy ahová mi járunk, a falu közelében nem terem meg, csak vagy 600 méterrel magasabban, az erdőben.
Én azóta vagyok hajlandó lekvárral "kínlódni" mióta ezeket használom. Általában este, mikor a gyerekek elaludtak főzöm a lekvárt. Így egy óra alatt benne vannak a száraz dunsztban (mosással, tokkal-vonóval) és mehetek aludni. És így hihető, mert látható hogy gyümölcsből van amit később eszek.
Sajnos nekem nincs ribizlim,de mikor hozzájutottam paszírorás után a héjat és a magot vízbe tettem. A magok lesüllyedtek, a tetejéről pedig leszedtem a héjat,ami ment a lekvárba.
Ha javasolhatom, -most dögivel van/terem- rebarbarából is fagyasszatok le minél többet, vagy főzzetek belőle krémlevest. Hámozom, kockázom,(ezen fázisban fagyasztható) és épp csak annyi kevés vízzel teszem fel főni, hogy ellepje, így nem kell majd bele semmi liszt vagy eféle. Jó sok cukor kell sajnos, és lehet teatojásban belelógatni 1 szem szegfűszeget (ne többet!), pici darab fahéjat, kis citromhéjat. DE ezen faxnik nélkül is isteni Egyet rottyan, botmixer, kis tejföl vagy tejszín és kész is. Gyerekeknek lehet rá pici tejszínhabot fújni és felhőcske levesnek hívni, egyből menőbb lesz...:)
Az alma sok egyéb dologra is jó, felénk egyre többen főznek pálinkát is belőle és határozottan állítom, hogy jó. Calvados...
Az én nagyanyámat "lekvár-Ángyi"-nak hívták a rokonságban, ugyancsak az utánozhatatlan szilvalekvárja miatt. Amikor élt még, akkor nem érdekelt ez a része az életnek, így nem mentettem meg a receptjét. Bár szerintem bajban is lennék vele, mert ő is üstben főzte, ami nekem ugye nincsen és annak a fűtése is eleve egy külön "tudomány".
A keresztanyám egészen különlegesen finom szilvalekvárt főz besztercei szilvából. Aztán elárulta a nagy titkot, amikor mi is üstben főztük a szilvát, mert annyi termett. A szilvát ledarálják, de almával együtt, a lekvár alapja egy ötöd vagy negyed rész alma, méghozzá az a fajta, amit nálunk rétesalmának ismernek. Természetesen cukor nélkül. Híresen finom lekvárja van:).
A baracklekvár levét én is leszedem szörpnek. Azt zselésítő nélkül főzöm, és hogy ne főzzem túl (nagyon sokan elrontják, megbarnítják), nem szabad, hogy híg legyen. Pár perc főzéssel még megmarad az üde barackíz, de ehhez a híg le vét le kell szedni.
Hú, egy napig nem jövök, és már két oldalt teliírtatok!
Én szinte minden piros lekvárba teszek ribizlit, pirosat vagy feketét. Csak annyit, hogy ne beszéljen ki belőle, de azért kocsonyásítson. Szoktam eltenni belőle a fagyasztóba is, hogy az eperdzsembe biztosan legyen, még ha korábban főzöm is, mint a ribizli érése. Az idén sok ribizlim lesz, lehet, hogy jut ribizlilekvárra is, bár azt nem igazán szeretjük. Bizonyos süteményekhez viszont éppen megfelel a pikánsan savanykás ribizlilekvár.
Amikor volt köszmétém, azt is belepasszíroztam a korai lekvárokba, nagyon jól kocsonyásít, és nem veszi el az ízét semminek: meggy, ribizli, málna mindegyikbe jó.
Valaki kérdezte a köszméte felhasználását. Köszmételeves: mifelénk vágott zölkaporral volt szokásban. Köszméteszörp: 5 literes uborkásüvegben 3/4-ig töltve köszmétével, rá cukor, citromkarikák, tartósító, sötét helyen érleljük, néha megkeverjük, a gyümölcs összetöpped, a leve finom szörp. Leszürjük, üvegezzük. Sajnos az arányokra, az érési időre nem emlékszem, legaább 25 éve nem csináltam.
Én szoktam erdei málnát szedni, és lekvárt főzni belőle. Persze csak akkor, ha éréskor olyan helyen vagyok, ahol megterem. Különlegesen aromás lekvár lesz belőle. Ahhoz is teszek piros és fekete ribizlit (fagyasztva, vagy már kifőzve-passzírozva teszem el addig). HA nem teszek bele, akkor egyrészt túl híg, másrészt elveszti a szinét, kifakul, megbarnul. Én nem passzírozom, a magok nem zavarnak.
A nejem csal... :) Amikor főzi egy ideje a lekvárt, különféle módszerekkel leszed jócskán a levéből és azt elteszi ivólénak. Ha kell cukrozni, akkor azt mindegyiknél kölön csinálja, s a tartósító adagolást is.
Hát ezekkel a zselésítő anyagokkal én is próbálkoztam, de semmi jó nem sült ki belőle. Ha lekvárról van szó, akkor vagy addíg főzöm, amíg el nem éri a kívánt sűrűséget (ez néha sok óra), vagy ha celofánnal kötöm le, akkor üzembiztosan kipárolog belőle a nedvesség. Persze a celofán nem összetévesztendő a nylonnal.
Aki a ribizli magjával küzd, annak ajánlom a paradicsomdarálót. Mivel én lusta vagyok, ezért leveszem tekerőjét, és egy akkus fúrógéppel hajtom. :)
