"Ez egyszerű mennyiségi kérdés. A világon van kábé ötvenezer képzett fizikus, és ők helyesnek tekintik a relativitáselméletet. Van az egyszem bolond Murguly, aki szerint hibás. Majd ha meggyőzte az ötvenezer fizikust, akkor érdemes az agymenésével foglalkozni. De nem tudta meggyőzni. Miért nem? Mert az Ötvenezer képzett fizikus látja Murguly munkájában az ordító hibákat, ezért aztán elvetik, és bolondnak nézik Murgulyt."
Háát... lehet, hogy ez is, 'narratíva' kérdése...?!Í Lehet, hogy tényleg "egyszerű mennyiségi kérdés" -- pénz mennyiség kérdése...! Mint 'köztudott', "van az az összeg, amennyiért még a 'legszebbek' haja is 'korpásodik'..." Ennek mintájára, "van az az összeg, amennyiért még a 'legokosabbak' is 'elhiszik'..." Csak jellem kérdése... ;-/
Így aztán, amíg 'meggyőzőbb' ($,Ł,€) 'érveket' nem kap, az az "ötvenezer képzett fizikus", addig marad a jelenlegi status quo. És ugye, nem a 'Murguly-félék' nyomják a pénzt 'orrba-szájba, nem ők 'teremtik' meg a lehetőséget a hírnévre, társadalmi elismertségre, hatalomra, és egyéb, a középszernek oly' értékes 'javakra'...
Mondhatná valaki, hogy majd az igazi MI (AI) -nem a mai..!-, majd 'pártatlanul, el fogja dönteni, hogy ki 'tévedett'. De ne felejtsük el, hogy az is egy előre 'beállított', programozott gép lesz, melynek 'szabad' önfejlődése, nagyon szigorúan meg lesz határozva, már az 'alapoktól'... (az elérendő cél érdekében..) (ki van ez találva..) ;-/
"Murguly Györgynek nagyon értékes meglátásai vannak,"
Nincsenek.
Ezzel az erővel Gézoonak meg Iszugyinak is "nagyon értékes meglátásai" vannak, pedig csak hibás szemetet terjesztettek.
"Én már többször olvastam a könyvét,"
Nem kellett volna.
Ha valóban értenél a fizikához (legalább gimnáziumi szinten), akkor elolvasás nélkül is felmérhetted volna, hogy kókler hamis hülyeségről szól az a könyv.
Ez egyszerű mennyiségi kérdés. A világon van kábé ötvenezer képzett fizikus, és ők helyesnek tekintik a relativitáselméletet. Van az egyszem bolond Murguly, aki szerint hibás. Majd ha meggyőzte az ötvenezer fizikust, akkor érdemes az agymenésével foglalkozni.
De nem tudta meggyőzni. Miért nem? Mert az Ötvenezer képzett fizikus látja Murguly munkájában az ordító hibákat, ezért aztán elvetik, és bolondnak nézik Murgulyt. Mert az is.
"A lektorok feladata arról gondoskodni, hogy másként gondolkodók írásai ne jelenhessenek meg lektorált szakfolyóiratokban."
Nem. A lektorok feladata, hogy HIBÁS HÜLYESÉGEK ne jelenhessenek meg egy hitelességére adó médiumban.
Ha a "másként gondolkodás" arra vezet, hogy hamis és hibás hülyeségeket írogat valaki, akkor nem azért utasítják el mert "másként gondolkodik", hanem mert hamis és hibás hülyeségekre jutott a "másként gondolkodásával".
Millió és egy példa van arra, hogy a HELYESEN "másként gondolkodók" eredményeit a tudományos közösség prompt a keblére ölelte.
Eklatáns példa a szupernóvaprogramok esete.
A nyolcvanas-kilencvenes években két csoport csillagász a fejébe vette, hogy a "standard gyertya" Ia-típusú szupernóvákkal meg tudja mérni az univerzum gravitációs lassulásának az ütemét, és így modellt tud szerkeszteni az univerzum jövőbeli sorsára. Lemértek vagy egy tucat szupernóvát, és az eredmények feldolgozásából az jött ki, hogy az univerzum gyorsulva tágul. A két csoport vezetői (egymástól függetlenül) ötször meg tízszer újraszámolta a dolgokat, minden lehetséges hibaforrást végigvettek, de arra jutottak, hogy az eredmény helyes, mégha teljesen ellentmond is a "mainstream" modellnek. Így aztán 1998-ban a tudományos világ elé terjesztették a forradalmi kutatási eredményeiket. A tudományos világ pedig megvizsgálta és helyesnek találta, senki semmi hibát vagy kifogást nem tudott ellene hozni.
2011-ben a két szupernóva-program vezetői elnyerték a Nobel-díjat az univerzum gyorsuló tágulásának kimutatásáért és a kozmológiai ismereteink totális felfordításáért.
Úgyhogy ha helyes a "másként gondolkodás" eredménye, arra úgy csap le a tudományos közösség, mint gyöngytyúk a takonyra.
"Éppen ezért nem szabad olyan szeméttel foglalkozni, amit nem tudnak lektorált szakfolyóiratokban vagy egyetemi kiadásokban publikálni: olyan hamis hulladék, amihez egyetlen hiteles tudományos médium nem adja a nevét."
A lektorok feladata arról gondoskodni, hogy másként gondolkodók írásai ne jelenhessenek meg lektorált szakfolyóiratokban. Ezután meg azzal érvelnek, hogy ami nem itt jelenik meg, az hulladék.
"Mivel "a VALÓDI tudományos anyagokba" Murguly-t 'nem engedik be', ezért..."
...és miért nem engedik be? Hát barátom, azért, mert megvizsgálták és hibás hülyeségnek találták Murguly ostobaságait.
Éppen ezért nem szabad olyan szeméttel foglalkozni, amit nem tudnak lektorált szakfolyóiratokban vagy egyetemi kiadásokban publikálni: olyan hamis hulladék, amihez egyetlen hiteles tudományos médium nem adja a nevét.
" Murguly egy közismert áltudományos kókler. ...a VALÓDI tudományos anyagokban pedig már le van írva tételesen is a cáfolat."
De miért nem a 'dolgozata' végén, az "Értékelések"-ben ?!
"A VALÓDI tudományos anyagokat" a 'köznép' nem 'éri el/fel', ezért cáfolat híján úgy néz ki a dolog, mint ha két 'lovag', egymással szemben állna egy folyó két partján...!, és úgy 'csalapálnának' egymás felé...
Az igazi 'küzdelemhez/összecsapáshoz/erő-megmérettetéshez', valamelyiknek át kell(-ene) mennie 'a túlsó partra'. Mivel "a VALÓDI tudományos anyagokba" Murguly-t 'nem engedik be', ezért... De, nem. Az sem valósul meg. Ez így, 'süketek párbeszédének' látszik... ;-)
" Viszont azt nem hagyom, hogy másokat is behülyítsen."
(mert attól, hogy te kijelented valamiről, hogy hülyeség, attól 'megszűnik' a hülyeség...?! ... óvoda..??!) ;-/
Ezek szerint, aki 'nem elég erős', hogy 'felkapaszkodjon az elefántcsont-toronyba', az sohasem értheti meg a 'varázslat' lényegét...?! ;-)
(eggen... ez már régi trükk... több ezer évvel ezelőtt, még Babilonban találták ki, az egyszerü pórnép hülyítéses-elkábítására... akkor IS! vallási alapon ment a dolog... ...csak úgy, 'renszerfenntartási-kölségcsökkentési-megfontolás-tapasztalat' alapon...) ;-/
ha a részecskék atomi tömegegységben kifejezett tömegét beszorozzuk c2-tel,
akkor energiájukra a Planck-féle hn nagyságrendjébe eső számszerű eredményt kapunk.
Csakhogy ez a hozzávetőleges számszerű megfelelés a c2 vonatkozásában
a hn = mc2-re nézve véletlennek mondható, mert a fény sebességének
- mint ahogy már többször is megfogalmaztuk semmi köze az energiájához,
mármint a tömeg és az energia egymásba való átalakulásához. Nem a fénysebesség négyzete tehát itt az átszámítási tényező,
hanem egy ahhoz hasonló nagyságrendű olyan szám,
ami - mint ahogy a Planck-féle állandó - semmi mást nem jelent,
csupán a tömeg és az energia közötti átszámítás tényezője.
Minden jel szerint a c2 véletlen, hozzávetőleges számszerű megfeleléséről van szó
- ezt ismerte fel A. Einstein a nevezett képlet megalkotásának vélt lehetőségeként -,
és nem a tömeg és a fénysebesség e képlet által sugallt, ilyen értelmű összefüggéséről. A nevezett képlet egy olyan kombináció szülötte,
amiből hiányoznak az mc2-tel jelzett kölcsönös összefüggések.
Ebből viszont az következik - mint ahogy már korábban megállapítottuk -,
hogy az E = mc2 a közelítő számszerű megfelelés ellenére sem írható fel,
mert az a lényegét illetően a tömeg és az energia egymásba való átalakulásának
a fény sebességével kombinált, nem létező összefüggésére utal.
Miután minden végeredmény - mint feltétel és lehetőség - a részleteiben is kimunkált kezdet,
az újrainduló megismerési folyamat alaphelyzeteként
az eddigi tudományos eredményekre kell hogy épüljön.
Azért kellenek az előzetes kísérleti eredmények, hogy
a valóság leírását szolgáló modellünkben egy újrainduló megismerési folyamat részeként
fölépíthessük rá az alaphelyzetet, és hogy abból, mint képletekbe foglalt összefüggésekből,
a matematika eszközeivel eljuthassunk a már újabb kísérletek adta ismert végeredményhez.
Az alaphelyzetet és annak levezetését ennek az elvárásnak mint végeredménynek kell megfeleltetni.
A valóságot tehát előbb megfigyeljük, értelmezzük, majd mérjük,
és csak utána tudjuk egzakt módon modellezni, matematikailag kifejezni.
Ahhoz egy végeredménynek előzetes kísérletek által, vagy ezekre épült más,
idevágó eredményekben ismertnek és konkrétnak kell lennie,
hogy az az újrainduló megismerési folyamat alaphelyzeteként
- mint a levezetések adta lehetőségeket is magában foglaló,
induló feltételként értelmezett „hipotézis" - a majdani,
már minőségileg új végeredmény elvárt konkrétságának megfelelhessen.
Einstein elmélet akkor már széles körben ismert volt. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy mindenki értette, sokkal inkább azt, hogy nagyon sokan hallottak, illetve beszéltek róla, de csak elvétve akadtak olyanok, akik értették is.
(Vagy legalábbis azt hitték.)
Ezt igazolja az az elméletről elterjedt korabeli nézet is, miszerint: „a relativitás az absztrakció csúcsa, és - Einsteint kivéve -
»...a világon csupán n ember érti...« Az n szám a különböző elbeszélők szerint más és más,
de mindig kicsiny, rendszerint kisebb tíznél." (Joseph Norwood: Századunk fizikája, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1981., 20. oldal.)
Vagy egy másik kedves történet,
ami akkoriban Eddington-nal (angol csillagász és fizikus, 1882-1944) kapcsolatban járt szájról szájra, akihez egy újságíró a következő kéréssel állított be: „»Professzor úr, szeretném megkérni arra, hogy magyarázza el az olvasóknak a relativitáselmélet lényegét. Úgy tudom, Ön egyike annak a három embernek a világon, aki tökéletesen érti Einstein elméletét.« Hosszú csend következett, mire Eddington professzor megszólalt: »Azon tűnődöm - mondta -, hogy ki az ördög lehet a harmadik?«" (Fiona Macdonald: Albert Einstein, Tálentum, 1994. Budapest, 9. oldal.)
... Az Einstein-féle elmélet tisztán spekulatív meggondolások eredménye. Első kérdésünk, megerősíti-e a tapasztalat a teóriát. A gravitációs tapasztalatot, apró finomságoktól eltekintve, a Newton-féle elmélet foglalja össze. A kérdés tehát még így is feltehető: egyezik-e Einstein elmélete - legalább első közelítésben- a Newton-félével. (Dr. Novobátzky Károly: A relativitás elmélete, Tankönyvkiadó, Bp. 1963.,155. oldal.)
...
Szemléljük a gravitációs egyenleteket. Mindenekelőtt meg kell jegyeznünk, hogy
ezeknek nincs egyértelmű megoldásuk. A legkülönbözőbb térbeli struktúrák kielégítik őket, amelyek olykor ellentétes tulajdonságokkal rendelkeznek. ...
A gravitációs egyenletek nem egyértelműek megoldásaikban. Megoldásaik nemcsak végtelen, hanem véges modellek is. (212. oldal.) (A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Filozófiai Intézete Sz. A. Janovszkaja [és a szerkesztőbizottság még négy tagja]: Végtelenség és Világegyetem, Gondolat, Bp. 1974., 213. oldal.)
...
Értékelések: Tárgyilagos, Következetes, Pontos >> BRILIÁNS! Végre valaki a helyére tette!
Zseniális ! Döbbenet.
Nem értem, miért nincs itt semmilyen érdemi cáfolat erre? Kb. ezer hozzászólásnak kéne itt állni.
Első ránézésre jó magyarázatnak tűnik, hogy a hullámként terjedő részecske helyéről egy kevés információt elvisz a vele "finoman" kölcsönhatásba lépő minden részecske. (Nem gyengén, mert az a szó már foglalt. Gently.)
Matematikai modellt még nem mutattak.
Persze azt nehéz leírni, hogy koherencia esetén valahol véletlenül majd lesz egy folt az ernyőn.
Ehhez képest pedig a dekoherencia két határozott foltot mutat, a két résnek megfelelően.
Vajon akik most tanulnak fizikát, ennek a matekját is tanulják?
"Mindig fel lehet tenni egy újabb kérdést, amelyre a modell már nem képes válaszolni.
Hozzá kell tenni egy őjabb szabályt, hogy az extra kérdést eldönthessük."
Így van. Jelenleg az elavult relativista modell toldozgatása-foltozgatása zajlik. De már látszik, hogy ez zsákutca.
"Ha egyszerre két résen ment át, miért nem szakad ketté?
És ha ami az egyik résen átment, azt elnyeli egy detektor, a másik résen átment része hova tűnik?
Ilyenkor persze a növendéket kipenderítik."
Nem illik ilyeneket kérdezni, mert kiderül, hogy a professzor sem tudja a választ.
"Nekem néhány kérdésem van. ...
De ezektől összeomolhat a kártyavár."
Ettől félnek a legjobban. Ezért nem szeretik, ha kérdezősködsz.
Ma már jól látszik, hogy a kérdéseidet nem lehet megválaszolni a jelenlegi "modern" fizika keretei között. Új paradigma kell.
A fény kettős természetéről, és az elektron kettős természetéről szóló legenda csődöt mondott.
A fényről már kiderült, hogy méteres hullámdarabokból áll, amellyel tökéletesen meg lehet magyarázni az összes fényjelenséget. Azokat is, amelyeket jelenleg foton-részecskékkel magyaráznak. Tehát a fénynek nincs kettős természete, fotonok nem léteznek.
Szerintem az elektron esetében is az fog kiderülni, hogy nincs kettős természete. A kétréses kísérletnél nem veszik figyelembe, hogy az elektron villamosan töltött részecske, amelynek villamos mezeje van, ami együtt halad vele. Sőt mágneses mező is keletkezik a mozgó elektron körül. Szerintem itt kellene keresni a jelenség okát. De ezt a kutatók tudnák eldönteni, ha hagynák őket gondolkodni és kísérletezni.
Tehát kezdjük azzal, hogy az elektron átmegy két (vagy több) résen, majd a túloldalon egész elektronként detektálható. Még soha nem fogtak töredék töltést.
Lehet erre azt mondani, hogy hát az elektron az nem is részecske, nem egy fényes kis golyó, hanem a mező gerjesztése.
Vagy pedig egy új emergencia oldja meg a problémát. Egy másik modell.
"Nem tartja össze az elektront semmi, mert oszthatatlan. - Mégis át tud menni két résen."
Ez is azt jelzi, hogy még nem tudunk eleget, és még sok meglepetésben lehet részünk.
"Néhányan már vannak, akik feltesznek furcsa kérdéseket."
De olyanok nincsenek, akik választ is adnának.
"Adams professzor mondta, hogy az elméleti fizikus nem a valósággal foglalkozik, hanem a jó modellekkel.
Susskind is mondta, hogy el kellene felejteni azokat a szavakat, hogy valóság meg valóságos."
Ezért tart itt a fizika, mert ilyen butaságok a vezérelvek.
A modern tudomány elszállt a fantáziavilágba, amelynek már semmi kapcsolata sincs a valóságos világgal. Valóban paradigmaváltásra lenne szükség, vissza kellen térni a valóság talajára.
"Az az baj veletek, hogy az egyikőtök az hiszi, hogy minden mai tudásunk halál biztos, te meg azt hiszed, hogy semmit sem tudunk."
Most nem akarok viccet mesélni. Ez olyan, mint amikor a háború után két amerikai tengerész azon vitatkozik, hogy melyik bombázás rombolta le a kolosszeumot.
Ami a tudásunkat illeti, szerintem kevesebbet tudunk, mint amit még nem tudunk. (At least me.)
A kérdéseimre pedig olyan válaszokat kapok, hogy az anomália békát egészben kell lenyelni.
Nem tartja össze az elektront semmi, mert oszthatatlan. - Mégis át tud menni két résen.
Si vita mala Caesare senata reparas andit.
Ez is csak emergencia. Tona ludatus, tudus nimeratus.
Bizonyos határokig lehet úgy kezelni a jelenségeket, mintha oszthatatlan részecskék léteznének.
De valahol mindig kirántják alólunk a szőnyeget. Pedig a kirántott szőnyeg nem finom. :o)
Néhányan már vannak, akik feltesznek furcsa kérdéseket.
Susskind óvatosabban. De azért megkapta címlapon: bad boy of physics.
Carroll már kevésbé óvatosan.
A tudományt nem az viszi előre, ha stuccot utánzunk.
Az más kérdés - a'la dialektika diabolika -, hogy egyesek számára a fejlődés már így is túl gyors.
Egyik nagytudású kolléga díszoklevelet kapott, a másik rektori dícséretet. Utólag, visszamenőleg.
Mert ötven évvel ezelőtt még okos embernek számítottak. Csak közben kicsúszott alóluk a talaj, elment mellettük a világ. Semmit nem értenek a mai világból. Mert közben paradigmaváltás történt. Nem tudtak alkalmazkodni. Saját korábbi sikereik akadályozzák őket ebben.
Adams professzor mondta, hogy az elméleti fizikus nem a valósággal foglalkozik, hanem a jó modellekkel.
Susskind is mondta, hogy el kellene felejteni azokat a szavakat, hogy valóság meg valóságos.
Carroll viszont ellene megy ennek a tendenciának, lételméleti kérdéseket feszeget,
