Szeretem az első részt, mert rafinált kis történetvel megkavarta thriller műfaj állóvizét. A második rész "is" rém "eredeti". Fogták az első forgatókönyvének 75%-át, hozzáírtak 25-öt, majd noname szinészekkel leforgatták a filmet. Sőt! Komplett jeleneteket vettek át az első részből....melyek mozdulatra ugyanazok. Ehhez nem kellett sok kreativitás..
- Egy film amely az ötvenes évek Angliájában játszódik egy szenet szállító uszályon
- Egy film amely teljesen hétköznapi embereket mutat
- Egy film amelyben Ewan McGregor, Tilda Swinton és Emily Mortimer is teljesen levetkőzik.
- Egy film amelyben Ewan többet kefél mint James Bond 20 részen keresztűl
- Egy film amely kicsit "deep endes"
- Egy film amelyben kívétel nélkül minden színész jól játszik
- Egy film amely kevesebb pénzből készült mint pl. a Paycheck best boy gripjének a napi bére, mégis 3x olyan jó
- Egy film amelyben több a karakterfejlődés mint a Lord of the Rings-ben 3 rész alatt
- Egy film amelyben a zene és képek tökéletes összhangban sorokoznak egymáson
- Egy film amelyet meg kell venni dvd-n
hogyne lenne szabad? csak egy dolog tiltott: ellentmondani Szent Fluxnak, a moviegeekek márírhalált halt szentjének (s montecarlo című új koltai film előzetesét nézve olyan röhögőgörcs fogta el, hogy í szíve nem bírta tovább, s felmondta a szolgálatot).
ja igen zatoichi, 1 hónap múlva lesz moziban, ha majd a sok kill bill fan esetleg megtekinti egy-két dolgon, neven ne csodálkozzon, hogy ismerős lesz...
21 grams kemény, nehéz, súlyos film a miértről, a hogyanról, a mikorról és a halálról. ezen felül ha ennyi még nem lenne elég ott a filmes nyelvezete a 21 grams-nek, ami minden csak nem egyszerű. van itt idősíkokban való ugrálgatás, amiről csak annyit, hogy a film első 2-3 percében megismerjük a film elejét és a végét, hogy a maradék 2 órában megkeressük a választ a fenti kérdésekre. és a szereplők, akik az elején úgy tűnt céltalanul téblábolnak kiderül, hogy mindenki mindenkivel összefügg és mindennel. most így látva az oscar nyerteseit sean penn speciel kaphatta volna ezért is (inkább), meg az összes többi szereplő, meg a rendező, meg a filmzene író, meg az operatőr, meg a forgatókönyv író.
They say we all lose 21 grams...
at the exact moment of our death.
zatoichi kitano 2003 szakadnak a ruhák és a bőrök, törnek a csontok, patakokban folyik a vér. egy zatoichi film már csak ilyen. a film talán legnagyobb erénye, hogy nem egy zatoichi rímék, hanem egy csodálatos sorozat új életre keltése, egy fantasztikusan jó folytatás. kitano minimál színészi játéka pedig tökéletes a figurához. nagyszerű film.
Előre szólok, hogy most kivételesen... najó, már megint elfogult leszek. Diane Lane tehet róla. A hölgy idén lesz 40 éves, de sok 20 éves bombázóért nem adnám..bár ne adhatnám. :)
Audrey Wells romantikus sztorija teljesen átlagos, ami feldobja az az olasz táj szépsége, az emberek kedvessége, Christophe Beck (jó lesz rá odafigyelni) zenéje és persze Miss Lane.
A Sleepy Hollow-t még gyerekkoromban láttam a szovjet filmsorozatban, majd összesz*rtam magam tőle mindig. Így nagy várakozással néztem DVD elé, a vizuális világgal nem is volt gond, de amit nagyon nem értettem benne, az az idétlen humor. Ilyen tipikus gótikus történetben szerintem ennek nem volt helye.
Bocs hogy ide betörtem, de mi az a KMK? Néztem a topic elejét, de nem jöttem rá. Szabad ide írogatni?
A hasonlatom a képek kidolgozottségéról szólt, nem a tartalmukról... Én is többre értékelem a "kézi grafikát" a "digitális tucatkép"-nél, csak egész egyszerűen a kubrick-i sebesség és hideg realizmus nem az erősségem.
Nem azért szeretek filmet nézni, hogy ott a szürke valóságot lássam viszont, de ezt már leírtam ezerszer...
És már a Moulin rouge-nál is lenéző voltál :-))
azt lett volna lenéző, ha a peter pant hozom fel példaként. ;]
az a gond a hasonlatoddal, hogy kubricknak sosem volt digitális fényképezőgépe, mégis olyan képeket készített, melyekre a legmenőbb cuccok sem képesek. ezt sokan hajlamosak elfeledni.
Ez kicsit lenézően hangzott. Picasso is agybomlasztó konzumesztétikának nevezné az impresszionizmust, vagy Caravaggio-t, de attól az még ugyanolyan művészet.
hát ha valakinek a moulin rouge agybomlasztó konzumesztétikája kell, ám legyen. ilyen szempontból meglehetősen oldschool vagyok. pl. jó dolog a cgi, de hogy rendesen kicsinálta a horror zsánerét, az nem kérdéses...
Nem az a baj, hogy a képei mögött nincsen tartalom, mert ez hülyeség. A gond az (részemről), hogy Kubrick ésszerű hasonlattal élve kézzel, grafitceruázval rajzol meg órák alatt egy-egy történetszilánkot a legapróbb részletekig, miközben ugyanezt egy digitális fényképezőgéppel elérhetné egy szempillantás alatt :-)
Magyarul: ma az emberek többsége (sokszor beleértve magamat is...) sokkal jobban szeret digitális fényképeket nézegetni, mint mondjuk egy egy hatalmas műgonddal készített realista festményt. If you get, what I mean :-)
kubricket sokan túlértékelt direktornak tartják; a legtöbbjük azt hagoztatja, hogy filmjei jól megkomponált képei mögött nincs tartalom, s annyiban igazat is adok a vádaknak, hogy a szentimentalizmus sosem szerepelt a direktor kelléktárában - s sokan besétálnak abba a kézenfekvő csapdába, hogy az érzelgőséget azonosítják a mondanivalóval. nekik is tudom ajánlani kubrick e korai filmjét, amelyben nem a fényképezés, s nem is a zene jut domináns szerephez (habár a vágás nélkül felvett hosszú lőárok jelenet mindenképp méltatást érdemel), hanem az emberi értékek, s ezek sárba tiprása.
az első világháborúban vagyunk, pontosabban a francia-német állóháború kellős közepén. a francia vezetőségnek természetesen tele a bakancsa a stagnálással, s addig udvarolnak mireau generálisnak, amíg az átgondolatlan lépésre nem szánja el magát: dax ezredes (kirk douglas) vezetésével a biztos halálba küldi az embereit. a hatalmas emberáldozatot követelő küldetés kudarcba fullad, az erőtlen támadás fejevesztett menekülésbe megy át. mireau bepánikol. hogy mentse hírnevét, elhatározza, hogy könyörtelen példát statuál: az ezredből ki kell választani három embert, akit gyávaság vádjával hadbíróság elé állítanak, s kivégeznek. dax kétségbeesetten próbálja megakadályozni, hogy ezt a nonszensz parancsot végrehajtsák...
sajna, a dicsőség ösvényein a mai napig sem veszített aktualitásából; a háború még most is óriási üzlet, melyből a bürokraták harácsolnak össze hatalmas vagyonokat, s karrieristák aratnak a kétes dicsőség mezején. a becsületről és a hősiességről zengedeznek jelszavakat, miközben a vezetőséget csupán önös érdekeik vezérlik, ugye mr. bush? a moralista dax hiába is próbál szembeszállni e könyörtelen gépezettel, egy-két bástyát talán leüthet, de a korrupció ellen tehetetlen. dühítő, cinikus és kétségbeejtő film a paths of glory, ha nem vigyázol, jobban megmar, mint a dr. strangelove.
Elkezdődött a film és én vártam Burton-t. Vártam a Batman sötétségét, vártam a Beetlejuice beteg humorát, vártam az Ollókezű Edward báját és színes házait, vártam az Ed Wood kiemelkedő szinészi játékát, vártam a Sleepy Hollow (Mr Burton legjobb filmje) félelmetességét egyszóval vártam a burton-i víziót.. de nem akart eljönni. Aranyos történet, pár szép megoldással, egy nem túl jó filmzenével és egy középszerű rendezéssel, ami nem megengedhető egy ilyen tehetségnél.
Ráférne már Tom "én vagyok a menő producer mostanában" Cruise-ra egy igazi, jó film. Az Eyes wide Shut óta nem láttam ilyenben. Az meg már 5 éve volt. Jó helyen keresgélt Tom fiú amikor a felkelő nap országát választotta következő filmje színhelyéűl. Mr. Zwick-kel karöltve sikerült egy látványos, gyönyörűen fényképezett, ámde néhol erősen csöpögős és hazafias filmet forgatnia. Ezúttal nem az amerikai, hanem a japán zászlók lobognak, igaz nem másznak az arcodba, de ott vannak rendesen. Zimmer legjobb filmzenéje az utóbbi évekből.
big fish: látszik, hogy félig-meddig bérmunkáról van szó, ugyanis tim burton csak hosszas unszolást követően vállalta el a rendezést; a mester most jóval visszafogottabb ecsetvonásokkal dolgozik, mondhatni, lustán szöszmötöl, képei már-már közhelyesek - s a szokott színvonaltól azért jócskán elmaradnak. a film sztorija sem nyűgözött le túlzottan, sok-sok epizódból áll, melyek csak nyögvenyelősen állnak össze egésszé; úgy éreztem, egyfajta münchausen báró + forrest gump hibridet nézek, csak a poénok vacakabbak (az pedig egyszerűen hihetetlen, hogy képesek voltak "kölcsönvenni" egy teljes dialógust a simpsonsból...). azért a metaforikus befejezés engem is megérintett.
the last samurai: ed zwick rajongók örvendezhetnek, a direktor megcsinálta pályafutásának legtekintélyesebb darabját, amely csupán grandiózus méretei miatt lóg ki eddigi filmjei közül, hangvételében, történetvezetésben tökéletesen illeszkedik a glory által elkezdett vonulatba, melynek a legends of the fall a legjellemzőbb darabja. bár az első két órában még reménykedtem abban, hogy az epikus hozzáállást valamelyest sikerül emberi keretek között tartani, de a pofázmányom heveny rángatózását előidéző utolsó 2o perc bizony rendesen elszáll: nagyszabású, lebilincselő történelmi kalandfilmből épül le tom cruise minden ironiát mellőző megkoronázásává. kár érte, de látványvilágát, hatásos csatajeleneteit, s a durvajó színészi alakításokat becsülöm. a film igazi főszereplője amúgy ken watanabe, de még a ringuból ismerős hiroyuki sanada és a méltánytalanul hanyagolt stand up komédiás billy connolly is simán lejátssza a 16o centis szamurájt a színről.
Tanácstalan vagyok. Igazából majdnem minden adott volt, hogy ez egy jó film lehessen, mégsem állt össze a kép. Gyönyörű tájak, remek operatőri munka, gyönyörű zene, jó színészek, közepes történet. Ilyen volt az Unforgiven is. Az sem egy szívinfarktust előidéző gyorsaságú film. Mégis.. valahogy működött. Itt nagyon hamar elkapott az unalom és a film második felét már tekerve néztem. Costner kipukkant a Farkasokkal táncoló (90%) után, és még azóta sem szedte össze magát. Vagy csak ennyi volt benne?
last samurai egész jó ez a film minden hibája ellenére is. pedig nagyon utáltam mikor készült, szal minden előítélet megvolt bennem és mégis. fasza volt.
1. elég nehéz lenne nem megérteni ezt a filmet
2. a célját teljesítete. ám ez a cél számomra elfogadhatlan. ahogy egy másik topikab írtam: öncélú exploitation filmnek tartom a passiót.
3. ha egy film drámai eseményeket dolgoz fel, akkor az számomra dráma.
4. ma már egy percig sem gondoltam a passióra. igazándiból nincs is mire. eszembe jutottak a gore jelenetek, ezek viszont nem indikáltak benem semmiféle elmélkedést.
5. vanak olyan tartólábak, amiket ha kiveszel - mert kísérlezetni támad kedved -, az építményed nem fog megállni a lábán. összedől.
6. nem vagyok konzervatív. de nem is szopok be bármit. no offense. :]
Nem jött le nekem rosszul, mint ahogyan írtam is (most magamtól nem idézek), csak akkor nem érted az egész filmet, ennyi (ne vedd zokon én sem értek mindig mindent). Igen lehet csinálni filmet jézus életéről meg a sok miértről, meg egyéb kérdésekről. Csináltak is dögivel, sokféle megközelítésből, például az általad utált, amúgy zseniális the last temptation of christ is ilyen (most ne menjük bele, hogy miért jó az a film, mert nem ez a téma, pedig abban aztán vannak kérdések rendesen...]). Igen
sok dologgal nem foglalkozik a film, miért tenné? Nem is akar. egy célja van hogy bemutasson egy 12 órás eseményt. Ez a célja és nem több (ezt is már leírtam).
A filmek alatti gondolkodásról csak annyit, hogy nem vagy vele egyedül, sokan vannak ezzel így (én is). És ezen is lehet...
És a lényeg, mert amennyiben ezt nem vagy képes megérteni és elfogadni, addig minden vita céltalan és hasztalan még ha egy egészséges és jó vita is az amit mi most folytatunk -> "a film dráma, ezt ugye aláírod" -> NEM! Ez elsősorban egy bibliatörténeti tabló. Egy kivonat. Ez volt és így. Persze a dolgok filmben nem szereplő történéseit végig gondolva (tudod gondolkozik az ember...) egy ember (?) kökemény drámája, szenvedése, áldozata az amit látsz. Ezért is jó a film, mert ha ismered a dolgokat és
a film közben ezek eszedbe jutnak, akkor egy teljesen más filmet kapsz (jó dolog egy film alatt, után gondolkodni, akár napokig, hetekig is)
"milyen lenne a gladiátor, ha a film 2 és s drámáknak általában megvannak a kötelez? kellékeik. no most nem a prológust és az epilógust hiányolom, hanem kb. minden egyebet (expozíció, bonyodalom, megoláds), mivel a film nem más, mint egy két órán tartó tet?pont." - ez pedig egy (már bocs), marhaság. Amolyan ultra konzervatív röghözkötötség és elég érdekes pont tőled ilyet olvasni. Ha ezt mindenki így gondolná, gondolta volna akkor ma elég szegény lenne a világ és most nem kezdek el oldalakon keresztül példákat sorrolni. mindegy betudom annak, hogy konzervatív vagy :))
Amúgy minden alkalommal megfogadom, hogy csak az első negyedórába kukkantok bele, de valahogy mindig csak a stáblistánál válik aktívvá a stop-gomb, addig tehetetlen vagyok...
akkro rosszul jött le neked. természetesen tudom, mi az a passió. képzeld, jártam hittan órára. de mint ítam, laikus vagyok, de ez nem jelenti azt, hogy semmit sem tudok a kereszténységről. de igazándiból nem a témaválasztás a legfőbb gond. sőt, egyáltalán nem az: lehet filmet csinálni jézus szenvedéséről, érdekes és értékes téma, de nem annak menete, hanem annak kiváltó okai. hogy fajulnak odáig a dolgok, hogy azt az embert, akit öt napja még apostolként fogadot a népe, sőt kikiáltották királynak, mindenki eltaszít magától, s a halálát kivánják. ezekkel a dolgokkal nem foglalkozik a film.
igen, a cím szenvedést jelent (a lenti soraimban én is többször megemlítettem ezt a szót), s ez a film olyan, mintha megnézném vki akasztását, s nem kérdezném meg, mit követett el. amúgy a filmben tetszett az a rész, ahogy a pilátus örlődött: egyik oldalról cézár, a másik oldalról a felügyelete alá eső tartomány szorította, s többször is megpróbálta kivonni magát az ítélkezésből. kár, hogy az egész végül csak azt a hatásvadász jelenetet szolgálta, ahogy megmossa kezeit... én azt az egész procedúrát kihagytam volna, de én már csak ilyen vagyok: szeretek néha gondolkodni is, nem várom el, hogy mindent a számba rágjanak.
a film dráma, ezt ugye aláírod, remélem. s drámáknak általában megvannak a kötelező kellékeik. no most nem a prológust és az epilógust hiányolom, hanem kb. minden egyebet (expozíció, bonyodalom, megoláds), mivel a film nem más, mint egy két órán tartó tetőpont.
vegyünk egy példát!
milyen lenne a gladiátor, ha a film 2 és fél órája alatt mást sem tennének, mint szanaszét ütnék egymást a kolosszeumban? milyen lenne az épp említett, a pompei pusztulásáról szóló film, ha a film másról sem szólna, csak rombolásról és pusztulásról? de most eszembe jutott az airport című film: vajh ugyanakkora sikert aratott volna, ha ott kezdődött volna, hogy a fazon felrobbantja magát a klotyóban?
azt én is marhaságnak tartom, hogy egyesek antiszemitának tartják ezt a filmet. én inkább öncélúnak tartom. egy explotation film, amiről ha lehámozzuk a véres burkot, egyszerűen nincs húsa.
sajnos, ezen a james caviezel által nyújtott emberfeletti teljesítmény sem segít.
