Az erdemi reszre nem reagaltal, viszont talaltal ket lenyegtelen reszletet, amibe belekothettel...
Az viszont egyáltalán nem mindegy, hogy amit eszel, és jól esik, az milyen áron esik neked jól? Ez az, amire eddig nem válaszoltál, ez az, amit köntörfalazva eddig kikerültél. Egyáltalán nem mindegy, hogy olyan táplálékot eszel meg, amit a természettől kapsz ajándékba, pl. gyümölcsöt, ami megérés után magától is lepotyog egy fáról, vagy pedig olyan táplálékot eszel meg, ami erőszak árán kerül hozzád...
Az allat miert nem a termeszet ajendeka? A taplalkozasi lanc is a teremtes resze, es a levagott allatok lelkei miert ne szolgalnak ezt a celt? Ez az eroszakhoz valo ragaszkodasod is furcsa, ha olyan spiritualis vagy, mert akkor tudod, hogy halal nincs, es minden foldi akcio a karma termeke. Ha Ardzsunat meg tudod magyarazni, rohejes a magyarazatod a husevessel kapcsolatban.
Bele lehet magyarázni, hogy az állatok az ember táplálékául vannak, meg lehet nyugtatni magunkat, el lehet tompítani üvöltő lelkiismeretünket olyan alantas kijelentésekkel, hogy az állatok nálunk alcsonyabb rendűek és mi rendelkezünk az életük felett, ám ettől az erőszak még ugyanúgy erőszak marad, akkor is, ha ál-néven emlegeted.
Mint mar irtam, ezek eros es altalanos kivetitesek, amik ujabb "rossz" karmat generalnak neked. Nincs uvolto lelkiismeretem, es plane nem cipelek eletrol eletre buntudatod, vadat es ragaszkodast. Te meg epp ezt csinalod.
Te írod nekem, hogy felsőbbrendűségi érzéssel írok ide, ám mégsem én vagyok az, aki az állatokat alacsonyabb rendűnek tartja az embernél, hogy jogot tákoljon magának azok leölésére. Azzal, hogy megeszed az állatokat, azzal önmagadnál alacsonyabb-rendűnek tartod őket és felsőbbrendűségből feljogosítod magad azok elfogyasztására is.
Ujabb csusztatas es kivetites. Orulok, hogy te jobban tudod, en mit gondolok, mint en:)
Az ember, a teremtés koronája pedig azért rendelkezik intelligenciával, hogy arról ne csupán prédikáljon, hanem azt gyakorolja és élje is, például az erőszak elkerülésével, és embertársainak, valamint az állatoknak, a természetnek való szenvedés-okozást a lehető legminimálisabbra vegye. Választhat persze: Minimális ártalom, kis karma. Nagyobb ártalom, erőszak, nagy és súlyos karma.
Valaszd azt az utat, semmi baj nincs vele, en meg hadd valasszak masik utat, amivel szinten nincs semmi baj. Nagy es sulyos karmat meg pont te generalsz magadnak mindazokkal a negativ erzelmekkel, gondolatokkal, meggyozodesekkel, stb, amiket is kifejtettel. En speciel ezeket nem cipelem, mert nem akarom cipelni. Ha neked jolesik, csinald, rengeteget tanulsz belole. Aztan ha valoban tanultal belole, rajossz, hogy minden csak valasztas kerdese.
Gondolj csak bele, mennyi húst elfogyasztottál már eddigi életed során, s abban a rengeteg húsban (ami végülis nem különbözik az árok mentén lévő dögtől, tehát a hús is dög, nem véletlenül olyan hullaszagú, dögszagú és büdös) mind-mind benne van az állatok haláltusájának, halálhörgésének rezgése, amit te megettél, s amit tovább is viszel, s amely rezgések most is a szervezetedben vannak.
Fogalmazzunk ugy, hogy szerinted igy van. Sot, tetelezzuk fel, hogy igy van. Fontos nekem ezeket a rezgeseket tovabb vinnem? A valasz: nem. Ha en most megatkozlak es atveszed az en negativ es gyuloletes rezgeseimet, akkor azt te hurcolni fogod. Elarulom: toled fugg. Ha akarod ige, de nem kotelezo.
A lélek az nem tisztul meg csak úgy önmagától. Minden vallás azt tanítja, hogy valamit valamiért. Áldozathozatal nélkül nincs felszabadulás, a lélek eredeti állapota pedig a már korábban említett szolgaság.
Ez is eg hit, amihez lehet ragaszkodni, de nem kell. A figyelmedbe ajanlom az alabbi kis ismert zen tortenetet:
Tanzan és Ekido olyan úton lépdeltek, amely a heves esőzés hatására rendkívül sárossá vált. Egy falu közelében találkoztak egy fiatalasszonnyal, aki éppen az úton próbált átkelni, ám a sár olyan mély volt, hogy az tönkretette volna a selyem kimonóját. Tanzan azonnal a karjaiba kapta a hölgyet, és átvitte az út másik oldalára.
A szerzetesek csendben folytatták útjukat. Öt órával később, amint közeledtek a számukra szállásul szolgáló templomhoz, Ekido nem tudta tovább visszatartani magát, és kifakadt: „Miért cipelted át azt a lányt az úton?! Nekünk szerzeteseknek nem szabad ilyesmit tennünk!” „A lányt én már több órája letettem – felelte Tanzan. – Te még mindig cipeled?”
Pontosan. Ebben a tarsalgasban mindossze egy vki volt vmi ellen, es az Nyugalmas volt. A husevok kozul senki volt a vegak ellen, viszont szepen cafoltak az "erveket" akar tudomanyos, akar spiritualis alapon.
Aki már ismeri, az hallgassa meg ismét és értelmezze a szöveget is, tekintsen mélyen önmagába, s gondolkodjon el eddigi életén, hozzá-állásán és cselekedetein, aki pedig még nem ismeri, annak is kötelező e zseniális kompozíció:
ELP: Tarkus
Láttad-e valaha a hajnal hasadását?
Voltak-e napok, mikor esztelenül cselekedtél?
Légy tisztában önmagaddal.
Beszéltél-e valaha az idők szeleivel?
A vizek rohanását nem ismerted;
a nyelvedre most bor csepeg.
Honnan tudhatod meg, hogy egykor mivé leszel?
Láttad a jeleket, és túlkapásaid megértheted.
És tudom, hogy rejtőzködöl.
Akarod tudni, hogyan hintetik el a mag?
Túl hatalmasra nőttél önmagadhoz képest;
Sosem fogod megtudni.
Sétáltál-e már a megkövesedett múlton?
Mikor szóltál, valóban téged hallottunk?
Téged hallottunk?!
És te meghallottál-e minket egyáltalán?
A tiszteletes mondott egy imát.
Minden egyes haja szála számon tartatott,
mégis elhalálozott
A gyűlölet minisztere túl későn érkezett.
A gondviselő feleslegessé vált?
A szövőmunkás saját hálójába esett.
A hívő keresztény elkalandozott,
minden bűnét már odaszánta.
Így van jól.
A balsorsot sugárzó arcú bíboros
elfoglalt egy vezető trónt,
s megmentetett a vádaktól.
A szövőmunkás saját hálójába esett.
A főpap fogott egy kést,
megáldott némelyeket, mikor imádkozott,
s mindenki neki engedelmeskedett.
A félelem hírnöke későn érkezett,
de közel már az idő és a jel.
A szövőmunkás saját hálójába esett.
A püspök megkondított egy harangot,
a sötétség palástja elsuhant a föld fölött
hangtalanul, s némán.
A néma kórus éneke holtfáradt hangokat hozott,
harmóniába forrva;
A szövőmunkás saját hálójába esett.
Tisztítsd meg a csatateret és engedd, hogy lássam!
Minden haszon győzelmünkből ered.
Szabadságról szólsz, éhező gyermekek hullanak el.
Süket vagy, mikor az idő hívását hallod?
Ott voltál, s megnézted a felperzselt földet?
Álltál a kísértetláng mellett?
Ismerve a szomorú túlélők lemondó arcát.
Ennek a földnek hamvai szétszórattak.
Minden penge éles, s a nyilak szállnak,
ahol vert sereged áldozatai nyugszanak,
ahol a fűszálak és a nyilak uralkodnak,
ott lesz aztán sírás és fogcsikorgatás és kín.
(Fordítás: Vasváry-Tóth Tibor és Ujvárossy-Nagy Krisztina, ELP könyv)
Tarkust, a hibrid hús-gyilkost végül legyőzi a fénnyel táplálkozó Manticore :o)
Tolsztoj szerinted a lényegre tapintott, más szerint nem.
Amit te állítasz, az a hit területe. Vagy hiszel benne, vagy nem. Nem tények.
Nehéz vitázni megfoghatatlan elméletekkel, amit te elhiszel, én meg nem.
Azt próbálom megértetni veled, hogy az, hogy idecitálsz a te véleményedet támogató embereket, semmit sem jelent, nem perdöntő semmiféle vitában, hiszen ugyanennyi cáfolatot vagy homlokegyenest ellentétes véleményt is lehetne idézni híres emberektől, az emberiség egy része számára szentként tisztelt írásokból.
Tolsztoj véleménye csepp a tengerben. Szerinted a lényegre tapintott vele, szerintem egy demagóg mondat hagyta el a száját
Nagyon sokat számít Tolsztoj mondata, mert a lényegre tapintott vele. A mai tudomány (Lázár Ervin révén) pszi-mezőről beszél, amelyben minden kimondott és kimondatlan szó, gondolat és tett rögzül, azaz mindenféle rezgés raktározódik ebben a mezőben. Valaki gondolt vagy kimondott valamit például 5000 évvel ezelőtt, s e gondolat vagy szó rezgése még most is benne van a pszi-mezőben. Képzeld csak el, mennyi állatot gyilkoltak le csak a XX. században, és ezeknek az állatoknak a haláltusa következtében kibocsátott rezgései is ugyanúgy benne vannak a pszi-mezőben, és rezgésük visszahatásai érvényesülnek a világban, kihat mindenkire, mintegy kollektív karmaként.
Azt viszont nem írtam, hogy a húsevők tehetnek mindenről, ez természetesen összetett dolog, és nem fogható az egész a húsevőkre, de eddig sem fogtam rájuk.
Tolsztojt idéztem: "amíg lesznek vágóhidak, addig háborúk is lesznek", valamint a védákat, hogy a járványok, a háborúk, egyáltalán az egész Kali-Yuga egy tehén megölésével kezdődött, tehát a védák is az állatok mészárlására vezetik vissza a katasztrófákat.
"Az ember éhséggel születik. Hataloméhség, vagyonéhség, híréhség, nőéhség, mámoréhség és valamennyi közt a legkevésbé csillapítható maga az életéhség, mert a legkevésbé konkrét. Abból vagyok, ami bennem a nemlétező, az üresség, a semmi, ami nélkül nem tudok lenni, amit akarok, de ami nincs. Mi értelme van annak, ha az ember az éhség tüzében ég, a hírvágy, a becsvágy, a pénzvágy, a szerelemvágy tűzében ég? Az élettel nem lehet jóllakni, mert nem lehet jóllakni hiánnyal és sóvárgással és ürességgel. Úgy látom, hogy az életélvezet csak a magasabb elől való elzárkózás árán lehetséges. Az élet törvénye nem önmagában van, hanem eggyel feljebb, és ami csak élet, az üresség, hiány, nemlétező, semmi, nincs. Az életéhség a korral nem csökken, mindössze az elkopás következtében az ember folyamatosságában rések keletkeznek és énjének burkai vékonyodnak, s így az emberbe valami másnak sugarai és elemei hatolnak be, amelyek az embert félelmetes átalakulásra készítik elő.
Az írás kivételes helyzete –
Igen, mert itt semmi sem magától értetődik, itt mindent meg kell mondani. Mintha az írás lenne az életszimfónia partitúrája. Minden hazugságot először itt kell kimondani, és minden hazugságot itt kell jóvátenni. Itt történik az, hogy az ember a magasabbról leszakad és csak él, semmi egyéb. Itt történik a visszakapcsolás, vagyis a realizálás. Itt történik az árulás és a hűtlenség és az élethamisítás, és itt kell megtörténnie az egység helyreállításának. Mert csak egyetlen szubsztancia van, nevezhetem szellemnek, anyagnak, léleknek, mindegyik és egyik sem. Egyetlen szubsztancia van, és mivel több fontos fokozat kiesett és a folyamatosság megszakadt, úgy látszik, mintha több lenne. Az írásban történik a megszakítás, és az írásban kell az összefüggő egységet ismét megteremteni.
Guénon azt mondja, hogy a létezés eredeti szövege a szentkönyvekben egyszer s mindenkorra megvan. A szöveg, mint látom, hiteles, de nem végleges. Véglegessé akkor válik, ha abból szüntelenül táplálkoznak, és ha mellette életükkel tanúságot tesznek. Szabó Lajos szerint mindent megmondtak, csak meg kell csinálni. Kitalálás? Eredetiség? Nietzsche megmondta róla véleményét. Az írásnak van eredetije, ahonnan az ember leírja. Ez az eredeti szöveg csupa jel. És csak az tudja megfejteni, aki magát érzékennyé tette, és ez az érzékenység nem az ihlet kérdése, hanem az éthoszé. Nem tehetség kell hozzá, hanem valódiság, igaznak lenni az első feltétel ahhoz, hogy valaki az igazságot megismerje. Guénon csak annyit mondott, hogy a létezés hiteles szövege megvan. Nietzsche és Kierkegaard csak annyit mondott, hogy tiszta életet kell élni. A kettőt megkíséreltem összekapcsolni, a létezés hiteles szövege alapján önmagamban az eredeti tisztaságot megvalósítani. Az őskor és a jelen összeépítése. Aki ma jelen akar lenni, annak gyökereit legalább tízezer évre kell visszanyújtania. Ahhoz, hogy valaki szent legyen, különleges képességekre van szükség. A tehetséggel szemben óvatosnak kell lenni. Életemet a hazugság olyan mélyen szőtte át, hogy e romlott egzisztenciából az út egyenesen a szentségbe vezetett volna. De a tehetséggel szemben bizalmatlan voltam. Minden tehetség hazárd. A szolidat kívántam, azt, amit mindenki elérhet, minden különös képesség nélkül. Ez a normális. Ez a lét hiteles szövegének megvalósítása. Mindenki tud normális lenni. Ez az egyszerű, ez az, amiben nincsen mutatvány és szemfényvesztés, ami áttetsző és valódi. Aki voltam, az vagyok is, de aki vagyok, az nem voltam mindig.
Elhazudott egzisztenciámat magammal cipelem, nem tudok tőle megszabadulni, és talán nem is szabad. Nem hagyom cserben, mert szüksége van rám. De nem vagyok az többé.
Amit szeretnék megvalósítani, az a hűség a helyhez és az időhöz, a korhoz és a néphez, de mivel ez európai értelemben nem teljesíthető, megvalósítani az őskori és a keleti egyszerűséget és tisztaságot, mindezt nem teóriában, mint Guénon tette és nem, mint szubjektív heroizmust, mint Kierkegaard és Nietzsche, mert Guénonnak nincs egzisztenciája, csak szelleme, Kierkegaardnak és Nietzschének csak egzisztenciája van, de nincs objektív stabilitása. Az élethez meg kell találni a hiteles szöveget, a szöveghez meg kell találni a realizáló egzisztenciát.
Nincs alku. A hírnév, a vagyon, a hatalom, a történetben való siker és érvényesülés régebben és kivételesen még nem tette lehetetlenné az örök emlékezetben való dicsőséget. A kettő ma már egymást teljesen kizárja, mert a hírnév nem a magasabb életérték következménye, hanem az értékektől teljesen független tervszerű tevékenység eredménye, már nem is hír, csupán karrier. Ilyen kivétel ma nincs tíz. Három ezek közül: Gandhi, Albert Schweitzer, Saint-Exupéry.
Rút, ízléstelen és hazug könyv a történelem, különösen amióta tudománnyá tették, vagyis amióta olyan lett, mint egy Zola-regény. Egyre inkább elveszti jelentőségét, mert egyetlen komoly ember sem kerül bele, és kiesik belőle minden valódi esemény, és ami megmarad, az a svihákok felsorolása, a botrány, a csíny és a csőd. Vagyis a történelem nem azt jegyzi fel, ami történt, mert azt kifelejtik, vagy letagadják, hanem leleplezi az emberi történet lényegtelenségét. Amit teszek és gondolok, de főként, amit élek és írok, annak mértéke számomra nem az emberi történet. Magasabban akarok megmaradni.
Mintha ma történt volna, húsz éves alig múltam, amikor a könyvtárban, nem is tudom hogyan, Kierkegaardnak Az idő bírálata című tanulmánya kezembe került. Nincs társadalom, nincs állam, nincs költészet, nincs gondolkozás, nincs vallás, ami van romlott és hazug zűrzavar. Pontosan így van, gondoltam. De ennek valamikor el kellett kezdődnie. Elkezdtem keresni a sötét pontot. A proton pszeudoszt, vagyis az első hazugságot. Akkor álltam a válságba, és azóta nem léptem ki belőle. Rájöttem arra, hogy ma jelen lenni csak úgy lehet, hogy a válságot teljes egészében vállalni. Visszafelé haladtam a múlt század közepétől a francia forradalomig, a felvilágosodásig, a racionalizmusig, a humanizmusig, a középkoron át a görögökig, a héberekig, az egyiptomiakig, a primitívekig. A válságot mindenütt megtaláltam, de minden válság mélyebbre mutatott. A sötét pont még előbb van, még előbb. A jellegzetes európai hibát követtem el, a sötét pontot magamon kívül kerestem, holott bennem volt. A válságcentrumot mindenki magában hordja. Válság annyi, mint válságban lenni, válaszolni, választani, elválni, vállalni. Annyi, mint jelen lenni, és nem elrejtőzni és nem elkenni és nem elviccelni és nem menekülni sehová, sem elméletbe, sem világnézetbe, sem költészetbe, sem vallásba. Vállalni annyi, mint tudni, hogy a sötét pont, az első hazugság bennem van. Az élettel együtt adva van az élet mindent megelőző méze, mint Bataille mondja, a nem indokolt és nem indokolható és indokolásra nem szoruló ünnep, nevetés, tánc, orgia, amely kigúnyolja saját végét, az anyagot, a morált, ez az életméz, amely „olyan mélyen van, hogy a könnyek nem érik el”. És ebben a mézben ott, ahol a legédesebb és ahol a legtöbb benne a gyönyör, és ahol a legsűrűbb a méz aranya, ott, a középpontban, ott van az a bizonyos sötét pont, és a sötét pont keserű és kínzó szorongásában, és az éjszaka magányában és félelmében, szenvedésében és zaklatottságában, ott, ahol a legmélyebb, ott van a méz. Ahogy a tao tanítja, a fehér közepében a fekete, a fekete közepében a fehér pont. A régiek mindezt tudták. A fehér és a fekete egy. A sötét pont és a méz egy. Az élet centrumában a halál, és a halál centrumában az élet, és a kettő egy. Advaita, mint a hinduk mondják. Hen panta einai, mint Hérakleitosz írja."
"a legegyszerűbb szemlélet az, hogy minden baj forrásaként egyetlen embercsoportot (húsevők, arabok, zsidók, magyarok, cigányok, motorosok, biciklisek, autósok, muszlimok, hinduk, keresztények, bulvármédia, politikusok, stb) jelölünk meg, és úgy gondoljuk, ha ők nem lennének, rossz sem lenne."
Írt itt bárki is ilyent? Mert én nem, de szerintem senki sem.
Az emberben lévő fekete foltról pedig már írtam többször, hogy az is adott a fehér folt mellett, mindkettő ott van eredendően az emberben, tehát nem gondolom, hogy a "rossz", a negatív az megszűntethető lenne, de eddig sem erről írtam, hanem ennek a csökkentéséről, mert megszűntetni úgysem lehet, maximum minimalizálni hozzáállásbeli és tettbeli viszonyulással.
Azért azt látom, hogy kitartóan szerettek velem vitatkozni, ami egyáltalán nem baj, sőt... Ha másra nem, de legalább arra jó lesz ez a topic, hogy esetleg néhány külső olvasó, vagy akár néhány itt-lévő vitázó számára építő lehet ez a sok vita és hozzászólása, meg ez a sok belinkelt zene és ezoterikus video is.
Figyelmetekbe ajánlok egy hosszú, nem könnyű darabot, és hozzá egy dalszöveget:
Yes: Az ős - Óriások a Nap alatt
A tudással és a mágia-kútfőjével eggyé válva
a zene fenségére hangolódva
a Földdel egyesülve meneteltek.
SOL DHOOP
SUN
ILIONS
NAYTHEET
AH KIN
SAULE
TONATIUH
QURAX
GUNES GRIAN
SURJE
IR
SAMSE
Majd az élet alkotóképessége újból kivirágzik
szemtől szemben, hálójával ismét beborítja a felszínt
amíg isteneik kifürkészik s közölni fogják: AH KI-t
Túlélik-e az őszt a zöldellő levelek,
kármin-fehérré változik-e a Nap színe,
áll-e majd árnyék közénk, ha beköszönt a tél,
a mozgásnak valóban rokona-e a fény?
És hallottam milliók énekének hangját
a saját maguk történetét alakítják.
Lehetséges-e, hogy egy gyermek megfejtse ezt
vagy csak tőlünk függetlenül vannak mindezek
és mégis követnek
és mégis követnek
Hol áll meg az értelem, amikor jön az öldöklés?
Sír-e egy bárány, mikor kioltjuk életét?
Vannak-e sokan, akik ezt könnyen megértik?
A mozgás pedig itt a bensőkben lakozik?
És milliók énekének hangja hallatszott
tudták fejből a történeti mozzanatot.
Ismerheti-e egy gyermek a titkok titkát,
vagy mindez csupán velünk született adottság
mely rajtad kívül áll
mely rajtad kívül áll
"Vége a harmadik zenei darabnak is, mely a PURANAS nevet kapta. Ez pedig nem más, mint az ősiség, mely a múlton kívül még tovább vizsgálja az emlékezés lényegét. Itt minden Steve Howe gitárja körül forog. Az Ő játéka képezi a mű tengelyét. Felélénkített elmélkedés a szépségről, és a letűnt civilizációk nagyrabecsüléséről. Az indián, a kínai, közép-amerikai, atlantiszi kultúrák tükrében. Ezek és más népek óriási tudáskincséről." - Jon Anderson
(Forrás és fordítás: Vasváry-Tóth Tibor: Yes könyv)
nem bántásképpen, mert alapvetően jószándékú embernek tartalak a hsz-eid alapján, de:
a legegyszerűbb szemlélet az, hogy minden baj forrásaként egyetlen embercsoportot (húsevők, arabok, zsidók, magyarok, cigányok, motorosok, biciklisek, autósok, muszlimok, hinduk, keresztények, bulvármédia, politikusok, stb) jelölünk meg, és úgy gondoljuk, ha ők nem lennének, rossz sem lenne.
amúgy India története is tele van háborúkkal, de gondolom, azokat mindig húsevők robbantották ki. Mint ahogy Tibetben is gyakori volt, hogy egyes rendek szerzetesei viseltek háborút egy másik rend szerzetesei ellen.
Hidd el, az emberi természet nem ilyen egyszerű. A történelem sem.
Azzal fog tudatszintemelést produkálni, hogy hagyjátok élni, s ezt meg fogja majd érezni, s ő is másként fog viszonyulni hozzátok.
A Cynicben nem érzek semmiféle spiritualitást, számomra puszta tucat halál-metál divatos hörgésekkel és tipikus metál-sablonokkal. Egy Yesnél 2 hangból megállapítható, hogy az Yes, ezeknél a Cynic-féléknél pedig gyakorlatilag egykaptafa az egész, van még százezer ilyen halál-metál együttes divatos hörgésekkel és tipikus metál-sablonokkal, ráadásul ezek a sablonok csak össze vannak zagyválva, nincs bennük egység. De ha neked tetszik, szíved-joga hallgatni. És nyugodtan kritizálhatod ezek után a Yest is, ha tudod... Bocs, hogy így leszóltam az általad nagyra értékelt Cynicet, de úgy gondolom, jobb az őszinteség.
És mi az eljárás gyöngytyúk esetén? Mekkora tudásszint-emelkedést kell produkálnia pl. heti viszonylatban, hogy ne a Kotányi húspuhító pácban végezze? (csak hogy jelezzem nagymamámnak....)
"Nézd meg a hentesek zömét, 95 százaléka alkoholista"
A kazánfűtőknek meg 100%-a alkesz.... Szóval a kazán is rossz dolog?
"A disznóvágások 98 százaléka pálinkával kezdődik, ami szintén nem véletlen."
Persze, hiszen qrva hideg van decemberben reggel 5-kor. :)
"És nézz bele egy hentes tekintetébe: zavaros, kegyetlen, szeretet-nélküli, rideg..."
Akkor az én mosolygós, barátságos hentes (és masszőr!!!) ismerősöm (tanítványom) nem is létezik? Csak álcázza, hogy boldog apuka, aki a gyermekeivel nevetgél a játszótéren? És nyelvórára is csak azért jár hozzám, hogy ellenőrizze, hogy meghíztam-e már rendesen - mint a gonosz boszi Jancsikánál? Szóval esélyem sincs, és
Rajtad áll, hogy olyan dolgokat hozol ki a disznóból, mint, amit láthattunk a korában belinkelt videon, azaz intelligens házi állattá neveled, segítesz neki a tudatszintjét megemelni... vagy pedig pecsenyét látsz benne, és érzékkielégítésed érdekében jogtalanul elveszed életét és lealázod azzal, hogy elpusztítod.
"Ennek igen egyszerű oka van: az emberi természet. Ilyenek vagyunk. Azért az emberiség történelmében nem csak ilyen dolgok vannak ám."
Igen, ez így van. A fekete folt ott van eredendően az emberben, de a lényeg mégiscsak azon áll, hogy ezt az ember képes-e átvilágítani és intelligenciával túlhaladni, vagy nem tud vele mit kezdeni és a fekete folt az ember irányítása fölé kerekedik...
"Azt az embert, aki állatot képes ölni, csupán egy hajszál választja el attól, hogy embert is képes legyen ölni." Ezzel pedig ismét nehéz mit kezdeni. Talán számodra ez egy jól hangzó mondat, de ettől még nem több butaságnál. Nehéz elhinni, hogy egy ilyet akárki is komolyan gondol."
Nézd meg a hentesek zömét, 95 százaléka alkoholista, mert csak alkohollal képes elviselni azt, amiből él, amit "munkának" nevez. A disznóvágások 98 százaléka pálinkával kezdődik, ami szintén nem véletlen. És nézz bele egy hentes tekintetébe: zavaros, kegyetlen, szeretet-nélküli, rideg...
Örülök, hogy a vegetáriánusokkal szemben belátó és elfogadó vagy. De azért gondolom azt belátod, hogy könnyebb tolerálni a vegetáriánusságot, mint a vágóhídak meglétét? Nyilvánvaló, hogy nem a vágóhidak jelentik a kisebbik rosszat.
"Az ember azert eszik vmit, mert jol esik neki, es jo ugy kielegiteni az ehseget, hogy az embernek izlik az, amit eszik."
Az viszont egyáltalán nem mindegy, hogy amit eszel, és jól esik, az milyen áron esik neked jól? Ez az, amire eddig nem válaszoltál, ez az, amit köntörfalazva eddig kikerültél. Egyáltalán nem mindegy, hogy olyan táplálékot eszel meg, amit a természettől kapsz ajándékba, pl. gyümölcsöt, ami megérés után magától is lepotyog egy fáról, vagy pedig olyan táplálékot eszel meg, ami erőszak árán kerül hozzád... A disznó nem adja oda neked a testét, menekül a kés elől, tiltakozik, nem kér meg rá, hogy " gyere már ide Hecse, öljél már meg, és egyél meg". A fától viszont megkapod a gyümölcsöt és jóérzéssel elfogyaszthatod, sőt, jövőre is kapsz majd belőle a következő kivirágzás után. Bele lehet magyarázni, hogy az állatok az ember táplálékául vannak, meg lehet nyugtatni magunkat, el lehet tompítani üvöltő lelkiismeretünket olyan alantas kijelentésekkel, hogy az állatok nálunk alcsonyabb rendűek és mi rendelkezünk az életük felett, ám ettől az erőszak még ugyanúgy erőszak marad, akkor is, ha ál-néven emlegeted. Te írod nekem, hogy felsőbbrendűségi érzéssel írok ide, ám mégsem én vagyok az, aki az állatokat alacsonyabb rendűnek tartja az embernél, hogy jogot tákoljon magának azok leölésére. Azzal, hogy megeszed az állatokat, azzal önmagadnál alacsonyabb-rendűnek tartod őket és felsőbbrendűségből feljogosítod magad azok elfogyasztására is. Az állat érez, hús-vér-lélek, az ellene irányuló erőszakra pedig reagál, tiltakozik, halálhörög, nem kéri, hogy őt öljék meg. Az ember, a teremtés koronája pedig azért rendelkezik intelligenciával, hogy arról ne csupán prédikáljon, hanem azt gyakorolja és élje is, például az erőszak elkerülésével, és embertársainak, valamint az állatoknak, a természetnek való szenvedés-okozást a lehető legminimálisabbra vegye. Választhat persze: Minimális ártalom, kis karma. Nagyobb ártalom, erőszak, nagy és súlyos karma.
"Szabadon, mindenfele ragaszkodas nelkul is lehet hust enni, es amikor a test meghal, az etvagy is meghal, es nem lesz "rossz" karma se, mert a lelek nem visz tovabb negativ erzelmeket, meggyozodeseket, stb."
Ezt meg honnan veszed? Gondolj csak bele, mennyi húst elfogyasztottál már eddigi életed során, s abban a rengeteg húsban (ami végülis nem különbözik az árok mentén lévő dögtől, tehát a hús is dög, nem véletlenül olyan hullaszagú, dögszagú és büdös) mind-mind benne van az állatok haláltusájának, halálhörgésének rezgése, amit te megettél, s amit tovább is viszel, s amely rezgések most is a szervezetedben vannak. A lélek az nem tisztul meg csak úgy önmagától. Minden vallás azt tanítja, hogy valamit valamiért. Áldozathozatal nélkül nincs felszabadulás, a lélek eredeti állapota pedig a már korábban említett szolgaság.
"Judhisthira, Ardzsuna szerencsejáték-függő bátyja elkockázta mindenüket, legvégül a tulajdon feleségüket is. Emiatt bele lehet hajszolni ezreket egy véres háborúba, ebben erkölcsileg semmi nem aggályos, ellenben egy állat levágásával, igaz?"
Egy szóval sem mondtam, hogy az elkockázás etikailag nem vétek.
"Tehát mondhatod, hogy nem kell hús, az emberiség történelme rádcáfol: bolygónk nagy részén időtlen idők óta része a táplálkozásnak"
Valószínűleg ezért is tart itt a történelem és a világ, ahol tart, azaz a katasztrófa legszélén. Tolsztoj mondta, hogy "amíg lesznek vágóhidak, addig háborúk is lesznek". Amit pedig az emberiség történetének-történelmének neveznek (amit Hamvas ksatria-nomád-kalandor történetnek nevez és nem brahmani megvilágosodásnak), az nem több egoharcoknál, háborúknál, viaskodáskonál, keresztes hadjáratoknál, territórium-kisajátításoknál, s a természet leigázásánál, a húsfogyasztás karmikus visszahatásainál. Azt az embert, aki állatot képes ölni, csupán egy hajszál választja el attól, hogy embert is képes legyen ölni.
