"Vagy be kell bizonyítani, hogy egy mozgó végtelen hosszú pl. homogén (de nem feltétlen), vagy egy tengelyszimmetrikus kerek forgó mágnes mágnesdarabjainak össz hatása kinullázódik."
Lehet kvázi végtelen kiterjedésű homogén mágneses mezőt készíteni.
A módszer a következő: matematikailag tartunk a végtelenhez.
Persze nem kell elmenni ténylegesen a végsőkig.
Néhány pontra lehet függvényt illeszteni.
Szigorúan véve még azt is be kell látni, hogy a regressziós függvény monoton.
(De ez csak akkor lenne probléma, ha az univerzum körbjárható lufi lenne, és egy távcsővel láthatnánk a hátunk közepét.)
Tehát az ember vesz különböző hosszúságú egyenletesen felmágnesezett magnószalsagokat, és ezeket egyenletesen mozgatva megmérjük a mozgási indukciót.
Nem kizárt, hogy a mozgási indukciót nem a homogén rész "mozgása" okozza, hanem az, hogy a homogén szakasznak valahol vége van.
Feynman azt írja, hogy elektron interferenciát végeztek. A két rés közé hosszú vékony dendrit kristályt helyeztek.
És a szerző azt mondja, hogy ahol az elektron átment a réseken, ott nincs is mágneses mező.
Csak körbejártuk két oldalról. (És szerintem itt letagadja a szórt mezőt, vagyés az egyik pólustól a másikig visszakanyarodó erővonalakat. Márpedig a rúdmágnes által keltett mező örvényes és forrástalan. Nincs forrása az erővonalaknak. Ami befolyik, az mind kifolyik.)
"A konkrét értékeket a vonatkoztatási rendszerek között a Lorentz-transzformáció köti össze. A körmozgás, vagy nem egyenes vonalú egyenletes csak egy nehézség ilyenkor (az most mellékes, hogy mekkora). És egyébként értelmes a lokális Lorentz-transzformáció, nem kell hozzá globalitás, ahogy korábban mondtad. (Az áltrel is használja lokálisan...)"
A transzformáció pontbeli jellemzőket viszonyít.
Egyik koordináta a másik vonatkoztatási rendszerben.
Egyik térerősség a mások frémban. A négyespotenciál deriváltjainak vetülete, és punktum.
Nincsenek benne távoli dolgok, de még lokális közeli pontok (derivált) sem.
Se gradiens, se divergencia.
Mindegy, hogy a mező távolabbi (vagy akár közvetlenül szomszédos) helyeken mit csinál.
Ha a forgó mágnes örvényes E mezőt hozna létre, akkor sima dróthurokban is keletkezne áram, csúszó érintkező nélkül. Kísérletből tudjuk, hogy nem keletkezik.
Még az jutott eszembe, hogy a végtelen hosszú egyenes mozgó mágnes indukál. Te azt mondtad, az nem, mert nincs vége. Pedig de. Itt az kellene, hogy gyűrű legyen, tehát akkor olyannak kell lennie, hogy a két végét a végtelenben össze kell kötni. Ez vagy jobbra egy félkör a végtelenben, vagy balra. És ezt kell tekerni. Szóval azt kell bizonyítanod, hogy ekkor a darabjainak össz hatása kinnullázódik. Hát lehet, hogy így van. :-) Legyen most teli: veszünk egy végtelen félsíkot HK mágnesdarabokból és azt tekerjük, akkor ezek szerint kinullázódik az összhatás. Hmm... lehet. Na de akkor azért nekem is igazam van, mert csak kinullázódik az összhatás. Kezd megint tetszeni ez a verzió. xD Azt érted, hogy minden mozgó darabka indukál, csak kinullázódik az összhatás. Mert ezt sem vallottad. Neked csak nincs indukció, és kész. Azért ez nem ilyen egyszeű. Ez egy tyúkmódszer... xd
Nem értelmetlen, a kijelentésem. Láthatóan azt csinálod. Összekevered a relativisztikus transzformációt az M-egyenletekkel. Ez az, ami értelmetlen.
Az M-egyenletek differenciálegyenletek, melyek azt hivatottak leírni, hogy az EM-mező változásai mivel egyenlőek. Sőt, fele olyan (pont amit tekintesz), hogy ilyenféle változását olyanféle változásával köti össze. Ezek általában nem mondják meg, hogy mi van a konkrét értékükkel.
∂/∂t ... = rot ...
Ez alapján akarod (meg HK is) kijelenteni, hogy ott nincs inverz mozgási indukció (inverz, mert a mágnes mozog, nem a vezető).
A konkrét értékeket a vonatkoztatási rendszerek között a Lorentz-transzformáció köti össze. A körmozgás, vagy nem egyenes vonalú egyenletes csak egy nehézség ilyenkor (az most mellékes, hogy mekkora). És egyébként értelmes a lokális Lorentz-transzformáció, nem kell hozzá globalitás, ahogy korábban mondtad. (Az áltrel is használja lokálisan...)
Ha ezeket megértenéd, meginogna az álláspontod.
a ∂/∂t ... = rot ... csak az indukció egyik formáját adja. A mozgásit és inverz mozgásit nem, vagy csak esetleg. <--- A mozgó mágnes széle keltette rotáció gyűrűzik tovább a változásszegény területekre, és itt egységes mozgásoknál (egyben egyirányba egyenletesen) éppen kiadódik a mozgási indukció ez alapján is, de más esetben (pl. forgó HK mágnes) nem. Ott a lokális Lorentz-transzformációval kell megközelíteni a problémát, nem esetleg hibásan kijelenteni, hogy pl. nincsen mozgási (inverz mozgási) indukció. Vagy be kell bizonyítani, hogy egy mozgó végtelen hosszú pl. homogén (de nem feltétlen), vagy egy tengelyszimmetrikus kerek forgó mágnes mágnesdarabjainak össz hatása kinullázódik. Be tudjátok ezt konkrétan bizonyítani? Akkor elhiszem az álláspontotok.
>Tehát az álló megfigyelő a hozzá képest nyugvó vonatkoztatási rendszerben definiált mágneses mezőben mozgathat egy vezeéket, amelyben feszültség indukálódik. Na de melyik vonatkoztatási rendszerben? A mozgóban.
#Igen, a mozgóban. A vezeték oldalirányú mozgása viszi magával a töltéseket. A vezeték rendszerében jön létre az a feszültség.
Az elektron nem mozog relativisztikus sebességgel, de a kölcsönhatás olyan erős, hogy az egyébként elhanyagolható kontrakció miatt a semleges vezetőben megváltozik a mozgó töltéshordozók sűrűsége, és a mágneses kölcsönhatást elektromos mező kelti.
Ezt én nem hiszem, de ez egyéni szociális probléma.
Egy valamire való tudós azt is megmondja, hogy az elméletét milyen kísérletekkel lehet megcáfolni.
Szerintem két lehetőség is van.
Veszünk egy "kellő középen" megnyúzott koaxiális kábelt, amelyet adott feszültségre feltöltünk. És megnézzük, hogy ennek hatására a közelében lévő iránytű hogyan tér ki.
A másik módszer, hogy a vezetéket a driftsebességgel vagy annak felével mozgatjuk a töltéshordozók mozgási irányával ellentétesen. Ennek hatására megszűnik, illetve ellenkezőjére változik a drót körüli mágneses mező.
Ezt sem hiszem.
Valaki olvassa már el azt a két oldalacskát tőle, és próbálja meg helyesen értelmezni.
Mert nekem nem sikerült. :(
Habár...
Egy középiskolai matematika tanköny egymásra épülő leckékből áll.
Ezzel szemben Feynman időnként visszabontja, amit felépített addig.
Mindkettőben érvényesek az egyenletek, de a transzformáció csak egyirányú zsákutca.
A nyugalomban lévő mezőből áttranszformálhatjuk a térerősségeket egy mozgó vonatkoztatási rendszerbe.
Visszafelé nem működik, mert a mező nem mozog.
Ahogy nézegettem a hozzászólásokat, megint beleakadtam ebbe a díszpéldányba. Ez egyfajta csúcs, ekkora idétlenséget maga Gézoo se nagyon volt képes leírni.
Az állítás is, az indoklás is gyönyörű. Nem csak Maxwell totális meg nem értése, a specrelé is benne van, univerzális, mindenre kiterjedő. Nagy lépés a GUT mintájára létrehozandó NAGY EGYESÍTETT FÉLREÉRTÉS felé vezető útom.
"Az M-egyenlet kicsit furcsán a mozgó mágnes széle felől gyűrűzteti be a homogén mágnes közepe felé az E értékét. A kölcsönhatás szempontjából ez félrevezethet, a szélek, változások nagyon messze is lehetnek. Abszurd, hogy ez legyen a kölcsönhatás meghatározója, és nem a közeli mágnesdarab a sebességével."
Úgy beszélsz, mintha még sohase találkoztál volna olyan szituációkkal, amelyekben sok lúd disznót győz. Sok távoli kölcsönhatás együtt kiegyenlítheti a kevés közelit. Mondjuk pl. egy töltött vagy egy gravitáló gömbhéj belsejében.
Ha a forgó mágnes indukcióját sok kis mágnesből akarod levezetni, akkor is ezen az alapon látható be, hogy nulla lesz a forrásos E.
