A világűr nem üres kutatási adatok szerint 1 köbcm, világűr átlag öt részecskét tartalmaz, ezt 1köbmm-es cső formájú tér gyanánt vizsgálva 1m. hosszú térrészben öt részecskét találunk. Vizsgáljunk most részecske átmérőjű világűr teret fényévnyi hosszban, tegyük fel, ha ebbe egy részecske esik, (most nem akarok nagy számokkal bíbelődni) akkor 12 milliárd fényévnyi hosszú térrészbe a valószínűség szabályai szerint 12 részecskét találunk. Ennyi részecskén küzdi át magát az a foton amelyik ilyen messziről érkezik hozzánk. A felkelő és a lenyugvó napból szemünkbe érkező fény valószínűleg ugyan ennyi részecskén verekedte át magát, mivel a sűrű légrétegen ferdén jutott el hozzánk.
Erre azt az egyszerűnek tűnő választ adhatjuk, hogy azért, mert ez a legegyszerűbb elem. Azonban ezt a kérdést valójában nem tudják eléggé meggyőzően megmagyarázni. A gond az, hogy tapasztalat szerint, ha energiabefektetéssel anyagot hoznak létre, akkor részecske párok keletkeznek, azaz elektron - pozitron, proton - antiproton stb, stb. Ehhez képest a látható univerzum a normál anyagból áll és észlelhető mennyiségű antianyagot nem látunk. Vannak hipotézisek, amelyek szimmetria sértéssel magyarázzák a jelenleg észlelhető állapotot, de igazán meggyőző momentán nincs. (Legalább is én nem ismerek ilyet.)
Alaposabban utánagondolva a 145 nagyon kicsinek tünik a hidrogénbomba, és anihiláció energia arányában, sok egyéb tényezőt nem vettél figyelembe.
1. A hélium atomsúlya az izotópok átlaga, a 4He-re nem is találtam adatot, de nyilván nagyobb, mint az átlag.
2. A neutrínók energia elvitele szintén növeli ezt az arányt, és nem csökkenti.
3. A hidrogén fúzió folyamatainak hatáskeresztmetszete nagyon kicsi, emiatt a bomba hidrogén tartalmának csak nagyon jelentéktelen része robban fel. A csillagokban is évmilliárdok alatt fogy el a hidrogén. Ezt persze becsülni sem tudom, de nagyon jelentős tényező lehet.
Az efféle fergeteges lórúgások felderítésében a honvédség biztos nagy hasznát veszi a te eszednek. Ha vannak nekik mindenfajta "Díszelgő Alegységeik", katonazenekarokkal s egyebekkel, miért is ne lehetnének szépelgőik is! Különféle önfényezőkből és egyéb narcisztikus lelkekből verbuválódott alakulatokkal.
Azt már tudjuk, hogy a lánckoszorúd egyszerűen "frenetikus" (vagy mifene). Ám ez még szerény és veszélytelen volt ahhoz képest, hogy két utóbbi cikked meg "lórúgásként ható elmegyógyszer". Mármint szerinted.
Mondd, ezek arrafelé a szellemi teljesítmény fokmérői?
Mert akkor örülök, hogy ennyire elégedett vagy magaddal.
Minden vonatkozási rendszer egyenértékű, s ennek alapján megtehetjük, hogy fele-fele sebességgel számolunk a létra és a garázs esetében. Ekkor a két rendszer hosszkontrakcióját számoló egyenleteket - miután az „L0” (nyugalmi) hossz és a relatív sebesség is azonos – egymással egyenlővé tehetjük. Ebből az fog következni, hogy semmi nem változik, sem a létra nem lesz rövidebb, sem a garázs - a másikhoz képest. Azaz (látszólag) mindkettő arányosan rövidül. Így az elmélet sem, és a valóság sem szenved csorbát.
Pedig itt pont azt bizonyítod, hogy nem értetted meg a paradoxon lényegét. A garázs rendszerében a létra teljes egészében bent van és ennek a magyarázata pont az egyidejűségek relativitása. Ezt akkor tudod szemléletesen belátni, ha a létra elejére és a végére is elhelyezel egy egy a létra rendszerében szinkronizált órát és kiszámítod, hogy mit mutatnak a garázs rendszeréből vizsgálva, amikor bent van a létra a garázsban. A vége előbb érkezik, mint azt az elején levő óraállás alapján várnánk, mert számára már annyi az idő.
„Sikerült helyből elvétened a létraparadoxon lényegét!”
A létparadoxon lényegét tökéletesen értem, a gondolatkísérletet annak feloldására tettem, ami lehet, hogy elsőre nem sikerült túl jól …
Tulajdonképpen a két vonatkozási rendszert kívántam „közös nevezőre” hozni, a harmadik megfigyelőtől akár el is tekinthetünk…
Minden vonatkozási rendszer egyenértékű, s ennek alapján megtehetjük, hogy fele-fele sebességgel számolunk a létra és a garázs esetében. Ekkor a két rendszer hosszkontrakcióját számoló egyenleteket - miután az „L0” (nyugalmi) hossz és a relatív sebesség is azonos – egymással egyenlővé tehetjük. Ebből az fog következni, hogy semmi nem változik, sem a létra nem lesz rövidebb, sem a garázs - a másikhoz képest.
Azaz (látszólag) mindkettő arányosan rövidül. Így az elmélet sem, és a valóság sem szenved csorbát.
„Lényeg ugyanis nem valamiféle látszólagos vagy tényleges megrövidülésben van, hanem AZ EGYIDEJŰSÉGEK RELATIVITÁSÁBAN.”
- A rövidülést ugyan az a Lorentz formula írja le, mint az „egyidejűséget”, hiszen az utóbbiból származtatott a hosszkontrakció. (ha jól értettem meg) Tehát mindegy mit számolunk, lényegében ugyan annak az eredménynek kell kijönni.
- Szerintem nem a lefékeződésről szólt a feladat, az csak egy téves „megoldása” a paradoxonnak. (Bár némi iróniával igaz, hiszen a hirtelen megálló, vagy ajtónak ütköző létra elejére a valóságban felkenődik a mögöttes része, így garantáltan befér a garázsba… )
Komolyra fordítva a szót; Itt is fennáll a fordított lehetőség, - miszerint a garázs fékeződik le és rövidül meg, miközben a létra áll - annak ellenére, hogy a két rendszer a gyorsulás idejére már nem szimmetrikus.
Megint ott vagyunk, ahol a part szakad: nem fér be a létra…
Hiába jön a képbe a létra megállásának nem-egyidejűsége, (avagy a Te megfogalmazásod;„ami a létra szerint egyidejű a két végén, az garázs szerint nem és vice versa.”) a paradoxon továbbra is feloldatlan marad, hiszen a garázs is hasonlóképp állna meg, (vagy a garázs eleje és vége nem lenne egyidejű) ha a létra van nyugalmi helyzetben.
"Csak feltűnt, milyen rajongó szavakkal szoktad illetni a saját ötleteidet."
Ez sajnos félremagyarázás. A két korábban ajánlott cikkemet csak amiatt neveztem ütősnek - teljes joggal - mert azok úgy hatnak a relativitáselméleti hosszkontrakció megkérdőjelezőire, miként a "lórúgásként ható" elmegyógyszerek.
Csak feltűnt, milyen rajongó szavakkal szoktad illetni a saját ötleteidet. De igazad van, az öndicséret annyira fontos dolog, hogy nem hagyhatod másra!
Látom, te azért mégse bízol az elmeszüleményeid "meggyőző erejében", így inkább magad állapítod meg, mennyire "ütősek", "fenomenálisak", meg isten tudja micsodák. Ne haragudj, nem emlékszem mindre, de remélem, te fejben tartod mindezen szép dicséreteket.
Mondd, nem készültél véletlenül primadonnának, mielőtt a hadmérnöki pályára léptél?
Üdvözöllek nagy idők nagy tanúja! Igen, a még elektroncsöves, de már részben tranzisztoros vezérlésű Overkill annyira jól működött, hogy sikerült vele annihilálni egy Föld felé tartó szupernóvát! :)
Köszi a tisztázást, de nekem ez az annihiláció ügy gyanús. Mert bár az elektron-pozitron találkozásból gamma sugár lesz, egyéb anyag-antianyag találkozáskor más is keletkezik, egy nagy katyvasz az eredmény, mely tömeges részecskéket is tartalmaz. De a feladat szempontjából mindez másodlagos.
Az is másodlagos, hogy az antianyag a szabócentit is szétszórja. Nagyvonalúan túllépek ezen.
A feladat megoldása pedig: a szabócenti inerciarendszerében az antianyag vagy a centi előtt, vagy mögött röppen át a félig takart kontrahálódott résen - attól függően, hogy a tüzér hová lőtt. A lényeg: az antianyag a transzformált rendszerben is elkerüli az akadályt.
Jellemzően a specrel, mert azt hiszik, hogy azt megértették és lám mennyi ellentmondást találtak benne... :o))
Az áltrel-ről max annyit tudnak, hogy a semmi nem lehet görbe.
A legszebb, amikor néhány óra gondolkodással megérthető problémát évekig magyaráznak félre a hülyeséggel és akár az életük árán is védik a védhetetlent. :o))
"Ezer bocs... Szerintem a trollnak mindegy, úgyis talál valami gumicsontot."
Ebben igazad van.
De miért relativitáselmélet? Az olyan mint a vörös posztó, bedobod a vitában csak úgy mellékesen, és máris kéttucat futóbolond cuppan rá, és szét-offolja a témát. :-P
Az én szintén hadmérnök felettesem (amúgy tanítványom) engedélyével közlöm: Az Overkill nevű haditechnikai eszköz antianyagot bocsát a vészesen közelgő - közveszélyt jelentő céltárgyra.
Annak tömege ettől annihilálódik - magyarul többé nem lesz!
