“Egy bácsikám, ki csősz volt s egész évben a Varjúdomi kunyhóban lakott olyan mesét mesélt, amilyen éppen abban a percben eszébe jutott. Az volt a jó, hogy élni kellett, élni a sok szeszélyes mesét. Így csinált nékem hosszú orrot, kedvet ahhoz, hogy éljek úgy, ahogyan ő élt. Mert ő volt, ő meséje minden hőse, a hónapok és magok ismerője, kinek a nap volt kalendáriuma, szél a nagyapja, parázs meg a húga”
Egyébként pedig igen, úgy látom, az ember saját magán kívül ne másra számítson, ne az legyen a célja, hogy máson élősködjön, magára alapozzon, ha mellé kap egy társat, akkor az már csak bónusz.
Na itt a bibi nálad, hogy két ember összetartozását, a közös cél felé való együttműködést élősködésnek nevezed. A szüleid tán élősködtek egymáson míg felneveltek téged meg a testvéredet? A nagyszüleid is?
Fogja már fel a nő, hogy nem az a társa, aki hétvégén megjelenik nála kefélni, hanem aki a hétköznapokon is mellette van és együtt építik a közös jövőt. egyedül megmászhatom a Csomolungmát is, de ha az élményt nincs kivel megosztanom, akkor lófact sem ér az egész.
A társ nem bónusz, hanem alap a normális élethez.
Bónuszokat meg hol is szoktak osztogatni... hamár... ? :)
Azt hiszem, hogy te a férfit nem egyértelműen magad mellé rendelted, hanem kívülre rendelted, bónuszként. Azaz vagy megkapod, vagy nem. Ez a főnökségtől függ, nem tőled.
Az én szüleimnek sosem volt semmilyen hitelük, de azt hiszem, nem ez az általános.
Azt írod, csak én-szemszögből gondolkodom, de hát nem erről volt szó, hogy az egyén hogyan tud megállni a lábán? ÉN nem azért írok mindent így, mert nem tudok másra gondolni, hanem mert más nevében a felelősségről nem tudok nyilatkozni. ÉN leírhatom, hogy mit vállalok, de ugyanezt más nevében nem tudom megígérni.
Egyébként pedig igen, úgy látom, az ember saját magán kívül ne másra számítson, ne az legyen a célja, hogy máson élősködjön, magára alapozzon, ha mellé kap egy társat, akkor az már csak bónusz.
Én sem róluk beszéltem, eszembe sem jutna olyasmi, hogy egy nő egyedül vágjon neki annak az izének... hogy a francba lehet projektnek nevezni a gyerekvállalást? Aki így hívja, az már fel is építette mögé a marketinget az összköltséggel, esetleges veszteséggel együtt.
Wazze, a gyerek nem a Marlenka a kávézóban. (bocs, éppen tegnap láttam a Bad Boy's sütis részt Ramsey-től)
Így már értem, hogy miről beszélsz...
Az én baráti körömben főleg családos emberek vannak, 1-2-3-4-5 gyerekkel. Sűrűn összejárunk, de én még soha, egyetlen szót sem hallottam tőlük, hogy a gyerekek kapcsán költségekről beszéltek volna.
Azt hiszem rossz bolygón vagyunk, vissza kellene költöznünk az Alfa Centauri körzetébe.
Erről a felmérésről már hallottam, sokat idézik (a pasik), de ezen belül az is kimutatható, hogy mi okból indítják?
Ugyanis ha apu lelép a családtól, de b@cik a költségekhez hozzájárulni, a nőnek nincs más módja hozzájutni a tartásdíjhoz, mint megindítani a válást. Nem beszélve a felügyeleti jogok megszerzéséről.
Most én azokról az egyedülálló csajokról beszéltem, akik nem vágnak bele egyedül a gyerekprojektbe. Ha kiesik a munkából, nincs ott még egy fizu. A semmire nem lehet vállalni gyereket.
Ez az a kerek robotporszívó? Már én is néztem, de nem tudom, hogy hogyan takarítaná ki a sarkokat. Nekem úgy tűnt, hogy csak ott takarít, ahol a papok táncolnak. :)
uszkve, ha 4 orat aludtam tegnap ota, közben vendegek is vannak a hazban reggeliztettek, ebeltettek, vacsora es ugalok a (magyar) jo vendeglato modjara..
ma reggel a konyhaban oda sugtam a ferjemnek jövöre lelepünk kettecsken az ünnepekben :),
de mar most tudom, hogy nem lesz belölle semmi, a ferjem szereti a nyüzsit, en meg Öt ..,
na megyek adok vacsit a röfiknek, de ma ejjeltöl mar emelem az orakat mar csak negy orankent kapnak, igy talansikerül beajulnom a sajat agyamba, harmadik ejjel örzöm öket a "malacos szobaban" a kanapen szundikalva, azt is meg-meg szakitva, ha csöng a vekker, hogy kaja idö van nekik..
Pff... Nem kell sajnálni. Azért mondtam, h egyik szemem sír, de a másik meg nevet. Nem látom vmi fényesen a globális jövőt. Klímaváltozás, tőkekoncentráció, robotiizáció... Ezek egyik sem az átlag embereknek kedveznek. Ami pedig a párkapcsolatokat illeti, azok sem bizonyulnak stabilnak. Persze, kellene reménykedni, de én csak a realitások talaján tudnék ilyesmit, és a realitás nem reményt keltő. Úgyh meglehet, h jobb az unokámnak, ha meg sem születik. Másrészről sajnálom a lányomat is, h nem lesz babája, de talán így a jó.
Te nem érted, hogy mennyire röhejes előre kiszámolni a gyerek költségét úgy, hogy azt sem tudható, hogy egyáltalán egészséges lesz-e, vagy hogy megéri-e egyáltalán a felnőtt kort. Már bocsánat, hogy ilyeneket írok. Előre kiszámítani a nem létező gyerekre, hogy mennyibe fog kerülni pl. a három év óvoda... agyrém.
Nem állok messze ettől problémától, látom, tapasztalom magam körül, bár az igaz, hogy nekem szerencsém volt és időben találtam egy 'tökéletes' társat. Inkább azt látom, hogy a csajok hagyják magukat megvezetni és hintáztatni egy együttélésben a férfitől, aki halogatja a gyerekvállalást, ahelyett, hogy keresnének maguknak egy olyat, aki tényleg akar családot. Persze, lehet keresgélni és kell is, de dekkolni egy férfi mellett hosszú évekig, aki hitegeti őket... már megbocsáss, de ez a legnagyobb badarság a nő részéről. Mármint annak a nőnek, aki vágyik a családra, olyannak aki nem akar, annak tökéletesen megfelel ez a felállás.
"Az első elrongyoltat nem elrontottad, hanem direkt a kutyának csináltad... ;-)"
Úgy hívom, hogy "kutyipalacsinta". :)
Hibátlanság esetén az utolsó - általában kisebb méretű - darab a ~.
(Sütés közben nem lehet adni neki, mert a "konyhamalac" bármekkora mennyiséget eltüntet és ugyanúgy tovább néz kifelé a fejéből, mint aki mindjárt éhen vesz.)
Hidd el nekem, hogy a legjobb és a legolcsóbb a régi hagyományos, hosszú nyelű vasserpenyő, egy merőkanál, meg hozzá esetleg egy tortalapát a forgatáshoz. Egy kupica pálesszel beindítod a biomotort, és mire elkezdi égetni a gyomrodat, addigra megsütsz vagy húsz palacsintát. :)
Az első elrongyoltat nem elrontottad, hanem direkt a kutyának csináltad... ;-)
De mondom. Pontosabban ők mondták. De erre itt, a fórumon is olvashatsz példát, mondjuk a Mennyire számít topikban. Nagyon sokan gondolkodnak úgy, hogy tudják, megvan a határa annak, hogy felelősségteljesen (értsd: tanulmányokat megfelelően biztosítva) tudjanak felnevelni egy gyereket. Ne mondj róluk semmit (de azért vetettem fel, mert kérdeztétek, hogyan változik a nők társadalmi helyzete- most akkor térjünk vissza a palacsintákra? ). Van egy olyn érzésem (és ebben nincs semmi személyeskedés), hogy te nagyon távol állsz ettől a problémától, ti. hogy mennyire nehéz manapság párt találni, és a véleményed inkább teoretikus álomképekre alapozod, mintsem konkrét tényekre.
A szingliséggel kapcsolatban meg van egy olyan megfigyelésem/véleményem, hogy sokan közülük csak azért vannak egyedül, mert anyagilag nem engedhetik meg maguknak, hogy gyereket válallaljanak (ezt mondjuk egygyerekes kollégáktól ugyanígy hallottam).
Ne mondd már, hogy két dolgozó, felnőtt ember nem engedhet meg magának egy gyereket. A két szinglinek meg nem külön kéne sírdogálnia, hanem ha összeillenek, akkor elhatározásra jutniuk és összeköltözniük, mert együtt húzva jobban fut a szekér.
Azokról az emberekről meg, akik már előre kiszámolják, hogy a leendő gyerek egyetemi végzettséggel együtt hány millióba fog kerülni, engedelmeddel, nem mondok semmit. :)
"Veszel egy palcsisütő (palifogó) masinát oszt süti mint a gép!"
Hát, most megnéztem őket. Láttam egyet baromi régen az egri strandon: ötletes kis masina volt, és tényleg sütött, mint a gép.
No!
Egy ahhoz nagyon hasonló felépítésű palcsisütő gép most bő egymillió forint. (Pedig semmi extra, hogy számítógépvezérlés, meg webkamerás távoli felügyelet és efféle fasságok... egy egyszerű, majdnemhogy konyhai gép.)
Hát, nem ez lesz a következő háztartási gépem, az hótziher! :)
Arra céloztam, hogy a jelenlegi rendszer azért nem jó, mert nem előreviszi, hanem konzerválja a hátrányos helyzetet. Az pedig senkinek nem jó, ha azt a réteget növeljük, aki önmagát sem képes eltartani.
A szingliséggel kapcsolatban meg van egy olyan megfigyelésem/véleményem, hogy sokan közülük csak azért vannak egyedül, mert anyagilag nem engedhetik meg maguknak, hogy gyereket válallaljanak (ezt mondjuk egygyerekes kollégáktól ugyanígy hallottam). Azzal is vitatkoznék, hogy aki egyedül van, az csak magának köszönheti. Én inkább úgy vettem észre, hogy a harmincas férfikorosztály egyre kevésbé akar elköteleződni, elvégre szexhez úgy is hozzá lehet jutni, ha nincs megkötve a frigy, sőt, manapság már nem divat hosszas együttjárásokra sem energiát pazarolni. És a mostani mozgalmak (metoo, mgtow) sem tesznek jót igazán azzal, hogy inkább csak elmérgesítik a férfiak és nők egymáshoz viszonyulását, mindkét nem harcolni akar a másikkal, uralni, na ebből nehezen lesz párkapcsolat.
