Szerintem a tartòs hàzassàg függvénye ez (ha nem làtjàk minden nap egymàst a hàzastàrsak :-)
Vannak persze olyan tipusù nôk, akik magukhoz szeretnék làncolni férjüket, minden lépésérôl tudni akarnak...stb. Ez nagyon egészségtelen felfogàs szerintem.
Ami az iskolàt illeti, én sem voltam megelégedve a francia oktatàsi rendszerrel. Fôleg a tiz kilos hàtitàskàk cipelése (statisztika szerint rengeteg az elferdült gerincû fiatal itt) és a délutàn fél ötig tartò tanitàs volt fàrasztò a gyerekeimnek.
A legkidôsebb fiunkat 4 éves koràban megtanitottuk olvasni magyarul (a magyar abc-vel kezdte). Akkoriban az "egész szavas" olvasàs volt a divat az iskolàkban, vagyis h nem az alphabét tanitottàk, hanem kész szavakat kellett fölismerni. Azòta nem tudom megvàltozott-e ez, mert a felmérések szerint sok gyerek még 11 éves koràban sem tudott rendesen olvasni.
Szerintem jo valasztas volt a tietek, neha en is azt mondom, hogy ennyi erovel elhetnek en otthon is a szuleim kozeleben, a gyerkocok magyar iskolaba jarnanak, en dolgozhatnak az eredeti szakmamban, s apuci pedig meglatogatna bennunket minden kethetben, nem lenne sokkal rosszabb, mivel most is csak hetvegen van itthon(uzletkoto).
Mivel a francia oktatasi rendszer, ovodarol es altalanosrol beszelek, szerintem is eleg szornyu. A nagyobbik lanyom most fejezte be az ovodat, az ovoneni nagyon elegedett mivel mar ismeri az osszes betut, le is tudja irni, kisebb szotagokat felismer, osszerakja oket- o az mondja mar tud olvasni.Biztos igaza van, o a szakember, szerintem viszont egyszeruen elloptuk a gyermekkora egy reszet, mivel lehet, hogy tud olvasni, de alig ismer verseket, enekeket, tancolni egyaltalan nem tancoltak az oviban. S en attol felek, hogy most lehet, hogy tud "olvasni", de az utolso statisztika az mutatja, hogy a francia gyerekek 47% (12 eves) erti amit olvas, s a francia pedagogus elegedett,553 ù nem erti) szerintem ez katasztrofalis, hogy csak minden masodik gyerkoc tud olvasni, en megkerdojeleznem a munkam ertelmet.Az nem tudom, hogy Magyarorszagon milyenek az eredmenyek, de remelem jobbak!
Termeszetesen nekunk is megvan minden "klasszikus" Asterix, Tintin, Gaston...... a ferjem imadja a kepregenyeket, s most kezdjuk a nagyobbik lanyunkat is beoltani, mar o is nagyon kedveli, s alig varja, hogy egyedul tudjon olvasni.
Szerintem, kar, hogy nincsen magyarra leforditva, vagy talan van egy-ketto?
Ez a legjobb, s leggyorsabb szitu a nyeltanulasra, de attol is fugg milyenek a te keppesegeid. Szemely szerint en, 2-3 honap utan mar eleg jol elboldogultam a ferjem kollegaival, ismeroseivel, a boltban, hivatalokban.
Elméletileg szeptember közepétől párizsban fogok élni, azt szeretném tőletek megkérdezni, hogy milyen hamar lehet elsajátítani a francia nyelvet, ha intenzív nyelviskolába fogok járni és otthon a párom/francia/ segít?
Hàt ha a csalàdoddal sem tartod a kapcsolatot, az tényleg szomorù. Ennek mélyebb okai lehetnek. Amely àldatlan àllapotban azonban minden tagnak megvan a maga felelôssége. S az egymàstòl valò elzàrkòzàs nem a legjobb megoldàs. Fôleg ha a szüleinkrôl van szò. Akàrmilyen jellemûek, mégis csak nekik köszönhetjük létezésünket. (Màr Konfucius is ràjött a szüleink irànti tiszteletünk fontossàgàra az antik korban.)
Mellékesen engem az anyàm ütött-vert kis koromban, amiért gyerek ésszel utàltam. Öt éves koromtòl apàm nevelt, s anyàmat nem is làttam vagy tiz évig. S akkor mikor meglàttam, megsajnàltam (hogy miért, azt tul hosszu lenne elmesélni), az utàlatot sajnàlat és együttérzés vàltotta föl. Felnôtt ésszel pedig hàlàt kezdtem irànta érezni, amiért a vilàgra hozott. Többször meglàtogattam innen is, s bàr soha semmit nem kaptam tôle életemben, én mindig küldtem, vagy vittem neki valamit. Mert én azt tartom, hogy nem azért adunk, hogy viszonzàst vàrjunk érte. :-)
Az én legutòbbi tapasztalatom a magyarok segitôkészségével kapcsolatban 2004-ben volt, amikor a nagy magyar Alföld kellôs közepén, augusztusi melegben, hàtul gyerekekkel, az autòm lerobbant. Màr délutàn 5 felé jàrt és Opusztaszerre készültünk, ennek közelében le volt foglalva a hotelszoba éjszakàra. Pedig Fr.o-ban le lett ellenôrizva a kocsi, de egy 12 éves autònàl màr a vàratlan hibàk is elôfordulnak. A legelsô arra jövô autòs megàllt, amikor meglàtta a nyitott motorhàzas, félre àllt autòmat. Egy idôsebb hàzaspàr ült benne, s adtak vizet is (mert a hûtôfolyadék tûnt el a kocsimbòl, ugyanis mint késôbb kiderült egy vékony csövön tàmadt egy pici luk, amelyen apròdonként elfolyt a hûtöviz). Ez màr egy jò pont volt, mert itt Franciàban talàn a 10. àllt volna meg. Azutàn pedig a hàzaspàr bement a legközelebbi vàrosba, megkereste a még nyitvalévô szerelôt és ideküldte hozzànk. A szerelôvel bementünk a garàzsàba, ahol még akkor este megrendelte a csövet, minket pedig elvitt egy ottani hotelbe sajàt kocsijàval, majd este megszerelte az autòmat és màsnap délelôtt odahozta a hotelhez nekünk készen. S mindezért alig kért valamit. !!!
Ha mindez itt történt volna: este 5 utàn màr senki sem foglalkozott volna velünk. Legfeljebb bevontattàk volna a kocsit méreg dràgàn a vàrosba (én meg keresgélhettem volna szàllàst gyalog valahol) és màsnap, vagy harmadnap meg lett volna a hiànyzò alkatrész és ha kifogtam volna egy jòindulatù szerelôt, talàn soron kivül megcsinàlta volna.
Szerintem ilyen statiszka nincs... (vagy csak én nem hallottam rola ?)
Abban teljesen igazad van, hogy ne àlltalànositsunk ! Epp ezért irtam, hogy sajnàlom, ha valakinek (kiknek) beletapostam evvel a lelki vilàgàba.... Sajnos én igy érzek màr elég rég ota...
Otthon egyetlen igaz "baràtunk" van, akik pàr évvel ezelött még vadidegenek voltak nekûnk, mostanàban viszont egyre tôbbet összejàrunk....
A csalàdommal (màrmint a felmenöimmel) màr vagy 15 éve nem tartom a kapcsolatot, mert Ök is csak azt nézték màr fiatal koromban is (nembeszélve attol, amikortol kinn élek), hogy mivel tudnak levenni....
Itt kint pedig még mikor csalàdosan gyerekekkel éltünk (mint ahogy màr irtam most célibataire vagyok) akkor is sokkal több francia (és màs nemzetbeli) ismerössel tartottuk a kapcsolatot, mint magyarral....
Nem vagyok kivàncsi erre a kivagyisàgra, farokméregetésre, nagyzolàsra, ami ma otthon (és itt kint is) megy a magyarok között (ismételten tisztelet a kivételeknek !!!) amit bizonyàra az utobbi 15 - 20 év politikai - tàrsadalmi vàltozàsai hoztak létre....
Remélem, hogy Nemzetünk (amire néhàny dolog miatt büszkék lehetünk, de nagyon sok dolog miatt màr nem annyira) fel fog nöni a kôzeljövöben, és talàn miutàn màr nem lesznek tôbbé kommunizmusban felnött nagypapàk, vadkapitalizmusban felnött szülôk, vagy azok akik indkettôböl kaptak (kb Mi), akkor majd gyermekeink felépitenek egy olyan vilàgot maguknan, amire lehet, hogy én is büszke lennék.....
Azt nem tudom, hogy van e statisztika az összetartásról, szerintem biztos készítettek már.
Mi 8. éven élünk magyarországon, 4 évet éltünk németeknél a többit itt.
A németországi magyarokkal sem volt jó tapasztalatom, vagy is kivéve egy idősebb nénit. Egy városan laktunk és ő mindig segítőkész volt, jó tanácsokat adott. Persze mi is segítettünk neki házkörül, költőzéskor stb... Kölcsönösen szerettük egymást.
A németeknél volt olyan, hogy elmentem usziba a nénivel, akivel magyarul beszélgettünk, míg nem szólt ránk valaki, hogy őt zavarja. Ha már külföldiek vagyunk és ott élünk akkor beszéljünk németül, mert másokat zavarhat.
Ez igaz nem magyar vita, de nem esett jól. Itt még ilyen helyzetbe nem kerültünk.
Egyébként nehéz magyarnak, külföldinek lenni egy nacionalista társadalomba, ezért nem lenne rossz ha a magyarok segítenék egymást. Nekem segítség az is, ha valaki elmeséli, hogy melyik régióban mi a szokás, mit hogyan kell csinálni, hol érdemes elindulni ha valamit nem értek.
Sajnos ehelyett azt kapjuk, hogy miből, miért és hogyan? Így nehéz....
Nem àllithatjuk, hogy furàbbak lennénk màsoknàl. Készitettek màr arròl statisztikàt, hogy pl. a franciàk, vagy angolok, ha màs orszàgban élnek, összetartanak-e egymàssal, segitik-e egymàst ?
Nem baj. Nektek ilyen tapasztalataitok vannak, nekem meg màsmilyenek. Viszont én màr nagyon rég òta nem élek otthon, s elég ritkàn is megyek haza, ùgyhogy nem tudhatom, mennyire "romlott meg" a magyar mentalitàs az utòbbi hùsz évben. Ha ez igy van, ahogy àllitjàtok, ez bizony elég szomorù, az emberi butasàg, tudatlansàg jele. Ezek az emberek elvakultan azt hiszik, hogy ha csak magukra (vagy szûk csalàdjukra) gondolnak (s ezért nyerészkednek, csapnak be màsokat), akkor boldogabbak lesznek. Gazdagabbak lehetnek (s magukban még azt is gondolhatjàk, hogy a gazdagsàg boldoggà teszi ôket), azonban hosszù tàvon csak maguknak àrtanak az ilyen viselkedéssel. Sok a példa arra is, amikor mindenüket elveszitik (vagyont, egészséget, szeretett személyt... stb).
Én sajnos Billy-vel értek egyet. Nekem van tapasztalatom bőven a külföldön élő magyarokkal. Nem részletezem, mert nem biztos, hogy lenne értelme, de sajnos valóban furák vagyunk. A magyarságra büszke vagyok én is, de nem a mai magyarságra.
A tapasztalataimból azt szürtem le, hogy az erdélyi magyarok azok akikkel ki lehet jönni. (persze nem a románokra, hanem a román területről érkezett magyarokra gondolok) Ők nem azt nézik, hogy kinek milye van, miből és miért úgy él ahogy.
Màr ne haragudj, de ez a kijelentés is, hogy valaki nem büszke magyarsàgàra, nekem égnek àll a hajam tôle ! Nem màsokra kell büszkének lenni, hanem magunkra. Azon igyekezni, h mi mindent jòl csinàljunk, amivel aztàn példàt mutatunk màsoknak. Ha valaki büszke magyarsàgàra, az a történelmi személyiségekre, feltalàlokra, irokra, költôkre, forradalmàrokra, a kenyér megteremtôire, szabadsàgharcosokra, ...stb. - mindenkire, aki valamit tett a közösség érdekében - vonatkozik, nem az éppen utadba kerülô akàrkire, akivel csak annyi a közös köztetek, hogy ugyanaz az anyanyelve. !!!!
Engem nem sértettél meg, de nem értek egyet az érzéseiddel a magyarok irànt. Lehet, h te eddig csak ilyen tipusù magyarokkal talàlkoztàl ? Mert nem akarom elhinni, h a többség ilyen lenne. En még egyel sem talàlkoztam, sem otthon sem itt. Nem ajànlatos àltalànositani. :-(
"...a magyarok (föleg kûlfôldön) ott basznak ki a màsik magyarral, ahol lehet."
Nem gondolod, h ezek a magyarok màsokkal is "kib.sznànak", nemcsak magyarokkal ? Vagyis, hogy ezek a kib.szòk ilyen természetûek? S nem gondolod, h a franciàk vagy màs népek között ugyanùgy vannak ilyen természetûek ? Hogy micsoda csalàsok, becsapàsos esetek vannak itt is (meg màshol is, ahol a pénz az ùr), annyit lehet làtni a tv-ben !
Persze, az ember hajlamos a honfitàrsaiban jobban megbizni és csalòdottabb, ha ezek csapjàk be. Viszont manapsàg sajnos az erkölcsök, a moràl is rengeteget romlott a magyar emberek lelkében. (Ebben is föl kell zàrkòzni a Nyugathoz ?)
A francia adminisztràciòròl nekem mindig az Asterix és Obelix sorozatbòl a Douze travaux jut az eszembe. Ismered ? Könyvben jelent meg elôszôr (fiaimnak megvan az összes), majd némelyeket rajzfilmesitették. :-)
A franciák szerintem a régi birodalmi szemléletből, a mediterrán beütéstől és a csak én számítok világkép miatt ilyenek. Egyszerűen nem érdekli a másik ember. Aminek van előnye, mert sokkal toleránsabb, mert hisz nem érdekled, és hátránya, hogy egy elidegenedett világban élnek a saját 3m magas, széles faluk mögött.
Ha egyszer átkerültél a falon, akkor aranyosak, bájosak, de addig el kell jutni és persze mindenkivel nem lehet. Ehhez képest sok népcsoport alapból niytottabb a másikra, mégha ez azzal is jár hogy itél és el/megitél.
Nálunk kint van mindenki (már amikor nem mennek haza szünetre mint most), de az asszonynak nagyon hiányoznak az otthoni dolgok (nekem kevésbé engem a munkám sok mindenért kárpótol).
Azt hiszem ma Magyarországon nagyon nehéz, részben az ország nehéz helyzete, részben a világválság hatásainak begyűrűzése miatt (pl most 2 nap alatt ment 225ről 215re a HUF/CHF árfolyam - mindez a görög válság jelenlegi rendezettsége miatt, de nincs garancia a jövőre). Itt sok szempontból könnyebb és kiszámíthatóbb az élet, még akkor is, ha számomra a franciák elviselése néha már-már megoldhatatlan problémának tűnik.
Ami az oktatást illeti, nem tudom milyenek a sulik, de auz óvoda, ahova a ygerek jár csodálatos. Nem csak a képességfejlesztő gyakorlatok (pl matchboxokkal festettek - gurigatták a festéken és a papíron) vagy az, hogy már tud (3,5 évesen) vagy 10 betű a gyerek, hanem a szemlélet is (bár tudom ez helyi specialítás). Ugyanis az első szülőit úgy kezdte a diri, hogy: kérem, hogy ha bármit fest/rajzol a gyerek, akkor akármilyen egyszerű/csúnya is legyen először dícsérjék meg. Bíztassák, aztán majd kialakul mihez ért, de ha elbátortalanítják, akkor semmihez sem fog. Nekem ez normális, a franciáktól meglepett. És tényleg egész évben ez volt a szemlélet. de tudom, hogy más ovik kevésbé gyerekbarátok.
Az alapkérdésre utalva én egy évet bírnék ki távol a családtól, ha tudom, hogy az egy év. Akkor is a fizetésem jelentős százalékát repjegyre költeném, de azt még el tudom képzelni.
Bár ha jól sejtem Billy nálatok a távkapcsolatnak komoly hagyományai vannak, mi már a jegyességben is egy év után összeköltöztünk.
Nem tudom honnan eredhet, de szerintem a magyarok mindenképpen visszafogottabbak, mint a franciàk. Utcàn is, boltokban is csak halkan beszélnek egymàshoz, nem ricsajoznak. Vannak nyugati népek is amelyek diszkrétek.
Engem eléggé zavar, ha valakik a nyilvànossàg elé kitàrjàk csalàdi perpatvarjaikat, vagy akik ugy tesznek, mintha csak ôk lennének a vilàgon, megszûnik körülöttük minden.
Màr mi is bànjuk a "hazacuccolàst", de kisfeleségem jol érzi magàt otthon, annak ellenére, hogy keveset vagyunk együtt, gyermekeim meg szépen beilleszkedtek az otthoni vilàgba, nem beszélve arrol, hogy a megyar oktatàs lényegesen jobb, mint a francia (lagelàbb is az àlltalànos iskolàban).
Meg mostanàban elég sokat vàltoztatjuk a munkaterületeket, igy még ha itt is lennének, tàvol lennénk egymàstol.... Mert az ilyen 2-3 honapos melok miatti àllando kôltözkôdés az kivihetetlen...
Nem lehet könnyű,Én csak a magam nevében nyilatkozhatok,de nem birnám a külön életett,ezért probálunk minden küzdelem árán itt maradni,mert nekünk most kezdik a fiuk az óvodát és ha egyszer haza megyünk utána nem tudnánk vissza jönni,most kell gyökeret vernünk!
Kis hazánkra Mi sem vagyunk büszkék,mert igen csak ellehetitleniteték a megélhatést,most még 1 fizetésből élünk-fizetünk mindent mégis megélünk,remélem tudok hamarosan dolgozni és akkor könnyebb lesz.
Szeretek itt élni,biztos sokat segit a gondok legyürésében.
