“Egy bácsikám, ki csősz volt s egész évben a Varjúdomi kunyhóban lakott olyan mesét mesélt, amilyen éppen abban a percben eszébe jutott. Az volt a jó, hogy élni kellett, élni a sok szeszélyes mesét. Így csinált nékem hosszú orrot, kedvet ahhoz, hogy éljek úgy, ahogyan ő élt. Mert ő volt, ő meséje minden hőse, a hónapok és magok ismerője, kinek a nap volt kalendáriuma, szél a nagyapja, parázs meg a húga”
Az egész beszélgetés onnan indult, hogy az európai nők nem akarnak szülni, bezzeg Afrikában...
Te azt mondtad, hogy ennek a problémának a megoldását a férfiak kezébe kellene adni, mert akkor biztos, hogy lenne szaporulat. Ezt csak egyféleképpen tudnád elérni.
Szóval te ilyen körülmények ellenére is bevállalnál egy gyereket? Hogy nincs saját házad, nincs munkád, és nem valami keresett foglalkozásod van? A nő nyilván kiesik, hisz otthon maradna gyedre.
Azt nem értem, hogy miért olyan bonyi megoldani a védekezést. Most nem azért, de ha én nő lennék, és nem akarnék gyereket, tutira nem bíznám a pacákra, hogy védekezzen, hanem magam is tennék az ügy érdekében.