Én (nem a moderátori dörgedelem miatt) nagyonbírom Alindát... sok fiatal, magát riporternek nevező felfuvalkodott ifjú "titán" tanulhatna tőle szakma iránti alázatot, a témából történő felkészülést, stb.
Nos. Ez itt kérem, ahogy a topik címe is mutatja egy Fun Club, pontosabban a Veiszer Alinda Fan Club. Aki fikázni akar, azt ne itt tegye, mert kiteszem a hóra a többi mellé. Az egyik olvtársunktól, kinek szinte a teljes biznisze az itteni váladékürítés volt, megváltunk egészen, másokat csak a topik látogatásától tancsoltam el. A fórumozás nem jelent íráskényszert. Ha valaki offolni akar, azt egy offtopikban tegye. A szaktopikokba odatartozó dolgokat illik írni. Felszólamlani a moderációs topikba illik, mert a Modus és a vonatkozó tace-pao miatt az itteni moderázást szankcionálni fogom.
Mondod te. Sokan meg mást mondunk. Szeretem, ha valaki még nem fásult el, szeretem, ha felkészült, szeretem, ha nem bízza magát a képzelt rutinjára, szeretem, ha érdekli a beszélgetőpartnere, szeretem, ha valaki veiszeralindásan friss.
Ez itt a Fan Club, ha érted mire gondolok. Értsd jóra. Éltesd, biztasd, segítsd, ha látsz benne fantáziát. Ne szegd a szárnyát. (Bár a madarak nem a lépcsőn járnak :-)
Tudom, a konzerveket is sokan szeretik, de én nem megyek utánuk fikázni ezért őket.
Amire gondolok, arra a popzene a tipikus példa; legfeljebb néhány évig fut egy-egy egyéniség vagy együttes a spiccben, utána mintha elhasználódnának, kiürülnek az ötleteik és a szélesebb közvélemény előtt minimum háttérbe szorulnak. (Pár éve Király Lindától volt hangos a média pl. Tudja ma valaki, mit csinál Király Linda? Aki őt figyeli, persze, hogy tudja, de hogy szélesebb körben lenne hatása...?) A konkrét példák persze nem szerencsések, mert mindegyikbe bele lehet kötni, ha másként nem, akkor azzal, hogy ugyan már, ki az a Király Linda. Az irodalmi életre meglehetős rálátásom van, és itt szinte nem is kérdés, hogy az esetek túlnyomó többségében mintegy divatszerűen bedobnak valakit, majd 1-2 év múlva az illető megint elfelejtődik vagy legalábbis elszürkül. Eszterházy vagy Kocsis Z. a maguk idejében ilyenkor már "sztárok" voltak és végig azok is maradtak. (Idézőjelben, hogy sztárok, mert először is nem ez a lényeg, de a tartós széleskörű ismertség mégis mutat valamit.) Másfelől biztosan vannak olyan tehetséges fiatalok, akik megérdelnék, hogy a reflektorfénybe kerüljenek, de a mai médiaviszonyok nem kedveznek nekik. (Hogy mit értek mai médiviszonyok alatt, ezt itt túl bonyolult lenne kifejteni, annyira sokféle összetevője van, a materiális tényezőktől a mentalitásbeliekig. Önmagában a szerintem létező gerontofil szemléletben is pl. mind a két tényező benne van.) Korábban több név is felmerült, akiket itt javasoltak a Zárórában, meg ennek kapcsán az is, hogy vagy közel állnak a szubkultúrákhoz vagy oda tartoznak. Szerintem ez egy kulcskérdés: az egyéniségek manapság a szubkultúrák környékére sodródnak, tehát nem igazán működnek azok a mechanizmusok, amelyek képesek lennének a szélesebb közérdeklődés homlokterébe emelni őket. Akik mégis odakerülnek valamilyen módon és egy ideig, rendszerint "meg vannak csinálva", (tiszteletlenség, de ennek a jeleit Alinda esetében is látni vélem, konkrétan úgy, hogy amikor feltűnt, az eredetiségének kétségtelenül komoly része volt a sikerességében, az utóbbi időben pedig mintha kezdenék túlfuttatni, sőt...; a Prima Primissimára való mostani felterjsztése is valahol ezt jelezte számomra.) Tisztelet az olyan kivételeknek, mint pl. Rúzsa Magdi (hogy ő tehetséges, ez szerintem aligha vitatható, még ha pl. a stílusa, fellépése / viselkedése nem is tetszhet mindenkinek, mert valahol ő is egy szubkultúra jegyeit viseli; viszont még nála is ki kell várni, "túléli-e" a néhány kísérleti évet? Én remélem, hogy igen.)
Ez tipikusan magyar mentalitás. Első körben nem ismerem el a másik teljesítményét. Másodikban mondok rá valami vaskos negatívumot. Harmadikban kétségbe vonom az őt dicsérők kompetenciáját, negyedikben belekeverem a politikát.
Ha nő az istenadta, akkor nyomják, naná. Itt csak férfiak lehetnek sikeresek. Tudjuk a forgatókönyvet betéve.
Mi (a többesszám a szerkesztők miatt indokolt) úgy vagyunk ezzel, hogy nagyon törekszünk a sokszínűségre, de persze óvatosak vagyunk.
Én nem hiszem, hogy a közszolgálati tévét egyébként zavarba hoznák a "szubkultúra" képviselői, ezért is volt már a műsorban pl. a Tankcsapdából Lukács László. Inkább úgy fogalmaznám meg az alapelvet, amit követni próbálunk, hogy olyan embereket hívunk, akikben rejtett tartalékok vannak- akik keveset beszélnek, pedig többet kellene, vagy akik sokat, de nálunk másról...
Szándékaink szerint nincs elitizmus, csak teljesítmény. Persze nyilván a kettő sokszor találkozik. És az is biztos, hogy nem kerül mindenki a szemünk elé, akiket pedig jó lenne meghívni.... hát valami ilyesmi. De ezt csak először fogalmaztam meg, lehet, hogy kicsit sete-suta lett.
"Nem kell mindig az ún. magas kultúrából meríteni, nincsenek azok az arcok mindig olyan magasan." A piárjuk ellenben..., (legalábbis a többségüknek.) És ez is az előttem szólókat igazolja, mármint, hogy olyan egyéniségeket is kellene találni, akik nincsenek annyira előtérben.
Személy szerint szívesen látnám az Omega egyik tagját a műsor vendégeként.
Főleg azért, mert mostanában eléggé csend van az együttes háza táján.
És mivel a médiában főként Benkő Lászlót és Kóbort Jánost szokták megszólaltatni, az lenne a legérdekesebb, ha a többiek közül lenne valaki (Mihály Tamás, Molnár György, Debreczeni Ferenc).