Nem értek egyet veled. Nagyon sok külföldivel dolgoztam, akik Magyarországon éltek. És a legtöbb imádta több okból is
- triviális: a fizetésük sokkal többet ért mint otthon (ezzel nem is foglalkoznék)
- a magyarok nagyrésze segítőkészen állt hozzájuk, néha még az ügyintéző is
- a szórakozóhelyeken a fiatalok nagyon kedvesek voltka velük
- az iskolákba gond nélkül fogadták a külföldi diákot, legtöbbször az iskola hálás volt, hogy oda jár a külfödi gyerek és így a saját gyereket tudtak nyelvet gyakorolni
- sokkal jobban be vagyunk rendezkedve a külföldiekre (csak egy példa az orange.fr weboldalán nincs English link nálunk meg mind a három mobil cégnek van). Ha balegondolsz, hogy mi a 2 legelső dolog egy idegen országba - telefon, bankszámla -akkor ez elég sokat elmond. (Néhány fr banknak van angol nyelvű infója, míg otthon szinte mindnek). És ez egy apróság, ami szinte semmibe se kerülne nekik - csak itten kicsit szarnak a külföldiekre, szerintem.
Vannak népek még amelyek így gondolkodnak, de mondjuk pont a németek nem (mármint 66 éve nem). És amelyik német így gondolja azt a többi visszafogja. És bármilyen furcsán hangzik, amióta nem így gondolják a németek, azóta sokkal többet értek el. Az amerikaiakban egyetértünk, tényleg ezt gondolják magukról, de jelenleg, az összes bajával együtt a világ legnagyobb gazdasági hatalma a világ legnagyobb hadseregével (és persze nyilván számtalan hibájával). Csak azt tudom rájuk mondani, hogy mit adsz a hasmenéses elefántnak? Utat.
Más népet/embert lenézni soha nem vezet jóra. Ha megnézed akár a francia, akár más országok történelmét, amikor elkezdetek másokat lenézni és nem partnerként kezelni akkor gyakran elbuktak. Végig írnám neked az oldal példákkal, ha kéred.
Egyébként nekünk magyaroknak is megengedik (mintahogy nem tiltja senkisem - miért kéne engedélyt kérni), hogy egyenrangunak érezzük magunkat. A gond ott van, hogy ez Kelet-európában néha/gyakran keveredik a nacionalizmussal. A határt és egyensúlyt nehéz megtalálni.
Ezt a tisztán francia ellenes szöveget, a francia forumokon nagyon tudnák értékelni a helybeli befogadók, munkaadók, és azok is, akik a bevándorlás szigorú fékezésére szavaznak !
Le kell-e fordítani és közölni ? Kinek mi a véleménye ?
Szerintem az intelligencia szintre gondolt, IQ szint, csak mint annyi mas dolgot a franciak ezt is forditva mondjak, tehat QI( lehet, hogy mi latunk mindent forditva?)
Magyarok, van köztetek sok ilyen féleszű, mosott-agyú, féreinformált ? Mert akkor érthető, miért olyan "jó" élni ma Magyarországon, és miért van annyi magyar gazdasági menekült.
Van benne valami, amit mondasz. Viszont nem gondolod, hogy pl. az amerikaiak vagy németek is ugyanezeket képzelik magukròl ?
Azt hiszem van még sok nép, amelyik ugyanigy gondolkodik. Csak nekünk magyaroknak nem engedik meg. Mert amint valaki helyre akarnà billenteni a mérleget azzal, hogy mi sem vagyunk alàvalòbbak egyiknél sem, mindjàrt azt kapjuk, hogy nacionalistàk vagyunk. Pedig nem ugyanaz szeretni és tisztelni sajàt népét, s közben tiszteletben tartani a többit is, mint hogy magunkat a legkivàlobbnak, orszàgunkat a legszebbnek, vagyis felsôbbrendûeknek tartsuk magunkat és közben megvessük, lenézzük a többi népet. Szvsz.
Nem inkàbb mindenki a maga élete kovàcsa ? Ezzel egyet értek. De az embernek tudnia kell mit is akar kezdeni életével, azutàn màr csak kitartàs és akarat kérdése. De aki hagyja magàt sodorni az àrral erre-arra, az kénytelen elfogadni, ami adòdik.
A szerencse az màs. Vannak akik szerencsés csillagzat alatt születtek, vannak akiknek minden sikerül, amibe belefognak, màsoknak meg minden balul sül el. (Van egy komcsi vicc is errôl, amikor két embernek ugyanannyi mennyiségû malacot adnak, s az egyik a jövô évre megtriplàzza a szàmukat, mig a màsiknak mind elpusztul...:-)
:-) Persze, persze. Hàt ha vendéglàtòs vagy, abbol jòl meg lehet élni. Igy màr értem: a kellemest a hasznossal. De keveseknek adatik meg ez a szerencse. Remélem tudatàban vagy ennek ? :-)
Munka mindenhol van ? Jönnél csak ide, ahol én lakom... (Saône-et-Loire, "charolais" - hàt ha a marhatartàs érdekelne, vagy netàn csigatenyésztés ? :-)))
Amiket felsoroltam csak példák voltak, mi sem ücsörgünk állandóan. De ha vendéglátóznál, lehet te is kerülnéd a tömeget egy idő után és vágynál a csendre.
Mondjuk a búvárkodás szerintem elég jó sport, na de ehhez a tengert szeretni kell.
Én pont fordítva gondolkodom, ott dolgozok ahol szeretek lenni. Munka meg mindenhol van.
Ne úgy képzeld el a szigetet, mint egy civilizáció elől elzárt rezervátum.
Szoval az SNCF-nél dolgozol ? Nekem is volt egy nagyon jò baràtom még a 77- es megyében, aki ott talàlt munkàt. Ejjelente az alagutakban csinàlt valamit.
Egyszer szivesen megnézném, végigjàrnàm és kész. Nem tudnàm magam "elàsni" ott ("ücsörögni, horgàszni").
Aztàn az meg egy màsik kérdés, hogy mibôl lehet ott megélni, amig az ember nem nyugdijas ? Mert amig dolgoznia kell az embernek, az a lényeg, hogy hol talàl munkàt.
Na làtod, pont ezt nem szeretem, amikor nincs egy lélek sem az utcàkon. En a nyüsgést szeretem! Sok-sok ember, de nem nyàri vakàciòs.:-))) A tenger nem ragad meg, utàlom a tengeri herkenytûket is.
Amùgy pedig az életet nem henyéléssel képzelem el (vakàcio alatt is az ùj tàjak, ùj emberek érdekelnek, nem a semmittevés), még nyugdijas koromban sem birnàm sokàig egy kihalt faluban tölteni napjaimat. :-)
Igazad van teljesen mas a dolog, ha a korulmenyek kenyszeritenek (politika, penz, vallas) vagy pedig egy tudatos, megfontolt dontesrol van szo. Most mar sosem tudom meg mi lett volna akkor ha nem igy dontok 10 eve, de az igazat megvallva nem is erdekel. Megtalaltam azt akivel meg sok idot szeretnek eltolteni, a munkam tetszik. De ez nem jelenti azt, hogy franciava szeretnek valni. Dedelgetett almom, hogy otthon dolgozhassak az SNCF alkalmazasaban. (raadsul esely is van ra mert keszul egy europai nagysebessegu halozat es az SNCF-nek eleg jo renomeja van ezen a teren.)
Látogass át a korzika fórumra, talán kicsit megértesz bennünket!
Az év kb. 7 hónapjában valóban nyugodt, de azt annyira megszoknád, hogy utána idegesíteni a nyüzsgés.
Valóban birkák legelésznek, félvad disznók sétálnak az út mentén, sőt vadtehenek is.
Unalmasnak meg nem mondanám, kb. dunántúlnyi területen mindent megtalálsz amit akarsz. Tenger, hegyek (nem kicsik), hegyi patakok, tavak, városokban mindent megtalálsz. Persze kinek mi a szórakoztató.
Én például imádok a horgász mellett ücsörögni és olvasni, vagy kirándulni, vagy kimenni a tengerre horgászni. Még sorolhatnám.
En 13 évig éltem ott.... 9-et csalàdostul, gyermekestül..... Hidd el, meg lehet szokni nagyon kônnyen !!!!!!! :-))
Igaz, volt olyan is Calvin, hogy egy téli este mentünk egy kôrt a "vàrosban" papa, mama, babakocsi, és az egész séta alatt egyetlen élö lelket nem làttunk.....
Ennek ellenttje pedig : Nyàon az alig 2000 lakosu Calvin akad, hogy 110 000 turista fordul meg......
Persze nektek ma màr sokkal egyszerûbb a dolog. En annak idején politikai menekült voltam és semmi remény nem volt a visszamenésre. S akkor ebbe bele is törôdtem. Késôbb azonban amikor màr meg volt a lehetôsége, de sajnos anyagilag nem engedhettem meg magamnak tùl sûrûn, akkor fàjdalmas lett. Fôleg, h én nem vàltam franciàvà. Nem tudok és nem is akarok.
