Azert, hogy nevessunk, de ne kinevessunk, sirjunk, de ne rikassunk, vitazzunk, de ne veszekedjunk. Hogy meseljunk, elemezzunk, kibeszeljunk, segitsunk es talalkozzunk. Oregnek, fiatalnak, dolgozonak, haziasszonynak, ujnak, es foleg reginek, itthoninak es kulfoldinek. Felvetel kerese: mikoltekkukacgmailpontcom
Topikszabályok a 0. hozzászólásban.
Manojoe barátnőjének a kisfia járt így jelzem... A kis Máté igen machos módon már régóta állva pisilt, és az ovodában ezt megtiltották, merthogy higiénia meg ilyesmi, ott a fiúknak is ülve kell pisilni. Azóta szegény Máté mindig lepisilt alsógatyóban megy haza... :-)
Iván ovodájában a fiúk állva pisilnek, de fel kell hajtani a wc ülőkét, utána meg lehúzni és lehajtani, és ha valami mellémegy, akkor ott az egyik nagycsoportos társuk, kezében a felmosófával és azonnal eltakarítja. Mivel mindig akkor megyek Ivánért, amikor ebéd után, alvás előtt a nagy pisilés-kézmosás-fogmosás özön van, volt időm megfigyelni. Van egy fogkrémfelelős, aki a gyerekek fogkeféire nyomja a fogkrémet, aztán van a fürdőszobafelelős, és van aki ügyel a kicsikre, hogy ki ne szökjenek... nagyon ügyesen be van vezetve
Na ez maradt le a hsz-emből, mert emlékeztem, hogy valaki írta :)
Szal igen, el kell dönteni, hogy mi az, amiben együttműködünk (kaja pl), és mi az, amiben viszont nem (kultúrált vécéhasználat, más ételének tiszteletben tartása szerintem idetartozik).
De ez is csak szerintem, még sosem éltem tök idegen kultúrában.
Attól függ. Otthon tök mindegy, akár szájból szájba is etethetik egymást, meg oda és úgy pisilnek, ahogy akarnak. De közösségben, sőtésfőleg, a befogadó közösségben, sőtésfőleg, a befogadó közösség egy olyan csoportjában, ahol még az adott közösség gyerekei is éppen tanulják közösségük szabályait, nem árt, ha összekapja magát meg a gyerekét az ember, mert aztán meg csodálkozik és felháborodik, ha őt nézik bunkónak, vagy nem kívánatosnak. És nem azt mondja, hogy kapják be, hanem édes fiam, ezerszer megbeszéltük már, léccike. Mert nem mindegy. Szerintem.
Hát én nem azt mondanám az adott helyzetben, hanem hogy itt a japánok vannak otthon és ha valami furcsaságot szeretnének, ami azért ránk sem ártalmas, hát igazán megtehetjük a kedvükért, ne nézzenek már le, mint hülye barbárt. (De a példa nem jó, mert én Budapesten is ülve pisilek :)
valahol kettő között kéne megtalálni az utat, ha nemtökmindegy, akkor akár ülve is pisilhetne Pistike, ami nem szorosan kapcsolódik hagyományhoz, kötött szokáshoz abban engedni kell, az óvodának is el kell fogadnia néhány különcséget, különben is a kölkök nem birkák ugye, de leginkább a "vendég" családnak kellene alkalmazkodnia jobban, mégiscsak ő a vendég.
Én ezt nem igazán így látom. Példa (természetesen kitalált): a japánok csak és kizárólag ülve pisilnek. Férfiak, nők, egyformán. Pistike családjával kiköltözik Tokióba, bekerül a helyi oviba, és elmegy pisilni. Hogyan pisil? Ahogy otthon látta, állva. Óvónénik megemlítik, a szülőknek, hogy talán meg kéne tanítani Psitikét ülve pisilni, mert mégis, higiénia, kispriccel és hasonlók. Mit mondanak erre Pistike szülei? Igen, tanuljuk a japán társadalmi szokásokat, kultúrát, Pistikének rányomjuk a fenekét a vécére? Nem! Azt mondják: kapjátok be, nem tökmindegy?
Szerintem azért adták ovodába, hogy megtanulja a magyar szokásokat, ugyanis van egy kistestvére, akivel az anyja otthon van, hamarosan ő is tagja lesz a csoportnak, mikor betölti a 3 évet. Csak éppen a mamája nem nagyon érti, hogy miért ne ehetne kézzel, ha egyszer ők otthon így esznek... az apuka beszél magyarul, és ő érti is miről van szó. Mindegy, minden csoportban van egy két gyerek, aki több energiát igényel.
Nem egészen az az eset, mert bennünk akkor erős lenne a motiváció, hogy ne botránkoztassuk meg a japánokat; míg az ő szülei, úgy látszik, igazából leszarják a magyar szokásokat.
Hidd el, hogy a türelemmel nincsen hiba, az ovónők egyik szeme állandóan rajta van, mikor bekakilt, és a többiek fújoltak, rájukszóltak, hogy mi az, hogy fúj, szegény K. beteg, hasmenése van stb, tessék inkább sajnálni... de azt nem lehet megengedni, hogy beleköpje az ételt a szomszédja tányérjába, hiszen akkor a kárvallott kislány szülei lesznek felháborodva.
És persze, hogy majd megtanulja, reméljük minél hamarabb.
Türelemmel és idővel meg fogja tanulni kis Kenguru a magyar társadalmi szokásokat. Szerintem éppen hogy nem kéne külön ültetni, hanem jobban odafigyelni rá, ha ezt igényli. Ez olyasmi, mintha mi kerülnénk ki Japánba mondjuk, és meg kellene tanulni egy hótidegen nyelvet, kultúrát, evési szokásokat. Ami a ruhacserét illeti, nálunk is előfordul, hogy más polcában találom meg a gyerek holmiját. Ezt legegyszerűbb azzal kivédeni, hogy a ruha belsejébe belerajzoljátok Iván jelét.
Van egy gyerek az ovoban, új, és afrikai származású. A neve sajnos túl kiejthetetlen a magyar szájaknak, ezért abban állapodtak meg a szülőkkel, hogy az otthoni becenevét használják az ovodában, mert ez érthető: ő a Kenguru. Nos Kenguruval egyre több a probléma, a két ovónő sokat bossszankodik miatta. Az, hogy mohamedán, ezért neki külön kell ételt melegíteni, az még hagyján, ez természetes. Hogy ijedt, és zavart mert alig beszél magyarul , és emiatt gyakran verekszik, ezzel is megbirkóznak. Na de hogy amit pl. az evéssel művel, az rémes. Nem tud evőeszközzel enni, mert otthon mindenki kézzel eszik. Pisilni meg olyan lezseren pisil, hogy éppencsak érinti a vizelet a vécékagylót, lepisili az ülőket, mindent. Ebéd közben belenyúl a másik tányérjába kézzel, vagy beleköpi a másik tányérjába az ételt, emiatt most külön ül. Naponta többször át kell öltöztetni, mert kötésig leeszi, vagy mosakodásnál tökéletesen összevizezi magát.
Tulajdonképen nagyon sajnálom ezt a gyereket, mert amúgy egy gyönyrű formás kisfiú. De a szülőkkel nem lehet beszélni, az apja még csak-csak felfogja mi a probléma, de az anyjuk afféle dzsungelmama, értetlenkedik az evőeszközhasználattól, a pisilés stb problémáka meg csak legyint.
Namármost Kenguru szekrénykéje éppen Iván szekrénykéje mellett van, és a gyerek arra se képes, hogy megjegyezze mi a jele és hová kell tennie a holmiját. Emiatt én már másodszor hozom haza Ivánt a Kenguru felsőjében, illetve nadrágjában... elsőre azonnal kiderült, mert manojoe azonnal felfedezte, hogy ez a felső nem Iváné, hanem Kengurué. De tegnapelőtt azelőtt csak azt láttam, hogy be van készítve egy farmernadrág, a gyerek kijött a benti gatyóban, levettem róla, feladtam rá a farmert, abban hazahoztam. Délután az apja jött, ő öltöztette, a farmer itt mardt nálam, manojoe nem si látta. Másnap megyek be, és kérdezik az ovónők, hogy nem vittem e haza véletlenül a Kenguru nadrágját, mert az anyuka nagyon zokon vette. Mondom, hát izé... én tegnap farmerban hoztam haza, lehet, hogy az a nadrág lesz, majd ma behozzuk... hát persze hogy az övé volt.. nagyon kínos.
Elegem van a mai napból. Akkora barom rokonaim vannak, hogy agyvérzést kapok. Konkrétan az apám öccse, és kedves neje Mrs Harpagon. Komolyan, annyira hülye az ürge, hogy fontolóra vetem a családi tanácsban a gondnokság alá vetetést. Eszem megáll, és még ki sem írhatom ide, hogy miért, de legyen elég, hogy a kocsmában járt, szokásához híven, hogy könnyítsen a bánatán. A hülye mamakedvence! :(((((((
