“Egy bácsikám, ki csősz volt s egész évben a Varjúdomi kunyhóban lakott olyan mesét mesélt, amilyen éppen abban a percben eszébe jutott. Az volt a jó, hogy élni kellett, élni a sok szeszélyes mesét. Így csinált nékem hosszú orrot, kedvet ahhoz, hogy éljek úgy, ahogyan ő élt. Mert ő volt, ő meséje minden hőse, a hónapok és magok ismerője, kinek a nap volt kalendáriuma, szél a nagyapja, parázs meg a húga”
Akkor elöször napfényes helyre kell menni..... Addig, amig kellőképpen nem fog a nap..... Tudom, a fehér bőr arra is érzékeny, de biztos kitalálnék valamit neked, ...
Hiszen a napfény, meg a wellness Yoo, lou ge, meg minden...
Próbáltál már omlós tejkaramellát csinálni? Tudod, a 'lengyelt', nem a magyart, ami kiszedi a tömést a fogadból. Nagyon könnyű elkészíteni csak időigényes. Kb. 40 percig kell kevergetni folyamatosan, de egy könyvvel a kezedben ez az akadály is 'könnyen' vehető. Oszt' lesz húsz-harminc dekányi finom karamellád, amit a férjed 2-3 perc alatt betermel szinte azon melegében, neked meg két-három napos talpfájásod,meg két-három napnyi beléd rekedt enyhe káromkodási ingered. :))
Én meg az idei jutalmat ajándékutalványokban kaptam meg. Természetesen olyanban, amit úgy igazándiból nem tudok elvásárolni.. De nagyon sok belépőt kapok szintén olyan helyekre, ahová sosem megyek el.
Nekem a karamell íze nem jött be gyerekkorban, egyszer meg ettem egy olyan krémes csokitorta szeletet , amelyik émelyítően édes volt, de vendégként meg kellett ennem :)
Az ügyfeleim, vevőim. Teli volt vele a csomagtartóm meg a hátsó ülésem. Dél körül már kopogott a szemem az éhségtől, lestem a dobozokat, hogy hátha találok közte egy kis töpörtyűs pogácsát, de semmii... :( Na meg egy rokon, akinek édesség nagykereskedése van és ránk szakasztja a boltját ilyenkor. És 26-án jönnek még az angol vendégek, akik szintén bőröndszámra hoznak ilyesmit.
A férjem meg mindig drága italokat kap, pedig nem iszik ő sem alkoholt, alig győzi elpasszolni.
Ilyet tudsz Pécsen is a Zsolnay-negyedben csinálni (be lehet jelentkezni, és te formázhatod a legvégén). Mellette meg a csokis bácsihoz, bár az több órás menet a temperálás miatt. A selyemcukorkára elég 20 perc, bemutatóval együtt.
Nekem az alkohol, illetve sör, bor, pálinka illatával nincs annyira bajom, nem is zavar ha mások isznak társaságban, de az ízét utálom. A csokival, sütivel meg úgy vagyok, hogy egy pici kocka eltelít egy-két hónapra, nem is igen kívánom az édeset. Lehet, hogy gyerekkoromban utáltam meg, amikor 'divat' volt a vajkrémes torta... na az a krém a halálom, háromnapos hidegrázást okoz az emléke is. Még régebben belenéztem véletlenül egy amerikai cukrász sorozatba, azt hiszem, valami olasz krapek csinált benne megrendelésre tortákat, két napig rosszul voltam tőle, mert elképzeltem, ahogy megkóstolom. Voltam az érdi Pataki cukrászdában, ahogy beléptem, azzal a lendülettel már fordultam is ki, olyan tömény cukorillat volt.
Amúgy sütni szeretek és tudok is, csak ne kéne kóstolgatni közben! :)
Ja, viszont ezt szívesen nézem, ahogy a fiúk dolgoznak az valami csoda. Ha van időd nézd végig, nem fogod megbánni! :)
