Az egyik legszabb hammondos szám, The Good Life. Don Patterson talán Jimmy Smithnél is nagyobb hatású volt Joey DeFrancescora. Hihetetlen mennyi finom megoldás. Jellemző a lábbasszus, jobbkéz harmónia és balkéz dallam.
A játék, a balkéz és hozzá hangolt lábmunkát jól mutatja. Árnyalatnyival többet lábbasszusozik a minimálisan elvárhatóval, de a rövid lenyomások így is csak puffanást adnak a kézi basszusához.
Érdemes megfigyelni, az alsó manuálra nem húzza ki a 808-at, nehogy megpöckölje szóló közben. Egyszerű helyette hátul a drótokkal beprogramozni.
A fémszórás jó drága megoldás, és még a tengely is görbe lesz. Tapasztalatból írom. Nem kell azzal annyit szarakodni, csak a tengelyvég közepét kell jól megfúrni, hogy központos legyen a közepe a forgórésznek. De nem akarok itt senkit fárasztani a gépi forgácsolás részleteivel.
Nem dobom el, ha lesz hozzá kedvem meg időm, akkor foglalkozom vele. Fémszórással fel lehet rakni a tengelyt és akkor már csak csapágyat kell csinálni (meg a pajzsba egy új tartó gumilapot kivágni)...
És a bemaródással mi lett? Leszabályoztad? Én a lezli motornál átalakítottam golyóscsapágyasra a motort. Utána már lehetett feszíteni a szíjat az alján. Ez volt a főmotor a generátoron, vagy csak a beugró indító?
Eredetileg úgy gondoltam, hogy szinterbronzból csinálok új perselyt, de a tengely láttán inkább az amerikai motorból a rotort és a komplett első pajzsot áttettem...
Ilyen motortengelyt láttam már egy párat, ami ennyire el volt kopva. Általában a lezli dobrotor forgató fő motoré volt ilyen. Miből csináltál neki új perselyt?
jó régen írtam ide mert kicsit (kicsit?) hanyagoltam a Hammondozást, rendesen ki voltam, vagyok tömve munkával az eredeti területemen is. Most azonban jó pár hetet küzdöttem egy Hammonddal és szeretném az esetet leírni, nehogy más is így járjon.
L-100 orgona, nyávog. A reluktanciamotornak ez nagyon nem szokása, próbálták gyógyítgatni, de a helyzet csak romlott, már 3-4 perc bekapcsolt állapot után is nyávogott.
Elmentem megnézni: egy jó állapotban lévő, belebarmolásoktól mentes európai hangszer. A motor TG oldali tengelye viszont érezhetően lógott. A rugós kuplung levétele után a tengelynek kb. 1 mm-es kotyogása volt. Ezzel ott semmit nem lehetett kezdeni, tehát kiszedtem a motort és hazahoztam. Úgy gondoltam, hogy egy új szintercsapágyat kell csak esztergálni bele és rendben lesz.
Szétszedés után ez a kép fogadott:
Tehát nem csak a csapágy ment tönkre, hanem a tengelyből is lekopott vagy egy milliméter. Ez a hangszer tehát több száz órát járhatott sérült motorral. Megsérült az állórész is ahogy a rotor bele-bele húzott és a lecsiszolódott fémport a szellőzés benyomta a tekercselésbe. Az első pajzsnál a csapágyat tartó gumilap a túlolajozástól szintén tönkrement. Legegyszerűbb lett volna a komplett motort cserélni, de nem volt a piacon európai motor, belebarmolni viszont nem akartam a hangszerbe.
Az európai és az amerikai motor kizárólag a tekercselés menetszámában és huzalkeresztmetszetében tér el, tehát az eredeti motor tekercselését kellett sérülésmentesen megtisztítani a vasportól, hogy összeházasítható legyen az amerikai motor rotorjával és első pajzsával. Ez egy folyékony butángázos átöblítéssel sikerült.
Összeépítés után a motor szépen simán futott, az áramfelvétele 165 mA, a teljesítményfelvétele 33,7 W lett.
Mivel a motor gyártása óta a 220 V hálózati feszültség névlegesen 230 V, de inkább 240 V lett, a motor kapott egy 110 Ohm 10 W-os előtétet, így a tényleges motorfeszültség 220 V környékére áll be. Mérés szerint a motor már 160 V-tal is üzembiztosan működik.
Múlt szerdán beépítettem a motort és rendben működik.
A tulajdonos elmondta, hogy a „nyávogás” egy szállítás után jelentkezett. Ilyenkor nem az olajozás segít, hanem meg kell nézni, mi történt a motor környékén. Valószínű, hogy akkor a TG és a motor egytengelyűségének ellenőrzésével ez a közel katasztrofális meghibásodás megelőzhető lett volna…
Valóban műfajfüggő hangszer. A lakodalmas rock szerintem immunis rá.
Vannak a lágyabb általános popzenék, szalonzenék ahol már jobban elkél a Hammond hang. Ehhez sok szinti sem rossz, de egy ötoktávos szerintem a legjellemzőbb.
És a végén a hagyományos jazz, blues, rockzenék jellemzően kétmanuálossal.
Mindezek nem zárják ki egymást, akár lakodalmast, esztrádot is lehetne B3-mal nyomni, vagy Jimmy Smith-t multiszintin.
Szintin klassz orgonálásokat pl. Szebényi Danitól hallottam a Syrius Legacyban meg a Godfaterben.
Ill. az még a kérdés, ki mit zenél(t) ezekkel a modulokkal (is)? Ha vki lagzilajcsi nótákat hangszerelt át GM bankokból az is más. Ha vki csak rockot nyomott végig 4-5 hangszínnel (zongora, ep, orgona, esetleg vmi szinti, lead vagy fúvós) az is más. Szóval a többszáz hangú multifunkciós cuccok azért nem adhattak vissza olyan minőségibb szintet egy-egy dologban régen sem, mint egy testreszabható sampler vagy aztán célirányosan a Nord Electrok. (Szerintem)
Volt több jellegzetesen japán modulom. Mind jó, de az amerikaiak valahogy másképp szóltak. Yapánok tetszetősebben, Ensoniq, Emu nyersebben. De valahogy zenei környezetben feléledtek. A Suzik szintijei évtizedek óta csak követik más gyártók hangzását. GM1000, XE1, XK...
A VK nagy szám volt a maga korában. De zenekarban az XB-k is jól szóltak. Ízlés kérdése. Kit melyik szólítja meg.
A 90-es években mindenki nagyon gyermekded hangzást tudott csak előállítani bármilyen modullal vagy szintivel. Pláne az elején a 4-8MB-os wave ROM-okkal. Persze utána a 16-32 se lett gatyarepesztő. A kifejezett GM modulok pedig nagyon uniformizáltak voltak. Talán az Ensoniq cuccok és AKAI, EMU samplerek voltak említhetőek vmire. Persze mind külső fejlesztők hangmintáival, amik önmagukban se földi halandók pénztárcáinak voltak valók. Persze Tehtube ügyesen elvágta a gordiuszi csomót az ESi samplerekkel, hogy volt miről mintákat készítenie.
A lényeg, hogy Hammond modellezésre nem igazán voltak alkalmasak a preset romplerek. Szinti hangzás szólt bármiből is jó, de rendes zongorák, orgonák csak samplerrel voltak megoldhatóak (még nem feltalálták a VK7-et, majd később a Nord Electrokat!) Mai workstationökben sem hallom nagy durranásnak a Hammond rekreációkat. Sok mindent tudnak, de a lényeges soundok 20-ad rangúak.
Szerintem ezeket a virtual szinusz-generátoros drawbaros modulokat vagy a sample drawbar összetevős verziókat nem rossz elgondolás alapján hívták életre, a Hammond XM1-nek is volt egy aranyos bája (nemrég a demóit is belinkeltem), de az senkinek nem jutott eszébe, hogy pl. a B4 szoftver alá is inkább célhadvert építsenek vagy ismertebb gyártó megvegye a licencet, inkább magának farigcsált a Korg is CX3-at. Maradt a laptop + midi keyboard kombó másütt…
Szóval azokban az időkben tényleg elég nehéz lehetett mit választani, ami jó is és csak közelíthette az autentikus hangzást. (Talán a kivétel az EMU B3 és Vintage Keys, Classic Keys sample moduljai voltak.) Mára ez nagyot változott szerencsére.
A VOCE V5+ egy cimboráé volt. Annó én rendeltem neki, a fénykép saját. Mivel az orgonáját előfokos 760-as lezlin használta, nem hiányzott neki belőle a lezliszimuláció. Egyébként külön dobozban kínálták. A hangja olyan átlagos. Kissé dinamikusabb az XB1-nél. A c3vib meg olyan semmilyen. (Az első, valóban síró c3 vibrátót a NI B4-1 programnál hallottam)
Szerintem ilyen GM1000-hez kedvező áron hozzá lehet jutni. A többi hangja olyan Roland SC55-szerű. A báránybőrbe azonban nem úgy emléxem hogy farkast bújtattak. Inkább kiskutyát. Még a 90-es években a Pannónia úti Kerorg-ban találkoztam ezzel.
Más.
Egy rövid összegzést adott kis a Viscount a NAMM kiállításukról, a Soul-ról saját lezlijükön, sok előadóval. Talán túl rövidre vágták, de mindegy.
..."Aztán kijött egy tűrhető modul, de nem volt nagy szám, eltűnt. "....a korabeli klónok (expanderek!) nem voltak "nagy szám! -mai szemmel nézve!- nem is volt sokfajta belőlük, s mind eltünteka korral -
-a VOCE kis de lelkes cég lévén nem terjedt el túlságosan -de anno jó híre volt, s "autentikusok" akik használták ma is szívesen emlékeznek rá, (ami nem jellemző pl.a korabeli S.Hammond XM vagy a Blue Chip (alias Wersi modellekre). És átcsúsztak "nagyba" is!: Key5 ill. Diversi! (Joey D.F.!) -amúgy Joey sem restellte használni John McLaughlin turnén, ahogy azt egyszer itt a forumon kisakkoztuk...
..amúgy a GM-1000 érdekes jószág lehet, (még sose került a látókörömbe), alapjában véve egy GM báránybőrébe rejtett farkas, orgona-gyári szülőktől, -"with 8mb wavetable !" -"includes 266 sounds (GM 128 voices + 138 variations) + 9 drums sets (102 voices) = 368 voices; Special, and most interesting the 32 hammond variations with dedicated digital leslie emulation" -és bizonyol editálási lehetőségekkel is felfegyverkezve!. .-kora ellenére szívesen kipróbálnám a GM-expanderek kategóriájában!...
Igen. Ez egy bő 15-20 éves VOCE preset klón. Csinált ilyet presetgépet a HammondSuzuki is. Ok, az mindent tudott, nem véletlenül volt GM1000 a neve.
De egy általános hangmodul, amiben sok orgonahang megjelölt regisztrációval volt elérhető.
(a sampleres orgonám is jórészt presetgép volt. Igaz, egyénileg rákapcsolható, sírós c3 vibrátóval, swell effektes pedállal, esetleg perkával)
A legrégebbi VOCE-k még nem valósidejű drawbarokkal rendelkeztek. Szerintem a presetgép akkori évjárat lehet. Aztán kijött egy tűrhető modul, de nem volt nagy szám, eltűnt.
