E topik témája: Egyedül a Biblia, amely mind az Ó-, mind az Újszövetséget magába foglalja.
Felekezet mentesen csak a Bibliáról, illetve a Bibliában foglaltakról:
- Eredete
- Tartalma
- Értelmezése
- Ige magyarázatok
Kiknek lett nyitva ez a topik?
1. Azoknak, akiket érdekel a Biblia.
2. Azoknak, akiknek őszinte tudásvágyból fakadó kérdéseik vannak a Bibliával kapcsolatban.
3. Azoknak, akik nem megcáfolni akarják mindenáron a Biblia létjogosultságát, hanem tanulni, és épülni szándékoznak általa.
4. Azoknak, akik nem más írások, és nem a teljes Biblia szövegkörnyezetéből kiragadott részek alapján, hanem a Biblia egészét figyelembe véve értelmezik magát a Bibliát.
5. Azoknak, akik hajlandóak saját, de téves nézeteiket józan és logikus érvek hatására hátuk mögé dobni.
6. Azoknak, akik szelíd, egymást tisztelő hangnemben, egymás épülésére meg kívánják osztani a Bibliával kapcsolatos tudásukat. ("Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal…" Mt. 7:12)
7. Azoknak, akik a másik embert is embernek tartják...
Arra alapozom, hogy Jézus egyértelmű, félreérthetetlen szavaival szemben egyből elkezdesz ködösíteni azzal, hogy az egész Biblia összefüggéseit kell megvizsgálni. Divatos szóhasználat az egész Biblia összefügéseit emlegetni, de én nem a széles úton járok.
De vajon miert all a Biblia 66 konyvbol,
Talán úgy fogalmazhatnál, hogy felekezeted szerint 66-ból! Amikor emberek elkészítették, összeválogatták a Bibliát, több könyvből állt, majd több mint ezer évvel később ismét emberek vitatni kezdték a korábbi emberek összeállítását, és maguk kreáltak egy másikat. Még a Biblia terjedelmében, könyveinek számában sincs megegyezés a kereszténységen belül, hát még a magyarázatában. Dehát ez történik ha az újbort régi tömlőbe töltik.
Pal szerint az *egesz* iras alkalmas az Istennek tetszo elet kialakitasara, az intesre, feddesre es javitasra
Akkor igazodj Pálhoz barátom, ha azt tartod helyesnek. Arra azért felhívnám a figyelmed, hogy a hivatkozott levél, amit Páltól idézel, akkor született, amikor a Bibliának még híre-hamva sem volt, hiszen évszázadokkal később ültek össze emberek, hogy megalkossák a Bibliát.
Pál tanítása, és személyisége szöges ellentéte Jézus személyiségének és tanításának, hozzám Jézus személyisége és tanítása áll közel. Kinek a pap, kinek a papné....
Oshotól (is) olvastam ennek a magyarázatát, hátha ez is segít.
Szóval, úgy is értelmezik ezt a tanítást, hogy Jézus azt akarta mondani: ne legyenek a szívedben másoknál jobban szeretett emberek, szeress mindenkit ugyanúgy.
Te a hitedet a bibliába veted, én a Jézusba vetett hitről beszélek.
Ezt mire alapozod?
az "egész Biblia tanítása" pedig egy csűrhető-csavarható gumiparagrafus, amiből mindenki azt hámoz ki, amit akar.
Te lehet. De vajon miert all a Biblia 66 konyvbol, es nem csak 4-bol? Pal szerint az *egesz* iras alkalmas az Istennek tetszo elet kialakitasara, az intesre, feddesre es javitasra.
Mt.19. 19. Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!
Ma a túlnyomó többség önző, harácsol, tapos, kizárólag a saját érdekét tartja szem előtt és azt igyekszk érvényesíteni akár mások kárára is. Ettől sokan szenvednek, sokszor még maguk az önzők is, de létezik egy kisebbség ellenpólusként, az önzetlenek, az önfeláldozók tömege. Akár családon belül robotolnak, szolgálják asszonyként a család férfitagjait, akár segélyszervezetben, valamilyen felekezetben, vagy szociális munkásként, a másokért élésre teszik fel életüket.
A társadalmi morál emiatt rosszként aposztrofálja az önzést, az önérdekérvényesítést, és jóként az önfeladást, önzetlenséget, noha az is szeretetlen, aki önmagát nem szereti, önmagát szorítja háttérbe másokért. Akármelyik lábammal lépek kisebbet, akár jobb, akár bal, sántítok, és orra bukom.
Tudnunk kell önmagunkat is szeretni, mert aki önmagát nem szereti, nem tud mást sem igazán szeretni. Jézus nem mártírkodásra buzdított, hanem arra, hogy lássuk mindenkiben önmagunkat, és ne legyünk részrehajlóak sem a "rossz" az önzés, sem a "jó" az önzetlenség felé, hanem legyünk tökéletesek, mint Atyánk, ki felhozza napját jóra-rosszra egyaránt. Mt.5.45-48.
Valóban igazad van és hited van. Te a hitedet a bibliába veted, én a Jézusba vetett hitről beszélek. Nekem Jézus tanítása egyértelmű és félreérthetetlen, az "egész Biblia tanítása" pedig egy csűrhető-csavarható gumiparagrafus, amiből mindenki azt hámoz ki, amit akar.
Hogyan ertelemezed a Mt 13-ban talalhato peldazatok kozul a buza es a konkoly es a vontatohalo peldazatat?
Mert az valo igaz, hogy nincs az a felekezet (mert nincs az a hivo sem!), ahol ne lehetne felfedezni valamekkora merteku elhajlast Isten igejetol. De pusztan ettol meg egy adott felekezet nem lesz a menyasszonybol paraznava. A lenyeg az, hogy merre tartunk: a menny fele vagy a pokol fele. Amig a menyasszony azon iparkodik, hogy megszentelje magat, es hogy az Ur megdicsoittessek benne, addig jo nyomon jar. Ami 'kicsi' vetke pedig van/marad, azt az Ur Jezus majd elfedezi. Senki sem kepes ugy az itelet ele allni, hogy egy iciri-piciri folt nem lesz majd rajta. Erre torekszunk, de ebben az eletben elerni nem tudjuk.
A mennyei gyűlölet megértésének a nyitja a Jelenések könyvében van szemléletesen leírva. Babilon egyként mint egy parázna nőt mutatja be azokat a szellemi közösségeket, amelyekből a Bárány menyasszonya nagy nehézségek árán, de kiszabadul! Először azt hisszük, hogy a mi felekezetünk az igazi. De miután egyszer kétszer összemosolyogtunk az Úrral, kezdenek feltűnni a bevett belső hamis tanítások jelei, és kezd a képzelt menyasszony parázna képet ölteni. Rémülve vesszük észre, hogy részei vagyunk a paráznának. Undorodva magunktól, kezdjük lepöckölni a ragacsokat, fehérítgetni a ruhánkat, és menekülni a tisztátalan környezetből. Aki egyszer, kétszer átesett már ilyen csöbör-vödör dolgon az Úrért, könnyen megérti az alábbi Igét:
12. A tíz szarv pedig, a melyet láttál, tíz király, olyanok, a kik még birodalmat nem kaptak; de hatalmat kapnak mint királyok egy óráig a fenevaddal. 13. Ezeknek egy a szándékuk; erejöket és hatalmokat is a fenevadnak adják. 14. Ezek a Bárány ellen viaskodnak, és a Bárány meggyőzi őket, mert uraknak Ura és királyoknak Királya; és az ő vele való hivatalosok és választottak és hívek is. 15. És monda nékem: A vizek, a melyeket láttál, a hol a parázna ül, népek azok és sokaságok és nemzetek és nyelvek. 16. És a tíz szarv, a melyet láttál a fenevadon, ezek meggyűlölik a paráznát, és kifosztják és mezítelenné teszik, és eszik annakhúsát, és megégetik őt tűzzel. 17. Mert az Isten adta azoknak szívébe, hogy az ő szándékát cselekedjék, és egy szándékon legyenek, és adják az ő birodalmukat a fenevadnak,míglen betelnek az Isten beszédei. 18. És az asszony, a melyet láttál, ama nagy város, a melynek királysága van a földnek királyain.(Jel17,12-18)
Ahol a tíz király (a tíz szűz), vagy egyszemélyben a menyasszony, aki Jézust várva nem veszi észre, hogy erejével, és hatalmával az Isten ellenségeit (fenevad) szolgálja, az Úra helyett (ezért parázna).
Hogy a parázna asszonynak (Babilonnak,vagy ama nagy városnak) királysága van a föld királyain jelenti: hogy Jézus népén (a föld királyain) uralkodik addig, míg az Úr, és hívei segítségével ki nem szabadul! Miután kiszabadult, beáll az Úr mögé a többiek közé a harcra. Már nem a fenevadon (az Ige hamis értelmezésén), hanem fehár lovakon (az Ige igaz értelmezésein).
Természetes, és látható jelenség a megszabadultak szembefordulása az addig dédelgetett, de felismert szellemi hamis irányzatokkal. A hazugságokat, hamisságokat, ügyeskedéseket, bállványokat, hitetéseket bátran felfedik, lemeztelenítik, megmutatják csaló parázna voltát. Marcangolják az ottmaradtakat. Égetik őket viselkedésüknek ellentmondó Igékkel. Ha puhára sült valaki bekebelezik. " És gyűlölséggel cselekesznek veled, és mindent, mit kerestél, elvesznek tőled, és mezítelen s ruhátalan hagynak, hogy feltakartassék paráznaságaid szemérme. És fajtalanságod s paráználkodásaid. (Ez23,29)"
A gonosz gyűlölete nélkül nem lehetne ellene harcolni, ezért radikális a felszólítás: A kik szeretitek az Urat, gyűlöljétek a gonoszt! Megőrzi ő az ő kegyeltjeinek lelkét; a gonoszok kezéből megszabadítja őket.(Zsolt 97,10).
Nem személyekre irányul a szent gyűlölet, hanem a hamisságokra, amelyek halálos nyugágyai a lustáknak, szellei értetleneknek, bilincsei a vakoknak, a kiskorúaknak, a jóhiszemű becsapottaknak.
Egy személyes tapasztalat: Apám az értelmes keresztények közé tartozott. Ha jött az emelkedő idejében váltott. Az elsőnél még anyám is vele tartott, de a többiről lemaradt. Ismertem az indulásukat (amikor atíz szűz még egyforma eséllyel együtt volt, a bailoni fogságban). Az első akadályt amikor az egyik vödörből a másik csöbörbe történő váltás véghezvitték, még mindig együtt voltak, de anyám már sírt, és csak apám kedvéért tette. A többi az Igazság (az Úr) keresése miatt történt váltásról, már lemaradt. Ezek után már nem voltak a szellemi látásban közös nevezőn. A szemem előtt zajlott le az Úr mondása: Ketten lesznek egy ágyban, az egyik fölvétetik, a másik elhagyatik.(A tíz szűz kétfelé válása).
Hogyan szerethetném, azokat a dogmákat, amelyekhez anyám ragaszkodott, és elválasztották tőlünk, talán örökre! Lehet, hogy úgy van leírva, hogy meg nem gyűlöli apját, anyját, gyerekeit, még a maga lelkét is, de a gyűlöletet nem a személyre, hanem a mögötte lapuló dédelgetett hamisságokra értem. Anyámat most is szeretem, de más világban élünk.
A Szentlélek káromlása, hogy az Isten cselekedetei helyett, ami igazságban, és világosságban van, választja valaki a sötétség, vagyis a saját cselekedeteit. Ez az ami soha nem bocsájtható meg, és gyűlöletes, mert ez maga a halál ami elválaszt Istentől is és egymástól is.
Ez alapján az ige alapján sajnos meg kell állapítani, hogy nincs, vagy alig van hit a Földön beleértve természetesen elsőként magamat is! Nem ismerek olyan embert, akit az Mk.16.17.-ben leírt jelek követnének.
Imho nem elegseges Mk 16,17 annak megitelesehez, hogy valakinek van-e elo hite v. sem. Egy adott dologrol az *egesz* Biblia tanitasat kell figyelembe venni. Jol irta lsr, hogy nezzuk meg pl. a gyumolcsoket. En pedig - Ravasz Laszloval egyutt - azt mondom, hogy az hisz, aki ismeri Istent, aki bizik benne, aki engedelmeskedik neki, es aki remenyli az Istennek minden igereteit. En meg egyetlen ordogot sem uztem ki, en meg egyetlen halottat sem tamasztottam fel, es uj nyelven sem beszelek (angolul mar megteresem elott beszeltem - legalabbis tanultam mar). Kigyo egyszer mar volt a kezem ugyeben - szerencsere nem volt merges. Merget azonban nem szivesen vennek a szamba, mert az biztosan artana. Ha olvasol a hit hoseirol (pl. Zsido level), akkor ott Abraham, Gedeon, stb. nem tamasztottak fel halottakat, nem is igen gyogyitottak, es nem beszeltek uj nyelven.
Akkor? Nekem nincs hat hitem? Tavol legyen! Annak van hite, akin ez (elobb-utobb) meg is latszik. Hogyan? Talan ra van irva a homlokara? Akar meg az is. A hit ugyanis megjelenik a cselekedetekben (ld. Jakab levele). Mutasd meg a cselekedeteidet, es megmondom, van-e hited. Szereted (figyelem, ez nem erzeseket jelent, hanem konkret tetteket!) a masik embert? Akkor valodi a hited. Valojaban gyulolod a felebaratodat? Akkor bizony az ordog gyermeke vagy, nem Istene (ld. 1Jn). Az emlitett apostoli level tesztkerdeseket sorol fel, amelyek alapjan mindenki eldontheti, hogy valojaban orok elete van-e (ertsd: van-e megtarto/megmento hite), vagy csak megcsalja/altatja onmagat.
Minden embernek ilyen valodi hitet kivanva:
ActionMan
Lk.14.25. Ha valaki hozzám jön, de nem gyűlöli meg apját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit, sőt még a saját lelkét is, nem lehet az én tanítványom.
Sokat törtem a fejem ennek az igének a jelentésén, egyszerűen nem vette be a gyomrom. Jézus azt tanította, hogy szeresd felebarátodat, mint tenmagadat, itt pedig pontosan az ellenkezője áll. Aztán volt szerencsém egy baptista lelkész biliamagyarázatát olvasni, amelyben kifejtette, hogy a görög nyelvben a gyűlölni szónak 3 erőssége, fokozata van, az eredeti szövegben e szó helyén a gyűlölni középfoka áll, ami annak felel meg, hogy kevésbé szeretni.
Érdekes, hogy egyetlen szentírásfordítónak sem tűnt ez fel, a Szent István féle, a Károli Gáspár féle változatban is ez a szöveg áll. Megnéztem a biblia cd-n az angol szöveget, abban is gyülöl (hate) szóval fordítják, és a német változatban (hasst) is.
Aki keres, az azonban talál, egy alkalommal Bécsben jártam, hamar beugrottam egy ottani Eklézsia üzletbe, és vettem egy osztrák kiadású újszövetséget, és meglégedetten találtam benne azt, hogy az osztrák változat a kevésbé szereti (gering achtet) fordítást használta.
Ugye mennyivel másképp hangzik?
Lk.14.25. Ha valaki hozzám jön, de nem szereti kevésbé apját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit, sőt még a saját lelkét is, nem lehet az én tanítványom.
Üdvös lenne ezt a durva fordítási hibát végre korrigálni a Bibliában!
Maradok akkor az Isr-nél, úgy gondoltam Israel fia, vagy valami hasonlónak a röviditése. Én nagyon egyértelműnek tartom az általam idézett evangéliumi részeket, szerintem félreérthetetlen, hogy akik Jézusban hisznek, azokat a megadott jelek kell kövessék, de természetesen tévedhetek, hisz emberből vagyok.
(nickem első betűje kis "L", de ha a nagy "i" jobban tetszik, akkor nyugodtan használhatod azt is :-)
"... Jézusnak szándéka volt, hogy hlála uátn ... "minden nép" hirdesse az örömhírt, gyógyítson betegeket, támasszon fel halottakat."
Szerintem ez megint csak részben igaz. Nem hiszem, hogy a fizikai halálból való feltámasztás képessége mutatja meg ma ezt, hogy kik követik őszintén, és teljes odaszánással Jézust, illetve Isten parancsolatait. Azt olvassuk, hogy Mt. 10. fejezetében "a tizenkettőt küldé ki Jézus", és nem pedig minden népeket. Persze az örömhír hirdetése egyetemes, de a személyes, és a csak bizonyos időkre szóló küldetések nem.
Végül, hogy Jézusnak mi volt a szándéka a mai kort illetően, az eléggé sok mindent magába foglal. De nem hiszem, hogy az mutatná be a mai kereszténység lelkiállapotát, hogy ki, mennyi halottat támaszt fel a fizikai halálból. Azt olvashatjuk, hogy gyümölcséről lehet megismerni az embereket (azaz tetteikről és tetteik következményeiről) - így még a Jézust követőket is (akik hisznek is az Ő megváltói munkájában is). Az igazi jó gyümölcs pedig nem csak a halott támasztás, hanem sokkal inkább pl. az önzetlen szeretet (sőt, az ellenség szeretete), az Istennek odaszánt életvitel, az öröm, a kedvesség, a türelem, a szelídség, az együttérzés, a becsületesség, a megbízhatóság, a jókedvű adakozás, a mértékletesség, és az ezekben való állhatatosság. Akiben én ezeket megtalálom, azt nyugodt szívvel mondom igaz embernek. Magamat nem sorolom ide, de kérem Istent, hogy segítsen ezeket elérni mindannyiunknak.
az olvasható, hogy Jézus a 12 tanítványát küldte ki az általad idézett szavakkal
Való igaz, azonban a 12 tanítványnak meghagyta Jézus, hogy tegyenek tanítványává minden népet! Mt.28.19. Menjetek el tehát, tegyetek tanítványommá minden népet. Ebből az derül ki, hog Jézusnak szándéka volt, hogy hlála uátn a Vígasztaló segítségével, és tanítványai munkájával "minden nép" a tanítványa legyen. És "minden nép" hirdesse az örömhírt, gyógyítson betegeket, támasszon fel halottakat.
Egy következő igében Jézus úgy fogalmaz, hogy "aki hisz".
Mk.16.17. Azokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, kígyókat vesznek kezükbe, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik, betegre teszik rá a kezüket, és azok meggyógyulnak.
Ez alapján az ige alapján sajnos meg kell állapítani, hogy nincs, vagy alig van hit a Földön beleértve természetesen elsőként magamat is! Nem ismerek olyan embert, akit az Mk.16.17.-ben leírt jelek követnének.
Aki hisz és a Vígasztaló segítségét kéri, az - hogy megdícsőíttessék az Atya a Fiúban - Jézus segítségével még nála nagyobb csodákat is képes lesz tenni, igéri Jézus.
Jn.14.12. ,,Bizony, bizony, mondom néktek: aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz. Mert én az Atyához megyek, és amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban; ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem.
Állíthatjuk-e eze ige alapján, hogy van egyvalaki is a Földön, aki hisz, és akinek Jézus nevében mondott kérését teljesíti az Atya, hogy megdicsőíttessék a Fiúban?
A Mt. 10:1-5-ig terjedő részben az olvasható, hogy Jézus a 12 tanítványát küldte ki az általad idézett szavakkal (még név szerint is meg vannak nevezve):
"És előszólítván tizenkét tanítványát, hatalmat ada nékik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak minden betegséget és minden erőtelenséget. A tizenkét apostol nevei pedig ezek: Első Simon, a kit Péternek hívnak, és András, az ő testvére; Jakab, a Zebedeus fia, és János az ő testvére; Filep és Bertalan; Tamás és Máté, a vámszedő; Jakab, az Alfeus fia, és Lebbeus, a kit Taddeusnak hívtak; Simon a kananita, és Judás, az Iskariotes, a ki el is árulta őt. Ezt a tizenkettőt küldé ki Jézus..." (Mt. 10:1-5)
Azzal egyetértek, hogy a mai Jézust követők hibáznak, ha földi kincsek gyűjtését helyezik előnybe a lelki kincsek gyűjtésével szemben. De írsz mást is:
"Ma még sem látunk sem beteg gyógyítást, sem halott feltámasztást..."
Nem gondolom azokról - akik ma nem támasztanak halottakat - hogy nem Jézust követők. Gondolom, te sem tettél még ilyet. Szerintem ezekre az eseményekre kivételes üdvtörténeti fordulópontok idején kerül sor. Úgy vélem ilyen volt Jézus első eljövetele, és ilyen lesz Jézus második eljövetelének környékén is.
"Mindenki döntse el lelkiismerete szerint, hogy Jézusra, vagy Pálra hallgat."
Nem csak a lelkiismeret segít ebben, hiszen a Biblia világosságot tár elébünk e kérdés megválaszolásához is:
Számomra nincs ellentmondás Jézus és Pál szavai között. Pál sem a világi kincsek gyűjtésére buzdít, ahogy Jézus sem. És mit mond a te általad idézet rész után közvetlenül Jézus:
"Ne szerezzetek aranyat, se ezüstöt, se réz-pénzt a ti erszényetekbe, Se útitáskát, se két ruhát, se sarut, se pálczát; mert méltó a munkás az ő táplálékára." (Mt. 10:9-10)
Mit ettek a tanítványok, ha csak a lelki munkával foglalatoskodtak, és nem volt semmi fizetőeszköz náluk? Szerintem azok a kezek táplálták őket, amelyeket az Isten felbiztatott erre ("mert méltó a munkás az ő táplálékára"), hiszen e földi létben a lelki munkát végzőknek is vannak fizikai szükségleteik. Persze ezt a lehetőséget az Isten nem vagyon gyűjtési lehetőségnek adta, hanem az alapvető szükségek betöltésére.
"Pál önmagát átkozza meg, mert rájött, hogy Jézus evangéliumát elferdítette?"
Ha lehet, igehelyeket kérek tőled, amiből kiderülhet az, hogy Pál mást tanít, mint Jézus, mert ilyen bibliai igékkel még nem találkoztam.
Gal.1. 8. Viszont ha még mi magunk, vagy egy mennyből való angyal hirdetne is nektek evangéliumot azonkívül, amit mi hirdetünk, átkozott legyen!
Ezt az igét nem értem egyértelműen. Pál önmagát átkozza meg, mert rájött, hogy Jézus evangéliumát elferdítette? Vagy úgy gondolja, hogy aki az általa elferdített evangéliumtól eltérőt hirdet, az legyen átkozott? Az legyen átkozott, aki azt hirdeti, hogy igen, lehet pénzt elfogadni az örömhír hirdetéséért, vagy az, aki ezt tagadni merészeli, és Jézusra hivatkozik?
Mt 10.7. Menjetek és hirdessétek: Közel van a mennyek országa! A betegeket gyógyítsátok meg, a halottakat támasszátok fel, a leprásokat tisztítsátok meg, a gonosz lelkeket űzzétek ki! Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok. Övetekbe ne szerezzetek se arany-, se ezüst-, se rézpénzt! Ne vigyetek magatokkal az útra tarisznyát, se két ruhát, se sarut, se botot!
Jézus azt hagyta meg követőinek, hogy hirdessék az Örömhírt, és gyógyítsanak betegeket, támasszanak fel halottakat. Azt is egyértelművé tette, hogy követőinek nem anyagi haszonszerzés, hanem az Örömhír hirdetésének céljából adja gyógyító erejét.
Ma még sem látunk sem beteg gyógyítást, sem halott feltámasztást, de övekbe réz, ezüst és aranypénz szerzést igen. Meg is van rá az ige. Hogy Jézus mást tanított, az itt háttérbe szorul.
1Kor 9.7 Ki katonáskodik saját költségén? Ki ültet szőlőt, és nem eszik a terméséből? Ki legeltet nyájat, és nem issza a nyáj tejét? 1Kor 9.11 Ha lelki javakat vetettünk köztetek, nagy dolog az, hogy majd anyagi javaitokat aratjuk?
Itt a muníció, érv, és ige, amivel meg lehet indokolni az Örömhírért való pénzszerzést. Mindenki döntse el lelkiismerete szerint, hogy Jézusra, vagy Pálra hallgat.
"Az eszes meglátja a bajt és elrejti magát; a bolondok pedig neki mennek és kárát vallják." (Péld. 22:3)
Ha valaki tudatosan kísértésnek (próbának), illetve nehézségnek teszi ki magát, mert felelőtlen, vagy mert úgy véli, hogy ő már elég erős, akkor nagyon könnyen alul maradhat a bűn ellen vívott csatában. Szükséges bölcsességet kérnünk Istentől, hogy idejében észrevegyük a bennünket fenyegető lelki veszélyeket is. Ne mindig csak utólag lássuk meg azt, hogy hogyan kerülhettük volna el a bajt. Az igében eszesnek nevezett ember nem akkor tért ki a baj elöl, amikor megtapasztalta a nehézségeket, hanem még akkor, amikor még épen csak hogy észrevette, ezért nem ment bele, és nem is valotta kárát.
"... ok nélkül való átok nem száll az emberre." (Péld. 26:2)
Minden, amit csak teszünk, következményekkel jár. Helytelen döntéseinknek rossz (romboló), helyes döntéseinknek pedig jó (építő) következményeik vannak. Ha döntéseinkhez igazán igényeljük Isten segítségét, akkor Ő valamilyen úton segít is, csak az a kérdés, hogy valóban meghallgatjuk, és elfogadjuk e az Ő üzenetét. (Hiszen sokszor már előre eldöntött dolgainkat akarjuk csak jóváhagyatni Istennel, és ilyen állapotban bizony nehéz az Ő - esetlegesen saját véleményünkkel ellentétes - tanácsát meghallani). Minél inkább sajátunkká válik az odaszánás és az engedelmesség Isten irányában, annál kevesebb átok (baj) száll majd reánk.
1. Melyik kérdést tetted fel olyan szándékkal, hogy a válaszból épülni szeretnél? 2. És melyik kérdést tetted fel úgy, hogy választ nem várva rá, te már megingathatatlanul meg is válaszoltad azokat magadban?
Ha kérdéseid az 1. ponthoz tartoznak, akkor szívesen megpróbálok bibliai válaszokat keresni rá (ha az Úr megsegít).
De ha a bibliai válaszok nem érdekelnek, illetve azokat esetleg csak azért kéred, hogy mindig rácáfolj saját érveiddel, akkor válaszaim hiábavalóak, s így szükséges az elmaradásuk.
"Bocsi hogy meg mertelek szólítani, mint egy felsőbb kasztbeklit!"
Semmiben sem tartom magamat többnek másoknál, így nálad sem. Sajnálom, hogy a fent idézett szöveget pont a te tolladból olvasom. Azt hittem, hogy a kölcsönös egymást tisztelő hangnemben fejeztük be múltkori beszélgetésünket, és hogy ez továbbra is így marad... Tévedtem, úgy tűnik, hogy félre ismertelek e tekintetben.
Mt. 23. 8. De ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. Atyátoknak se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, aki a mennyben van. Ne hívassátok magatokat tanítóknak se, mert egy a ti tanítótok: a Krisztus. Aki pedig a legnagyobb közöttetek, az legyen szolgátok! Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.
Ennek az Igének az az értelme, amit nem is kell nagyon ragozni, mert magától értetődik. Természetesen az is magától értetődő, hogy nem lehet kijátszani Krisztus felszólítását azzal, hogy egyes gyülekezetekben nem mesternek, nem atyának, hanem pásztornak nevezik azt, aki atyáskodik mások fölött és a hívő és Isten közé ékeli magát.
Egy kislétszámú felekezet, a Nazarénusok gyakorlata, hogy az ő atyáskodóikat szolgának hívják, de a tartalom a lényeges, nem a forma. Hiába nevezik szolgának, ha atyáskodik hívőtársai fölött, és eképp idegen istenek imádatára ösztönzi őket. Sajnos van felekezet, ahol még a szó szerinti jelentést is megvalósítják, és atyának hívatják magukat az atyáskodók.
Számomra Homérosz, Szókratész, Dante, Shakespaire, Spinoza, Jókai Rejtő Jenő , stb.van annyira hiteles, mint Salamon, hisz nem ámítják az olvasóikat közaranymondásokkal! Ugye az ő feleségei is az Úrtól valók voltak melyikek is?, .........? Jóllakottan mennyire könnyű az éhségről beszélni...., nem?
Ha azt a mondást veszem alapul, hogy " lassan jársz tovább érsz...., akkor nem az autókra, repülőkre, avagy járművekre gondohatott a szerző, sem nem a gyors, elkapkodott mukálatokra....
Számomra nem hit kérdése a valóság, az élet és benne a megélhetés feltételének megteremtése, a családfentartás....
Tudod, nem egy nagyon mély érzelmú hívőt ismertem a volt pünküsdi gyülekezetemben, akik végtelen alázattal és türelemmel viselték a súlyos rákbetegséget...., amiben végül bele is haltak.... Isten nem volt velük? És azokkal sem akiket baleset ért, esetleg természeti csapás, netán meggyilkoltak, megerőszakoltak?
Míg az egyiknek sikerül...., a másiknak nem, bár ahogy a kereszténység fonák gondolkodásait veszem alapul...., akkor minden féle magyarázat lehetséges, de egyben igaz, hogy kivágják magukat az uruk nevében, kéz keztet mos, hisz egyik sem ismeri valójában az Istent, akire hivatkoznak felekezetenként!
Bocsi hogy meg mertelek szólítani, mint egy felsőbb kasztbeklit!
Az általad idézett igéket én egy kissé másként látom. Ha a két előző verset is hozzátesszük, akkor számomra könnyebben érthető ez a rész:
"Akkor a (keresztelő) János tanítványai jövének hozzá, mondván: Miért hogy mi és a farizeusok sokat bőjtölünk, a te tanítványaid pedig nem bőjtölnek?
És monda nékik Jézus: Vajjon szomorkodhatik-é a násznép a míg velök van a vőlegény (azaz Jézus)? de eljőnek a napok, a mikor elvétetik tőlök a vőlegény, és akkor bőjtölni fognak. Senki sem vet pedig új posztóból foltot az ócska ruhára; mert a mi azt kitoldaná, még elszakít a ruhából és nagyobb szakadás lesz. Új bort sem töltenek ó tömlőkbe; máskülönben a tömlők szétszakadoznak, és a bor kiömöl, a tömlők is elvesznek; hanem az új bort új tömlőkbe töltik, és mindkettő megmarad (azaz a bor is meg a tömlő is)." (Mt. 9:14-17)
Keresztelő János tanítványai nem tetszésüket nyilvánították ki Jézusnál, hogy az Ő tanítványai nem tartják be a kor megrögzött szokásait (pl. az ok nélküli állandó böjtölést). Jézus erre azt válaszolta, hogy böjtölni nem állandóan kell, főleg nem akkor, amikor nincs is okunk rá (tehát amikor a tanítványokkal van Jézus >> azaz a vőlegény, és nem szenvednek hiányt semmiben). Böjtölni akkor kell, amikor igazán áhítjuk és várjuk Isten segítségét (pl. amikor Jézus már nem volt a tanítványokkal, és átérezték gyengeségüket, és egyre inkább vágytak Isten segítő közelségére), és kérésünk komolyságát és őszinteségének nagyságát valamilyen fizikai lemondással is be kívánjuk mutatni.
A posztó és a tömlő példázatában szerintem nem magáról a Bibliáról nyilatkozik "a Bibliában" Jézus, hanem magáról az emberről, illetve az ember igazi Istenhez való megtéréséről. Azok az emberek, akik évezredes (esetleg csak évtizedes) hagyományokat űznek, és foggal körömmel ragaszkodnak hozzá, azoknak, mindig szálka lesz a szemükben az Isten tanácsai szerint élők élete ("Miért hogy mi és a farizeusok sokat bőjtölünk, a te tanítványaid pedig nem bőjtölnek?").
Szerintem a régi posztó és a régi tömlő (a két példa teljesen párhuzamosan mutatja be ugyan azt) az ember bűnhöz (emberi rendelésekhez, önzéshez, hiábavalóságokhoz...) ragaszkodó természetét jelképezi. Az új posztóból készült folt, és az új bor (ami a belőle keletkező gázok nyomán szétfeszítő hatású) pedig az igazi Istenhez való megtérést jelképezi. A valóban megtért ember már nem tud kiegyezni, megmaradni bűnhöz ragaszkodó megalkuvásában, mint ahogy az új bor sem marad meg a régi tömlőben (mert a rugalmatlan régi tömlőt hamar szétrepeszti az fokozatosan feszítő nyomás, amit az erjedő mustból felszabaduló gázok táplálnak). Ezért nem szabad meghagyni a régi természetünket jelképező ócska posztót, hiszen hiába térünk meg csak egy kicsit Istenhez (parányi új folt), az igazi eredményt nem hozhat,sőt rosszabb lesz állapozunk még megtéretlen állapotunkhoz képest is, hiszen így a világosságot megismerve (felelősségünk tudatában) tesszük a rosszat, azaz tudatosan elutasítjuk Isten segítségét >> ("még elszakít a ruhából és nagyobb szakadás lesz"). Ez az állapot a legveszélyesebb, hiszen Isten tiszteletben tartja döntéseinket, és a világosságban meghozott elutasító döntésünkkel így meg is "kötözzük" az Ő segítő karját.
A jó eredmény (a megtérés igazi gyümölcse) csak akkor várható, ha hajlandóak vagyunk a teljes odaszánásra (azaz ha régi, megrögzött szokásainkat és tévedéseinket készek vagyunk feláldozni Isten oltárán). Azért van szükség teljesen új jellemre (új tömlőre), mert bármily kicsiny részt is hagyunk meg régi énünkből, az újra megfertőzi énünket, és így meg nem szabadulhatunk a bűn (a szeretetlenség és az önzés) fogságából.
Mt.9.16. Mk.2.22. Lk.5.36. Senki sem tesz foltot új posztóból régi ruhára, mert a toldás kitép a ruhából, és még csúnyább szakadás támad. Új bort sem töltenek régi tömlőbe, mert a tömlő szétreped: a bor is kiömlik, a tömlő is elpusztul; hanem az új bort új tömlőbe töltik, és akkor mindkettő megmarad.
Ezekben az Igékben Jézus a Biblia, mint toldott-foldott emberi mű létrehozásának veszélyére figyelmeztet. Ha az ő tanítását, újborát a törvény és próféták keretei közé illesztik, akkor a tömlő szétreped, és a bor is kiömlik, a tanítás nem lesz egységes, egységesen értelmezhető, és a keletkező új egyház szétszakad és megosztott lesz. Ez sajnos be is következett.
Szeretettel próbálom előre felhívni mindenki figyelmét arra, hogy a komolyabb tartalmi és egyéb rombolásokat (OFF-olásokat) tartalmazó hozzászólások törlését minden esetben kérni igyekszem a téma moderátorától (ami persze nem azt jelenti, hogy törölve is lesz, hiszen azt már nem én döntöm el, hanem a moderátor).
Kérlek, ezért ne haragudjatok rám, hisz célom nem az önkény, hanem pont az a szabadság, ami biztosítja az itteni téma kedvelőinek, és érdeklődőinek a zavartalan beszélgetést és épülést. Ezért javaslom e téma leírásának figyelembevételét.
