Ez a topic olyan nőkről,házaspárokról,élettársi viszonyban élőkről szól akik TUDATOSAN nem/vagy még nem/vállalnak gyereket.Hogyan élnek,mit szól hozzá a környezetük,eddig miért nem vállaltak?A késői gyerekvállalás előnyei és hátrányai.Véleményeket,hozzászólásokat,tapasztalatokat várok.
Mivel tudom, hogy a gyerek ÉLŐLÉNY, és nagyon sérülékeny az emberi lélek, ezért nem akarok játszani vele. Mások gondolkodásnélkül, pusztán szokásból mennek bele a gyereknevelésbe. Szülnek, mert azt az emberek szokták. Ugyanígy vesznek mobiltelefont, mert már mindenkinek van, pedig, emlékezzetek csak, pár éve még nem volt mobil, de nem is hiányzott. Most meg már a taknyos 5 éves kölyöknek is van. Szóval ha nem jön össze a házasság, elválunk ,ha nem tetszik a gyerek, apuci leléphet, aztán majd csak talál anyuci valakit,akinek kell a más gyereke.
Ember! Nem hittem volna, hogy valaha ennyire egyet tudok érteni veled. Látod! Amit itt leírtál, azt teljesen így gondolom én is. (Nincs is a gyereknek mobilja, és nem is azért született mert így szokták. És nem válunk az elsö krizis esetén.)
Jobb így, hogy higgadtan leírtad a véleményedet. :))
Ha elromlana a 25 éves mosógép, már gyomorideget kapna, hogy hogyan vesz másikat, miből?? Új függöny, szőnyeg? Majd ha már széjjelfoszlott, és lesz rá pénz.
Erre egy észrevétel:
Amíg volt saját iparunk, vagy legalább a környező KGST-országokból jött minden, addig érdemes volt mindent javítani, toldozni-foltozni, stb., mert egyrészt úgy gyártottak mindent, másrészt tartósabb, jobb minőségű anyagokból volt.
A gagyi kínait - legyen szó háztartási gépről vagy cipőről - csak dobhatod ki a fenébe, azt aztán megjavítani nem lehet, a szerelő kijön, a kiszállási díjat el is kéri, aztán kiröhög!
Most túltermelési válság van mind az USA-ban, mind Európában, plusz özönlik be a távol-keleti árutömeg, hát persze, hogy itt, Kelet-Európában nem kell már sem mezőgazdasági termelés, sem cipőgyár, se semmi!
Minden termékből, szolgáltatásból jóval több van, mint amennyire szükségük van a fogyasztóknak, de itt mindenki csak a rövid távú érdekeket nézi, ezért van az, ami. Elvileg amiből sok van, annak olcsónak kellene lennie, ám felnyomják az árakat a csillagos égig (a kereskedelmi haszonlánc túl hosszú, összetett) és nem tudják a cuccokat el se adni, mert még az elégtelen kereslet egy része nem is fizetőképes.
Németországban él az egyik ismerősöm, nála vendégeskedve jártam egy elfoglalt (ügynök foglalkozású, állandóan utazgató) haverjánál is. A haver egyedülálló férfi, háromszobás lakással! A harmadik szoba nagyobb mint az én lakószobám, de minek használja a csákó? Lomtárnak! Nincs is igazán szüksége arra a szobára, mert se csaja, se kutyája, se senkije nincs vele ott, hát becsesz oda ipari mennyiségű cédétől, újságtól kezdve mindent! Ami neki nem kell, abból én itt boltot nyithatnék. Iszonyatos mennyiségű dolog egyszerűen fölösleges ott, nem bírnak vele mit kezdeni! Ott egy itt több milliót érő kocsi annyi, mint itt egy számítógép. Mármint, hogy az ottani jövedelmekből milyen arányban mire futja...
És rengeteg egyedülálló fiatal él három-négyszobás, bejárónős lakásokban!
És én még azt hittem, hogy a gengszterváltás előtt/alatt munkába állt embereknek könnyebb dolga van, mint nekünk! :(
Nekem egyszerű melósokból állt a családom, anyám egyedül nevelt fel és azért taníttatott, mert szentül meg volt róla győződve, hogy ha én bekerülök az "értelmiségiek" közé, akkor az én megélhetésem biztosított lesz, anyagi okokból nem lesz "rosszul időzített" nálam a családalapítás, vagy az sem dönt csődbe, ha egyedül maradok a gyerekkel.
Hát erre itt vagyok abszolút egyedül, mint az ujjam, abban a szobában, amiben felnőttem, egy szóvirág-gyártó foglalkozással amit utálok (és minden vágyam, hogy valami értelmes, produktív munkát végezhessek), két főiskolához képest bagó fizetéssel, anyukám meg több mint 40 évnyi munka után nyugdíj helyett alamizsnával...
Szerintem abszolút igazad van. Én is sokat töprengtem azon, hogy miért az olyan ál-foglalkozások mennek, mint a marketinges, tanácsadó... Még ha adna is valódi tanácsot, de csak a sok süket duma megy a mítingről, trendről, HR (szigorúan éjcsárnak ejtve) a tímről, a szegmensről, a "küldetés"-ről ( ettől a szótól tud nagyon eldurranni az agyam). Egy tejfölgyártó is azt a hózungot írja, hogy "küldetésünk, hogy a termékünkkel az egészséges életet adjunk a családok számára, és ezáltal boldoggá tegyük őket" vagy valami hasonló süket duma. Ne a boldogságommal foglalkozzál, hanem a tejfölöddel!!!
Szóval ezzel lehet jó sok pénzt keresni. A boltos, aki kiadja a tejfölt, vagy a melós. aki a gyárban csomagolja, meg alig kap valamit, hacsak az érzést nem, hogy ő most milyen boldoggá tesz komplett családokat. :-)
A 90-es években egy gyárban dolgoztam, mint titkárnő, és már akkor és ott panaszkodtak a munkások, hogy ők nem értik, milyen világ van, de az "átkosban" tudtak félretenni, vagy ha félretenni nem is, de volt lakás és azt minden hónapban tudták csinosítani egy új függönnyel vagy éjjeliszekrénnyel vagy valami egyéb szerény cuccal, ma meg??? Ha elromlana a 25 éves mosógép, már gyomorideget kapna, hogy hogyan vesz másikat, miből?? Új függöny, szőnyeg? Majd ha már széjjelfoszlott, és lesz rá pénz.
A nagy politikai szabadság is szerintem csak az értelmiségieknek hiányzott, a kisembereknek szerintem (és a körülöttem élők véleménye szerint is) tökmindegy volt, hogy ki lehetett-e mondani a gondolatokat, mert ahogy most sem, akkor sem érdekelte őket a politika. Viszont akkor lehetett ÉLNI és gyereket vállalni, mert volt anyagi biztonság.
Most ugyan kimondhatod amit gondolsz, de biztonságod nincs, szavakból meg nem lehet eltartani egy gyereket.
Most abbahagyom, mert kezdek offtopic lenni.
Még annyit, hogy 34 évesen társbérletben bérlek egy félig-meddig berendezett (30-as évekbeli bútorokkal) lakást, ahol az egyik szobában én vagyok, a másikban a lakótársam. Mert csak így tudom kifizetni a bérleti díjat, ami 30 ezer/fő + a rezsi fele. A fizetésem arra nem elég, hogy egyedül béreljek egy minigarzont, mert az minimum 40, de inkább 50 ezer bútor nélkül, nekem pedig egy kisszékem sincs. Plusz a rezsit is egyedül kéne fizetnem. Nettó 100-ból nem megy. És ide, ilyen helyzetbe kellene még gyereket szülnöm?
Szerintem ez a csaj, akit a barátodnak hittél, gyerek nélkül is hátat fordított volna neked - ne keresd az okát, hogy miért!
Az én gyerekes barátnőm (és a férje, aki szintén a barátom) az általad leírtaknak pont az ellentétei:
- annak ellenére, hogy a gyerekek (2) miatt valóban nagyon elfoglaltak, velük tudok a leggyakrabban találkozni, ők érnek "rám" akkor is, ha a karrierjüktől elfoglalt haverok beletemetkeznek a munkájukba,
- nem mindig a gyerek a téma, bár engem érdekel, kikapcsol, szórakoztat;
- mikor beszélgetünk, jelen vannak a gyerekek, a nagyobbik elég lármás, de mégis meg tudjuk úgy oldani, hogy egymásra is tudjunk figyelni, ne csak a gyerek legyen a középpontban mindig. De nem is rekesztjük ki a gyereket, valahogy belevonjuk őt is a társalgásba. A kisebbik gyerek még nem tud sem beszélni, sem járni, de nem sírós baba.
- barátaim mindkét részről számíthatnak a nagyszülőkre, így babamentesen is el tudnak néha-néha jönni különböző helyekre.
- a kisebbik gyereket délután halk klasszikus zenére altatják.
Igaz, hogy "sarkítok", "hazabeszélek", de szerintem itt a topikban mindenki a saját példájából indul ki, és elvonatkoztatni egyikünk sem igazán tud. Ez már csak egy ilyen műfaj, arra azért törekszem, hogy a tőlem eltérő véleményt képviselőkkel is igyekszem kultúráltan vitatkozni-beszélgetni.
És én vagyok a főcsóró: nettó 39.000 Ft-ot viszek haza minden hónapban.
Ez irreálisan alacsony jövedelem, ebből egy személy sem képes egymaga megélni, de még szülői és/vagy élettársi-házastársi támogatással is igen szűkösen! Egy panellakás rezsije egy pillanat alatt elvisz ennyit.
Nem vagdalkozni akarok, de ennél még a minimálbér is több, melyik az a foglalkozás, ami ilyen rosszul fizet?
Az unokatestvérem 8 általánossal pénztárosként dolgozik egy élelmiszerüzletben, de még ő is többet keres ennyinél!
De mondok valamit: ha nettó 139.000 Ft lenne a havi fizetésed, akkor sem keresnél sokat, és akkor is igen szerényen tudnál megélni, ha kölcsönt kellene törlesztened, autót kellene fenntartanod, vagy éppen lenne egy kiskorú gyereked (és nem egyedül nevelnéd)!
Egyébként valahol itt van valahol a főkutya elásva!
Hogy lehet az, hogy a nagyszüleim egyszerű gyári munkások voltak, 6 elemivel és mégis képesek voltak 2 gyerek eltartása mellett, az idősebb gyerekük 4 éves kora tájékán venni egy szoba-konyhás házat (Bp. külváros)?! (Majd később a nagyapám vett egy motorkerékpárt is.)
Az igaz, hogy fával fűtöttek, a kútról hordtak vizet, a kert végében volt a budi, nem voltak háztartási gépeik, egy szobában aludtak (egy ágyban a gyerekek, másikban a szülők), egy évszakra egy ruhájuk volt + egy ünnepi, egy pár cipőt addig hordtak, ameddig teljesen használhatatlanná vált - DE:
- a család az család volt, és belefértek a gyerekek,
- mindig volt mit enniük (a kertben növényeket termesztettek, háziállatokat tartottak),
- a gyerekek jártak iskolába, később szereztek szakmát
- a házat kölcsön nélkül vették,
- a 3 műszakos munka mellett jutott idejük a szülőknek a gyerekekkel törődni, a nagyanyámnak a házimunkát elvégezni,
- háztartási gépek hiánya nem a szegénység fokmérője, mert akkoriban (50-es évek) szinte senkinek nem volt porszívója, mosógépe, tévéje, mikrosütője, mopszlis felmosója, mosogatógépe, stb. Csak egy néprádiójuk volt, mégis megvolt vele a "szórakozásuk".
Az olyan családokban, ahol nem két gyerek volt, hanem több, ott is felnevelkedtek az elkövetkező generációk, és lett szakmájuk, munkájuk, lakásuk, családjuk nekik is...
Ezzel szembeállítva hogy lehet az, hogy:
- egy felsőfokú végzettségű fiatal (egy diplomásnak ki kellene adnia 2 alacsony képzettségű munkást, már ami az életszínvonalat és a lehetőségeket illeti) hitel nélkül nem tud lakást venni, esetleg még azzal sem; nemhogy kertes házat nem, hanem még egy lepukkant, egyszobás lyukat sem a belvárosban?
- rengeteg felsőfokú végzettségű fiatal van munka nélkül (főleg pályakezdők), vagy dolgozik alacsonyabb képzettséget igénylő/nem a végzettség szerinti szakterülethez illeszkedő munkakörben?
- ha két felsőfokú végzettségű, munkahellyel is rendelkező fiatal összeházasodik, szülői támogatás (anyagi) nélkül együtt sem képesek lakást szerezni, az albérlet pedig ugyanolyan drága mint a hitel?
- ha az utóbbi párosból a nő terhes lesz és gyereket szül, következésképp kiesik a jövedelme, akkor az apa keresete még a GYES, családi pótlék, stb. mellett sem elegendő a család fenntartásához?
- ha az anya gyese letelik, akkor mondvacsinált okokból rövidesen kirúgják a munkahelyéről ha visszatér, vagy neki lesz a legalacsonyabb bére, ám azt a törvényi előírást áthágva nem zárkóztatják fel a többi, gyesre nem ment kollégájáéhoz?
- a munkahelyeken a családalapítási korú fiatalok körében egyáltalán nem "általános" a házas családi állapot és a gyermekesség (pl. úgy, mint a nagyszüleim korában), hanem az a "kirívó"?
Nem lehet, hogy valahol itt kellene keresni az okokat?
A nagyszüleimnek nagyon nehéz élete volt. De még nehezebb lett volna, ha nem éltek volna családban. Ha basszus még annyi "reményük" sem lett volna, az a politikai maszlag amit bevettek, hogy "majd a ti gyerekeiteknek, esetleg unokáitoknak jobb lesz, mint nektek volt"!
Ezekre az irreális ár-bér-költség és munkaerőpiaci viszonyokra, pontosabban igen erős anomáliákra csak habként rakódik a tortán, hogy a média is, a tömegkultúra is a szélsőséges individualizmust sugallja. Mert az anyagi nehézségek egy dolog, de mint láttuk eleink példájából, háború, éhínség, vérzivataros 50-es évek, stb. idején sem volt tömeges és egyre elhatalmasodó jelenség a szingli életmód és a tudatosan vállalt gyermektelenség. Lehet, hogy Ratkó-korszak nélkül, a mai fogamzásgátlási-születésszabályozási módszerek birtokában sem lett volna az!
Miért lehet ez így?
Nem kell velem egyetérteni, de az a teóriám, hogy még a szocialista diktatúra is "emberarcúbb" volt azzal, hogy szerény, de biztos megélhetést adott a széles néprétegeknek. A segédmunkásnak éppúgy volt perspektívája, mint a szakképzett, esetleg felsőfokú végzettségű embereknek. Az emberi összefogást minden hétköznapi közösségben (falu, város, óvoda, iskola, kultúrház, kollégium, munkahely) igyekeztek erősíteni, még akkor is, ha az embereket "lózungokkal" kovácsolták össze. A fiataloknak is számtalan helyük, lehetőségük és fórumuk volt az ismerkedésre, kapcsolatteremtésre. Számító emberek mindig is voltak, de akkor nem az volt az általánosságban jellemző, hogy csak a már kocsival rendelkező fiúkkal randiztak a lányok; elég volt, ha csak egy üdítőre hívta meg és gyalog kísérte haza, ha ő is gyárban dolgozott, nem volt akadálya a házasságnak/gyermekvállalásnak.
Kiváltságosok persze akkor is voltak (pártelit, a felső tízezer), de nem úgy volt, mint most, hogy van egy "felső ötszázezer" és a többiek meg dögöljenek meg!
Hiába tanulnak, hiába dolgoz(ná)nak, nincs munkalehetőség (se gyár, se téesz, se semmi!), nincs korrekt bérezés, nincs munkavállalói érdekvédelem, erkölcsi megbecsülése sincs a szakmáknak, nincs lakás, hitel csak uzsorakamatra; de nincs kollektív szemlélet sem, sehol az országban. Ha valakit az ág is húz, nincs benne "a körben", akkor senkire nem számíthat.
Pl. ez is érdekes, hogy akár csak a mi gyermekkorunkban a következő foglalkozások voltak gyakoriak, népszerűek és elismertek:
Férfiaknál - jogász, közgazdász, orvos, informatikus, mérnök, építész, menedzser, üzletkötő, bróker, biztonsági őr; a középfokú végzettséget igénylő fizikai szakmunkákat csak azért vállalják még mindig sokan, mert vállalkozási formában viszonylag jól lehet velük keresni.
"Csattanók": sok improduktív, "hablaty"-szakma van a topon! Ez nem valami szélsőséges komcsi felfogás akar lenni, de az, hogy a szolgáltató és a kereskedelmi szektor nem ráépül a mezőgazdaságra és az iparra (illetve más termelő tevékenységekre) hanem totálisan kiváltja és fölöslegessé teszi ezeket, szerintem igen káros! Például amikor én a Kramer kontra Kramer-t olvastam nem értettem, hogy hogyan tudja az apa olyan elnevezésű munkából, hogy "helyügynök" (még volt is hozzá valami magyarázó lábjegyzet, hogy ez az, amikor valaki a sajtóban és a médiában keres bérelhető helyeket a hirdetéseknek) eltartani a kisfiát??? Hogy Amerikában annyira jól élnek az emberek, hogy egy ilyen ál-foglalkozásból is frankón meg lehet élni? Aztán közbe' a francokat! Eltelt cirka 30 év a könyv megírása után és ugyanitt tartunk mi is!
A nőknél pedig napjainkra egyértelműen a gyermek- és közösségcentrikus foglalkozások szorultak háttérbe.
Egy ilyen társadalomban talán tényleg azoknak a gyerekeknek jobb, akik nem születnek meg!
Nagyon kedves-szomorkás (és igaz ...) mindaz, amit leírtál 931-ben és az előzőben! Ha érdekel egy 38 éves fickó véleménye: igazad van, ez a korosztály stíröl csak igazán... és pont Benneteket; 30 fölötti hölgyeket! Hogy miért? (Most eltekintek a 18 éves bébik utánni természetes - de valljuk be: irreális - áhitozástól!) Nos, egy huszonegynehány éves csajszi egészen mást akar: pörögni minden péntek - szomban éjjel valami 'trendi' helyen, plázázni, köldököt piercingelni, és egyebek. Nos, ebből már kinőttünk. Egy harmincas szingli nő igényes magára, de nem kihívó. Szívesen eljár ide-oda, de nem feltétlenül bulizni, hanem pl vacsorázni, beszélgetni. Vagy moziba, valami értelmes filmre. Társra vágyik, nem egy buliszponzor kanra. Ja, és végül, de nem utolsósorban: az igazi, érett szex is 30 fölött kezdődik. (Bocs fiatalabbak, majd meglátjátok...)
Szóval, lehet, hogy ez a korosztály tényleg foglalt 'átmenetileg' , de szerintem (is)egy egészen jó korcsoport.
Érdekes, én se emlékszem, hogy lett volna babám... De arra igen, hogy a kislányokkal azon vitatkoztunk, hogy ha majd nekünk lesz kislányunk, akkor mi lesz a neve. :-)
(Külön akartam válaszolni a hsz-kre, de miután két hsz-em is elszállt, külön fájlba kell írnom, úgyhogy egybe írom a válaszokat) Amit gyomnövény írt a fogyasztói társadalomról meg a gyerekekről. Hm. Én pont azt érzem, hogy az én szemléletem NEM fogyasztói-társadalmi. Mivel tudom, hogy a gyerek ÉLŐLÉNY, és nagyon sérülékeny az emberi lélek, ezért nem akarok játszani vele. Mások gondolkodásnélkül, pusztán szokásból mennek bele a gyereknevelésbe. Szülnek, mert azt az emberek szokták. Ugyanígy vesznek mobiltelefont, mert már mindenkinek van, pedig, emlékezzetek csak, pár éve még nem volt mobil, de nem is hiányzott. Most meg már a taknyos 5 éves kölyöknek is van. Szóval ha nem jön össze a házasság, elválunk ,ha nem tetszik a gyerek, apuci leléphet, aztán majd csak talál anyuci valakit,akinek kell a más gyereke. Ez nem ilyen egyszerű pedig. és kár ráfogni arra, aki nem akar gyereket, hogy milyen önző és felelőtlen. Mert egyáltalán nem biztos, hogy ez így van. És az ember nem csak a gyerekén élheti ki az önzetlenségét. Ha igazán önző lennék, akkor például már simán rég otthagytam volna a páromat egy olyanért,aki nem dolgozik napi tizenx órát és nem nulla szabadideje van, hanem egész nap az én fenekemet nyalja. De nem teszem, mert szeretem őt, és a nehézségek ellenére- amit az jelent, hogy az óriási szeretet-és törődésigényemet idő hiányában nyilvánvalóan nem tudja teljesen kielégíteni-vele vagyok, és nem lépek le,nem futamodok meg. Mert ha szeretsz valakit, akkor nemcsak a jóban, de a rosszban is vele vagy. Egy társ legalább akkora felelősséggel jár, mint egy gyerek, sőt. Amúgy meg ami engem illet, jóformán soha nem nézek tévét, és reklámbannerekre sem kattintgatok-tehát a reklámok nem ngyon befolyásolnak, és amiben nem akarom,abban a "trendek" sem.
Ráskai Lea írta:" Én nem azért nem szülök, mert divat, hanem azért, mert már akkor tudtam, hogy nekem soha nem lesz gyerekem, amikor még azt sem tudtam, hogy ezt egyáltalán eldönthetem, vagy hogy egyáltalán hogy keletkezik a gyerek. Így születtem. " lehet,hogy epigonnak tűnök :-), de én is teljesen ugyanúgy érzek. Na persze, kb. 7 éves koromig nem tudtam, hogy mitől lesz a gyerek. Addig úgy voltam vele, hogy a gyerek csak úgy lesz, akinek Isten ad (mit mondjak még igazam is volt, valaki akar aztán mégse tud szülni, valakinek meg védekezés mellett is becsúszik...) de hogy attól is függ,hogy valaki akar-e. Nyilván egy pici gyerek még nem gondolkozik azon, hogy később lesz-e gyereke, de én később se akartam. Soha,egyetlenegyszer se játszottam olyat mondjuk babával, hogy na ez a gyerekem, megetetem, meg ilyesmik. Szóval gyárilag kimaradtak belőlem az anyai ösztönök.
Hat akkor udvozollek a nagy altalanositasok topikjaban. De gondolom a tobbi is ilyen. Ebben a remek topikban, pl, ragyogo altalanositasokat olvashatsz a "gyerektelenekrol", a "30-asokrol", a "nokrol", a "ferfiakrol" es ezek keverekeirol (marmint gyerekes no, nem gyerekes no stb). A hozzaszolasok 90 szazaleka kacskaringos, de semmitmondo altalanositas. Termeszetesen en egy nagyon konkret es nagyon reg meglevo baratnomrol beszeltem es a lenezes meg a kulonbozo hatso gondolatok mar olyan mertekben osszegabajodtak bennunk, hogy mar azt sem tudjuk, ki kit nez le. ;)
Lehet, hogy szétesnek azok a családok, de előtte legalább vannak....
A másik meg, hogy mint írtam, a 45 feletti pasikkal az a bajom, hogy a lányuknak érzem magam. Pedig vicces módon, ők azok, akik jobban megnéznek (sőt egyáltalán megnéznek). Szinte stírölnek (van még ez a szó, vagy kiment a divatból?) ha bejönnek az irodába, nemcsak közlik, hogy "Lady Wessex, de csinos a frizurád" hanem hozzáér a vállamhoz stb. Amerikában simán feljelentenék őket szexuális zaklatásért. Én meg kényszeredetten vigyorgok, mert gőzöm sincs mit kell egy ilyen helyzetben csinálni, (gátlásosság és kapcsolatteremtési tapasztalatlanság) hogy ne sértsem meg őket (természetesen nősek).
Meg nem tudnám elképzelni, hogy egy "apámkorúval" (ami valójában csak 10 év pluszt jelent) úgy "viháncoljak", bizalmaskodjak (pl. csikizés az ágyban) mint egy magam korabelivel. Pedig lassan már én is 10 plusz éves leszek. :-( Egyszerűen nekem ők még mindig a "bácsi" kategória. Meg nem tudnák mit kezdeni a felnőtt gyerekeikkel se... Szóval sehogy nem jó. Ez van. Majd legközelebb szexbombának születek, és akkor nem kell aggódnom a kapcsolatteremtés miatt, inkább azért, hogyan vakarjam le a pasikat.
Ha az anya nem tud dolgozni az baj. De akkor az anyaval van a baj. Az anya gondolkodasaval. Ha ugy erzed hogy veszelyben az allasod, keress meg egy allast/tanulj ki valami olyan szakmat amire van kereslet. 34 evesen boven megteheted. Az eleted a te kezedben van, nem maseban. Adminisztrativ intezkedesektol varni az eleted jobbra fordulasat eleg meddo dolog. En ugy erzem hogy nem a gyerektol felsz, hanem mindentol de ezen lehet valtoztatni, ha akarsz. Toled fugg.
Tanulok. Most nyáron diplomázok. :-)
De nem az anyával van baj, az álláskeresés kapcsán például. 3 éve, mikor állást kerestem, 10 interjúból 8-on megkérdezték, mikor akarok gyereket szülni. Legszívesebben azt válaszoltam volna, hogy 2007. január 8-án reggel 7-kor. :-))) A jelenlegi állásom interjúján is megkérdezték, "mert nekünk hosszútávú ember kell". 5 hónap múlva a kérdező nem dolgozott a cégnél.... Amúgy is csak csodálni tudom azokat a nőket, akik kijelentik, hogy ők 5 éven belül szülnek... még ha van is most párja, honnan tudja, mi lesz 5 év múlva, pláne ha jelenleg még pasija sincs.... és tényleg lesz gyerekük.
Szóval nehéz. + ha nincs az embernek párja, és nincs is reménye rá, hogy legyen (2 napja ért véget egy reménytelen-viszonzatlan szerelmem azzal, hogy tök váratlan kiderült, hogy a pasinak aznap született gyereke a barátnőjétől:-( A pasi nem tudta, hogy odavagyok érte, még csak az hiányozna, hogy most rajtam röhögjön, elég ha én tartom magam marhának. )
Ha az ember lánya még gátlásos is a kapcsolatteremtés terén (34 évesen!), ha képtelen rájönni, hogy lehet a férfiakat úgy "lekáderezni", hogy ne vegyék észre, hogy káderezve vannak, mert arra allergiásak... /A káderezés arra értendő, hogy kideríteni, van-e barátnője, felesége, van-e egyáltalán állása és nem 5 éve tartós munkanélküli-e, nem homoszexuális-e, nem link alak-e, hogy ne fussak bele olyasmibe, mint a fent említett esetnél, ahol a 9 hónap alatt nem utalt arra semmi, hogy gyerek lesz, sőt minden jel egy nagyon bizonytalan partnerkapcsolatra utalt... és csak a káderezés után jönne még a meghódítás!!! /
Szóval nagyon nehéz az ember lánya dolga. Meg a "férjanyag" is elfogy ekkorra. A magam korabeliek vagy nősek, vagy link/tartós munkanélküli. Nem vágyom luxusra, de egy kalyibában nem tudom elképzelni az életem. Egy "normális", hétköznapi, középosztálybeli családra vágyom és nem arra, hogy férjuram is én tartsam el, míg ő a kormányt szidja, mert "nem teremt munkahelyet". A nálam fiatalabbak azért nem jöhetnek szóba, mert már az egy évvel fiatalabb pasiknál is úgy érzem, hogy legalábbis a nővére vagyok (még akkor is, ha idősebbnek látszik nálam), a nálam sokkal (értsd: 10+ év) idősebbeknél meg úgy, mintha a lánya.
A "normálisan szituált", 30-as szingli férfi meg csak mítosz. Én még eggyel se találkoztam. A munkahelyemen rengeteg, többszáz fiatal pasi dolgozik, nagyon jó beosztásban, nagyon jó fizetéssel, egyénenkénti karrierlehetőséggel, akiknek biztos lesz állásuk "hasonszőrű" cégeknél legalább, és a nők körében még presztízsértéke is van a szakmájuknak (nem írom le, mi az, mert lehetne következtetni a munkahelyre) szóval ezeknek a férfiaknak a nagyrésze 25-45 közötti. MINDNEK van felesége, vagy barátnője. Tavaly és idén közülük pontosan 37-nek lett gyereke is, a maradéknak meg már van 1-2. Mikor kérdeztem az egyiket, szerinte mi lehet ennek az oka: azt felelte, jól keresünk, meg van oldva az egzisztenciánk, nem kell mire várnunk, a nők kedvelnek minket a szakmánk miatt, így könnyen lehet és van miből válogatni feleségnek valót.... És igazuk van! A 30-as fiatalok jó része az anyagiak miatt nem vállal gyereket.
Már arra is gondoltam, hogy nem-e csak azért nem akarok gyereker, mert tudom, hogy nekem úgyse lesz se gyerek, se férj, mert senkinek se kellek, nincs esélyem semmilyen kapcsolatra, és védekezésül, hogy ne fájjon annyira, csak bemesélem magamnak, hogy "Ááá, én nem is akarok gyereket, meg alkalmatlan is vagyok rá". És mégha lenne is kapcsolatom. 34 éves vagyok. A családalapítás nem olyan, hogy hétfőn megismerkedek, kedden esküvő, szerdán gyerek. Mire eljutnánk arra a szintre, lennék vagy 37 éves. Akkor szüljek gyereket? Aztán 3 év Gyes, lennék 40 éves. Hová vennének fel dolgozni? Melyik család tud megélni 1 fizetésből?
Sajnos a tunetekre en is raismerek. Ilyenkor sohajtani kell es hagyni az egeszet a fenebe. Egy baratsag akkor is szep emlek volt es lesz es ez a fontos.
"Kirekeszteni barkit is csak azert mert ilyen vagy olyan a felelem egy megnyilvanulasa."
Mármint ki rekeszt ki kit? Ők engem vagy én őket?
Én nemhogy nem rekesztem ki őket, hanem nagyon sajnálom, hogy 20 éves barátságok egyik pillanatról a másikra eltűnnek.
Az egyik legműveltebb barátnőm pl. teljesen átvedlett mezei háziasszonnyá, és olyan szinten leesett az IQ-ja meg annyira átalakult az érdeklődési köre, hogy ez az ember már nem az az ember, akit én szerettem. Ha ilyennek ismertem volna meg, mint amilyen most, egy percig sem érdekelt volna a társasága. Már nem is szeretek hozzá elmenni, mert NEM KÖSZÖN, hanem csak a gyerekeit bámulja. Amíg ott vagyok, nem is szól hozzám, én meg feszengek a kanapén. Az ajándék Csajkovszkij CD-mhez az egyetlen hozzáfűzni valója a következő volt: "ez másolt vagy eredeti CD?" (Az orosz klasszikusokról való eszmefuttatás helyett, amit elvileg vártam volna tőle, mert olyannak ismertem meg.) Nem jutott eszembe, hogy gyerekdalocskákat kellett volna vinnem...
Azóta - talán érthetően - nem szívesen megyek oda, a leveleimre, sms-eimre sosem válaszol, ha meg felhívom, "épp rosszkor hívom".
Szóval én nem érzem úgy, hogy kirekeszteném, de ezt a kapcsolatot folytatni - számomra - nincs értelme. És a többi barátnőmről is hasonlókat tudnék mondani, mondjuk az ő átalakulásuk azért szerencsére nem ennyire drasztikus.
Vagy akkor mondják meg egyenesen: "bocs, de nekem mindenem a gyerek, csak zavarsz, ha idejössz, majd tíz év múlva látogass meg legközelebb". Ez lenne az egyenes beszéd. Nem sértődnék meg érte, mert ez a kanapén feszengés, miközben ő a gyerekeit csókolgatja, elég kellemetlen, az ember azt se tudja, hová nézzen, mikor szólalhat meg, és igazából azt sem veszik észre, mikor távozom, mint ahogy valószínűleg azt sem vették észre, hogy egyáltalánott voltam.
Igen, ezekbe beleolvastam reggel en is. Ezek az emberek betegek. Sajna, ez van. Mind kozepkoru, a politikaba belegargyult szerencsetlen frusztralt barom (ez jomegvan mondva). Egyaltalan mit keres egy gyerekes tema a polidiliben??? (Ez most koltoi kerdes volt! ) Valaki emlegette lejebb a Ratko korszakot. Az kene nekik es akkor nem jonne tobb kinai Mo-ra ... es tejjel-mezzel folyo Kanaan lenne.... es a nyugdijat felemelnek 1 millio forintra havonta mindenkinek ... es egyebkent is .... minden a nok hibaja .... mert agresszivak .... es nem noiesek es .... (itt meg lehetne folytatni ezt egy ideig.)
Hat akkor van meg egy gyerektelen, lakastalan, normalis allastalan ismerosod, aki mar arra sem emlekszik mikor vett maganak valamit. (Ja, nem - tavaly vettem egy uj farmert!) Bar remelhetoleg ez nem lesz sokaig igy es johet a haracsolas. Gyujtogethem a csomo penzt, amit a meg nem szuletett gyermekemre nem koltok el es a halalosagyamon egy zsakban szorongathatom majd! Hu, de jo lesz, mar alig varom!
Hat persze persze persze!!! Igy lenne a jo es a normalis, mindenki masmilyen, mashgy eli az eletet es kesz. Csak gazdagitanank egymas eletet a kulonbozo tapasztalatokkal (es nem kene az Indexre menni, ha mas velement akarsz hallani ....) De en azt erzem, hogy a gyerekes baratno (mar nem gyerekes, hanem gyerekkel biro), azt hiszi/erzi, hogy en lenezem, pedig nem. Es hiaba teszek minden tolem telhetot, hogy a baratsagunk megmaradjon annak ellenere, hogy nem ugyanugy elunk, eltavolodnak. Egy ido utan en meg feladom es akkor jon az, hogy "Jaj, te olyan elfoglalt vagy, ide-oda rohangalsz mert nincs gyereked es meg a barataidat is hanyagolod! Onzo diszno!" Ilyenkor szoktam bedobni a torulkozot.
először is én is Gyomnövényhez szólnék, aki igen értelmes hölgy lehet. Ellenben én is azt gondolom, hogy kicsit sarkítasz. Én összesen kb. tíz lányt gyűjtöttem magam köré a kis magántársaságomban, akik nem akarnak gyereket, és egyik lány csóróbb, mint a másik (bocs, lányok, ha olvastok :))). És én vagyok a főcsóró: nettó 39.000 Ft-ot viszek haza minden hónapban. Szóval szerintem mi nem vagyok azok a tipikus karriesrita szinglik, pláne dinkyk.
De a másik oldalon sem állunk: nem azért nem vállalunk gyereket, mert nincs pénzünk, hanem mert nem és kész.
Valóban van ilyen trend mostanában, de mi pont nem esünk bele.
A másik téma: gyereket vállaló barátnők. Hát igen. Én is úgy vagyok ezzel, ahogy a többség: rémiszt, amivé a barátnőim váltak a gyerek után. Egy dolog, hogy soha nincs idejük semmire, egy sms-re sem, de már beszélgetni sem lehet velük. El is távolodom sajnos eléggé tőlük. Ha felhívom őket, egyrészt beszélni sincs idejük, másrészt úgyis csak a gyerekről beszélnek.
Egyik kedvenc példám, amikor apukák-anyukák azzal példálóznak, hogy a gyerek miatt "okosodnak", ugyanis ki kell kérdezniük a gyerektől a leckét. Hát ha valakinek az az "okosodás", a "műveltté válás", hogy kikérdezi az általános iskolás alsós gyerektől a környezetleckét a házityúkról és a koronás keresztespókról - hát szóval én ezzel nem dicsekednék. :)
Rövidesen 36 leszek, de még most sem mernék bevállalni egy gyereket. Sokszor örülök, ha a mindennapi számlákat ki tudom fizetni, pedig nem keresek rosszul -de túl jól sem -. Ahogy látom magam körül azokat, akik bevállalták a gyereket, gyerekeket, hát mit mondjak, nem cserélnék velük. Állandó a pénztelenség, tele vannak kölcsönökkel. A szórakozást régen elfelejtették, csak élik a napokat és alig várják a fizetést. Ezt én nem fogadom el, mert ha egyszer lesz gyerekem, akkor szeretnék neki mindent megadni.
Csak vigyázz ha hozzászólsz, mert ha azt találod mondani, hogy bízzuk a nőkre a döntést, hogy mikor hány gyereket szülnek, akkor egy abortuszpártoló-gyilkossághozasszisztáló-nemzethalálokozó-kínaiarabelözönléstsegítő-alattomosanamagyarnépetkiírtó-népünkellensége leszel.
