azért is, mert mire beloggolok a netre, addigra máshol kiélem a véleménye(i)m összes hozadékát.
talán éppen ezért sem emlékszem soha, kinek mit mondtam. van, hogy bambán bámulok, miközben tôlem idéznek valamit. ez csak olyankor ciki, ha esetleg az a valaki fontosnak tartotta azt. különben az se érdekel, hogy ha visszaélnek a szavaimmal.
az elôbb kissé szűkszavú voltam.
ezért most ideírok egy kiegészítést: hülyeségre nincs empátia. csak viszont-hülyeség létezik, ha van ki elkövesse azt. én nem szeretném.
mer' mittudomén, hogy maga mióta nagy játékos.
úgy értelmeztem, hogy anno ment a játék 2D-ben is, most meg váltottak, és maga pillanatnyilag önhibáján kívül hopponmaradt. azok viszont nem, akik már az elején ott voltak.
anno az első gépemen jáccottam soxor az NHL97 nevű hokisjátékkal, és most egy olyan gép van nálam, amiben nincs 3D kártya, szóval az újak nem műxenek. így megpróbálom megkeresni ezt a régit, amihez még nem kell 3D. de falakba (jelszavakba) ütközöm :)
Mi az, hogy nem érez magában semmiféle szeretetet?
Kérem, ne értsen félre, de a mondatkezeléséből, a szóhasználatából, az őszinteségéből kifejezetten azt érzem, magából nagyon intenzív empátia árad, ami viszont a mélyben szunnyadó alapüzemmód, nevezetesen a szeretet tápja. Hö?
