Tegnap este Vásáry Tamás " A zongorán túl...." c. koncertsorozatában R. Schumann-ról beszélt zenélt Tőle. Eddig nem voltam Schumann-fan, bár főleg a szimfónikus alapművek meg vannak, de vsz-lag ritkán veszem elő. Viszont most olyan lelkesültséggel beszélt róla Vásáry, hogy azért ez kicsit felcsigázta az érdeklődésem. Jellemző művei továbbra sem állnak hozzám igazán közel, a hangja számomra idegen, nem túl lelkesítő, de hallhattunk néhány új (legalábbis nekem) szempontot ami kicsit más megvilágításba helyezi zeneszerzői munkásságát. Kifejezetten tetszett a C-dúr fantáziája (sajna csak az első tételt játszotta), igaz hogy ez viszont Beethoven-nek állít emléket és erőteljesen idézi is a nagy mestert, aki viszont nekem (az egyik) gyengém. Nem lettem ettől sem Schumann-fan, de azért kár lett volna kihagyni ezt az estet. AJ
Most ezt: Bassoon Collection Rajta néhány "kis mester", mint Bertoli, Fasch, Boismortier, ezért Terének ajánlom, mert nem szereti a "nagyokat", de egy-egy Mozart és Schubert ezen is van sajna...
Nekem van egy felesleges, alig használt legújabb generációs fehár magyar nyelvű Mac billentyűzetem, ha érdekel, kb 2 hónapot használtam. Valami több gombócos fagyi, vagy esetleg valami hasznos apróság, cserealapot képezhet.
Már kezdtem aggódni, hogy én hülyültem el teljesen, amikor fanyalogtam a Waters-topikon és egyöntetűen kikérték maguknak. Tulajdonképpen volt, aki a fenébe küldött... Kezdek kicsit megnyugodni...
Ennek minden szavaval egyetertek: http://www2.quart.hu/cikk.php?id=1078 Nem bantam meg, hogy ott voltam, de ha legkozelebb egy masik hangrol hangra reprodukalt regi Pink Floyd lemezzel turnezna Waters, azt tuti kihagynam. Egy koncertrol sokat elarul, hogyha kiadnak lemezen, akkor fizetnel-e erte, hogy otthon barmikor "ujra atelhesd". A tegnap esti programbol en csak a Set The Controlst... vennem meg, mert azzal kezdtek valamit az albumvaltozathoz kepest.
Jó estét! Ma a Művészetek Palotájában voltunk a Pannon Filharmonikusokkal (Pécsről) Haydn: A teremtés c. művét. Egész jó volt. Kicsit véletlenszerű koncertlátogatás volt, úgyhogy fent ültünk a 3. emeleten. Asszony meg is jegyezte, hogy innen is teljesen kellemes, élvezhető volt az előadás. Azért nem volt mindent elsöprő ősrobbanás, de minden a helyén volt, érthető volt, stb.
Kertesi Ingrid, Brickner Szabolcs, Kovács István voltak a szólisták. Kertesi Ingrid nem tartozik nagy kedvenceim közé, kicsit erőtlen és vékony a hangja, nem érzem hogy van benne energia, pláne tartalék, ha esetleg kellene... ilyesmik.
Brickner Szabolcs számomra amolyan semleges volt, nem nagyon kaptam fel a fejem rá sem pozitív, sem negatív értelemben.
Kovács István viszont nagyon tetszett, szép hang, szépen mondta a szöveget, és egy-két részen ahol kellett, nagyon tetszett hogy meg merte "fogni" a tempót, és egészen halkan szinte suttogva is úgy énekelt, hogy figyelni kellett rá. Hozzá fűződött a számomra két legemlékezetesebb rész is az előadásból.
A zenekart Hamar Zsolt vezényelte, aki asszony szerint néha kalimpált egy-két érdekeset, bár én őrá figyeltem legkevésbé. Zenekar. Nos, a kürtösök voltak az est borzalmai, számításaim szerint kb. egy, azaz egy helyen voltak képesek úgy belépni, hogy nem voltak elcsúszva, félreintonálva. A többi full gáz.
Ettől eltekintve, a zenekar néhány kisebb szétcsúszástól és apróbb hibáktól eltekintve egész jó volt.
A Nemzeti Énekkar simán jó volt. Összességében egy kellemes élmény volt.
