“Egy bácsikám, ki csősz volt s egész évben a Varjúdomi kunyhóban lakott olyan mesét mesélt, amilyen éppen abban a percben eszébe jutott. Az volt a jó, hogy élni kellett, élni a sok szeszélyes mesét. Így csinált nékem hosszú orrot, kedvet ahhoz, hogy éljek úgy, ahogyan ő élt. Mert ő volt, ő meséje minden hőse, a hónapok és magok ismerője, kinek a nap volt kalendáriuma, szél a nagyapja, parázs meg a húga”
Nem azt írtam, hogy a személyiséged egyedül forr ki, hanem hogy 40 éves korodra már kiforr, nem ezután fogsz alapjaiban megváltozni (hacsak nem ér valami szörnyű tragédia, aminek hatására döntően megváltozol, de most ne egyedi esetkben gondolkodjunk, hanem általánosságban). Nyilván a környezeti hatások IS formálják, senki nem él egy zacskóban. Felnőtt korodra lehet a szokásaidon, hozzáállásodon kicsit (árnyalatokat) még csiszolni, de a gondolkodásod, világképed, jellemed már nem fog utána megváltozni.
Azt sem írtam sehol, hogy öncélúan mozogna az ember. AZt írtam, ehhez ne mindig mások segítségére, a sült galambra, lottóötösre szoruljon, mert az egyedüli biztos pont az életében önmaga. Nem lehet mindig arra építeni, hogy majd mások megoldják helyetted. És ha kiköt egy társ melletted, akivel együtt vehetitek fel a harcot (nem egymással! az élettel), akkor az csak bónusz. Így írtam. Nem azt, hogy együtt nem lehet, hanem azt, hogy a ember szakadjon el a kóros társfüggőségtől meg attól, hogy mindig más oldja meg a gondjait.
Egyébként látom, merre próbál elmenni veletek ez a beszélgetés, de anélkül, hogy IRL-dolgokat kelljen most leírnom, megjegyezném, hogy amiről most így elméleti síkon beszélgetünk, az hmmm, nem érintett (és nem is fog) személyesen, egyetlen eddigi élethelyzetben sem engem. Csak úgy mondom. :)
Engem nem döbbent meg, ugyanis évek óta üvöltik a nők és férfiak tömegei, hogy S. György nem kóser.
Én amióta olvastam tőle, hogy miért akarja lebontani a nemzetállamokat, azóta hidegrázást kapok tőle. És a hideg rázna tőle akkor is, ha muzulmán, keresztény, buddhista vagy ateista lenne. :(
Érted már, hogy Béla nem antiszemita, hanem túllát a vallásokon? :)
Nem forrhat ki a személyiséged egyedül, csak 'becsontosodhat'. Gondold végig, mindig másokért mozdulunk, az ember mindig csak eszik, iszik, szarik, esetleg filmet néz magáért, ezen kívül semmit nem tesz önmagáért, öncélúan.
Nekem semmi bajom az introvertált emberekkel, tiszteletben tartom őket, elfogadom, hogy ők ilyenek.
Most pedig elmesélek neked dióhéjban három rövid történetet.
Huszonkétéves lány, mérnök, hitelre és szülői szülői segítséggel vesz egy nagy lakást. Tisztességgel törleszti a részleteket, a lehetősége szerint építi-szépíti a fészket is. Legény is akad hamarosan aki odaköltözik hozzá. Élnek, éldegélnek. Aztán a lánynak pár év múlva eszébe jut, hogy ha ilyen jól megvannak kettecskén, akkor tán esetleg trónörökös is érkezhetne a családba. A legény csak bólingat, bólingat, hogy 'ej ráérünk arra még'. Így telik el még vagy négy-öt év, mire a lány kapcsol és megkéri a legényt, hogy akkor most legyen szíves szedni a sátorfáját.
A következő a sógornőm. Ha láttál még csinos, értelmes nőt, akkor ő lesz az. Huszonéves korában udvarló is akadt, és az udvarlás fogadtatásra is. A lány óvónő, gyerekszerető, tényleg hivatásnak éli meg a választott szakmáját. Szívét-lelkét beleteszi a kapcsolatba és úgy látszik, hogy a fiú is, ebből házasság lesz, akárki 'meglássa'. Hát nem lett, amint komolyabbra fordult volna, a srác bedobta a törölközőt. Elvett egy falusi libát, akitől már azóta elvált és valóságos vesszőfutása van, hogy a gyerekeit láthassa (mármint akkor, amikor éppen nem részeg).
A harmadik egy két éve megismert nő, akkor volt hatvan éves. Férjtelen, gyerektelen, magányos. Ő mesélte nekem a Bálna teraszán, hogy fogalma sincs, hogy mit csináljon. Utál egyedül lenni, gondolkozik azon, hogy eladja a pesti lakását és elmegy vidékre. Udvarló volt bőven, komolyabb is, de egyikért sem nyújtotta ki a kezét.. az évek meg huss, elrepültek!
De a legszívettépőbb az a történet, amit az új hetvenegy éves szomszédasszonyom mesélt, akit tavaly télen menekített ki a fia a férje kezei közül. Már napok óta rosszul érezte magát így karácsony előtt, azért még kiment a piacra, megcsinálta a napikig tartó karácsonyi körutat segítség nélkül a férje állandó baszogatása mellett. Vett két pontyot is, halászlének, rántott halnak. Éppen a halakat pucolta a konyhában, amikor szólt a férjének hogy rosszul érzi magát. A férje kiment és lehordta, hogy ne hisztizzen, ezzel csak őt akarja bosszantani. Az asszony elsírta magát, erre a férfi néhány öklössel próbálta kikúrálni a feleségéből a 'hisztériát', aki elájult a konyhában. Az volt a szerencse, hogy a fia éppen akkor toppant be és kihívta az anyjához a mentőket. Nem hisztéria volt, hanem szívinfarktus. És maradjon titok, hogy ez nem a Kolompár család apukája volt, hanem egy helyi szinten közismert, megbecsült önkormányzati képviselő. A fia vett az ősszel az anyjának egy lakást, csontra felújította , mindenben segít az anyjának. Csak a szív sebeit, azt nem tudja begyógyítani sohogysem.
Garancia nincs, Bunny, de remény igen, hogy ha te is és ő is belerak 'mindent', akkor jól fog elsülni a dolog. És a mindent ne harcnak képzeld el, hanem pillekönnyűségnek, mert azok vagyunk mindannyian... csak pillék... :)
"A Financial Times Soros Györgyöt, a prostitúció aktív támogatóját az Év Emberének választotta. A FT elfelejtette megemlíteni, hogy volt barátnője, a 28 éves Adriana Ferreyr pert indított (a nála 50 évvel idősebb) Soros ellen az ellene elkövetett erőszakért és bántalmazásért. A bírósági iratok szerint Soros "arcon ütötte Ferreyrt, majd a kezeit a nyaka köré szorítva próbálta megfojtani... majd a vád szerint megpróbálta leütni egy üveglámpával." Az év nőgyűlölő szara illőbb cím lett volna!"
"Nem is kevés pénzeket tolt a szexipar PR-jába, az ún. szexmunkás szervezetekbe. 2016-ban pl csak Magyarországon 361000 dollárral támogatta a stricilobbit (két "szexmunkás" szervezetet)."
forras : facebook Feminizmus
" "The Sex Workers Alliance Ireland, which also campaigned against the law change, received significant funding from George Soros’ Open Foundation, which also funds Amnesty International and a host of so-called “sex worker rights” organisations that all lobby for the full decriminalisation of the sex trade, including pimps, despite the large body of evidence that this always worsens the situation for those in prostitution."
Én látom már, hol beszélünk el egymás mellett. Minden irl-kedést nélkülözve, csak általánosságban: az ember a különböző életszakaszaiban más miatt keres párt. Húsz évesen a családalapítás a célod, otthonteremtés, a közös gyerek nevelése, a gyarapodás. 40 évesen már nincsenek ilyen céljaid. Tanultál, elértél ezt-azt, nemcsak anyagiakban, kialakítottál egy bizonyos életformát, kiforrt a személyiséged. Miért kéne itt ugyanúgy beszélni a közös célokról? Eleve, egy ilyen helyzetben mik a közös célok? Teljesen mások a mozgatórugói egy ilyen kapcsolatnak. És nem feltétlenül az a normális, ami társadalmilag megszokott.
Egyébként pedig igen, úgy látom, az ember saját magán kívül ne másra számítson, ne az legyen a célja, hogy máson élősködjön, magára alapozzon, ha mellé kap egy társat, akkor az már csak bónusz.
Na itt a bibi nálad, hogy két ember összetartozását, a közös cél felé való együttműködést élősködésnek nevezed. A szüleid tán élősködtek egymáson míg felneveltek téged meg a testvéredet? A nagyszüleid is?
Fogja már fel a nő, hogy nem az a társa, aki hétvégén megjelenik nála kefélni, hanem aki a hétköznapokon is mellette van és együtt építik a közös jövőt. egyedül megmászhatom a Csomolungmát is, de ha az élményt nincs kivel megosztanom, akkor lófact sem ér az egész.
A társ nem bónusz, hanem alap a normális élethez.
Bónuszokat meg hol is szoktak osztogatni... hamár... ? :)
Azt hiszem, hogy te a férfit nem egyértelműen magad mellé rendelted, hanem kívülre rendelted, bónuszként. Azaz vagy megkapod, vagy nem. Ez a főnökségtől függ, nem tőled.
Az én szüleimnek sosem volt semmilyen hitelük, de azt hiszem, nem ez az általános.
Azt írod, csak én-szemszögből gondolkodom, de hát nem erről volt szó, hogy az egyén hogyan tud megállni a lábán? ÉN nem azért írok mindent így, mert nem tudok másra gondolni, hanem mert más nevében a felelősségről nem tudok nyilatkozni. ÉN leírhatom, hogy mit vállalok, de ugyanezt más nevében nem tudom megígérni.
Egyébként pedig igen, úgy látom, az ember saját magán kívül ne másra számítson, ne az legyen a célja, hogy máson élősködjön, magára alapozzon, ha mellé kap egy társat, akkor az már csak bónusz.
Én sem róluk beszéltem, eszembe sem jutna olyasmi, hogy egy nő egyedül vágjon neki annak az izének... hogy a francba lehet projektnek nevezni a gyerekvállalást? Aki így hívja, az már fel is építette mögé a marketinget az összköltséggel, esetleges veszteséggel együtt.
Wazze, a gyerek nem a Marlenka a kávézóban. (bocs, éppen tegnap láttam a Bad Boy's sütis részt Ramsey-től)
Így már értem, hogy miről beszélsz...
Az én baráti körömben főleg családos emberek vannak, 1-2-3-4-5 gyerekkel. Sűrűn összejárunk, de én még soha, egyetlen szót sem hallottam tőlük, hogy a gyerekek kapcsán költségekről beszéltek volna.
Azt hiszem rossz bolygón vagyunk, vissza kellene költöznünk az Alfa Centauri körzetébe.
Erről a felmérésről már hallottam, sokat idézik (a pasik), de ezen belül az is kimutatható, hogy mi okból indítják?
Ugyanis ha apu lelép a családtól, de b@cik a költségekhez hozzájárulni, a nőnek nincs más módja hozzájutni a tartásdíjhoz, mint megindítani a válást. Nem beszélve a felügyeleti jogok megszerzéséről.
Most én azokról az egyedülálló csajokról beszéltem, akik nem vágnak bele egyedül a gyerekprojektbe. Ha kiesik a munkából, nincs ott még egy fizu. A semmire nem lehet vállalni gyereket.
Ez az a kerek robotporszívó? Már én is néztem, de nem tudom, hogy hogyan takarítaná ki a sarkokat. Nekem úgy tűnt, hogy csak ott takarít, ahol a papok táncolnak. :)
uszkve, ha 4 orat aludtam tegnap ota, közben vendegek is vannak a hazban reggeliztettek, ebeltettek, vacsora es ugalok a (magyar) jo vendeglato modjara..
ma reggel a konyhaban oda sugtam a ferjemnek jövöre lelepünk kettecsken az ünnepekben :),
de mar most tudom, hogy nem lesz belölle semmi, a ferjem szereti a nyüzsit, en meg Öt ..,
na megyek adok vacsit a röfiknek, de ma ejjeltöl mar emelem az orakat mar csak negy orankent kapnak, igy talansikerül beajulnom a sajat agyamba, harmadik ejjel örzöm öket a "malacos szobaban" a kanapen szundikalva, azt is meg-meg szakitva, ha csöng a vekker, hogy kaja idö van nekik..
Pff... Nem kell sajnálni. Azért mondtam, h egyik szemem sír, de a másik meg nevet. Nem látom vmi fényesen a globális jövőt. Klímaváltozás, tőkekoncentráció, robotiizáció... Ezek egyik sem az átlag embereknek kedveznek. Ami pedig a párkapcsolatokat illeti, azok sem bizonyulnak stabilnak. Persze, kellene reménykedni, de én csak a realitások talaján tudnék ilyesmit, és a realitás nem reményt keltő. Úgyh meglehet, h jobb az unokámnak, ha meg sem születik. Másrészről sajnálom a lányomat is, h nem lesz babája, de talán így a jó.
Te nem érted, hogy mennyire röhejes előre kiszámolni a gyerek költségét úgy, hogy azt sem tudható, hogy egyáltalán egészséges lesz-e, vagy hogy megéri-e egyáltalán a felnőtt kort. Már bocsánat, hogy ilyeneket írok. Előre kiszámítani a nem létező gyerekre, hogy mennyibe fog kerülni pl. a három év óvoda... agyrém.
Nem állok messze ettől problémától, látom, tapasztalom magam körül, bár az igaz, hogy nekem szerencsém volt és időben találtam egy 'tökéletes' társat. Inkább azt látom, hogy a csajok hagyják magukat megvezetni és hintáztatni egy együttélésben a férfitől, aki halogatja a gyerekvállalást, ahelyett, hogy keresnének maguknak egy olyat, aki tényleg akar családot. Persze, lehet keresgélni és kell is, de dekkolni egy férfi mellett hosszú évekig, aki hitegeti őket... már megbocsáss, de ez a legnagyobb badarság a nő részéről. Mármint annak a nőnek, aki vágyik a családra, olyannak aki nem akar, annak tökéletesen megfelel ez a felállás.
"Az első elrongyoltat nem elrontottad, hanem direkt a kutyának csináltad... ;-)"
Úgy hívom, hogy "kutyipalacsinta". :)
Hibátlanság esetén az utolsó - általában kisebb méretű - darab a ~.
(Sütés közben nem lehet adni neki, mert a "konyhamalac" bármekkora mennyiséget eltüntet és ugyanúgy tovább néz kifelé a fejéből, mint aki mindjárt éhen vesz.)
