Ezt a topicot Ida és Vanda a kerékpárbarátok off topicjának szánja. Ahol a versenyek fontos eseményein túl meg vitathatjuk, hogy ki a legjobb pasi, a legcsinosabb hostess, a legjobb mez, a legcsúnyább mez, ki kire hasonlít a hírességek közül, és ki kivel jár, vagy nem jár, sőt ki milyen autón, vagy motoron jár. Egy topic, ahol semmi se off, aminek bármi kicsike köze van az országúti kerékpársporthoz.
Nem különösebben kedveltem Simonit régebben. Nagyszájúnak tartottam, de mostanában valahogy mégis nagyon megkedveltem. Különös figura ebben a sportágban. Remélem még nem tervezget semmiféle viszavonulást! :)
Talán említettem már, hogy Simoni bekattanásában hasonló okok játszottak szerepet, mint szegény Bettininél. 1994-ben lett porfi a Jollynál, és mielőtt beindulhatott volna a karrierje, mindjárt a következő évben meghalt az édesapja, majd az egyik bátyja. Az események úgy megviselték, hogy sehogyan se ért el semmilyen számottveő erdeményt. 1998-ban egy évig volt félamatőr, amikor a Moser biciligyárban dolgozott, mint szerelő. Utána valahogy -gondolom Franco Moser révén- bekerült a Ballanhoz, és akkor kezdtek el jönni az első komoly sikerei. De olyan nagy rend sose lett többé a fejében.
Simoni hihetetlen! Outisként az évad vége után még elhódítja a montis bajnoki címet és elmegy, hogy nyakig sárosan múlassa az időt pár versenyen és nem is akárhogy szerepel :D
Talátam Gibo honlapján néhány képet a Gimondi versenyről. Nem épp tiszta munka, de legalább maga Felice Gimondi adja át a díjat. Persze szegény kis cinke volt a legkisebb.
Szolidaritásból hagy ki egy versenyt a Quick Step
Mint arról a tegnapi napon hírt adtunk, a Világbajnok Paolo Bettini bátyja autóbalesetben életét vesztette. Paolo, aki nagyon közel állt lelkileg testvéréhez azonnal otthagyta a csapatot és hazautazott családjához. A Quick Step csütörtökön a Coppa Sabatini viadalon indult volna, a gárda azonban úgy döntött, szolidaritásból nem áll rajthoz az eseményen, ahol Bettini lett volna az első számú emberük.
velo.hu
Szerintem szíves örömest visszaadná a szivárványos mezt, sőt, az olasz bajnoki trikót, de még az olimpiabajnoki címet is. Annyira sajnálom, ami történt, pont most. :((
Szörnyű dolog, ami történt. Milyen kegyetlen néha az élet, hogy fordulhat ilyen hirtelen az a hatalmas öröm, ilyen rettentő bánatba. Szegény Paolo, szegény hátramaradt család. Két évvel fiatalabb volt nálam:-(
Persze tudja az ember, hogy mindenért fizetni kell, de ennyit?
Tegnap csak tátottam a szám... tegnap volt a Nina Ricci bemutató... Détár Enikő volt a műsorvezető, de a lányok... :-) persze a ruhák, ékszerek is dögösek voltak!
Köszönöm szépen. Gibo jobban tud biciklizni, bármilyen biciklivel, mint fogalmazni. azt hiszem elég sajátos nyelvjárást beszélhet, mert a babelhal nemigen tudja lefordítani a szavait. De mindig érdekes, amit ír. Eredeti személyiség az bizonyos:-)
Na, átrágtam magam rajta, ha néhány mondat furcsa, esetleg értelmetlen, akkor mentségemre legyen, egész nap kül. háztartási gépek használati utasításait fordítottam (néhány tanárnak fura elkpzelései vannak a házi feladatról) továbbá nincsen wordöm, szóval a következményekért felelősséget nem vállalok :))
Mit is mondjak... Megcsináltam! Helyesebben, jól ment! De milyen kemény... Egy szép 4 és fél órás crono lejtők, emelkedők közepette, folyamatosan ugráló szívvel, és hozzá "ne aludj, épségben kell megérkezned!... Már kaptam rengeteg gratulációt, és köszönöm nektek a szép szavakat... Ezzel szemben az én gondolataim és az akaratom nem mindig kapcsolódik össze és nagyon nehéz mindenkinek válaszolni... MTB... nekem is fura, egyetlen lírát sem tettem volna a győzelmemre. Van, aki panaszkodik, és sajnálom. Szerintem ez a sport több figyelmet érdemelne, sokkal többet, a fontosabb médiától, mert itt a test teljesítményén túl kell egy kis fantázia, egy kis őrültség... Valami, ami más, ami nincs meg mindenkiben, de nem én diktálom a szabályokat, ahogy nem is én döntöm el, ki megy jól vagy kinek kell lassabban mennie, én jól felkészültem, mint a többiek azt hiszem, mert senki sem tud improvizálni egy ilyen kemény és fontos versenyen... én csak azt adtam hozzá, ami én vagyok: hogy soha nem adom fel. Én nem akarok semmit sem bizonyítani, de nem húzhatom be a fékeket... ha most ellenszenves vagyok ezért, akkor nevetséges lennék, ha úgy versenyeznék, hogy nem a győzelemért hajtok... Meghívom minden országúti kollégámat, vegyék fel a versenyt Deóval vagy Debertolis-szal és akkor újra tárgyalhatunk, meglátjuk, hogy mind antipatikus vagy aranyos lesz-e! Egyébként nem csak én csinálom ezeket, vannak svájciak, belgák, franciák és még mások akik egy bringáról pattannak át a másikra... mint egy biker, aki részt vett az országúti vb-n...Tehát ha akartok jönni, várlak benneteket, mindenkinek van hely, csak egyetlenegy szabály: tudni kell elfáradni. Talán igen, tévedek, csak a csapatomnak kellett bebizonyítanom, hogy ha már az mtb-t választottam, mindent beleadtam, megfelelve a bizalomnak, amit Mauro Giannettitől kaptam, aki megengedte, a további igen gazdag versenynaptár helyett. Ok, nem tudom megköszönni a csapatmonak, mert itt nincsen rá szükség, akkor tehát köszönöm minden barátomnak és azoknak, akik szeretik maguk alatt érezni a biciklit, és imádják a szűk utakat, a kemény emelkedőket, szóval a bikereknek... ja majd elfelejtettem, a Scotttomnak is, ami nem olyan, mint a többi, mert 'AZ ÉN SCOTTOM', remekül megy... (h)ASTA LA VISTA
Sauro és Paulo
