Mert - (szerintem) - a mindennapok eseményeinek többségénél érvényesül a szabad akarat.Isten a mindenhatóságát nem ott fogja gyakorolni, hogy krumplicukrot vegyek, vagy csokitortát.Nyilván sorsdöntő eseményeknél "írja felül" az ember szabad akaratát, bár látszatra lehet, hogy az ember cselekedete akkor is úgy tűnik, mintha az ember szabad akarata érvényesülne.
(Pl. áthajtanál egy vasúti átjárón, ahol nincs sorompó, a jelzőlámpa pedig szabadot jelez.A pálya beláthatatlan.A jelzőlámpa rossz és közelben a szombathelyi gyors.Hajtanál rá a sínekre, de mégis úgy döntesz, hogy leállsz.("Úgy döntöttél" - valójában lehet, hogy itt a mindenhatóság megállított, mert nincs ott az ideje, hogy kopogtass Szent Péternél.)
Isten tevékenységét hajlamosak vagyunk leírt dolgokkal "korlátozni", miközben kimondjuk, hogy mindenható.A keresztény vallás szerint volt egy eredendő bűn, ami után az ember "szabad akaratot" kapott.Ez arra vonatkozik, hogy szabadon állapítja meg valamiről, hogy az jó, vagy rossz és szabad belátása szerint cselekszik, gondolkodik.Isten mindenhatósága alapján az embernek adott szabad akaratát akkor és úgy korlátozza, ahogy az neki tetszik - ezért mindenható.
Ha a gyerekednek azt mondod:menj nyugodtan, ahová szeretnél - és a gyerek megy (pl. egy füvező bandába, belekóstolni a dologba) - de te rájuk bukkansz - nem változtatod meg az eredeti kijelentésedet, hogy menjen a kölök, ahová akar?Dehogynem.megváltoztatod, mégpedig az ő érdekében, mégha ő ez ellen kézzel-lábbal kapálózik és gondolatban szidalmaz, akkor is.Azt hiszem valahogy így férhet meg a kapott szabad akarat és Isten mindenhatósága egymással.
a #2381-et javaslom még egyszer-kétszer átolvasni, mert amíg érdemben nem cáfolod az ott leírtakat, az ellenfeled joggal érvel úgy, mintha elfogadtad volna.
"Sátán célja a szabad akarat korlátozása, lásd szenvedélyek rabsága"
Akkor az Ószövetség istene a Sátán célját szolgálja? Tehát a szabad akaratot nem csak a szenvedélyek vethetik szolgaságba, hanem az ószövetség hamis istene is a Jahve?
A forrásanyagokban nem bűn, hanem "tévedés" szerepel. A tévedés szolgálata pedig az Istenről alkotott mózesi gondolkodás hibás elképzeléseinek alkalmazását jelentik, példa a hibákra hogy az Isten egy Bíró-isten, vagy hogy az ember szolgaságra van rendelve, vagy hogy létezik megosztás a teremett emberek között kiválasztottság alapon, ezek nem valódi Istenről alkotott elképzelések. A Fiú-ról szóló tanítás megszabadít a mózestől öröküölt hiábaló szolgálatokra késztető vallástól, tehát valósággal szabad lesz az ember azoktól az akadályoktól, amelyek az Isten és az ember közvetlen kapcsolata közé képviselők, papok, hitrendszerek közvetítését állították. Szó nincs Jézus beszédében annak a gondolata, hogy ez bármilyen összefüggésben volna az ember szabad akaratával párhuzamba állított Isten létével, mindenhatóságával, mivel a szöveg konkrét kötöttségre (Mózes tanítása az ember szolgai szerepéről) utal, és nem elvont korlátokra. A szabad akaratot ugyanis simán meg lehet kötni, foglyul lehet ejteni az Isten létébe vetett hittel, a mindenhatóságának elfogadásával, ezt teszi Mózes, Pál apostol és a legtöbb vallásos elképzelés. Ellentétben a te állításoddal az akarat szabadsága nem az Isten lététbe vetett hittől, vagy a mindenhatóságának elfogadásától függ, mivel az akarat foglyul ejtése a legfontosabb célja az ilyen tételes hitekre hivatkozó vallásos nézeteknek.
Egyetlen tételed között sincs logikai kapcsolat, attól pedig hogy önkényesen kapcsolsz össze összefüggéstelen dolgokat, nem kerülnek még összefüggésbe.
A végkövetkeztetés: Isten nem mindenható, mert nem létezik, de ettől függetlenül sincs szabad akarat...
Hmmm!
Másik végkövetkeztetés: Isten mindenható, mert még azt is megengedi hinni (egyeseknek, természetesen), hogy Ő nem létezik, de ettől függetlenül van is, meg nincs is szabadakarat...
Nincs összefüggésben az Isten létével, hogy a te akaratod szolga módon mindenkinek engedelmeskedik, és ezért azt hiszed nincs senkinek sem szabad akarata. Neked nincs.
A térbeliségnek azért van három dimenziója, mert az Élet három öszetevőjeiből származnak. Szeretet=Távolság, Bölcsesség=Szélesség, Magasság=Akarat. Ezen fogalmak behelyesítésével, már eltűnik a fizikai térbeliség a klasszikus értelembe vett idő, s minden, ami a térbeli tudatot irányítja.
Igen,erről a könyvről már hallottam,lehet,hogy el kellene olvasnom.:)
Pak-Raim:Klaus Matefiről még sohasem hallottam,beütöttem a googléba,de továbbra sem tudok a gondolati hasonlóságok tekintetében pro vagy kontra nyilatkozni.:)
Úgy érzem,kicsit meghaladja a kompetenciámat,hogy erről részletesen írjak.
Mindenesetre a Seth-elmélet szerint minden mozgás egyidejű,mégis van értelme az egésznek,és mi egy "lassított",az érzékszerveinknek megfelelő információáramlást érzékelünk,ezt tudjuk feldolgozni.Én ezt jelenleg megfelelő mélységben nem tudom kifejteni.
Ennyiben a fénysebesség,mint korlát is "rendszerfüggő",ennek az általunk érzékelt rendszernek a határa és nem az egész világmindenségé,nem abszolút határ.
Ebben a hsz-ben kissé Klaus Matefira hasonlít a véleményed - már bocsi.
De nem akarlak ebben a hitedben megingatni: csak annyit, hogy akkor ezek szerint Te Istent úgy képzeled el, mint akire hat az idő, hiszen azt mondod, hogy változik. Akkor szerinted az idődilatáció is érvényes Rá? Tehát ha én fénysebesség közeli sebességre gyorsulok, akkor Istent úgymond ki tudom játszani?
Értem én,hogy a téridőn kívül szerinted nem lehetséges mozgás,de szerintem nincs így,mert nem egy téridő van,hanem ennek vannak mindenféle fokozatai,azonkívül nem tudjuk,hogy az észlelés és cselekvés téridőn kívül lehetséges-e,mindenesetre szerintem lehetséges,de megindokolni nem igazán tudom,így érzem,gondolom.
Mindenesetre ebben nem tudunk megegyezni,mert szerinted statikus"állóképnek"fogható fel az időn kívüli állapot,szerintem meg nem,szerinted Isten maga is statikus,változatlan,szerintem meg Ő sem az,hanem dinamikus,és változó,ahogy a rendszer is.:)
Az a baj, hogy megint időben gondolkoztál az írásod végén szvsz - hiszen azt mondtad, hogy a végső időkig egyetlen döntéssel felvesz egyetlen állapotot, amin változtatni már nem tud. (ezt a nézetet kifogásoltad, pedig ez csak egy antropomorf nézet) De ha az idő csak a mi fizikai világunkban létezik és halálunk után életünk egyetlen döntéssé alakul, akkor nem mondhatod azt, hogy időben meg leszel fosztva a további változástól, mert hát nincs idő halálunk után. Ez felfoghatatlan de így van, hiszen az idő mozgásokból származó téridődimenzió része.
Én máshogy látom.Attól,hogy időn kívüli "eseményekről"beszélünk,még nem gondolom,hogy statikus végállapotokról lehetne beszélni,akár egy ilyen döntés után.
Ez,amit írsz,egy keresztény gondolat,amit tiszteletben kell tartanom,de nem értek egyet vele.
Így egy statikus világegyetemet kapunk,egyszeri létezéssel,én meg dinamikus világban hiszek,sokszori,sokféle létezéssel,ahol az időn kívüli állapotban is vannak fázisok,intenzitások.
Nekem mindig az a bajom az ilyen elméletekkel,hogy megszületett a végső döntés és utána mi lesz?A végtelenségig abban az állapotban lesz az adott entitás?Nem változtathatja meg a döntését,nem teheti jóvá,stb?
