Kemény alkut javaslok. Szerintem az elemgondok orvosolhatók, azonban mivel régi szerkezetről van szó (mint minden ilyen kamera esetén), bármi egyéb hiba is előkerülhet, ezért olcsón és hibás áruként vedd meg. Ha nem tetszik az eladónak, adja el másnak: százmilliónyi super 8 kamera vár arra a néhány ezer főre aki még super 8-as filmezéssel foglalkozik, örüljön, hogy valaki pénzt ad érte! ;)
Nekem viszonylag nagyobb mennyiség van/volt, elég változó áron sikerült beszereznem. Az elsőről írtam itt is, gombás volt az objektívje, szorult a zoomja, folt volt a képkapuban és 1000 Ft volt. Aztán vettem 3000-ért is, az majdnem jó volt, és a kettőből csináltam egy tutti jót. De a német ebay-t szoktam nézni, ott kb 20-50 EUR-ért megy el (plusz posta). Néha írják, hogy működik, legtöbbször nem, nyilván a működők mennek többért.
Én azt mondanám, hogy ez utóbbi körül lehet a piaci ár, de ki lehet fogni itt is olcsóbbat. Nekem szerintem szerencsém volt, mert az eladók nem tudták mi az. Hibás gépért én nem adnék semmiképp 3-4000-nél többet.
(Ha netán érdekel, megvan még a "maradék" gép, az elemtartója pl. hibátlan.)
Szerintetek mi a reális ára egy hibás Canon Auto Zoom 814 Electronic kamerának? (Az a hibája, hogy az előző tulaj hagyta az elemeket belekövesedni, a jelenlegi meg megbabrálta az elemtartó markolatot, így működött is egy darabig, de már nem, viszont további barkácsolással szerintem életre kelthető, mert más hibája nincs, ezért venném meg, de nem tudunk az árban megegyezni.)
Na ja, pedig eredetileg pont azért lett 625 soros a tv kép. mert a 13-14"-os ff képcsöveken, amiket akkoriban csinálni tudtak, ez dószt elég volt. Sokáig így is maradt, csak aztán a kompjutertechnika adott egy lórugást a képcsőfejlesztésnek, és most már, tíz-tizentöt éve nem a képcső a szűk keresztmetszet, hanem az átviteli szabvány... na mindegy, ebben a nagy digitális világban talán idővel sikerül majd ezen is túllépni.
A Szovjetúnió a "legek országa" volt ekkoriban. Meg aztán a Háború és Béke az egyik legfontosabb irodalmi értékük, megadták a módját. Itt sem pirx kapitány színvonalon csinálták meg az Egri Csillagokat. :)
Hogy forgalmazták-e 70-esen, azt a Miska tudná neked megmondani, neki vannak olyan évkönyvei, amiben minden ilyen adat benne van: miből, mikor, hány darab és milyen formátumú kópia készült, mikor volt felújítás stb.
Megjegyzem szerintem egy 35-ös sem rossz annyira, legalábbis a mai, tévé-maszathoz szokott ember számára ez még mindig részletgazdagság élményét tudja nyújtani. Jó lenne már nagyon ezt a hatvanas évekből ránk maradt ósdi szabványon túllépni végre... ma már a hagyományos képcsövek is olyan nagy felbontásúak, hogy csuda, a lapos izékről nem is beszélve.
Az imax egy teljesen más 70-es formátum. A legszembetünőbb talán, hogy a film nem függőlegesen megy el a képkapú előtt, hanem vízszintesen. Brutálisan nagy a képméret - és brutálisan sok film kell egy műsorhoz. Amúgy külföldön már ez az imax dolog is haldoklik. Nem is csodálom, még a egy 35-ös forgalmi kópia is brutálisan drága ahhoz, hogy félházakkal vagy néhány lézengőnek vetítgessék. Szerintem tuti át fog állni a forgalmazás digitálisra, amint megszületik a megfelelő technika. Tulajdonképpen projektort már lehetne is csinálni, már csak a műsoranyag tárolása a nyitott kérdés... De aztán az is lehet, hogy eltűnik ez a dolog, lám, már óbudán, csepelen is bezárt a nemrég épült multiplex, mert nem volt bennük néző.
A 60-as évek vége felé nagy őrület volt a panoráma szélesvásznú mozi. Ezekben vetítettek 70 mm széles filmeket. Nálunk a Corvint alakították át ilyenné, szabadtériben a Margitszigeten és a Városmajorban volt még két panoráma mozi - valóban 6, vagy 7 hangcsatornával, tökéletes hangi térhatással.
Döbbentes élmény volt az Azok a csodálatos férfiak, meg a szovjet Háború és béke akkora vásznon, amelyik kitöltötte az ember csaknem teljes látómezejét. Valós térélményt adott. Emlékszem a Háború és béke kezdő jelenetére, amikor a fűszálak között a földön kezdett a kamera, bogarak mászkáltak, aztán - gondolom helikopterrel - hirtelen emelkedni kezdett és másodpercekkel később már a magasból láttuk az elénk táruló nagytotált, a csatamezőt. Az emelkedéstől a gyomrom rendesen megmozdult, nagyon valós volt a hatás! Gondolom igen drágának találták a technikát, a speciális, hatalmas vetítőgépet, mert hamarosan megszűnt ez a filmméret, a mozikat visszaépítették normál méretűre.
5000-ért akarod eladni, amikor 3500 volt az új ára?! :)))
Jóvanna, csak viccűködök.
Nekem is volt, 71-ben vettem.
Nagyon jó kis pentaprizmás 2xS8-as masina! Zoomoptika, egyes kocka, több sebesség, beépített félautomata fénymérő. Visszatekerő kar a trükkfelvételekhez.
A 70mm azért már túlzás, bár az amcsik is csináltak ilyet, én egy filmben láttam ahol extrém kamerával extrém széles filmre ugyancsak repülőgépek mozgását vették fel. Egy ilyen szalag felszabdalva nekem évekig elég lenne...
De az is, hogy a MOKÉP a Csillagok Háborúját kezdetben még ff-ben és felirattal forgalmazta keskenyen. :) Szarabbnál szarabb filmekhez meg szinkront csináltak, és színes kopirfilmet vettek, ki érti ezt?
Én nagyon bírtam az ff-et színszűrőzni, ehhez képest a színest kifejezetten mozgástér szűkülésnek éreztem. Az olyan realista. Ha az ember ki akar hozni belőle valamit, csak mesterkélt bevilágításokkal tud operálni, mennyivel körülményesebb az egy amatőrnek, mint felcsavarni egy jól megválasztott színszűrőt!
Talán ezért tartotta magát az ff olyan sokáig. Még a hatvanas évek közepén is simán forgattak ff-re jó filmeket! Még Nyugat-Európában is!
A szürrealizmus, impresszionizmus, pszihoanalízis mind pontosan arról szól, amiről én beszélek: játék az elmével, a tudat alattival!
Ami meg a fontos döntéseket illeti, szerintem nagyon helytelen, ha a saját irracionalitásodat általánosítod. Elég sokan hoznak racionális döntéseket. És ők a sikeres emberek! A többi mindig megszívja: elválik, haszontalanságokra pocsékolja el az életét, bedől minden ócska reklámnak, eladósodik, tönkremegy. Fontos döntéseket sosem szabad érzelmi alapon meghozni. Az érzelmek változnak. Egyedül a tények állják ki az idő próbáját.
"Az amatőr viszont bármit megtehet, ami az eszébe jut, a nyersanyagon kívül nincs mit veszítenie! Nézetem szerint ez volna az amatőrfilmezés igazi jelentősége! "
Ezzel a véleménnyel teljesen azonosulni tudok! Ami a tudatos technikai fejlődést illeti, azzal már nem. Az (egyik) kedvenc korszakom a 20-as évek, a szürrealizmus tobzódása, a pszichoanalízis, az álom és a rögtönzés művészi szintre emelése. Akik akkor filmeztek (írtak, festettek, bosszantottak és sértegettek) nem rendelkeztek adekvát képzettséggel, nem értettek semmihez, mégis nekem a leginspiratívabb a szürrealizmus és a dadaizmus. Pokolba a tudatos dolgokkal! Minden fontos dolog más szinten dől el: az hogy ki lesz akivel leéled az életed, az, hogy mivel foglalkozol, hol élsz, mi érdekel. Minden fontos döntést elsősorban érzelmi alapon hozunk. De amiket az emberi észlelés alapreakcióiról írtál, persze megállja a helyét.
Szerintem ez nem egy káros szemlélet. Szerintem egy kreatív hobby éppen a fejlődésről szól, hogy lassanként mind több és több tudást és tapasztalatot halmozol fel. Természetesen legjobb az mindig csak egy van, de ha megragadsz egy szinten, akkor unalmas rutinná válik minden. A dolog nem arról szól, hogy ebből élsz-e meg, vagy agysebészetből vagy szarlapátolásból, hanem hogy el mered-e mondani magadról, hogy te már mindent tudsz, amit tudni érdemes? Én ilyesmit eddig csak buta és önhitt emberek szájából hallottam! Ezzel a szemlélettel ugyan még ma is kőbaltával klopfolnánk a papsajtot a barlangban, mondván, hogy "én nem vagyok mesterszakács, csak magamnak kotyvasztok, hogy éhen ne vesszek." Ez igénytelenség. Az embernek igenis legyenek elvárásai! De saját magával szemben! nem azzal kell kifelé megmutatnunk, hogy diplomát, meg drága kamerát veszünk. Ez lehet, hogy a külső szemlélőt megtéveszti, de saját magunkat nem tudjuk vele megtéveszteni. A filmművészet arról szól, hogy valamit adni tudjunk magunkból másoknak! Hogy megfogalmazzuk a gondolataikat helyettük, hogy megmutassunk nekik olyan érdekességeket, amelyeket maguktól talán sosem fedeznének föl, eseményeket, amelyek elmerültek a thomas manni kútban... és mindennek van egy formanyelve, amely valahol mélyen az emberi tudat felfedezetlen bugyraiban gyökerezik. Ez egy egzakt, matematikai nyelv, mert az emberi tudat meghatározó eleme mindig is a matematika és a fizika volt, minden lényeges megnyilvánulását a mértan, számtan velejéig hatja át, és pontosan determinálhatók a reakciói. Néhány ilyen szabály össze-vissza: a szem a világos foltot keresi, onnan a nagyobb folt felé halad, egyenes vonalakat követ stb. Ez mind felhasználható a képek szerkesztésénél, egymás utániságuk alakításánál. A filmes hatásvadász: tudja, hogy ha egy képet mutat, azzal milyen reakciót vált ki a tudatból, és a következő képet (snittet) ennek megfelelően illeszti hozzá. Ez több, mint képmutogatás, ez egy kommunikációs forma, és ez a kvázi-interaktivitás az, ami a néző számára élvezetet jelent! Ki ne nézte volna már meg kedvenc filmjét többször is, és lám, hiába tudjuk már szinte kívülről, mégis mindig ugyanott lepdünk meg, ugyanott kacagunk, ugyanott rettegünk - ez azért van, mert fennáll az interaktivitás a tudat és a film között! Az unalmas, rögzített képsorozat a tudat számára újnak, élménynek hat! Ez a film, és ilyen a jó filmes, aki ilyet tud csinálni. És ezen a területen bár sok mindent meg lehet már könyvekből tanulni, de bőven van még helye a kísérletezésnek is. És itt jön be az amatőr szerepe! A profi filmes kénytelen kliséket használni, sablonokat, amelyek nézettséget, profitot hoznak, ami megfelel a prducer kívánságainak stb. Ezért nézhetetlenek a hollywoodi mozik! Az amatőr viszont bármit megtehet, ami az eszébe jut, a nyersanyagon kívül nincs mit veszítenie! Nézetem szerint ez volna az amatőrfilmezés igazi jelentősége!
Azért kis hazánkban van egy szemlélet ami nagyon káros.
Csak akkor lehetsz sportoló, ha minimum olimpiai aranyat szerzel. Az ezüst már ciki, de ha te simán csak élvezetből sportolnál, hát azt az állam biztos nem támogatja, meg is látszik az emberek egészségi állapotán.
Ugyanígy ha zongorázol legyél Kocsis Zoltán. Ugyanez a nyelvtanulásnál. Ha nem nyelvtanilag tökéletes mondatokatban fejezed ki magad, jobb ha meg sem szólalsz. Hát nem is szólalnak meg. És így tovább. Szerintem filmezni kell, meg videózni, aki meg ebből él, az tanulja meg rendesen, hiszen elvárnak tőle egy szakmai színvonalat (jobbik esetben).
Ez a topic szerintem az amatőr filmezésről szól, hiszen a keskenyfilmezés elsősorban az amatőrök eszköze. Csak mostanság kezdenek ráérezni a profik, mert olcsóbb a filmanyag, nomeg a kicsi kamera jó kis "gerilla" filmezési módszereket kínál.
Ráadásul az is nagyon vicces, hogy a klippekben, rövidfilmekben, de még a reggeli műsorokban is profi módon próbálnak amatőr kameratechnikát produkálni. A kamera össze-vissza mozog néha éles, néha homály, oldalra dől, csúszik, feje tetejére áll stb. Mert így mozgalmasabb, kevésbé konvencionális stb.
Szval a profik nemcsak a filmanyagunkat, de még a béna technikánkat is ellopják!!! Hát milyen világ ez?! :))
Ez így van. A technika kezelése egy dolog, a kompozíció, bevilágítás, plánok megválasztása, dramaturgiai kifejező eszközök, vágás stb meg egy másik dolog. Utóbbiakat mások négy évig tanulják a filmművészetin.
Azért ez nem ilyen egyszerű! Nem véletlenül tanulnak az opcsik annyi évet.
OFF:
Sajnos piciny hazánkban divat lett a polihisztornak lenni. Mindenki ért mindenhez. Ezért születik gagyi film, bántóan dekompis kép, pár nap élettartamú vízszerelés, falról lemászó tapéta, ocsmány esküvői vagy tablókép......
Talán ha eljutunk arra aszintre, hogy megismerjük a korlátainkat sikeresebbek leszünk. A tudás egyik szintje az amikor rájövünk, hogy mennyit kell még tanulnunk. Csak a tudatlan ember hiszi magát mindenttudónak.
Az élesség és a rekesz beállításáak módjára azért bőven rá lehet jönni Vásárhelyi Pál Keskenyfilmezés c. könyvének figyelmes elolvasásával is, és azért még a drágább antikváriumok sem kérnek egy ezresnél többet. ;-)
