Ez ugye jó ímélcím, ami meg van adva a neved alatt? Szeretnék neked átküldeni egy vidijót. Asszem te is annyira fogod értékelni, mint én, mert én még mindig ámulok, hogyan lehet ennyire jól kiképezni kutyát, mint amit ott látni.
Majd írok még otthonról is, csak az hosszabb lesz, most meg már mindjárt lejár a munkaidőm. :-)
Ismerős az a könyv amit mondasz, de nekem nincs meg. De van egy pár másik. A kedvencem az a "Hogyan beszéljünk a kutyánkal". Az is a pszichológia felől közelíti meg a dolgot, meg az a megerősítő képzéses izé. Nagyon jó! Meg eleve érdekel az állatpszichológia. Sokszor csak úgy "kommunikálok" állatokkal, hogy a szemükbe nézek és szinte "érezzük egymást". Lehet hogy ez most hülyén hangzik.. :) De volt párszor olyan is, amikor pl. egy nagy kutya közelített felém meg a kuttyom felé, és én meg szúrósan a szemébe néztem egy darabig, aztán elment. Persze ez se jön be mindegyiknél, de nem rosz. Meg a szemből sokmindent ki lehet nézni. Pl. szeretet, düh meg ilyesmi. Szal érdekes.
Meg persze én is egyetértek, hogy az állatok is megkülönböztetik a férfit és a nőt. Ez is érdekes. :) De azt is nagyon jól tudják, hogy kit lehet kijátszani, és kit nem. De nagyon tudják.. :D Meg nagy kutyák között is vannak olyan fajták, akiket nagyon könnyű kezelni és akár gyerekek mellé is ajálnják. Meg hát igen. A fajták közti különbségeket sem árt számításba venni a kiképzésnél. Pl. a makacsság. Van itt a szomszédunkban egy cocker spániel, és ha nála van a játékja, azt lehetetlen elvenni tőle a gazdija számára. De senkinek nem adja oda, sőt, oda is kap. ha elakarják tőle venni. A saját gazdájának is! Aztán próbáltam vele valamit csinálni. Következetesség, határozottság kell neki, aztán meg az elmaradhatatlan dícséret. Jó időbe tellt, de elvettem tőle a labdát, odaadta. Aztán dicséret képpen, vissza is kapta miután mondjuk leült. Nehogy már az legyen, hogy mindig azzal azonosítja a játék elvevését, hogy utána soha nem kapja vissza. A gazdája meg csak úgy nézett. De azóta se szokott le a nagy birtoklásról, mivel sztem nem jól csinálják. De azért mindig ott ugat hogy dobják el neki a labdát, csakhát nem tudják tőle elvenni.
Meg vannak az utcában kutyák akik mindenkit megugatnak, de tényleg mindenkit, én meg tök jóban vagyok velük, meg megsimizem meg ilyenek. :) Meg volt itt a közelben egyszer egy rotweiller és ő is ilyen volt. Én meg akárhányszor elmenten mellette, mindig kedvesen köszöntem neki meg beszétem hozzá, aztán amikor meglátott, mindig elkezdte csóválni azt a picike farkát és vele együtt szinte az egész hátsó felét. :)) Nagyon bírtam! :D De én már pici koróm óta ezt csinálom.. Anyu meséte hogy amikor még beszélni is alig tudtam, de ha megláttam egy kutyát, rögtön mondtam hogy "deje kuta deje!". :D Már kicsinek oda voltam az állatokért! :)))
Végre eljutottam idáig is. Múlt héten nem dolgoztam, itthonról meg nem nagyon akaródzik felmenni a netre. Inkább mást csináltam. :-)))
Ismered azt a könyvet, hogy kutyapszichologia? Abban van egy csomó érdekes dolog kezelhetetlen kutyákról. Meg hogy hogyan kell jól kiképezni a kutyákat. Nagyon érdekes. Régen kiolvastam, de már nem nagyon emlékszem. Majd megint el fogom olvasni újra. Pl ilyen volt benne, hogy volt egy csaj, aki ugye rendes szokás szerint délelőtt dolgozni járt, délután pedig haza tudott menni, akkor foglalkozott a kutyával is. A kutya olyan hisztit levágott, amikor a csaj elment dolgozni, hogy a szomszédok már szóltak neki, hogy csináljon valamit a döggel, sőt, nem egyszer utána is szökött. Egyszerűen nem lehetett a kutyát egyedül hagyni. És azt leírta, hogy hogyan fegyelmezték meg. A pontos módszerre már nem emlékszem. Persze minden fajtának megvan a maga módszere, hogy hogyan kell kiképezni, de egy nagy kutyával szemben nagyon akaratosnak és dominanciára törőnek kell lenni, mert különben meg semmit nem ér az egész. Nekem meg nem lenne arra erőm, hogy minden nap harcoljak a kutyával. Meg ezek a nagykutyák (meg a többi is, még a macskám is) nem tudom honnan, de tudják, hogy ki a férfi, és ki nem. Tudják, hogy a férfiak erősebbek, a nők gyengébbek. Énnekem soha nem fog úgy engedelmeskedni egy délorosz pásztorkutya teszem azt, mint pl egy erős férfinak. Nem tudom honnan tudják, de tudják. Pl a macska is ki van miskároltatva szerencsétlen (nem szerencsétlen, ez csak afféle szófordulat volt), és mégis, ha meghallja az öcsém dörmögő hangját, már megy hízelegni, popsit dörgölni. Pedig soha életében nem szexelt pl. Fajtársával sem. (Júj, ez nagyon morbid volt! :-DD) Naszóval, tudja, hogy öcsém a hímnemű, meg a fater, ezért hozzájuk megy dörgölődzni.
A kutyakiképzésről még nagyon régen ment egy sorozat az animal planeten is, meg a spektrumon is. Valami fazon csinálta, és ez is valami pszichologiai műsor volt. A fazon olyan kutyákkal foglalkozott, akik kezelhetetlenek voltak. Pl vérengző pit-bull. A gazdája nem merte sehova elvinni a kutyát, mert folyton megtámadott mindenkit. A faszi lenyugtatta. Meg volt olyan kis falatka uszkár, aki szintén mindenkit meg akart harapni. Azt is lenyugtatta. Volt olyan kutya, aki egész nap ugatott. A gazdái már kikészültek. Azt is lecsendesítette. Meg csomó ilyen dolog. Szintén jó módszerek, hogyan kell eredményesen és gyorsan kutyát kiképezni. Kár, hogy nem játszák már azt a műsort, és sajnos a címét sem tudom már, mert régen volt. De azért még emlékszem rá.
Ja, és ugyanez a haverom, akinél van ez a délorosz pásztor, ott van egy csomó macska is. Van egy másik kutyájuk is. A macskák a másik kutyával tök jól elvannak. A kutya tisztogatja őket, a makkák meg dorombolnak. Van hogy a kutya hátán alszanak. :-)) Nagyon édik. Ha lesz kuttyom, én is valami hasonló jólelkű kutyát szeretnék.
És olyat lattatok mar, hogy se nem galambnak, se nem a tukorkepenek, hanem embernek kezd el udvarolni egy galamb? =D
Nekem egyszer sikerult megtapasztalni...
Sztori: Kobanya kispest, uldogeltem a betonpadon vagy min, nem is lenyeges. A kornyeken sehol egy galamb, csak egyetlen egy koricalt maganyosan. Aztan meglepetesemre a -mint kiderult- fiugalambocska felrepult mellem, kb 1 meterre, es olyan udvarlasi tancba kezdett nekem, hogy majd meghaltam a rohogestol. Pontosabban majd meghaltam volna, ha mertem volna rohogni, de feltem, hogy elijesztem, igy csak magamban sirtam a rohogestol. Annyira aranyos volt...
Kis identitaszavarral ugyan, de akkor is nagyon aranyos volt. ((=
Direkt kimentem es megneztem mit lathat a tubu... es hat ahogy bent sotet, kivul vilagos volt, remekul lattam magam en is az uvegben. Mondjuk ez engem nem ingerelt arra, hogy csucsoritve, csokokat dobalva kacsingassak magamnak :D
Én hülye még a fajtanevet is mindig jol elirtam, de már tudom, hogy sarplaniNac, és nem sarplaniac =D
Viszont érdekes, mert megkérdeztem páromat, és ő azt mondta, hogy ő úgy tudja, hogy kaukázusi, mert a szüleiről is ezt mondták a gazdák és büszkék is voltak rá (ezt is ő mondta (= )... viszont amit betettél kép, ha az télleg sarplaninac.. hááát... mint mondottam, és most is mondom mostmár harmadszorra =D, Szuszikutya is pontosan igy néz ki. Totál összekavarodtam.
Akkor lehet én tudom rosszul, és pároméké is sarplaniac? Hmm... Mert mondom, képre tök ugyanaz... De ezekben a kutyafajtákban nem vagyok annyira otthon - sajnos, és még (= Dehát igyekszik az ember.
Én sem jártam kutyakiképzői tanfolyamra. Csak kicsi koromtól kezdve mindenfélétolvasok róla, és hát próbálom a gyakorlatban is alkalmazni több kevesebb sikerrel. Bár sztem azok nem jönnek össze, ahol nem vagyok elég következetes. :)
Azzal pedig tényleg teljes mértékben egyetértek hogy egy nagy kutya súlyosabb sérüléseket tud okozni. És hát igen. Felelősség. De azért vannak olyan birka fajták is. Meg azért tény hogy egyéniség függő is. Én mindig az egyéniségéről ítélem meg a kutyát. Persze szerintem ehez a gazda szerepe is nagyon fontos. :)
A Jonnyt nagyon kicsinek hoztuk és szinte a cicával nőtt fel, bár a macsek már akkor 3 éves volt. Mindenesetre mindig megerősítettem benne, hogy a macska a "magasabb rangú", és pl. ő eszik előbb. Meg a kutya nem csinálhatja mindig azt mint a macska. A cicát felengedjük a bútorra, de a kutyát nem. Persze azért ki szokott játszani, mert van egy fotel, ami egy ideig a mi szobánkba volt, mostmr anyuékéba, és én oda föl szoktam engedni régen amikor ott vagyok. Na és ha most is beleülök, néha jön ő is az ölembe. De máshova nem. De amúgy jól el vannak a Dagival! :) Néha még a kutya utánozta is a cicát, meg eltanult tőle dolgokat. Annyira bírtuk olyankor! :D Pl. amikor a száraz kutyakaja benn volt a konyhaszekrény aljában és a cica megéhezett, kinyitotta a szekrényajtót, és beedézsmált a szárazkajába. Azán meg ment a kuty is, de neki alig fért be a feje! :D Meg a cica profi ajtónyitó és a kutya elleste tőle, bár a tejlesen becsukott ajtót nem nyitja ki. :)) De nagyon murisak. :) Együtt játszani nem nagyon szoktak. De valamikor a cica odadörgölődik a kutyához az meg hagyja. :) Meg egyszer egyszer egymás mellett alszanak éjszaka. De azért az elég ritka. A macskusz eléggé távolségtartó vele.
Amúgy mielőtt elhoztuk a Jonnyt, mindig fölhozogattam valamilyen kutyát egy kicsit. De ahogy a macska tudott rájuk nézni.. Hát azt az undort.. Eszméletlen egy dög! :D De mióta a Jonny meg van, azóta nem fél a kutyáktól. Egyszer mikor barátnőm fej jött és hozta a kutyáját (egy uszkár aki utálja a macskkat) a cica nem csinált semmit, aludt az ágyon. A kutya odament hozzá, a macska visszanézett rá álmos tekintettel, meg hogy "ajj.. már megint egy kutya.." de nem félt. Aztán a kutty meg le akarta támadni, de én már előtte kimenekítettem. De semmit nem szól mostmár a kutyákhoz.
Ez egy elég régi kép, Jonny asszem 1 éves lehetett. Nem nagyon lehet őket így lefotózni. Azóta sem sikerült. :))
Arra meg csak mindenkit bíztatni tudok, hogy menhelyről hozzon, mentsen meg kutyát! :) Ha meg valakinek az se mindegy hogy néz ki az eb, hát szépeket is lehet találni. De rendkívül hálásak tudnak lenni! :))
Én is akartam kutyakiképző tanfolyamot elvégezni, de aztán amikor mondták, hogy mennyibe kerül, úgy döntöttem, hogy már nem is akarom annyira... Eléggé elszomorító, hogy mindenből pénzt akarnak csinálni. Egyenesen elképesztő.
Szóval erre a nagy kutya - kis kutya témára visszatérjek még egy pár gondolat erejéig. Valóban a kiskutyák között is vannak dominanciára törők. De ha egy kis kutyát nem bírsz visszatartani, és megharap valakit, akkor max pár öltés, ha meg egy ekkora batár nagy medve méretű eb harap meg valakit, akkor letépi a fél karját. Az még plusz hozzá jön, hogy egy 70 kg-os kutyát ember nincs aki visszatart, ha nekiindult. Egy 10 kilósat meg még én is meg tudnék tartani.
A szocializáció is nagyon fontos. Sajna azért van annyi hülye kutya nálunk a telepen, mert a gazdáik szarnak rá arra, hogy a kutya idegbeteg lesz, ha nem forog olyan körökben, mint kellene. Vagy nem idegbeteg, de nehezen kezelhető, ideges, ugatós, harapós, területét erősen védős. Egy kutyát tartani és nevelni nagy felelősség. A te kuttyod kezdettől fogva bírta a macskát, vagy rá kellett nevelni? Szoktak együtt játszani is, vagy csak rosszalkodni? :-)) Na mindegy, ha lesz kutyám, akkor bizti valami keverék lesz, és menhelyről fog származni, vagy az utcáról fogom megmenteni. Nekem nem kell rohadt drága fajtakutya. És lehetőleg ne legyen hatalmas. Aztán az már más kérdés, hogy mennyi energiát kell majd belefeccölni. Nem is tudom, hogy a környékünkön van-e valahol kutyaiskola. Dehát ez úgyis a jövő zenéje, mert amíg el nem költözök, nem lehet kutyám. Bár a macskáról is ezt hittem, és most tessék... :-)))
De jó ez az oldal! Tényleg lehet látni különbséget! :)
Az elején még én is összekevertem a kaukázusival be kell vallanom. Meg végülis kaukázusiból is "sokféle" van. Pont mert nagy területen használták, és így lett ennyiféle. Tegnap kicsit bele is merültem a történetükbe. :)
A sarplaninac a volt Jugoszlávia területéről származik, ezért hívják jugoszláv farkasölőnek. :) A kaukázusi juhászkutya őshazája Oroszország, és inkább ezt a fajtát emlegetik medveölőként. A kép, amit betettem, biztosan sarplaninac volt, egy külföldi tenyészet weboldaláról származik. De sok jó kép van az alábbi magyar sarplaninac kennel weboldalán is: http://www.bbator.hu/ , ha egyszer kertes házban fogok lakni és még működni fog, azt hiszem innen szeretnék kutyust hozni. :)
Hát nem semmi amit írtál! :O Azért egy ilyen kutyázoz sem mennék csak úgy oda.. De ez akkor sem attól függ hogy kicsi vagy nagy a kutya. Kisebbek között is vannak nagyon domináns ebek, akiket szintén csak tapasztalt gazdiknak ajánlanak. Ez nem méret függő. Bár tény, hogy a nagyobbakkal ezen a téren valamivel nehezebb. Meg hát minden kutyát már kölyökként el kell kezdeni nevelni. Főleg az ilyen batár nagyoknál nagyon fontos. És hát rendszeres foglalkozást igényel. Az én Jonnym is eléggé domináns típus és nem kis erőfeszítésembe kerül néha kordában tartani. Verni soha nem szoktam, és sztem soha nem is szabad. Persze fegyelmező pofonok kellenek olykor, de aztán mindig adok neki egy parancsot, és ha megcsinálja, utána jól megdicsérem és szent a béke, amíg újra nem kezdi. Viszont engem tart falkavezérnek. Soha nem harapna meg se engem, se a családtagokat. Másokra meg vigyázom. Persze volt már olyan, hogy neki akart menni egy németjuhásznak én meg eléléptem és kicsit egütött a fogával, de az nem volt szándékos és csak egy karcolás volt. Mert ha neki akar menni egy kutyának, akkor kapkod össze vissza a fejével. Mostmár azért én is találtam egy jobb teknikát a lefogására. :) Meg a domináns kutyáknak nehéz a földön fekve eldőlve maradiuk. Ezért is szokták azzal trenírozni az olyanokat, még a kutyasuliban is. Így a megadó pozícióban van, és kénytelen a gazdira bíznia magát. Néha még rá kell erősíteni, hogy a nyakánál megfogod. Aztán ha így tud feküdni nyugottan, akkor nagyon nagy dicséret. És tényleg akkor vannak a legnagyobb problémák, ha a kutya nem fogadja el a gazdáját falkavezérnek. Meg eleve jól kéne szocializálni a kutyákat. Azt is mindig szokták javasolni. Nálunk szerintem az is volt a baj, hogy keveset találozott a Jonny nagy kutyákkal, és most féelmében inkább támad. Hát kiskorában nem is látszott rajta hogy ilyen domináns lesz, és sztem itt én is elszúrtam, mert már akkor sok kutya közé kellett volna vinnem. A szomszéd kutyákkal sokat találkozott meg játszottak, de csak egy volt igazán nagy. Egy gyönyörű boxer volt. Olyanokat tudtak azok ketten játszani! Dehát az kevés volt.
Na jó.. abbahagyom ezt a kutyakiképzős izét.. :) Bocsi ha már idáig is túl sok volt! :) Nagyon sokáig kutyakiképző akartam lenni és orrba-szájba ilyeneket olvastam. Mondjuk a vakvezetőkutya kiképzéssel még mindig szemezek. :))
Úgyértem, hogy a kép, amit betettél, az nem sarplaniac szerintem, hanem kaukázusi. (és ha jol tudom, akkor azt szokták még jugoszláv farkas -egyesek medve- ölőnek hívni). Nekünk régen volt egy kaukázusi-németjuhász mixünk... Hát, a n.juhaszból nem sok latszott belőle, csak eretben volt hasonlo. Meg nem hosszu, hanem felhosszu-rövid szőre volt. Ellenben gyönyörű volt.
Ha tudok, majd csinálok képet róla és felteszem - bár, hogy mikor arrol fogalmam sincs, mostanság rohadt keves idom van melo meg a Zuram mellett.
Hat nemtom, ma nyoma se volt a csajnak, pedig ejjel az is itt aludt. Lehet hogy csak egyejszakas kaland volt :D
Sztem a holgyike nehezen toleralja, hogy Totyank ennyire emberkozeli, es egy teraszon el, kajal, nezelodik, mikozben ott emberek jonnek-mennek, viragot locsolnak, teregetnek. Meglatjuk, jon-e meg :)
Én sem féltem egészen addig attól a kutyától, amíg rám nem mordult. Pedig semmit nem csináltam. Egyszerűen nem csípte a pofám. És amit a haverom mesélt róla!... Még a saját gazdája sem tudja megfegyelmezni. Aki a haverom lenne. Ő még ráadásul pasi is, jó mély hanggal, a kutya mégse hallgat rá. Sőt! Egyszer meg is harapta, mert ezek a nagy kutyák nagyon dominanciára törők. Egyszer hajolt le, hogy adja neki a kaját, amikor a kutya fejen harapta. Mutatta, hogy a szemfogai hol voltak dögnek. Az egyik valahol az állán, a másik meg a fejtetőjén! :-O Nem kicsit van óriási pofája a kutyának! Az eset után nagyon meg akarta ruházni a kutyát, hogy tudja, hol a helye, de az anyukája nem engedte. Pedig van olyan kutya, aki csak ebből ért. Aztán van a haveri körben egy másik gyerek, akit meg seggbeharapott. De az jogos volt. :-)) Mondták neki, hogy ne menjen be egyedül a kutya mellett, mert nem fog tetszeni neki. A kölök meg mondta, hogy ugyan már, ő nem fél a kutyáktól. Erre be akart menni a házba, és a kutya seggbeharapta. Az már kevésbé volt vicces, amikor ugyanerre a fickóra hátulról rá akart ugrani. A haverom úgy szedte le a levegőből a kutyát. Szóval az ilyen nagy dögökkel rohadtul kell vigyázni, és tényleg tapasztalt kutyatartóknak szabadna tartaniuk. Aminek magamat nem nevezném, úh nem is fogok ilyen fajtát tartani. Énnekem a kisebb, élénkebb, kezelhető kutyák jönnek be. Dehát ízlések és pofonok.
Ez egy elég régi kép, Jonny asszem 1 éves lehetett. Nem nagyon lehet őket így lefotózni. Azóta sem sikerült. :))