“Egy bácsikám, ki csősz volt s egész évben a Varjúdomi kunyhóban lakott olyan mesét mesélt, amilyen éppen abban a percben eszébe jutott. Az volt a jó, hogy élni kellett, élni a sok szeszélyes mesét. Így csinált nékem hosszú orrot, kedvet ahhoz, hogy éljek úgy, ahogyan ő élt. Mert ő volt, ő meséje minden hőse, a hónapok és magok ismerője, kinek a nap volt kalendáriuma, szél a nagyapja, parázs meg a húga”
Kevés szó esik a büntetés-végrehajtásban dolgozó nőkről, pedig sokan dolgoznak a börtönökben. Az idén 120 éves Budapesti Fegyház és Börtönben jártunk, hogy bemutassuk, lehet-e három gyerek mellett fogvatartottakkal is kapcsolatot tartani, szabad-e félni, és bejön-e a pasiknál, ha valaki a büntetés-végrehajtásban dolgozik.
A Tündérlaki lányok hárman voltak. Kettő közülük tisztességes volt, a harmadik nem. A két tisztességest Mariskának és Jolánnak hívták, az egy nem tisztességest Putyinak. Ez nem is volt színésznő, csak afféle show-girl, magyarul látványossági kisasszony, és erkölcstelen életet élt. Ugyanis volt egyetlenegy nagyon gazdag barátja. Az eltartotta, nagy lakást rendezett be neki, pénzzel és ékszerekkel tömte, és agyba-főbe ruházta. Mariska és Jolán Putyinál laktak, tőle kaptak ruhát, kalapot, ékszert, pénzt, mert Putyi jó testvér volt, és nagyra becsülte húgaiban azt, hogy tisztességesek.” Így kezdődik Heltai Jenő Tündérlaki lányok című elbeszélése. Amelynek a legenda szerint hús-vér múzsái voltak, mégpedig a Gombaszögi-lányok, a pesti éjszaka színészcsillagai.
Aki nem akar gyereket az sorra gyártja a kifogásokat. Sokkal korrektebb lenne, ha felvállalnák, hogy nem szeretnének gyerekkel vesződni, mert élvezetesebb helyette utazni és sorozatokat nézni hajnalig, vagy tankokra lövöldözni.
Igen, persze, ez is szereplője a dolognak, amit írtál.
És akkor a párválasztásról még nem is beszéltünk. Valahogy mindenki valami "kész"embert képzel el magának párnak, manapság meg 25-28 éves korában lesz "kész" egy ember. Valahogy esélyt sem adnak az összecsiszolódásnak, mint ahogyan egy kolléga cyr is írta, h a húszas éveik elején összeházasodtak, oszt csak leéltek egymás mellett fél évszázadot.
Mondjuk a látókörömben van egy fiatal pár, 24 és 27 évesek. Autószerelő-fodrász párosítással. Tavaly volt az esküvőjük, idén már babát várnak. :) Igaz itt a szülők összedobták a kecóhoz a beugrót. Dicsértem is a fiatalasszonyt, h milyen fasza, h ilyen fiatalon belevágnak. Azt felelte, h gyerekkori szerelem az övék, tudják, mit akarnak, és mire várnának? Nekem nagyon szimpatikus, h nem szöszöltek el azzal, h várjunk még éveket, hátha kiderül a másikról vmi disznóság... (Nem tom mennyire voltam érthető...)
Szerintem ebben nemcsak a lakhatásnak van szerepe: manapság egyre több nő tanul tovább, sőt ma már az is általánossá vált, hogy rögtön diploma után jelentkeznek a következő egyetemre, utána legalább pár évet dolgozni is akarnak, hogy legyen mire kapni a gyedet, legyen már kis szakmai gyakorlat, egy stabil(nak tűnő) munkahely, ahová visszavárnak... ezek mind közrejátszanak ebben. Plusz a huszonéves fiatalemberek sem igazán akarnak abban az életkorban még megállapodni, apa (család) nélkül meg ugye nem igazán akar egy fiatal csaj sem gyereket, ugyebár.
Azon tűnödtem ma utazás közben, h a gyermekvállalás tekintetében nagyot fordult a világ. Hogy a harmincas éveik végén, negyvenes elején szülő nők, ha az utódjaik is ugyanabban a korban fognak gyermeket vállalni mint ők, akkor valszeg nem látják majd az unokáikat.
Régebben általánosan elfogadott volt, h a nők a húszas éveik elején hozzák világra az első gyermeküket. Valahogy megoldott volt a lakhatás, esetleg több generáció is élt egy-egy ingatlanban. Aztán a gyermekvállaláshoz alapfeltétel lett az önálló lakás, és azok a szülők, akiknek a szülei még fiatalok voltak ahhoz, h meghaljanak (tehát, h a felnőtt gyermekeik örököljenek utánuk lakást), kénytelenek voltak kitolni az első gyermek születését a harmincas éveik végére, negyvenes éveik elejére. Ugyanis csak ekkorra tudnak önálló egzisztenciát teremteni a gyermekvállaláshoz. Viszont ezek a gyerekek már lakhatás szempontjából szerencsésebbek lesznek, mert várhatóan rájuk marad a nagyszülők után öröklött lakás. (Kérdés, h hányan öröklik az ingatlant...) Kíváncsi vagyok, h ez helyre állítja-e a normális szülő kort, azaz a 20-as, 30-as években vállalt első gyermeket. Vagy a minél inkább kitolódó felnőtté válás teljesen eltörli a húszas évek elején vállalt gyermekeket?
"Aggódom, mert már felkerestem a Utah Egyetem kampuszán dolgozó rendőröket, múlt szombaton bejelentést tettem nekik, de azóta sem kaptam választ."
"A 21 éves Lauren McCluskey ezekkel a szavakkal hívta fel a 911-et, hogy feljelentse exbarátját, aki zaklatta őt. A diák először az egyetemi rendőrségen tett bejelentést, de miután nem kapott visszajelzést, a központi rendőrségi diszpécsert is feltárcsázta.
McCluskey mindegyik bejelentése során elmondta a rendőröknek, hogy egy szeptemberi éjszakán, egy szórakozóhelyen ismerkedett meg egy férfival, akivel egy hónapon keresztül jártak is.
A férfi a 37 éves Melvin Rowland volt, abban a bárban dolgozott kidobóként, ahol megismerkedtek. A foglalkozásáról tudott a lány, azonban a valódi nevét és a valódi életkorát nem, ugyanis ezekről hazudott a férfi. Álnéven mutatkozott be és fiatalabbnak adta ki magát.
Ahogy arról sem tudott a lány, hogy a férfi regisztrált szexuális bűnöző, és különböző bűncselekmények miatt összesen már közel tíz évet ült börtönben.
A CNN-hez eljutott információk alapján a lány összesen 6 alkalommal próbált az üggyel kapcsolatban segítséget kérni a kampuszon illetékes hatóságtól, és az első bejelentése után egy héten keresztül egyáltalán nem foglalkoztak az ügyével.
A lány családja ezután sajtóközleményt adott ki, amelyben egyet nem értésüket fejezték ki az egyetem vizsgálatával szemben. "Több alkalom is lett volna arra, hogy megvédjék őt azalatt a majdnem két hét alatt, ami a lányunk bejelentése és a halála között rendelkezésre állt" – írták."
"Tudjuk, a CEU a bécsi Otto-Wagner-Spital elhagyott pavilonjaiba fog költözni, ezeket bérli ki. Ortopédia, tüdőgyógyászat és pszichiátria működött itt még alig tíz éve, fantasztikus ősparkban, világhírű templommal és színházzal, amiket mind Otto Wagner tervei alapján építettek körülbelül száz éve. Bécs városa először privatizálni akarta az egészet, de egy sikeres civil mozgalom megakadályozta ezt, csak egy kis részbe kerülnek új luxuslakások, a komplexum nagyobb része közösségi tulajdonban marad, így a CEU is a bécsi önkormányzatnak fog bérleti díjat fizetni. A civil mozgalom továbbra is rajta tartja szemét az eseményeken, itt a facebookon is jelen vannak. A Mandiner néhány hete nagy szenzációval felfedezte, hogy ebben a kórházban a nácik annó rémes orvosi kísérleteket végeztek nevelhetetlennek minősített gyerekeken, ezek nagy része borzalmas kínokat-károkat okozott a gyerekeknek, sok volt a halálos áldozat is. És már ezt is a CEU és Soros György szemére vetik... A budapesti parlament épületében hozták meg a hajdani "honatyák" a numerus clausus törvényeit. Gondolom, a gettóról és az auschwitzi vonatokról is itt tanácskoztak s szavaztak a képviselő urak. Aztán meg a kuláklistákról, az elvtársak. Látott valaki az országházban szégyenkező emléktáblát akármelyikről is? Mert a bécsi Otto-Wagner-Spital kertjének közepén ott van az emlékmű a meggyilkolt gyerekekért. Gedenkstätte Steinhof - minden gyerekért ég egy gyertya.... Hogy soha többé... Ez a különbség.
"Biztosan belefutottatok már a következő helyzetbe: egy feminista patriarchátusról, nemierőszak-kultúráról vagy nők elleni férfierőszakról beszél, mire jön egy felháborodott férfi, és elkezdi verni az asztalt azzal, hogy "de nem minden férfi erőszakos". Állítását azzal támasztja alá, hogy ő sem bántott soha egyetlen nőt sem. Csak azt nem veszi észre, hogy őt mint személyt senki sem vádolta, mert nem egyénekről van szó, hanem rendszerszintű társadalmi jelenségekről, mint amilyen a szexizmus, a rasszizmus vagy az áldozathibáztatás.
Allan G. Johnson amerikai szociológus alábbi szövege segít, hogy megértsük a különbséget. "
"Még a vendégek is a karácsonyi asztalhoz ültek a kávéházi karácsonyon a tulajdonossal és a dolgozókkal együtt. Az ünnep megkívánta a nyugalmat, a pihenést. Ma is példát vehetünk az egykori kávéházi karácsonyokról."
"A videóban a színésztől többek között elhangzik, hogy
-Megígérhetem, ha eddig nem kellett fizetnem azokért a dolgokért, amelyeket mindannyian tudjuk, hogy elkövettem, akkor biztosan nem fogok olyanokért fizetni, amelyeket el sem követtem. -
illetve
- Persze, azt fogják mondani, hogy tiszteletlen vagyok, amiért nem tartom be a szabályokat, de mihtha eddig a szabályok szerint játszottam volna. Sosem tettem, és imádtátok.-
A videó azért különösen bizarr, mert Spacey gyakorlatilag összemossa a saját élete történéseit a törtető, manipulatív, fiktív amerikai politikus, Frank Underwood személyiségével, és mintha azt próbálná meg elmagyarázni, hogy Underwoodot pont azért imádták, mert nem érdeklik a szabályok, és akkor tessék magát Spaceyt is pont ugyanúgy imádni. De igazából tényleg nehéz dekódolni, hogy a színész mégis mit akar üzenni ezzel a felvétellel."
(Zsenialis :) . Jobb volt, mint az egesz hatodik evad. )
