Keresés

Nos. Hétfőn kora este találkoztunk a társaság egy részével a Keleti mellett egy kocsmában, onnan együtt indultunk el vonattal Győr felé. 2 embert már ismertem személyesen korábbról, de jó volt ismét megismerkedni új arcokkal. 10 felé ért le a vonat, egyből összefutottunk Kingékkelel az állomáson, onnan pedig egy közeli vendéglátóba vitt Zsolt kocsival, ahol gyülekeztünk. Ott volt már egy rakás fórumozó :). Pár sör elfigyasztása (nekem 5 volt..) után végre beállt a busz, hajnalban indultunk el.

Buszút... hát valami rettenesen szar volt, utálok hosszan buszozni, pedig ez csak 7 óra volt kb. 2 nap alatt kb 3 órát tudtam aludni össz, ha nem nyújtom ki a lábamat, akkor képtelen vagyok erre. Viszont a társaság nagyon jó volt, meg ugye ott volt a tudat, hogy München felé megyünk, szóval már csak emiatt is érdemes volt végigkínlódni a buszozást. A határon mindenhol simán átmentünk, sehol nem kérték el a személyit sem. Salzburg mellett nosztalgia ezerrel a bicajos világbajnokság miatt :).

9 előtt nem sokkal értünk München határába. És mi volt az első, amit megláttam a városból? Nanáhogy az Allianz Aréna, még kivilágítatlanul. Impozáns látvány volt ilyen messziről is, hát még közelről meg belülről... :) De erre még majdnem egy teljes napot kellett várni, és előtte is ért jópár hatalmas élmény. Szóval az Arénáról később.

Az Allianztól nem messze megálltunk egy Tesco-szerű bevásárlóközpontban, bevásárolt mindenki kaját meg piát, utána be a belvárosba, és 10 után nem sokkal szabadprogram, fél 6ig miénk volt a nap. Egy kb 20 fős társasággal elhatároztuk, hogy meglátogatjuk a Sabener Strassét. Először rossz felé indultunk el, de végülis "térképész" Flammeonak köszönhetően kb 2 óra alatt oda is értünk. Gyönyörű volt az edzőközpont. Azt eddig is tudtam, hogy a kertvárosi részen helyezkedik el, de azt sosem gondoltam volna, hogy ennyire a házak között van. Sima családi házak voltak mellette, mintha valami harmadosztályú csapat edzene ott, annyira nem volt elzárva meg semmi. Arra gondolok, hogy abszolút nem volt ez a megközelíthetetlen jellege az egésznek, nagyon közvetlen volt az egész. Persze a fotózkodás után kapásból megrohantuk a fan shopot, én vagy másfél órát nézegettem a cuccokat, baromi nagy választék volt, pedig elég pici volt az üzlet. Legalábbis az Arénában lévő monstrumhoz képest (ami vagy akkora volt, mint a Keleti pályaudvar ;D) iszonyat kicsinek tűnt. Sajnos csak 70 eurom volt, az új mez pedig 65 volt (a német oldalon 50 euróért írták :-), így erre nem volt pénzem, mert sörözni is akartam kásőbb. Így vettem egy leértékelt arany színű Deisler mezt 45ért, meg egy öngyújtót. Volt aláírt Görlitz mez is, de az egyik kicsi volt rám, a másik meg k. nagy :-. Szóval maradt Deisler, de nem voltam csalódott. A többiek még vásároltak, én meg lementem kicsit körbenézni kezemben a Deisler mezzel. Kb 5 perce volt meg, amikor az egyik srác odaszólt, hogy "gyere, ott van Deisler" ;D. És valóban, Basti éppen a tőlünk kemény 3 méterre lévő parkolóban szállt ki a kocsiból. Alá akartam persze iratni a mezemet, de mire eszméltem, már be is sietett a klubházba. Viszont elmondhatom magamról így is, hogy 3 méterre tőlem elment Deisler. Jó volt látni mosolyogni, aranyos volt.

Gyönyörű volt az egész környék. Amúgy az ificsapat edzett éppen, távolról lehetett látni, hogy nem ügyetlenek a srácok. Aztán később láttam Hoenesst és Rummeniggét, ahogyan bejöttek kocsival a központba. Ati le is tudott fotózkodni Ulival, mert utánuk ment, így viszont nem látta Deislert. Amúgy az volt a legjobb, hogy ennyire közvetlen volt az egész, nem játszotta senki a megközelíthetetlen istent. Ha nagyon pofátlan lettem volna, akár a klubházban is mászkálhattam volna, nem szólt volna érte senki.

Fél 2 felé indultunk vissza a belvárosba és 2-re benn is voltunk. Na igen, tömegközlekedés.. A villamosra ugyan vagy 15 percet kellett várni, de fantasztikusan ki van építve a hálózat, pillanatokon belül el lehet jutni akárhová. Az utak minőségéről és az infrastruktúráról nem is beszélve. Budapestiként ez meglehetősen furcsa volt ::)...

2 körül a belvárosban Flammeoval és Sagnollal elszakadtunk a többiektől, mi a belvárost akartuk megnézni, Kingék pedig a régi Olimpiai stadiont. Ebből lett egy kis gubanc később, de ezt majd King leírja :).

Szóval akkor innentől külön mentünk tovább. Beküldtem 2 adag wurstot, mert k. éhes voltam. Piszok finom volt. Kaja után irány a belváros. Gyönyörű volt minden. Marianplatz, Dóm, Károly kapu, utána Bajor igazságügyi palota, Pályaudvar. A Dómnál leültünk egy kicsit beszélgetni, nagyon hangulatos volt a tér előtte, utána be is mentünk megnézni, nagyon impozáns látvány volt. Iszonyat szép volt a környék is, ha ott laknék, akkor minden nap órákat el tudnék üldögélni. Megvártuk a harangjátékot, ami szintén gyönyörű volt. Aztán elindultunk tovább, és olyan hasmenés jött rám, amit az ellenségeimek se kívánok ;D. Nagyon vicces látvány lehettem, ahogyan eltorzult fejjel rohanok a városban az állomás felé, ahol tudta Flam, hogy van klotyó, Sagnolék meg alig bírták tartani a tempót. Gyönyörű helyek mellett mentünk el persze, Flam mondogatta is végig, hogy melyik micsoda, de ekkor valahogy nem tudott érdekelni ;D. Visszafelé megnéztem persze mindent. Benn végre megtaláltuk a rötyit, apró nem volt nálam, 50 centet kértem kölcsön Flamtól, bedobom, rohanok, körbenézek. Csak piszuár vaze, akkor most merre ;D?. Ki, kértem még másfél eurót, be a klotyóba, ezerrel letéptem magamról az övet, és vééééggrrreee megkönnyebbülés ;D. Na ezt a 20 percet nem szeretném mégegyszer átélni ;D.

Utána már lassan vissza kellett indulni, fél 6kor volt találkozó a busznál. Azért még sétáltunk kicsit a városban. Egyszercsak iszonyat hangos dobot hallottunk. Sporting drukkerek énekeltek a Marianplatzon, a németek meg táncoltak rá. A piac mellett megálltunk sörözni, rengeteg ember volt. Őszintén megmondom, hogy nem ízlett a bajor fehérsör, legközelebb Paulanert veszek, az tuti ;D. Itt meg Bayern drukkerek vonultak el mellettünk trombitával és dobokkal és énekeltek baromi hangosan, egy részük tradicionáklis bajor viseletben. Olyan hangulat volt, hogy ihaj. Valószínűleg a Süd kurve egyes tagjai is ott voltak, beszéltük is Flammal, hogy ezt Kingnek látnia kellett volna, ha már szóvá tette délután, hogy nem igazán drukkolnak a németek. Kora este azért már elég sok Bayern mezbe és sálba burkolózott drukkert lehetett látni a belvárosban mindenfelé. Na meg rengeteg portugált. És együtt táncoltak a németekkel, tök jó volt látni. Ez egy másik ország...

fél 6 előtt ott voltunk a busznál, Kingék meg sehol :-... Peti telefonált mint a hülye, de 6kor már tényleg el kellett indulnunk. Egyikük fenn is hagyta a jegyét a buszon, szóval aggódtam, hogy valaki nem jut be. De végülis mindenki bejutott, King majd leírja, hogy mi volt :).

Irány a stadion, fél óra alatt kiértünk. Micsoda látvány volt, embereeeeek. Elkezdett dobolni a szívem, mint kb az első csók után. Ha nő lenne az Aréna, akkor tuti megkérném a kezét. Magyar pályákhoz szokott emberként nagyon durva látvány volt.. Hosszas motozás (taperolás? helyes rendőrcsaj volt amúgy :)) után bejutottunk. Aztán Flammeoval elindultunk kicsit körbenézni. A déli karéj egy icipici részét tudtuk csak megnézni, mert hatalmas monstrum volt az egész, többre meg nem nagyon volt már időnk. De már ekkor csak egy kis pontnak éreztem magam. Egy egész nap kell, hogy mindent jól meg tudjon nézni az ember.

A stadionon belül végig ereklyék voltak kitéve mindenfelé, egy csomó helység volt. A fanshop meg... Be se tudtunk menni, annyian voltak, de hatalmas volt.. Találkoztunk Berni mackóval is, oda is álltam egy közös fotóra, ami sajnos elég elmosodótt lett, de megvan, az a lényeg :).

Aztán lassan be kellett menni a helyünkre. Vettem egy 10 eurós Aréna Kártyát (pénzzel nem lehet kaját venni benn, csak a kártyával), Flamtól sikeresen elkunyiztam 1 eurot, hogy legyen is rá pénzem. Köszönöm így utólag is, majd megadom, valamikor menjünk el sörözni. :) Ebből kijött 2 sör meg egy adag sültkrumpli. Jó lett volna még 3-4 sör, de ez legyen a legkevesebb :).

Lépcsőztünk ezerrel (a legfelső karély utolsó sorában ültünk a sarokban, a lehető legmeszebb a pályától, de így is minden tökéletesen látszott.). A büfében összeakadtunk Kingékkel, szerencsére bejutottak ők is.

Amikor beléptem az ajtón, akkor az első gondolatom valami olyasmi volt, hogy "áááááá bazmeg, ez ekkoraaaaaa?? Ilyen nincs :)" Hatalmas nagy volt, sokkal kisebbnek képzeltem volna el. Ekkor már tényleg csak egy kis pontnak éreztem magamat..

Ekkor írt egy sms-t Sevin, hogy üdvözöl mindenkit, aki kinnvan. Tök durva, de pont abban a pillanatban, amikor beültem a helyemre. Totál eltaláltad a pillanatot :).

Körbe is jártuk persze Flammal a felső karélyt, ezerrel fotóztunk közben persze :). Aztán vissza a helyünkre, lassan jöttek a játékosok bemelegíteni. A Süd kurve már ekkor ünnepelte a csapatot, pedig még alig voltak. Stephan Leehman pedig csinálta a hangulatot, fantasztikus ez a pali ;D.

Aztán szépen lassan megtelt az Aréna, majd hihetetlen örjöngés közepette megérkeztek a csapatok. Majdnem felrobbant a stadion. Bajnokok Ligája Himnusz, zászlók a pályán, itt már az orgazmus határán voltam. És elkezdődött a meccs..

Nem hittem volna, de a párszáz főből álló Süd Kurve (akik alattunk ültek) és a portugálok kivételével senki sem énekelt. De így is eszmétlen hangos volt az egész. Mi lett volna, ha mindenki énekel... A Süd kurve amúgy fantasztikus látvány volt, és amit szurkolás terén műveltek, az leírhatatlan. Amikor szarban volt a csapat, akkor azonnal elkezdtek hangosan énekelni, párszázan is bezengték az egész stadiont :). A portugálok meg válaszolgattak nekik.

A meccsről meg. 2 ember volt nagyon jó: Makaay és Demichelis. A többiek mélyen tudásuk alatt játszottak, főleg Sagnol, Brazzo és Ottl. Szegény Sagnol akkora füttyöket kapott többször is a lelátóról, nagyon sajnáltam. De tényleg gyengén játszott >:(.

Persze ilyen felforgatott csapattal ez nem meglepő. Ugyanakkor öröm volt látni, hogy néha milyen támadásokat vezettünk, Makaay tényleg fantasztikus volt, kár hogy nem jött össze a gól. Ami szembetűnő volt, hogy nagyon a jobboldalon erőltettük a dolgot, a bal oldalon Brazzo egy rakásszor üresen integetett, de nem kapta meg a labdát. A védelmünket inkább hagyjuk, élőben sokkal jobban látszottak a sorozatos helyezkedési hibák, mint a Tv-ben. A szünetben hatalmas fütty volt a csapat "jutalma". Majdnem beszakadt a dobhártyám...

A második félidőben kicsit felpörgettük, de a gól nem jött össze. Pedig Roy tényleg fantasztikus volt, szinte a hátán húzta a csapatot, kár, hogy a többiek nem voltak ebben társak >:(. Azért összességében megvoltak a lehetőségeink főleg Makinak köszönhetően, de a portugálok is lőhettek volna pár gólt. Mutinho kapufáját simán bentláttam, az pont alattunk volt. Szívroham megvolt ;D

Összefoglalva igazságos eredmény született. Hatalmas füttyöt kapott a csapat a lefújás után. Mondjuk hozzátenném, hogy a Süd kurve megtapsolta a játékosokat, amikor kimentek megköszönni a biztatást...

Kicsit csalódott voltam az eredmény miatt, de így hideg fejjel már nem olyan rossz ez az x, főleg nem 3 győzelem után és ilyen kezdőcsapattal. És még mindig nem kaptunk gólt...

A stadionból kifelé kicsit elkeveredtünk, de aztán megtaláltuk a buszt. A lefújás után 20 perccel (!!!) már az autópályán voltunk. 30 perc alatt kiürül az egész stadion. Nem semmi, micsoda infrastruktúra van kiépítve...

Hazafelé próbáltam aludni, de nem ment, az Opeth zenekar társaságában töltöttem el az út nagy részét félálomban. 9-re értünk volna be az előzetes terv szerint, de 6:15kor már Győrben voltunk, nagyon jól jöttünk. 6:30kor ment a vonat, azt pont elértük, innen gyakorlatilag végigaludtam az utat a Keletiig, negyed 10re értem haza, zutty be az ágyba és alvás. Iszonyat fáradt voltam :).

Hatalmas élmény volt az egész. Aki egyszer átéli ezt az egészet, az tuti hogy vissza akar térni. Én legalábbis egészen biztosan, ha rajtam múlna, akkor az összes kellemetlenség ellenére mennék minden héten meccsre. Remélem megyek még majd minél többször, mert felejthetetlen élmény volt ez a 2 nap. Tényleg érdemes elmenni, kiba feltöltött ez az egész, tiszta extázisban voltam a meccs alatt meg előtt. Át akarom élni, még még még.. :)