Minden a 2005 márciusában induló "A NAGY KÖNYV" program kapcsán: ötletek, vélemények, könyvajánlók és egyebek - amit akartok.
Könyvmolyok, tanárok, könyvtárosok, művelődésszervezők véleményét különös szeretettel várom.
Kérek mindenkit, hogy maradjunk politikamentesek, !
Indító hír:
http://www.kultura.hu/nkom/culture/literature/news/D999_news_59866.html
Gondolkodtam, s rájöttem, hogy két könyv volt rám igazán nagy hatással. Az egyik a Kököjszi és Bobojsza (Török Sándor), a másik pedig a Nagy idők tanúja (Bárány Tamás). Patthelyzet.
Sziasztok! Nekem is tetszett a tévéműsor.Nagyon szeretek olvasni, tehát figyeltem rá, de hogy azoknak is segít az olvasás, megszerettetésében akik eddig főleg tv-t néztek, abban én nem bízok.
Nem világos számomra, hogy regisztrálni kell magamat, vagyis csak egyszer szavazhatok, vagy ahány szavazólapot találok mind bedobálhatom?
Kedvenceim: Jan Smid: Életem ártatlan örömei Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának
A műsort én se láttam, de ma délelőtt máris közel egy órát beszélgettünk a kollegákkal olvasmányélményekről, mert ők is most ébredtek rá a tegnapi tévéadás révén, hogy jé Nagy könyv és mire is szavazzanak.
Az olvasásranevelés egyik legjobb példáját egyébként akkor láttam, amikor sógornőjelöltem általános iskolában tanított és a 7. osztályosok azt kérték, hogy a Harry Potter legyen nekik kötelező. Ő pedig vállalta a dolgot, s ezzel elérte, hogy mindenki elolvasta a könyveket, sőt rengetegen, akik addig még nem igazán forgattak könyveket nekiálltak a sorozatnak, aztán egyre másra cserélgették egymás közt a különböző könyveket, nem csak HPt.
Részemről belevetettem magam még komolyabban az olvasásba, pedig eddig is űztem az ipart rendesen. De mostanában annyi olyan szerzőről meg könyvről hallottam amit akit eddig még nem igazán ismertem meg, hogy huhh... csak győzzem
A műsort nem láttam, a topicot olvastam, a honlapon szavaztam!:-)))
Kicsit túl komolyan veszitek az életet, és az irodalmat!!!
Én olvasok, megállás és válogatás nélkül, mert szakmámból adódóan, sajnos nagyon ráérek:-(
Semmiféle fejtörést nem okozott szavazni. Azokat írtam be, ami először eszembejutott!!!
Hiszen, biztos az volt a legjobb:-)
Tehát: Rejtő: Piszkos Fred a kapitány, és Dumas : Monte Cristo grófja.
Ha az ember elkezd gondolkozni, akkor vége! Soha többet nem tudsz dönteni:-)
Más.
Olvasgattam, a gyerekekről leírt eszmefuttatásokat. Az volt az érzésem, hogy akik ehez a témához hozzászóltak, tuti gyerektelenek:-(
Nekem van két kölkem. Egy tizennégy éves lány, és egy tizenkét éves fiú.
Ég és föld a különbség. / Pedig, ugyi itthonról mind a kettő ugyanazt hozta:-) /
A lány, minden szabadidejét olvasással tölti, / éss ebben bizony Harry Potter a ludas:-) / a fiúval, még nem sikerült, egyetlen könyvet se végigolvastatni. / kivétel a Pál utcai fiúk, de az véletlen:-) /
Egyszerűen, lassú neki, nem élvezi, nincs rá ideje:-(((
Tehát, mindannyian különbözőek vagyunk, nem lehet általánosítani.
Van gyerek, akit könnyen megfog a betü, és sajna van, aki lusta a saját fantáziáját használni. / pláne, hogy a tévében, már meg is rágják helyette:-( /
Még valami. A lányoméknál idén kötelező a Legyek ura.
Nagyon nagyon élvezte, óriásiakat dumáltunk róla, minden szereplőre talált példát az osztályban:-)))
Tehát, lehet bátran kötelezőt választani. Nem biztos, hogy okos, a kitaposott, klasszikusokkal kínlódni.
A cél, hogy olvassanak.
Azt hogy mit, majd az életük folyamán aktuálisan eldöntik.
Nos, végigolvtam. Sok mindennel egyet értek, különösen - még az elején volt - azzal, hogy ez a műsor talán a mai 20-30 éveseknek lesz fontos, hogy a gyerekeiknek majd példát tudjanak mutatni. (Remélhetőleg.)
Listát most hirtelen felindulásból nem tudok, de Ottlik és Huxley mindenképp rajta lenne. És szerintem egyébként a 100 év magány az egyik legjobban megírt regény.
Olvasáskultúrához még annyit, hogy gimnáziumban pl. 1,5 órát villamosoztam és buszoztam naponta, és ez jó hatással volt az elolvasott könyvek mennyiségére. Aztán az egyetemen már képtelen voltam a szakirodalom és a tankönyvek mellett bármi másra is, mindig a nyaraláson pótoltam. Most azzal kábítom magam, hogy az olvasásnak, a max. 8 óra munkának és a tömegközlekedésnek lennének bizonyos összefüggései :)
Szerintem meg tökjó volt a műsor. Közszolgálatihoz képest meg pláne. Szórakoztató volt, nem gondolnám nézőellenesnek... (Mondjuk ellenpéldaként az eurovíziós dalfesztivál az nézőellenes volt és vérborzalom.) Örültem, hogy az összes kisfilmet láttam együtt. Rám műsor mostanában még nem volt ilyen hatással, úgyhogy gyorsan megkerestem ezt a topikot. Most jól ideírok, aztán végigolvasom az egészet :)
Pl. a Laár beszólása tízpontos volt, hogy mit vinne magával a lakatlan szigetre: - aki nem látta, annak mondom, hogy - barkácskönyvet :)
Megnéztem az anagykonyv.hu-t is, de elég lassú volt, úgyhogy azt is majd később pótlom. Lehet, hogy sokan ugrottak fel hirtelen felindulásból. Mindegy, én most nagyon örülök, hogy végre valami értelmes dolog is van az éterben. (Megyek abszolválom a hsz-eket.)
Milyen borzalmas másfél óra volt! Teljesen nézőellenes. Csak a műsorszerkesztéssel kapcsolatos kíváncsiság nézette velem végig. Galambos Péter hangján kívül gyakorlatilag más értékelhető nem volt benne. Leadták majdnem az összes kisfilmet, szánalmas közszolgálati stílusban előadott jópofáskodással körítve. Az Este c. műsor nagykönyv-verziója volt a mélypont a csodáról elmélkedő meghívottal. Egyetlen - nem túlságosan irodalmi - szóval lehet róla megemlékezni: gáz. (A meghívott nevét a topik Kultúra, művelődés fórumcsoporbeli hovatartozása miatt nem említem.) A tartalmi pontatlanságról pedig annyit, hogy Süveges Gergőnek sikerült egyszer nagykonyv.hu-t is említenie.
Tillát kellett volna felkérniük. Neki még valami köze is van a kulturális műsorokhoz. Rózsa Péteren kívül a felhozatalból egyetlen mtv-s sem dolgozott még kultprogramban. (Az egy-egy feltűnést hagyjuk figyelmen kívül.)
Mekkora dinnye vagyok! Nem a Malevil, hanem a Madrapur! Nem mindegy, a Malevil egy atomrobbanás utáni küzdelem a létért, jó, de van jobb is ilyen témában. A Madrapur viszont utazás a bizonytalanba, kiszállni nem lehet, maga a totális halálfélelem, rendkívül depresszív, mégis nagyon megfogott.
Ahhoz újra el kell olvasnom. Ha legközelebb otthon járok, előkeresem. Most úgyis nagyon megjött az étvágyam olvasásilag. Abigélt akartam, de nem volt kéznél, úgyhogy holnapután kapom Az ajtót, de már kiolvastam a Mondják meg Zsófikának-ot.
Aki olvasott már Sarah Gardent, az Anya, drágára szavazzon, az összes eddigi közül a legjobb! Aki meg még nem olvasott, sürgősen pótolja e hiányt! Nagyon-nagyon jól megírt történet.
Én épp most olvasom a Farenheit 451-et, megláttam a könyvtárban. Viszont 260 oldal után letettem Anglia kedvenc könyvét. Valahogy a hely varázsa nem jön át nekem, még a film igen erős képeivel megtámogatva sem. Vagy lehet, hogy pont azért.
Ha megvettük az angol licencet, ugyan miért nem lehet ugyanannak a szerzőnek több műve is a százban? Az angoloknák a Harry Potter-összes ott van gyakorlatilag egymás után, Orwell is két művel szerepel, és van még.
Vagy csak kavarok, mint Piszkos Fred, és csak az utsó 12-esben nem lehet?
Nehéz választani, de ha mégis, akkor én Mooch 100-as listáját az alábbiakkal egészíteném ki:
1./Dymphna Cusack Hőhullám Berlinben
2./Lin Yutang Egy múló pillanat
3./Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek
4./Passuth László Esőisten siratja Mexikót
5./Archibald Cronin Réztábla a kapu alatt
Ha szavazni kéne akkor D.Cusack Hőhullám Berlinben-mint külföldire,
és Márai S. A gyertyák csonkig égnek, ha magyarra.
De nagyon nehéz, hisz jóval több kedves és kedvenc van a ládafiában! Minden esetre a Szerkesztőknek küldök egy tizes listát, ha sikerül megalkudnom önmagammal:-)
Marhára bosszant, hogy ez nincs rendesen meghirdetve. A honlapon miért nem lehet csinálni egy oldalt, ahol minden A Nagy Könyvvel foglalkozó rádió és tévéműsort közzétesznek?
azt mondja ismerős, volt március elején 4 olyan bevezető adás az m2-n (default: este 10 után), ahol kiadók tömjénezték magukat, miért kell megvenni a könyveiket.
Tandorit tényleg nem könnyű, de ha monnyuk az avantgárd felől nézed, akkor lehet valamelyest felfejteni a mostani dolgait.
Én a 90-es évek magyar irodalmát figyelgettem (voltak irodalmi ambícióim, he-he), magyar-történelem tanárként nem végeztem, nagyon jó csoportunk is volt, az Írószövetség mostani titkára máig bánja leveleim miatt, hogy voltak átfedéseink :)
no de hivalkodás helyett: aszt írták vissza a szerkesztoseg@anagykonyv.hu címről, hogy már küldhet bárki nekik 10+10-es listát, ha mellékel néhány sort magáról + fotót (nem kötelező), úgyho mán válogatom is, ho meiket szeressem magamról :)
mindenki Ottlikkal nyomul, akko lecserélem inkább Rideg Sándorra :))
Ja, és Sárbogárdi Jolánnal lehet egy kicsit hangolni őket a médiában dúló igénytelenség ellen, meg az ilyen ellentétek jók arra is, hogy rávezessék őket a silány és érték közti különbségekre. Nagyon jókat lehetne beszélgetni arról, hogy EZ mitől szépirodalom, amikor a Tiffany, meg Júlia és a Reader's Digest nem az.
Sárbogárdi Jolánt tutira kajálnák a 18 évesek! Nagyon jó ötletnek tartom!
Máraival, Sánthával és Sarkadival tökéletesen igazad van, őket a jóérzésűek tanítják is.
De mi a helzet például Tandorival, Spiróval, Eszterházyval? Bevallom, Tandorival (főleg a költészetével) magam se tudok mit kezdeni.
Pedig magyartanárként végeztem, vagy mi. Ja, és bevállalom hősiesen, hogy például én is úgy végeztem, hogy a kortárs irodalomhoz egy cseppet sem konyítok, az egyetemet sikerült úgy megúsznom (mert hogy ez is lehetséges), hogy egyáltalán nem olvastam kortárs költőt, regények közül is csak Závadát.
Mentségemre legyen mondva viszont, hogy mióta befejeztem az egyetemet, igyekszem ebben az irányban is keresgélni...
