Keresés

Értékelések:

Hibás és hamis áltudományos szemét.

Dr. Murguly György: Az idő nem múlik - Albert Einstein speciális relativitáselméletének cáfolata

https://www.scribd.com/document/344096833/Dr-Murguly-Gyorgy-Az-Id%C5%91-Nem-Mulik
https://doksi.net/hu/get.php?lid=16813

Letöltés PDF-ben: https://doksi.net/hu/get.php?order=StartDownload&lid=16813

...

A példák tanúsága szerint,

ha a részecskék atomi tömegegységben kifejezett tömegét beszorozzuk c2-tel,

akkor energiájukra a Planck-féle hn nagyságrendjébe eső számszerű eredményt kapunk.

Csakhogy ez a hozzávetőleges számszerű megfelelés a c2 vonatkozásában

a hn = mc2-re nézve véletlennek mondható, mert a fény sebességének

- mint ahogy már többször is megfogalmaztuk semmi köze az energiájához,

mármint a tömeg és az energia egymásba való átalakulásához.
Nem a fénysebesség négyzete tehát itt az átszámítási tényező,

hanem egy ahhoz hasonló nagyságrendű olyan szám,

ami - mint ahogy a Planck-féle állandó - semmi mást nem jelent,

csupán a tömeg és az energia közötti átszámítás tényezője.

Minden jel szerint a c2 véletlen, hozzávetőleges számszerű megfeleléséről van szó

- ezt ismerte fel A. Einstein a nevezett képlet megalkotásának vélt lehetőségeként -,

és nem a tömeg és a fénysebesség e képlet által sugallt, ilyen értelmű összefüggéséről.
A nevezett képlet egy olyan kombináció szülötte,

amiből hiányoznak az mc2-tel jelzett kölcsönös összefüggések.

Ebből viszont az következik - mint ahogy már korábban megállapítottuk -,

hogy az E = mc2 a közelítő számszerű megfelelés ellenére sem írható fel,

mert az a lényegét illetően a tömeg és az energia egymásba való átalakulásának

a fény sebességével kombinált, nem létező összefüggésére utal.

Miután minden végeredmény - mint feltétel és lehetőség - a részleteiben is kimunkált kezdet,

az újrainduló megismerési folyamat alaphelyzeteként

az eddigi tudományos eredményekre kell hogy épüljön.

Azért kellenek az előzetes kísérleti eredmények, hogy

a valóság leírását szolgáló modellünkben egy újrainduló megismerési folyamat részeként

fölépíthessük rá az alaphelyzetet, és hogy abból, mint képletekbe foglalt összefüggésekből,

a matematika eszközeivel eljuthassunk a már újabb kísérletek adta ismert végeredményhez.

Az alaphelyzetet és annak levezetését ennek az elvárásnak mint végeredménynek kell megfeleltetni.

A valóságot tehát előbb megfigyeljük, értelmezzük, majd mérjük,

és csak utána tudjuk egzakt módon modellezni, matematikailag kifejezni.

Ahhoz egy végeredménynek előzetes kísérletek által, vagy ezekre épült más,

idevágó eredményekben ismertnek és konkrétnak kell lennie,

hogy az az újrainduló megismerési folyamat alaphelyzeteként

- mint a levezetések adta lehetőségeket is magában foglaló,

induló feltételként értelmezett „hipotézis" - a majdani,

már minőségileg új végeredmény elvárt konkrétságának megfelelhessen.

Einstein elmélet akkor már széles körben ismert volt.
Ez természetesen nem azt jelenti, hogy mindenki értette,
sokkal inkább azt, hogy nagyon sokan hallottak, illetve beszéltek róla,
de csak elvétve akadtak olyanok, akik értették is.

(Vagy legalábbis azt hitték.)

Ezt igazolja az az elméletről elterjedt korabeli nézet is, miszerint:
„a relativitás az absztrakció csúcsa, és - Einsteint kivéve -

»...a világon csupán n ember érti...«
Az n szám a különböző elbeszélők szerint más és más,

de mindig kicsiny, rendszerint kisebb tíznél."
(Joseph Norwood: Századunk fizikája, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1981., 20. oldal.)

Vagy egy másik kedves történet,

ami akkoriban Eddington-nal (angol csillagász és fizikus, 1882-1944)
kapcsolatban járt szájról szájra, akihez egy újságíró a következő kéréssel állított be:
„»Professzor úr, szeretném megkérni arra, hogy
magyarázza el az olvasóknak a relativitáselmélet lényegét.
Úgy tudom, Ön egyike annak a három embernek a világon,
aki tökéletesen érti Einstein elméletét.«
Hosszú csend következett, mire Eddington professzor megszólalt:
»Azon tűnődöm - mondta -, hogy ki az ördög lehet a harmadik?«"
(Fiona Macdonald: Albert Einstein, Tálentum, 1994. Budapest, 9. oldal.)

...
Az Einstein-féle elmélet tisztán spekulatív meggondolások eredménye.
Első kérdésünk, megerősíti-e a tapasztalat a teóriát.
A gravitációs tapasztalatot, apró finomságoktól eltekintve, a Newton-féle elmélet foglalja össze.
A kérdés tehát még így is feltehető: egyezik-e Einstein elmélete - legalább első közelítésben- a Newton-félével.
(Dr. Novobátzky Károly: A relativitás elmélete, Tankönyvkiadó, Bp. 1963.,155. oldal.)

...

Szemléljük a gravitációs egyenleteket.
Mindenekelőtt meg kell jegyeznünk, hogy

ezeknek nincs egyértelmű megoldásuk.
A legkülönbözőbb térbeli struktúrák kielégítik őket,
amelyek olykor ellentétes tulajdonságokkal rendelkeznek.
...

A gravitációs egyenletek nem egyértelműek megoldásaikban.
Megoldásaik nemcsak végtelen, hanem véges modellek is.
(212. oldal.)
(A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Filozófiai Intézete
Sz. A. Janovszkaja [és a szerkesztőbizottság még négy tagja]:
Végtelenség és Világegyetem, Gondolat, Bp. 1974., 213. oldal.)

...

Értékelések:
Tárgyilagos, Következetes, Pontos >> BRILIÁNS!
Végre valaki a helyére tette!

Zseniális ! Döbbenet.

Nem értem, miért nincs itt semmilyen érdemi cáfolat erre?
Kb. ezer hozzászólásnak kéne itt állni.

;-)

"...mi vagyunk a semmi árnyéka."

Erről nekem egy kissé más a véleményem.

"Akkor a modern fizika"

Don't be modest. :)

Hiszel a szellemekben?

A modern tudomány sem hisz bennük.

De valahogy ezt úgy lehet elképzelni, mint a holografikus unkverzumot.

Az egyik világ tökéletes megfelelője a másiknak, csak persze a leképezés nem egyszerű.

Azt nem tudom, hogyez így van vagy nincs,

mindenesetre a megmagyarázhatatlan anomáliákra egy lehetséges magyarázat,

hogy mi vagyunk a semmi árnyéka.

Akkor a "modern" fizika áltudomány?

Vagy csak egy része?

Talált.

Egyszóval senkinek sincs fogalma róla.

Elképzelni nehéz.

Vagy éppen könnyű: bárhogy. :o)

Inkább ne próbáld meg elképzelni.

Ezek matematikai segédeszközök.

Néhány embernek ez elegendő, hogy tudnak számolni.

Mások még egy aluláteresztő szűrőt sem értenek igazán.

Dícsértessenek mindörökké.

"...a hullámként terjedő részecske..."

Ez miféle állat?

Hogyan kell elképzelni a hullámként terjedő részecskét?

"megbukna a mostani hivatalos elmélet a kettős természetről."

Lukács Béla azt mondja, hogy a dualitást Niels Bohr találta ki, nem akárki,

de ez nem mindig jó, mert esetleges,

és lehet érvelni mindkét nézőpont szerint.

Lukács Béla - Kvantumgravitáció

Valamivel többet mond a dekoherencia,

viszont nekem továbbra is hiányérzetem van.

Első ránézésre jó magyarázatnak tűnik, hogy a hullámként terjedő részecske helyéről egy kevés információt elvisz a vele "finoman" kölcsönhatásba lépő minden részecske. (Nem gyengén, mert az a szó már foglalt. Gently.)

Matematikai modellt még nem mutattak.

Persze azt nehéz leírni, hogy koherencia esetén valahol véletlenül majd lesz egy folt az ernyőn.

Ehhez képest pedig a dekoherencia két határozott foltot mutat, a két résnek megfelelően.

Vajon akik most tanulnak fizikát, ennek a matekját is tanulják?

"Mi lenne három rés esetén?"

Jó ötlet. Szerintem azonnal megbukna a mostani hivatalos elmélet a kettős természetről. 

http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=165399613&t=9111331

Azon nem gondolkodtál még, hogy a fórum színvonalán az emelne sokat, ha te nem beszélnél folyton ekkora szamárságokat? Például:

"ha hagynák a kutatókat gondolkodni és kísérletezni."

Kik nem hagyják?

"c+v=c+c"

Mondok egy hasonlót, azaz hason lovat.

2+2=4

De ezt most felnégyeljük két résen.

   |

   |

2 => ...

   |        .... _{=> 4}

2 => ...

   |

   |

Az egyik résen is átmegy kettő erővonal, mega másikon is. Aztán a túloldalon egyesülnek.

Viszont ha az egyik résnél a vámász vagy a révész elcsórja az egyik felét, akkor neki nem 2/4 rész jut.

Mindent vagy semmit.

Lehet mondani, mint mmormota, hogy ezek nem kalsszikus kis golyók, nem klasszikus hullámok.

Azt is lehet mondani, hogy ezt így kell elfogadni.

Matek ezt le nem írja, csendesen.

És nem a véletlen faktor benne a hibás.

Mert ha az egyik réshez teszem az egérfogót, vagy arra megy vagy nem. 50-50

De a másik rés is tudja, pedig az nem lokális.

Mi lenne három rés esetén?

Ostobaságokat beszélsz.

"Mindig fel lehet tenni egy újabb kérdést, amelyre a modell már nem képes válaszolni.

Hozzá kell tenni egy őjabb szabályt, hogy az extra kérdést eldönthessük."

Így van. Jelenleg az elavult relativista modell toldozgatása-foltozgatása zajlik. De már látszik, hogy ez zsákutca.

"Ha egyszerre két résen ment át, miért nem szakad ketté?

És ha ami az egyik résen átment, azt elnyeli egy detektor, a másik résen átment része hova tűnik?

Ilyenkor persze a növendéket kipenderítik."

Nem illik ilyeneket kérdezni, mert kiderül, hogy a professzor sem tudja a választ. 

"Nekem néhány kérdésem van. ...

De ezektől összeomolhat a kártyavár."

Ettől félnek a legjobban. Ezért nem szeretik, ha kérdezősködsz. 

Ma már jól látszik, hogy a kérdéseidet nem lehet megválaszolni a jelenlegi "modern" fizika keretei között. Új paradigma kell. 

A fény kettős természetéről, és az elektron kettős természetéről szóló legenda csődöt mondott. 

A fényről már kiderült, hogy méteres hullámdarabokból áll, amellyel tökéletesen meg lehet magyarázni az összes fényjelenséget. Azokat is, amelyeket jelenleg foton-részecskékkel magyaráznak. Tehát a fénynek nincs kettős természete, fotonok nem léteznek. 

Szerintem az elektron esetében is az fog kiderülni, hogy nincs kettős természete. A kétréses kísérletnél nem veszik figyelembe, hogy az elektron villamosan töltött részecske, amelynek villamos mezeje van, ami együtt halad vele. Sőt mágneses mező is keletkezik a mozgó elektron körül. Szerintem itt kellene keresni a jelenség okát. De ezt a kutatók tudnák eldönteni, ha hagynák őket gondolkodni és kísérletezni. 

Mindig fel lehet tenni egy újabb kérdést, amelyre a modell már nem képes válaszolni.

Hozzá kell tenni egy őjabb szabályt, hogy az extra kérdést eldönthessük.

Természetesen lehetnek értelmetlen kérdések,

például mit álmodott az elektron?

Aztán lehet kicsit értelmesebb kérdéseket is feltenni.

Ha egyszerre két résen ment át, miért nem szakad ketté?

És ha ami az egyik résen átment, azt elnyeli egy detektor, a másik résen átment része hova tűnik?

Ilyenkor persze a növendéket kipenderítik.

De a ravaszabbak már csak az oklevéllel a zsebükben kezdtek kérdezősködni.

Vagy a magamfajta butábbak, akik csak később jöttek rá, hogy nem igazán értik.

Nekem néhány kérdésem van. (Answer my questions and maybe I go away.)

Lukács Bélának is van jó pár.

De ezektől összeomolhat a kártyavár.

Persze nem úgy, mint Arisztotelész fizikája. Newton nem fog eltűnni.

Lukács Béla - Kvantumgravitáció

Tehát kezdjük azzal, hogy az elektron átmegy két (vagy több) résen, majd a túloldalon egész elektronként detektálható. Még soha nem fogtak töredék töltést.

Lehet erre azt mondani, hogy hát az elektron az nem is részecske, nem egy fényes kis golyó, hanem a mező gerjesztése.

Vagy pedig egy új emergencia oldja meg a problémát. Egy másik modell.

"Nem tartja össze az elektront semmi, mert oszthatatlan. - Mégis át tud menni két résen."

Ez is azt jelzi, hogy még nem tudunk eleget, és még sok meglepetésben lehet részünk.

"Néhányan már vannak, akik feltesznek furcsa kérdéseket."

De olyanok nincsenek, akik választ is adnának. 

"Adams professzor mondta, hogy az elméleti fizikus nem a valósággal foglalkozik, hanem a jó modellekkel.

Susskind is mondta, hogy el kellene felejteni azokat a szavakat, hogy valóság meg valóságos."

Ezért tart itt a fizika, mert ilyen butaságok a vezérelvek. 

A modern tudomány elszállt a fantáziavilágba, amelynek már semmi kapcsolata sincs a valóságos világgal. Valóban paradigmaváltásra lenne szükség, vissza kellen térni a valóság talajára. 

"Az az baj veletek, hogy az egyikőtök az hiszi, hogy minden mai tudásunk halál biztos, te meg azt hiszed, hogy semmit sem tudunk."

Most nem akarok viccet mesélni. Ez olyan, mint amikor a háború után két amerikai tengerész azon vitatkozik, hogy melyik bombázás rombolta le a kolosszeumot.

Ami a tudásunkat illeti, szerintem kevesebbet tudunk, mint amit még nem tudunk. (At least me.)

A kérdéseimre pedig olyan válaszokat kapok, hogy az anomália békát egészben kell lenyelni.

Nem tartja össze az elektront semmi, mert oszthatatlan. - Mégis át tud menni két résen.

Si vita mala Caesare senata reparas andit.

Ez is csak emergencia. Tona ludatus, tudus nimeratus.

Bizonyos határokig lehet úgy kezelni a jelenségeket, mintha oszthatatlan részecskék léteznének.

De valahol mindig kirántják alólunk a szőnyeget. Pedig a kirántott szőnyeg nem finom. :o)

Néhányan már vannak, akik feltesznek furcsa kérdéseket.

Susskind óvatosabban. De azért megkapta címlapon: bad boy of physics.

Carroll már kevésbé óvatosan.

A tudományt nem az viszi előre, ha stuccot utánzunk.

Az más kérdés - a'la dialektika diabolika -, hogy egyesek számára a fejlődés már így is túl gyors.

Egyik nagytudású kolléga díszoklevelet kapott, a másik rektori dícséretet. Utólag, visszamenőleg.

Mert ötven évvel ezelőtt még okos embernek számítottak. Csak közben kicsúszott alóluk a talaj, elment mellettük a világ. Semmit nem értenek a mai világból. Mert közben paradigmaváltás történt. Nem tudtak alkalmazkodni. Saját korábbi sikereik akadályozzák őket ebben.

Adams professzor mondta, hogy az elméleti fizikus nem a valósággal foglalkozik, hanem a jó modellekkel.

Susskind is mondta, hogy el kellene felejteni azokat a szavakat, hogy valóság meg valóságos.

Carroll viszont ellene megy ennek a tendenciának, lételméleti kérdéseket feszeget,

mint egy érdekfeszítő kisiparos. ;)

Valaki majd egyensúlyt hoz - az erőben...

"Az egész tudomány csak áltudomány."

Ezt csak te képzeled. A tudomány képes volt pl. olyan repülő szerkezeteket építeni, amellyel utazni tudsz. Ez nem áltudomány. 

Az az baj veletek, hogy az egyikőtök az hiszi, hogy minden mai tudásunk halál biztos, te meg azt hiszed, hogy semmit sem tudunk.

Egyik sem igaz. Egyre többet tudunk meg a világról a tudomány által, de az igaz, hogy valószínűleg még az út elején járunk. 

Ne legyünk ennyire szerények!

Az egész tudomány csak áltudomány.

Még gyerekcipőben jár.

Eulenspiegel már varrja neki a nagyobb méretű cipőt.

Ha végigtekintünk azon az úton, amelyet a perzsák és a görögök óta megtettünk, hosszú útnak tűnik.

Pedig még talán csak az elején tartunk. (4%)

Ennyit ismerünk az univerzum anyagából.

Pedig a 19. század végén már azt hitték, hogy csak néhány kisebb problémát kell megoldani.

DGY mondta az egyik sorozatban, hogy az utódok ugyanúgy nevetni fognak rajtunk, mint ahogy mi is megmosolyogjuk a Bohr-pályákat.

Tudjuk, hogy az egész hibás.

Például azért, mert a kvantumelmélet összegyeztethetetlen a gravitációval.

Ráadásul vannak véletlen hívők és tagadók.

Akkor egyetértünk abban, hogy a relativitáselmélet áltudomány?

Ha bohócfizikát akarsz...

Belső állapotváltozáskor a hőmérséklet nem változik.

Ami azt jelenti, hogy a hőmennyiség és a hőmérséklet nem arányos.

Ráadásul a fajhő is változhat a hőmérséklettel.

De ez nem jelenti azt, hogy a Farenheit skála elmászik a Celsius skálához képest. :]

Van két skála, egymáshoz képest teljesen lineáris.

Ha ismerjük az egyik mértékegységben, abból már tudhatjuk a másik mértékegységben is.

Ennek semmi köze ahhoz, hogy egy harmadik mennyiséggel nincs lineáris kapcsolatuk.

Tegnap ezzel akartak hasba akasztani diplomás emberek.

Lefárasztottak vele.

Kiszámoltam nekik, és azt mondják, hogy az nem jó.

"Sok jelenség magyarázható vele megnyugtatóan."

Vagy (a szavannaiak számára) idegesítően. :D

Sok jelenség magyarázható vele megnyugtatóan.

abban, hogy mi jön utána.

Érdekesnek ígérkezik. A bohócfizika például tegnap szintet lépett, már Newton törvényeit is tagadja.

Mint mondtam, nem már a relativitáselméletben kell gondolkodni, hanem abban, hogy mi jön utána.

"Az igazi kérdés az, hogy mi jön utána..."

Például az, hogy a hatás-ellenhatás törvénye hogyan lehet igaz a relativitáselméletben, vagy annak ellenére.

Egyre több cikk jelenik meg arról, hogy a relativitáselmélet már elavult.

Szerintem soha nem volt helyes, de ezen már utólag nem érdemes rágódni.

Az igazi kérdés az, hogy mi jön utána...

Szép táj van arrafelé.

A kínaiak már tudják, hogy nem minden relatív. Sőt, szinte semmi sem az. 

A "sebesség" egy "szavannai" fogalom.

Még ha oly' makacs módon ragaszkodunk is hozzá,

mint egyes tudósok ahhoz a bizonyítatlan feltételezéshez, hogy ősünk fáról mászott le egykor.

(Kettőkor volt, délután kettőkor.)