Ez a rovat az Írástörténeti Kutatóintézet baráti körének a szélesebb nyilvánosság felé történő megnyitása kíván lenni. Be akarunk számolni az itt végzett munkáról, meg akarunk vitatni nyitott kérdéseket az előrelépés érdekében.
A székely rovásírás eredetét kutatva ugyanis sok új felismerésre jutottunk a kutatótársakkal, amelyeket érdemes megbeszélni. Azt is tapasztaltuk, hogy nagyon sok segítséget kaphatunk a nyilvánosságtól.
Így jutottunk például egy hun tárgyhoz, amelyiken székely betűs, magyar nyelvű rovásfelirat van. Így kaptuk a most bemutatandó honfoglaláskori keresztet is, amelyiken szintén van egy magyar nyelvű rovásfelirat. Az akadémikus "tudomány" mindezekről még - tudtunkkal - semmit sem tud, vagy nem foglalkozik vele.
Így találtunk egymásra és újabb segítőtársakra is, akik fordításokkal, nyomdai előkészítéssel és millió más módon segítettek nekünk, meg a tudományos kutatásnak. Illik valamit közreadni ezekből az eredményekből és érdemes a nyilvánosságnak ezt a formáját is kihasználni a továbblépés érdekében.
A rovat címében megfogalmazott állítást is megvitathatjuk (a google-ba beütött "Az Éden írása" keresőszövegre megjelenik a tanulmány), de van ezer más írástörténeti tárgyú megbeszélnivalónk is.
A rovatot rovó nyitja, de ezen a fedőnéven több munkatársunk is közreadhatja a véleményét.
"..Ez már László Gyulának sem jött be. Miért is hagyták volna üresen az avarok azokat a területeket?? Vártak valakire évszázadokon át?..."
Mert már az avarok LETELEPEDETT életmódúak voltak, a bejövő magyarok meg még főként legeltetők, esetenként szállás (téli-nyári) váltók..
Olvasd el még egyszer magad: nem adtál választ a kérdésemre.
DE nem is ez a lényeg: NINCS régészeti nyoma érdemi avarkori továbbélésnek. (Ahogyan azt a korabeli források is jelzik.)
Ha visszaolvasnál jó pár tudományos visszaemlékezést, akkor kiderülne: a pánszlávista környezetben NEM VOLT SZABAD NEM SZLÁV sírokat fölfedezni...
Nézd: éppen egy szlovák régész, Točik vetette fel, hogy az addig szlávnak gondolt sírok bizony a magyar köznép hagyatékai. Amit aztán Szőke igazolt is. CSAK ÉPPEN LÁSZLÓ Gyula NEM TEKINTETTE őket honfoglalóknak, neki csak a csicsás "klasszikusok" voltak honfoglalók. EZT MINDIG elfelejtik a LGY hívők !!
az "éppen regnáló tudományos közegnek" (itt most szűken csak a történelmi és a nyelvészeti részt kell érteni) soha nem érdeke egy ellennézet ( Lásd akár a szombathelyi Pusztay János nyelvész meglátásait, személyes marginalizálását...) , a saját nézetét akarja viszontlátni, a saját akadémiai vonala az első, és a számára kellően lojális kiszemeltekből építi föl "hittételeinek" következő generációs védvonalát... Ez pedig ERŐ, HATALOM és BEFOLYÁS kérdése, kivált a társadalomtudományok ezen szegmensében.
Ez -- főleg a mai korban -- biztosan nem igaz. HISZEN MINDEN a szenzáció(hajhászás)ról szól ! Még "labilis" eredményeket is képesek kutatók közölni, csakhogy hírnév és ehhez kapcsolódó anyagi források kerüljenek.
Lásd éppen a Neparáczki dolgozat: tudománytalan, megalapozatlan, következtetéseit tekintve igénytelen, de hadd szóljon! No meg a Kásler nyilatkozat.
Költő László és Szentpéteri József ásatása (1983-1985, 1987-1993).
Vörstől nyugatra, a Papkert nevű határrészen két, egyrnástól 800 m-re levő dombon találtuk meg azt a települést és a hozzá tartozó temetőt, amelyek feltárása és komplex feldolgozása segítséget adhat a dunántúli késő avar kori né- pesség 9-10. századi továbbélésének vizsgálatához. Ez a kiemelkedés kisebb-nagyobb megszakításokkal a középső rézkor óta lakott, vagy temetkezési céllal használt hely volt. A régészeti leletek tanúsága szerint ettől a 8. század utolsó harmadától, a 8-9. század fordulójától kezdve legalább két - két és fél évszázadon át folyamatosan temetőnek használhatták a dombhátat. Összesen 716 sírt feltárására került sor. (Ezek között 8-10, a későbbiekkel természetesen összefüggésben nem lévő, a korai bronzkori Kisapostagi kultúrába tartozó csontvázas sír található. Így a koraközépkori temető sírszáma 700 körülire csökkenne, de kb. ugyanennyi, ebből a korból származó sír pusztulhatott el egy későközépkori - 16-17. századi - nagy homokkitermelő gödör beásása során a temető északi felének közepe táján.) A temető használatának befejezése után a sírok fölé később Árpád-kori falu települt, amelyet - az 1l72-l196 között uralkodó III. Béla király pénzei alapján – a 12. század végére keltezhetünk. A 716 feltárt - zömében késő avar és Karoling-kori - sír között a leletanyaguk és bizonyos természettudományos vizsgálatok szerint, biztosan 47 személy temetkezése keltezhető a magyar honfoglalás korára. Sírjaik a temető egész területén megtalálhatók, nem alkotnak egybefüggő tömböt, figyelembe vették a késő avar kori temetkezési rendet, amely szoros szociális tagozódást mutat. A temető szerkezete ugyanis olyan, hogy a különböző szociális helyzetű csoportok sírjai bizonyos mértékben elkülönültek egymástól.
"És nagy hiba RÉGI lejegyzett szavakból kiolvasni egy akkorinak vélt hangzást, mert ugyan a lejegyzés igyekezett "VOLNA" a hallottat megragadni, de a lejegyző egyedi hallásától és az alkalmazott leíró nyelv betűkészletétől függött az egész, ami így nagy hibalehetőségeknek adott teret."
Vannak egyértelmű esetek. Mondok három példát:
A sumér kereszt alakú ékjel (egymásra merőleges) olvasata más és pár. Érthető ez magyarul is. Fedi a lényeget? Igen, mert különbözőek és párt alkotnak.
De ez még semmi, mert Labat fordításában ennek a 74. sz. ékjelnek a jelentése – többek között – separer=külön és jumeau=iker értelmezésű. Így az akkori(nak vélt) kiejtés tökéletesen megegyezik a mai magyar nyelvben találhatóval.
A mai magyarban használatos anya, anyu szavaink tökéletes kiejtésbeli azonosságot mutatnak a sumér ana és az akkád anu szavakkal. (eltekintve a lágyabbá vált n hangtól)
Az akkád Il (Ilu) Isten a kánaáni területen Él névre hallgat.
A magyarban az él, il szavak a megfelelői Az il ejtés az él "Í"-ző változata: édesanya, ídesanya.
Az istennevek jelentése is létezést fejez ki, azaz él (il), létezik, van. (vagyok, aki vagyok, mutatkozik be az Úr a Bibliában)
Nos, ezekhez sem kell semmilyen különleges tudományos ismeret, mert mindhárom eset önmagáért beszél. Csak észre kell venni.
Ahogyan az alábbi adalékot is:
Még egy adalék a magyar nyelv ősiségének igazolására éppen az alapszókincs minden bizonnyal legfontosabb szavát az anya-anyut vizsgálva:
E két szó csak a már említett sumár-akkád-magyar nyelvben jelenik meg ebben a változatlan formában, ahol az an szó égi jelentéssel bír: égi anya, anyaistennő, a legősibb forma, az anya(isten) kultusz jegyében.
Az alábbi nyelvekben találtam hasonlóakra:
Azerbajdzsán: Ana,
Baszk Ama,
Kazah: Anam,
kirgiz: ene,
üzbég: ona,
Török: anne, baba
Héber: אמא (alef – m – alef) Ámá
A török baba külön figyelmet érdemel, ui. a sumérban is és a magyarban is használatos: Babba Mária
Az európai nyelvekben a matéria=anyag szóból eredő mutter, mother, stb. az elterjedt.
Az anya, mint istennő sok-sok évezredes múltra tekint vissza lásd Vénusz szobrok ezreit. Az istennő anyaghoz (földhöz) kötése a későbbi patriarchális rend szüleménye.
Gondolom, elég világos, így a következtetés is az: A magyar nyelv ősisége vitán felül állhat.
Másrészről - és ezt nem László Gyula mondja, hanem egyéb régészek -- , AVAR temetkezések között X., XI. századi temetkezések csak úgy történhetnek, ha a temetkezésben is van folytonosság, mert a temető mint hely föld fölötti látható része 15-25 év alatt teljesen elenyészne, beolvadna a természetbe...
"..Ez már László Gyulának sem jött be. Miért is hagyták volna üresen az avarok azokat a területeket?? Vártak valakire évszázadokon át?..."
Mert már az avarok LETELEPEDETT életmódúak voltak, a bejövő magyarok meg még főként legeltetők, esetenként szállás (téli-nyári) váltók..
Sajnos L. Gyula rosszkor volt rossz helyen...
Ha visszaolvasnál jó pár tudományos visszaemlékezést, akkor kiderülne: a pánszlávista környezetben NEM VOLT SZABAD NEM SZLÁV sírokat fölfedezni.... HA olyan volt, akkor betemették, és kész, vagy esetleg ha nem egyértelműen lótemetkezéses volt, de avar típusú volt az öltözet, akkor is berakták SZLÁVnak... Szóval az volt a lényeg, hogy a SZLÁV túlsúlyt kellett mindenképpen szinten tartani.
"..... amíg azt a tudományos közösség túlnyomó többsége el nem veti...."
Mint Szilágyi N. Sándor nyelvész írta az "EZMÓKUS" kapcsán a rendszer eléggé nagy hiányosságairól, az "éppen regnáló tudományos közegnek" (itt most szűken csak a történelmi és a nyelvészeti részt kell érteni) soha nem érdeke egy ellennézet ( Lásd akár a szombathelyi Pusztay János nyelvész meglátásait, személyes marginalizálását...) , a saját nézetét akarja viszontlátni, a saját akadémiai vonala az első, és a számára kellően lojális kiszemeltekből építi föl "hittételeinek" következő generációs védvonalát... Ez pedig ERŐ, HATALOM és BEFOLYÁS kérdése, kivált a társadalomtudományok ezen szegmensében.
Ezért is írja KUHN, hogy a paradigmaváltás a legkevésbé jön belülről... Azt jobbára külső, még a regnáló eszmékkel meg nem fertőzöttek szokták létrehozni...
igenis a HUN majd AVAR származékok is jóval nagyobb mennyiségben fönnmaradtak, mikor a magyarok betelepültek, ráadásul épp azokra a területekre, ahol nem volt számottevő avar központ, mintegy kiegészítve azokat...
Ez már László Gyulának sem jött be. Miért is hagyták volna üresen az avarok azokat a területeket?? Vártak valakire évszázadokon át?
És ez is alátámasztja László Gyula kettős honfoglalási elméletét, amit persze az akkori kézivezérelt akadémia ahol tudott fúrt...
Nem volt nehéz "megfúrni": egyfelől ő maga is csak "elméletnek" mondta, elismervén a sok bizonytalanságot. A nagy népi felhördülésre tekintettel aztán az "akadémia" érdemben és igényesen foglalkozott valamennyi felvetésével, és egyik sem igazolódott be. (Most azt hagyjuk, hogy LGY az ún. "vegyes érveléssel" jött elő, ami régóta teljes mértékben elvetésre került a tudományos igényű igazolások metodikájából.) Az én privát ellenvetésem: LGY fél évszázadon át praktizáló régészként NEM hozott régészeti bizonyítékot a 10. századba nyúló avar régészeti hagyatékról, azaz hogy az avarok találkoztak volna Árpád honfoglalóival.
A NEM IGAZOLHATÓ és a NEM LÉTEZŐ két jelentősen eltérő állítás.
A NEM IGAZOLHATÓ - csak azért állítódik, mert nincs kézzelfogható bizonyíték. De ez is önmagában FELTEVÉS.
A NEM LÉTEZŐ vagy LÉTEZŐ voltát kellene bizonyítani.
A magyarokra, mint etnikumra bizony jó pár adat áll rendelkezésre, szóval nem zitty-zutty léptek a KM-be, hanem már előtte is számtalan esetben vagy 60 évvel 895 előtt bejárták és fölmérték a vidéket. Az sem újdonság már, hogy a régi állításokkal ellentétben igenis a HUN majd AVAR származékok is jóval nagyobb mennyiségben fönnmaradtak, mikor a magyarok betelepültek, ráadásul épp azokra a területekre, ahol nem volt számottevő avar központ, mintegy kiegészítve azokat...
És ez is alátámasztja László Gyula kettős honfoglalási elméletét, amit persze az akkori kézivezérelt akadémia ahol tudott fúrt...
László Gyula a példa arra, milyen fontos egy-egy szaktudós elméletének napirenden tartása és tudásának továbbadása: ha nem történik meg, marginalizálódik, majd több évtized után leporolva esetleg beigazolódik állítása.
Magad mondtad ki a lényeget: Az ály képző ősiségét. következésképp a király is ősi szavunk, nem késői átvétel.
No nem. Hogy a "király"-t ma "kiráj"-nak ejtjük, az egy dolog. Az -ly- történetéről szép dolgozatok állnak a rendelkezésünkre. És, ugye, ez a forma egyben hagyományos írásmód is, azaz a helyesírás rögzülése után (mondjuk 19. sz. közepe, amikor MÁR azonos volt az ejtése a -j-vel), NEM alkotunk szavakat -ly-nal. A "király"-t jó régen vették át a magyarok, és akkor biztosan nem "kiráj" volt az ejtése, de ez önmagában semmi olyat nem igazol, amit te szeretnél. Hogy a többi -ly végű és képzett szavak mindegyike anno azonos ejtés szerinti volt-e (-l' vagy -j), azt én nem tudom.
Max arra engednek következtetni, hogy magyar településnevek, és hogy lejegyezték őket. Azt, hogy hogyan ejtették ki és hogyan mondták, soha nem tudjuk meg.
NEM VOLT egységes kánon az adott nyelv hangzóinak leírására, mint ahogy a rómaiaknál is hol KIKERO-nak olvasták hol meg CICERÓnak..., a magyarban ráadául egy csomó olyan hang volt, amikre nem volt meg a latin megfelelő betű. Így aztán a lejegyző belátására lett bízva, hogyan, írja le amit hallott, és a diktáló akár mai értelemben kissé pösze is lehetett, vagy éppen előző este kiverték két első fogát, és onnantól a "fészek" már csak inkább "phészek"-re sikeredett.....
Szóval itt annyi a bizonytalansági tényező, hogy Einstein se vállalkozott volna ennek egyenletbe foglalására...
És nagy hiba RÉGI lejegyzett szavakból kiolvasni egy akkorinak vélt hangzást, mert ugyan a lejegyzés igyekezett "VOLNA" a hallottat megragadni, de a lejegyző egyedi hallásától és az alkalmazott leíró nyelv betűkészletétől függött az egész, ami így nagy hibalehetőségeknek adott teret.
Ez így van, de akkor hagyjuk az egészet a fenébe?
Szerencsére ott a Tihanyi Alkapítólevél és még egy pár régi oklevél, ahol a máig meglévő/felismerhető helynevek mai ejtéséből valami fogalmat alkothatunk az egykori hangzásra.
És az etruszk már simán kapcsolatban állt a proto-európai nyelvvel.... ami mint tudjuk, nem Indo-európai volt....
Szerintem úgy "tudjuk", hogy ő is IE volt, de most mindegy is, folytasd, hol érintkezett volna ő a "magyar"-ral. Alinei storno, mert a KM-ben NEM igazolható magyar nyelvűség 895 előtt.
Olyan nincs !!!!!!!!!!!! , hogy egy törvény csak egy adott nyelven belül működik, máshol meg nem
A magyarban, ugye, van tárgyas igeragozás. A legtöbb nyelvben meg nincs. Így a "tárgyas igeragozás törvényei" máshol nem működnek.
A busmann nyelvek "csettintő" nyelvek. A csettintésre érvényes "törvények" máshol nem működnek.
A nyelvek, ahogy elszigetelődnek egymástól, egyre távolodnak a kiejtések struktúrája, és ha még egyéb etnikumok hangi közege is hat rájuk, annál inkább torzulnak az eredetihez képest...
Így van, és belátható, hogy a valamikori rokon (szétvált) nyelvek mégis csak közelebb vannak egymáshoz, mint az újdonsült szomszédaikhoz. Így adott "törvények"-nek CSAK a valamikor még összetartozó nyelvek között kell működniük, (még/éppen) felismerhetően. Azaz pl. a finn-magyar hangmegfelelések. Mert "valami" van, és sokkal több, mint mondjuk a magyar és a polinéz között.
Nagy hiba MÉRHETŐ , ELLENŐRIZHETŐ és bármikor KÍSÉRLETTEL / MODELLEZÉSSEL ISMÉTELHETŐ (REÁL!!) tudományokkal érvelni nyelvészet témában, mert kauzalitáshiba.
Jó is hogy fölvetetted, legalább megemlíthető a Koppenhágai interpretáció....
Eszerint maga a mérés hozza létre a valószínűségek halmazát, amely befolyásolja („tönkreteszi”) magát a mért értéket. A mérés befolyásolja a mért értéket.
Nyelvészetire lebontva: A finnugor elmélet addig képes megállni, amíg a saját körérvelési berkein belül marad, és csak azokat a szavakat hajlandó ide beleemelni, amik megfelelnek egy előzetesen felállított keretnek (törvénynek --- ami mint láttuk, MÁR NEM TÖRVÉNY, SE NEM TENDENCIA, HANEM EGY EGYEDI-ESETI változás), de mégis a törvényi súlyával van kezelve, az ennek nem megfelelőket "idegen, ismeretlen, kívülről jövő stb." könyveli el.
"Idegen szó magyar képzés szerint. (Csak ezek jó későiek már, amikorra az -ly ejtés szerint -j lett, és új szavakat már nem képzünk -ly-nal.)"
Magad mondtad ki a lényeget: Az ály képző ősiségét. következésképp a király is ősi szavunk, nem késői átvétel.
Továbbá igen fontos, hogy az a gyök, amihez ez a képző csatlakozik, az esetek többségében más képzőkkel más értelmet nyer: pl: dagály-dagad-dagonya, aszály-aszal-aszott, lapály-lapos-lappad, ragály-ragad-ragadozó, stb.
Hasonló a helyzet a királynál is. Igaz, a mássalhangzók közötti i betűt cserélni kell, de ez nem okoz zavart, mert nyelvünkben ez általános gyakorlat a szótő árnyalására: Nyál, nyél, nyíl, nyúl. Mind között van valamilyen hasonlatosság, ugyanakkor különbözőek is.
Ezt a tudomány teszi (persze nem a tajgából), sok okos ember munkájának az eredőjeként.
Témnyleg meg sem fordul a fejedben, hogy milyen gyönyörű gyöknyelv a magyar és a gyökökkel minden a helyére kerülne?
Mondjuk minden nyelvre ez ráhúzható. Leglátványosabban a héberre még. (Hogy minden nyelv hangutánzó "szavakból" indult, az triviális.)
A latinban miért corona a corona? Ezt meg illene megmagyarázni! Mit keres benne az az "ona"?
HÁT a magyar "koroná"-ban honnan az -ona ??
De engem meg lehet dumálni, ADATOKKAL. Tehát igazold, hogy a latin "corona" magyar(ból származó) átvétel. Hogy a "korona" "magyar gyökrendszer"-ből jönne, az még nem igazolás. HOGYAN került a latinba?
Aztán ha jön egy paradigmaváltás, akkor igazítanak, szépítenek, és addig mosdatják a "szerecsent" és megcsűrik az eddigi elgondolásukat, amíg bele nem szuszakolják a saját fővonulatukba.
A tudomány fejlődik. Az atomfizika is, a biokémia is, csak sokkal látványosabban, mint mondjuk a nyelvészet. Azért, mert Bohr nem úgy írta le az atom modelljét, mint Schrödinger, Bohr "hiteltelen" visszamenőlegesen? Ugye, hogy nem. És a tudomány attól tudomány, hogy képes az önkorrekcióra. Néha nehezen, nyögve nyelősen -- de a vége mindig ez.
Nyelv - genetika: nincs ebben semmi ördöngősség. Gondoljunk bele: régen, alacsony és elszigetelt, immobil populációk esetén a nyelv - származás (genetika) biztosan sokkal erősebben korrelált, mint később, amikor megkezdődtek a keveredések. Népek olvadtak be, nyelvüket elvesztették, de vitték a génjeiket. És ezt sokszor megismételve. Belátható, hogy amint közeledünk időben korunkhoz, annál lazább ez a kapcsolat, pl. a magyarok esetén tart a "0"-hoz (= FU a nyelvünk, de EU-s a génkészletünk), mert igencsak huzatos helyen telepedtünk meg, szüntelenül beolvadva és beolvasztva.
Elszigetelt populációkban egy ilyen korreláció még mindig erős lehet.
Namármost: nyelvi/genetikai rokonságot CSAK adattal lehet igazolni. Ha nincs adat, maradnak az analógiák, de ezek már a spekuláció felé visznek minket.
A legizgalmasabb kérdéseinkre, lehet, sosem lesz mindenki által elfogadható válaszunk.
És hogy a magyar nyelv FU (uráli), ma bőven a leginkább elfogadott tudományos álláspont. Mint a valamikori "ugor" nyelv egyik -- de legszebb!! -- leánya.
A korona viselése (és bizonyítottan a hunoknál is) évezredekre nyúlik vissza, így azt állítani, hogy a magyarok nem ismerhették, nem hozhatták magukkal ezt az ismeretet, s természetesen ezzel együtt a királyság intézményét, nem több a tények tagadásánál.
Előbb igazolnod kell a "tényeket", mielőtt tagadni kezdené azokat valaki.
Tehát nem tudod -- egyelőre -- bizonyítani, hogy a magyarok "ismerték" a koronát.
