Kedves Mont-Blanc!
Jó, amiket írsz!
Az az érdekes, hogy én is pont ilyesmi magyarázatokat adtam volna, holott legtöbbjén nem is gondolkodtam el... annyira nyilvánvalók. Nem hiszem, hogy ehhez Isten hatalmas kijelentése kell, egyszerűen józan paraszti ész. Ilyen pedig azokban van, akik nem kötözködni akarnak. Ezért szoktam mondani, hogy még materialista koromban se kötöttem volna ezekbe bele. Persze nem dicsekszem materialista korommal... csak hát olyan ciki, hogy még úgy is megvolt nekem az a bizonyos józan paraszti... miért nincs másoknak ez meg?
Persze, tudom én a józan paraszti is Istentől van.
Bocsáss meg a modoromért. Jelentem, kialudtam minden nyűgömet (tennapra 4 órát aludtam, hajnal 4kor keltem, sűrű nap, de tudom, hogy ez nem lehet indok - oka viszont igen, mind azzal együtt, hogy mielőtt válaszoltam volna, áttekintettem pár topic-ot, és u.azt tapasztaltam, hogy ha kérdez valaki valamit, és arra egy más valakitől választ kap, nem úgy utasítja el anak elfogadását, hogy konstruktív vita alakuljon ki, hanem heccelődik, kifigurázza a másikat, vagy durván minősíti a válasz értékét, beskatulyázva azt valamit egészen blőd helyre, és ráhuz a válaszolóra olyan gondolkodásmódot, vagy irányvonalat, ami nem is jellemzi az illetőt.
Vagy pontosan az történik, mint ahogy azt te tetted volt: Gyorsan beleolvas az elejébe, azonnal értelmezi is, és jön a "rajtacsípő keresztkérdés". Közben pedig a keresztkérdésedre ott lapult a válasz (legalábbis részben). Szóval egy kicsit én is a hozzáállásoktól veszítettem ám el az kontrollt...
És még csak egy példát: egyszer írtam valamit, amihez Izrael népének története is kapcsolódott, és engem rögtön zsidónak néztek. Az egyáltalán nem zavar, ha zsidónak vélnek, csak nem igaz. Ami zavar az az, hogy nem volt miből meggyőződnie az illető(k)nek arról, amit kijelentett(ek). És afféle "topic-felhígító megmagyarázási kényszerhelyzetbe hozzák az embert.)
A te kérdéseidre történt írásom után amit írtál, abból ugyancsak azt vettem észre, hogy te sem olvastad végig. S kissé bosszús lettem.
Kedves Mont Blanc
Három dolgot szeretnék még mondani:
1. Ha elöbb olvasom el a (64) - est akkor nem, -vagy nem igy- küldöm a (65) - öst. Nagyon dühös lettem (és nem én kezdtem "k*rv@zni".) Erröl ennyit.
2. Vitánkat tényleg nem folytathatom. Hogy miért, azt ha akarod (és kiváncsi vagy rá) megtudhatod az INTERNETTO :"Evolució-megérte?" c. topicjából.
3. Ha az ember elmond egy-egy "plédabeszédet" attol még ne érdemes "bolsizni". Naaaa.
H.
Kösz, hogy ezt még utoljára megválaszoltad:
Hát igen én egy "k*rv@ra felületes fickó/hölgy" vagyok, szemben a Te "irgalmatlan" precizitásoddal :
"Az Ádám-Éva Kain stb.Mr Spock-nak szól csak én szamár,elfeljtettem őt megszólitani (Node: azt is észlelhetted volna, ha a végéig jutottál volna, mert akkor megláttad volna, hogy ki a hivatkozott nick."
No mos kapaszkodj "precizkém":
az (58) számú Ádám-Éva, Kain stb. Mr.Spocknak szólt, de Te "szamárka" 2000 01. 16. 10:04 kor
HAPY névre voltál szives elküldeni EZ A NICK VAN AZ IRÁSMÜVED VÉGÉN. Mikor a "végére jutottam" akkor olvastam naaagy-naaagy csudálkozással.
Szóval ennyit a "precizitásról".
Kellemes csicsikázást. Azt igérem hogy, én lezártam ezt a nem igazán vonzó vitát.
(Különben a DISZTITKÁRUNK is pont ilyen vót "rövid és lényegre törő" vót, föként amikor nem volt OK válasza egy-egy kérdésban.
H.
Jól megszégyenültem, amiért úgy megkapkodtalak, de egyetlen mentségem, hogy én magam is felületes vagyok!
Azt a második hozzászólásomat tényleg Mr. Spock-nak szántam, de a te hozzászólásodra klikkeltem, bizonyára az az oka, hogy előbb veled foglalkoztam, és a kezemben még a te neved maradt, holott a fejemben már Mr. Spock-ig jutottam.
Bocsáss meg, jogos, igen jogos volt a kérdésed.
De mégegyszer: az Mr. Spocké.
Figyelj, ezt még megválaszolom: Ez, amire itt rácsodálkoztál, már nem neked szól, mondom én, hogy k*rv@ra felületes fickó/hölgy vagy....
Az Ádám-Éva, Kain stb. Mr Spock-nak szól, csak én szamár, elfelejtettem őt megszólítani. (Node: ezt is észlelhetted volna, ha a végéig jutottál volna, mert akkor megláttad volna, hogy ki a hivatkozott nick.
hapi,
Arra is még megválaszolok neked, hogy amikor az Úr azt mondta Józsefnek , hogy menjen vissza Izraelbe, akkor annak az volt az értelme, hogy az Izrael népe közé menjen vissza. Józsefre is hárult feladat: A messzeterjedő személyes felelősség! Isten őt angyal által kalauzolta, bizony, úgy tűnik, hogy majdhogynem lépésről-lépésre.
Először is azt kellett végrehajtania, hogy kerekedjen fel, és induljon vissza az Izrael népéhez. JÚDEA NÉPE IS IZRAEL NÉPE!! Amikor - gondolom, hogy közel ért, vagy a határon átjutott, úgy tűnik, újabb isteni figyelmeztetést kapott, hogy úgyszólván "nehogy úgy dönts, hogy az útadat - mondjuk - Jeruzsálem felé vedd, vagy Betlehembe, vagy a környéki vidékre, ne, ne! Menj tovább: az Észak-izraeli területre, ami ugyebár akkorra már hivatalosan nem azt a nevet viselte, de tudjuk, hogy Izraeliták és pogányok vegyesen lakták az Észak-izraeli területet. Jézus földi édesanyja - Mária - Názáreti volt, bízzunk abban, hogy ott volt valamiféle szülői ház, és mi sem természetesebb, mint az, hogy valaki a családjához húzódik vissza.
Az, hogy Józsefet erre Isten figyelmeztette nem jelenti feltétlenül azt, hogy Józsefnek elhatározása is az volt, legfeljebb csak elképzelése, hogy majd Júdeában telepedik le, ez viszont érthető azon az alapon, hogy József igaz, és istenfélő ember lévén, várta ő is a Messiást, és elhitte, hogy Jézus az, és mivel Jézus Betlehemben született meg, gondolhatta József, hogy talán ott is kellene élniük. Ezt nem tudom, lehet rajta elmélkedni.
Az a kifejezés, hogy "Hogy beteljesedjék az írás, amit .....(xy) próféta mondott...." nos ez a kifejezés úgymond "hebraizmus", egy bizonyságtevés, magyar ember fülének disszonáns, de a maga nemzetének és a nemzetnek különösen az akkori kifejezéseiben igen szép bizonyságtevés arról, hogy "lám, ez és ez a dolog is pontosan ugyanúgy teljesedett be, ahogyan azt az a bizonyos próféta több száz, esetleg ezer esztendővel azelőtt Isten Szentlelke által kijelentette pontosan azért, hogy ahogyan eseményről-eseményre, lépésről-lépésre teljesednek a dolgok, higyjenek Istennek." ("Isten vagyok, aki megjelentem kezdettől fogva a véget..." Ésaiásnál keresd)
de döntsd már el azt, hogy hajlandó vagy-e egy kicsit "elidőzni" a leírások fölött, vagy pedig nem?
A gondolkodás és az elmélyülés kimagasló személyiségei máig ostromolják Jézus életének eseményeit, kutatják szavainak mély jelentőségét. Az egész Szentírás is Isten Szent Lelke által sugalmazott gondolatihletésben írták a szentírók. Ebbe viszont belefér az, hogy sajátos, a korának, az ő emberi beállítottságának, személyiségjegyeinek megfelelően nyilvánuljon meg. Isten által átalakulva, megihletve, viszont ki-ki egy sajátos perspektívából, a történések különböző szemtanúiként, résztvevőiként megvilágítva, vagy kihangsúlyozva az eseményeket, a négy evangélium-író is ekként járt el:
Ennek értelmében emlékeztetnélek arra, ha pedig nem találkoztál még azzal a tárgyilagos megállapítással, akkor felhívom a figyelmed, hogy:
Az eseményrenddel kapcsolatban: Jézus galíleai szolgálatát Máté, Márk és Lukács evangéliuma örökíti csak meg. Ezeket szokták szinoptikus (=együttnéző) evangéliumoknak is nevezni, mivel párhuzamosan: egymást kiegészítve tárgyalják az eseményeket. János evangéliuma tudatosan kiegészítő jellegű, az előzőekhez képest, mivel jóval utánuk íródott. Főként Jézus kezdeti júdeai működéséről és későbbi jeruzsálemi látogatásairól szól. Jézus utolsó igehidetú körútját és a péreai szolgálatát lényegében csak Lukács evangélista írja le. A szenvedéstörténetet mind a négy evangélium közli.
A szinoptikus evangéliumok nem követnek mindig pontos időrendet a nagy galíleai szolgálatot ismertetve. Különösen Máté evangéliuma, ami bizonyos csoportosításokban ismerteti Jézus születéstörténetét, tanításait és tetteit. Nehéz volt visszaemlékezni az események egészen pontos sorrendjére: hisz nem is ebben van a lényeg.
A Biblia szerint a szentlélek az evangélisták természetes képességein keresztül hatott. Ihletése által biztosította azonban azt, hogy az evangéliumok mindazt megőrizzék, ami minden kor minden emberének szükséges (II. Timóteus 3:16, II.Péter 1:20-21.). Megfigyelhetjük, hogy egy-egy evangéliumban az időben és belső összefüggésben összetartozó események mindig együtt vannak. A négy evangélium egybevetéséből ésé az így kapott eredmény gondos megfigyeléséből kirajzolódik a pontos időrend is.
Szeretném még megkérdezni azt, hogy mi a jó csudának teszel fel kérdéseket, főleg azzal a határozott hatással, hogy érdekel is a dolog, meg ténylegesen segítséget vársz, ha egyszer végig sem olvasod azt, amit neked, kifejezetten neked segítségül megválaszolnak. Ami nem jelenti azt az igényt, hogy el is fogadd, de bizony, ha elolvastad volna, legföljebb ellentmondanál annak, nem pedig föltennéd nagy hősies ellentmondást-felfedező öntudattal pl. azt is még, hogy:
Ugyan hogy élhetett volna meg egy ilyen szegény kis családka idegenben, hosszabb ideig.
Nem tetted volna fel ezt a kérdést, ha elolvastad volna, akár a Szentírásban, akár pedig az én előző írásomban azt, hogy nem semmiért kapott az Úr Jézus királyi ajándékokat a napkeleti bölcsektől!! Az Atya Isten tudta, hogy Jézusnak és szüleinek igen-igen nagy szükségük lesz azokra. Azokat (Aranyag, Mirhát és Tömjént, a leg-leg-legdrágább holmik voltak abban az időben!!) pénzre tudták váltani és meg tudtak belőle élni! Azonkívül a természetes eszeddel, ha valóban érdekel a dolog, elképzeled, hogy Jézusnak és szüleinek pl. nemcsak feltétlenül ellenségei léteztek, hanem netalán barátaik is akadtak, hiszen azért voltak ám szép számmal akik várták az Üdvözítőt, meg egyáltalán, az igaz, őszinte istentélő emberek a diaszpórában, s azok szintén - a későbbiekben, amikor esetleg elfogyott a pénzük - segíthették őket. Most vagy hiszünk az Isteni gondviselésben, vagy nem. S ha hiszünk, és bízunk is Benne, akkor talán azt is elhihetnénk, hogy Józsefről, Máriáról és a Jézusról is folyamatosan gondoskodott, kirendelve szükségleteiket.
Ahhoz, hogy József és kis családja Egyiptomba meneküljön, nem kellett mindjárt Egyiptom kellős közepéig tutniuk, mert hisz abban az időben Júdea határait nyaldosta az Egyiptomi provincia határa, ahol már sem Róma, sem pedig Júdea hatalmai nem voltak illetékesek Jézus után nyúlni. Tehát az az Egyiptomi menekülés nem jelentett sokszáz kilométert, legfeljebb talán ha 150-et. Júdea nagyon pici terület, egy nap alatt hosszában-széltében át lehetett járni, Jeruzsálem pedig éppenséggel nem a felső határszélen terült el, hanem lejjebb.
Szóval kedves hapy, vagy olvasd végig, és annak megfelelően legyen további mondanivalód, vagy pedig ajánlom, hogy tépelődéseiddel ne fáraszd feleslegesen a jószándékú, a dolgoknak alaposabban utánanéző, és esetleg logikailag is megküzdő asztaltársaidat.
Úgy látszik, jobban fekszik neked Leninen és Sztálinon elmélkedni, mert róluk kapásból mondtál valami odafigyelni valót, Jézus ügyében pedig csak úgy "odavágsz" valamit, az első egy-két mondatnak a felét hevenyészve elolvasván..............
Na pá kedves hapy, mára már csicsika. Te nem fogsz már megdolgoztatni engem, legalábbis ezzel a nick-kel, mert látom, hogy nem is gondoltad komolyan.
Mont-Blanc
Bocsánat, van itt még valami.
Ha már Te (témánktól függetlenül) idézted MÁTÉ 2,20-23-at....
Nagyon ugy tünik ebböl a szövegböl, hogy a tetrarcha halála után Jozsf eredetileg Judeába szándékozott vissza térni. Miért? Azt irja Máté ,hogy csak azért nem ment oda mert Árkelausz miatt félt. Ezért ment Galileába, precizebben Nazaretbe.
Kérdem, hogy miért akart Judeába menni? Hát eredetileg nem Galileában Názáretben éltek? Máté szerint NEM!!! KIZÁROLAG AZÉRT MENTEK ODA, HOGY TELJESÜLJÖN A PROFÉCIA.
Lukács viszont a 1.26 és a 2,4 -ben nagyon konkrétan Nazareti származásról beszél?
Ez nem ellentmondás?
Az I. Mózses 1. és 2. része között a különbség mindössze annyi, hogy a teremtés bizonyos mozzanatait kissé részletezi, kibontja. No ezt nem aprólékosan teszi, de pontosan úgy, ahogy egy ilyen hatalmas cselekedet fennségéhez, és az ezt olvasó ember értelméhez megkívántatódik. Mert nem olyan beszéd van oda leírva, hogy összevethetetlen volna egymással. Az 1. rész a legszűkebben vett tárgyilagossággal leközli az elhatározást, a megvalósítást, sorrendben. A 2. rész ugyanazt mondja el, de itt pl. már kiegészíti azzal, hogy amikor Isten a növényeket hívta létre, ehhez biztosította már legelső megjelenésükhöz is a párát. Épp úgy, mint ahogyan az majd kell, minden további fűsarjadáshoz, magcsírázáshoz, fa növekedéséhez stb. És elmondja a 2. rész azt is, hogy az 1. részben megteremtett embert: Ádámot és Évát - Isten milyen módon teremtette meg: saját két kezével formálta meg minden részüket - minden sejtjüket, összetefőjüket -, és fogta őket, és az Ő életének a lehelletéből szakított el az ember számára, hogy legyen "élő lélekké". És ezt az emberpárt, akik felől az 1. részben már az is ki lett fejezve, hogy megáldotta őket, és mondta (Ádámnak és Évának), hogy "szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet….", sőt még az étkezésükre vonatkozó alaptörvényt is lefektette. Egészen bizonyosan maga az Éden kertje is elkészült az 1. részben, de itt tesz arról említést, hogy az embert abba a megteremtett külön kertbe helyezte. Az egész föld csodálatosan szép volt, de Isten ezzel a külön kerttel határozta meg azt az alaptételt, hogy egy családnak vagy a földön egy külön meghitt, és csak hozzájuk tartozó része (zuga?), tehát: maga a családi otthon. Ez Ádámnak és Évanak az Éden kertje volt. A munkát is meghatározta, mert azt mondta nekik, hogy "műveljék" azt. (lásd: 10 parancsolat 4. parancsolata: "Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat…" De ez a munka örömére, fejlődésére és frissentartására vált az embernek. A négy folyóról van egy szimpatikus elképzelés, miszerint jelképesen érthető alatta az, hogy az Isten túláradó szeretetének az emberen és a családon át (akit ugye az Éden kertjébe helyezett, akinek ott volt szűkebb hazája) kell a világ négy égtája felé az egész földön szétáradnia, magában foglalva mind azt a jót, amit a hömpölygő, folyton áradó, kristálytiszta, éltető folyam magában foglal. És ilyen értelemben az Isten szeretet-uralmának kiterjesztését jelenti az egész emberiség áldására.
De Isten nemcsak azt parancsolta, hogy műveljék, hanem azt is, hogy "őrizzék" azt. Miért mondhatta vajon? Ádám és Éva, a Föld nevű bolygó lakói, az egész emberiség ősszülei máris az Isten áldását élvezték. Élő, személyes kapcsolatban álltak a Teremtővel, aki minden kérdésükre válaszolt. Feltárta előttük egy ellenséges személy, a Sátán lázadását, aki a szeretet törvényétől eltávolodva önmagát felmagasztalta, Istent pedig megvádolta, szándékait kétségbe vonta. Tőle, ettől az ellenséggé vált angyalfejedelemtől, és szimpatizánsaitól kellett "őrizni" (I.Mózes 2:15.) a kertet, nehogy a hatalmába kerüljenek. Isten figyelmeztette az emberpárt, hogy a rájuk leselkedő kísértés erkölcsi ítéletük próbája lesz. Az első emberpárnak d ö n t é s é v e l kellett hozzájárulnia sorsának, és az emberiség jövőjének a további alakulásához. Óriási felelősség hárult rájuk, de Isten mindent meg is tett!!! a jó választása érdekében. Felkészítette őket az Ellenséggel való találkozásra. A próba színhelye a "jó és gonosz tudásának fája" volt. A mindenható Isten az ember erejéhez mért kísértést engedett csak meg (I. Korintus 10:13.). Ha bízik az Isten szavában, ha szeretettel ragaszkodik a Teremtőjéhez, akkor nem eszik annak a fának a gyümölcséből! Ha viszont bizalmatlan, akkor azzal együtt már hálátlan is iránta, akkor semmibe veszi parancsát.
Isten a r o s s z t u d á s á -tól akarta megóvni és megkímélni az embert. A tudás fogalmát mélyebb értelemben használja a Biblia, mint manapság az emberek. A rossz kipróbálásától akarta megóvni az embert, nem pedig elméleti ismeretétől, amivel ekkor már rendelkezett. A rosszat sohasem ismerhetjük meg tapasztalatból úgy, hogy súlyos kárt ne tegyen az egész lényünkben. Az Isten a 6 napos teremtés munkájának a befejezéséhez tehát még nem kapcsolta a démoni hatalmaknak az azonnali elűzését, hanem egy, és csakis egyetlen egy helyen, hagyott neki egy bizonyos időre kísértési területet. Erre viszont kellően felkészítette az emberpárt. Ha kiállták volna a próbát, Isten bizonyos idő után ezt az egyetlen kísértési lehetőséget is végérvényesen megszüntette volna. De sajnos, nem így történt. Az ember elesett, mert hallgatott a kísértő csábító ajánlatára, szóba állt vele, és így el is jutott az elbukásig. Tehát, a későbbi időszakokra is, napjainkig és a vég idejéig megmaradt a Sátán és démonainak a lehetősége a földön való további kísértésekre, működésükre. Így megérthető, hogy Isten az embert nemcsak azzal bízta meg, hogy művelje az Éden kertjét, hanem már akkor! őriznie is kellett azt. Csak így érthető a "ravasz" kígyó megjelenése is, és általában az egész kísértési történet. De hát ez meg már a Genezis 3. részébe való…..
Visszatérnék még pár szóra ahhoz az igéhez (s ez is a 2. részben van, ami szintén csak kifejtése az 1. részben már megtörtént dolgoknak - különben meg gondolkozzunk el azon, hogy a részekre, versekre való felosztása a Bibliának csak a középkorban történt, addig ez a két rész is mint több másutt, egy témaként összetartozott -): Előbb mondja el az Úr a kísértés lehetőségét, ami szimpla elgondolással azt sugallná, hogy csak Ádámnak mondja, mert csak ez után mondja azt, hogy "Nem jó az embernek egyedül lenni, szerzek néki segítő társat, hozzá illőt." Hát jól figyeljük meg, hogy ez is úgy történt, miként az előbbiek, hogy itt, a 2. részen belül is az ember megformálásáról előbb úgy beszél, hogy nem tesz említést külön név szerint Ádámról és Éváról. Node, Évát is úgy "formálta", nem? Formálta, csakhogy azért, hogy a férfiú tekintse a nőt második "én"jének, s a nő szintúgy, ezért megközölt valamit bennük: Egy darab csontot, és az ahhoz tartozó húst. S ezt is majd később versekben mondja el. (Olvasd csak el az I.Mózes 5:1-2. verseit, érdeke mi? Ott Ádámot és Évát együtt nevezi Isten Á D Á M -NAK, ami azt jelenti: Ember) Közbe iktatja az állatok formálását, s azt, hogy a (majdan azok után megteremtett) ember előtt elvonultatta őket, hogy az ember ismerje meg őket, mint a szintén föld "lakóit", és adjon nevet nekik.
Ezek után Mondja el Éva és az oldalborda esetét, aminek óriási jelentősége van, végül pedig kimondja azt az alaptételt, amivel a házasságot megelőző érettséghez el kell jutnia a férfiúnak. Ennek is messzeható lényeges mondanivalója van!
Tehát, a két rész, egyazon történet, részletenként a fontos, és sarkalatos dolgok kiemelve és kissé kibontva. Nyilván azért, mert azok az emberiség történetének, létének és boldogulásának alapfeltételeit tartalmazzák.
Ádám és Éva gyermekei:
Igen röviden: I.Mózes 5:3-5.
"Élt vala pedig Ádám száz harminc esztendőt, és nemze fiat az ő képére és hasonlatosságára, és nevezés annak nevét Séthnek. És telének Ádám napjai, minekutána Séthet nemzette, nyolcszáz esztendőre, és nemze fiakat és leányokat., És lőn Ádám egész életének ideje kilencszáz harminc esztendő, és meghala."
Mit értsünk ez alatt?
Kain megölte az Istenfélő Ábelt. Ábel jelleme Istennek tetsző volt, és Séth születéséig nem született o l y a n gyereke Ádámnak és Évának, aki Ábelhez fogható lenne. Ábel Istenhez ragaszkodását Séth és nemzetsége (leszármazottai) vitték tovább. Ezek voltak az "Isten gyermekei" (Akik később majd mégis elvegyültek az Istentől eltávolodott Kain nemzetségével, de ez már másik téma).
De mind ezenközben is, meg Kain után is, meg Ábel után is születtek fiak és leányok, bőségesen, hiszen az, hogy "és nemze fiakat és leányokat", nem csak a Séth után született gyermekekre vonatkozik, hanem úgy általában, az Ádám életidejében mindenkor, amíg csak meg nem halt ő, vagy esetleg előbb Éva.
Én is találtam az Internetto-ban egy topic-ot, nem vagyok benne biztos, de talán a "hogyan kell ezt érteni"? c., ott egy hozzászólás nagyon helyes, majd még ide áthozom ahhoz, hogy megértsd, miért házasodhattak össze a testvérek abban az időben. Azt felejtsd el, hogy az "anyjukkal" is, ilyan nem volt.
Kaint tehát a gyilkossági eset idejéig is már szép számban elterjedt, jobb érzésű testvér népesség bosszújától kellett félteni, nehogy az emberi bosszú miatt a gyilkosságok olyan hamar elharapózzanak, mert akkor hamarosan kiürült volna a föld! Hogy Kain egy bizonyos városba menekült, azt az magyarázza, hogy mindezt Mózes írta le, aki akkorra már ismerte annak a városnak a nevét, amit maga Kain alapított, ahol jónak látta letelepedni (Édentől Keletre, Nód földjén. Hát maga az, hogy Nód földjén - is azt mondja ki, hogy akkor, amikor Mózes ezeket leírta, az a földterület Nód földje volt, de nem volt Nód földje akkor, amikor Kain odajutott. Akkor Nód még sehol sem volt. Tehát vannak ilyen dolgok a Bibliában, hogy a későbbi korokban történt el-, ill. megnevezésekkel (is) él az ihletett író. Ennyi szabadság belefér, sőt hasznos, mert a későbbi korok embere be tudta azonosítani a területet, ugyanis akkorra már Kain városa, mint olyan nem létezett. Kereshették volna….). Tehát ott tartunk, hogy Kain "elméne az Úr színe elől": kivonta magát az Úrral szövetségben élő emberek köréből, erre vonatkozik az a kifejezés, hogy "az Úr színe elől", hisz az Úr színe elől fizikálisan sehová se lehet menni, csakis lelki elfajulás értelemben. /Fizikailag Nód földje is az Úr színe előtt volt és van/ Azt látjuk ebből, hogy nem tartott bűnbánatot, nem igyekezett megváltozni és az Istenhez hűséges testvérei között maradni, de még elbújdosásában sem vitte magával az igaz bűnbánatot és a bűnnel való szembefordulást, az afölötti igaz bánkódást, hanem eltaszította a megváltási tervet magától, az Isteni irányítás alól kivonta magát és leszármazottainak ilyen példát adott.
"…és építe várost, és nevezé azt az ő fiának nevéről Hánókhnak." Arra a helyre építette a Hánókh várost, ahol feleségével letelepedett. De város majd csak később lett, Mózes már annak a nevét mondja, mert így neve lett annak a helynek.
"A lányokat nem említi a Szentírás": Néhány helyen igen, de figyeljük meg, hogy a fiú leszármazottak közül is csak azokat (hisz nem kalendárium a Szentírás) említi, akik az egyetemes emberi történetnek a nemzetek egymásutániságának a családfőivé váltak, vagy pedig az egyetemes üdvtörténet keretében valamilyen szereppel (tanulságként, példaként, vagy egyéb, a Szentírás mondanivalójában elkerülhetetlen megemlítésként stb.) szolgálnak.
Ezer és egy félét lehetne még ehhez írni, de talán szűken-szépen ennyi is megvilágít a dologból valamit, meghát mások is szolgálnak értékelhető fejtegetéssel.
Azt a hozzászólást még a Kain és a házasságok ügyében, amit fentebb említettem: megkeresem az Internetto Fórumban, és idehozom.
Kedves Mont Blanc!
Tudod egy nagy bajom van. Piszok öreg vagyok, annyira, hogy még valamikor '52 ben vagy '53-ban volt szerencsém vizsgázni a BME Tudományos Szocializmus tanszékén. Volt ott egy doci (még a nevére is emlékszem) aki a következö kérdést szokta volt feltenni a vizsgákon:
Lenin elvtárs azt mondotta:
A HÁBORU ELKERÜLHETETLEN, MERT A MONOPOLKAPITALISTA, IMPERIELISTA, SÖPREDÉK NEM TÜRHETI EL HOGY FOLDÜNK EGYHATODÁN A VIRÁGZÓ KOMMUNISTA TÁRSADALMAT ÉPTSÉK.
Viszont :
Nagy Vzérünk Sztalin elvtárs pediglen azt mondta:
A BÉKE FENT MARAD, ÉS TARTOS LESSZ, HA A NÉPEK KEZÜKBE VESZIK A BÉKE SZENT ÜGYÉT ÉS VÉGIG KITARTANAK MELLETTE.
És akkor jött a köröszt kérdés: No, ki mondott igazat Lenin, vagy pediglen Sztalin elvtárs.
Gondolom elhiszed, hogy volt is nagy jajgatás, meg a fogaknak csikorgatás.
Emlékszem, vizsga után meg mindig jött a DISZTITKÁR és irtó jól elmagyarázta a dolgot
Töled pedig csak azt kérdezném, nagy tisztelettel hogy:
1.Miért irta LUKÁCS, hogy a Szent Család Jeruzsálemböl Názáretbe ment, és ott zavartalanul élt Jézus 12 éves koráig (gondolom akkor lehetett a "bármiczvo".)
2.A názáreti ács valoszinüleg szegény ember volt. Egy egyiptomi emigráció nyilván meghaladta anyagi lehetöségeit. Ki finanszirozta az utat?
3.Technikailag hogyan képzelhetö el az akkori körülmények között egy ujszülött csecsemövel nekivágni a Sineainak?
H.
Jézus születése után negyven nappal bemutatták a templomban, mivel elsőszülötte volt Máriának. (S ebben a házasságban névlegesen Józsefnek is). Ez eddig 48 nap. Ugye?
A TEMPLOMI BEMUTATÁS U T Á N !! - jelentek meg a napkeleti bölcsek. (megj.: mágus - eredetileg bölcset, papot, csillagászt /tehát nem királyokat/ jelent).
Ezek a vagyonos és művelt emberek ismerhették az egykori mezopotámiai próféta, BÁLÁM jövendölését: "...csillag származik Jákóbból és királyi pálca támad Izraelből (IV.Mózes 24:17.). Valószínűleg e kijelentés alapján figyelték meg a Messiás-királyt jelző csillag feltűnését. A kutató keresésüket a Szentlélek segítette. Tehát elindultak a nagy utazásra. Amikor Jeruzsálembe megérkeztek, kérdezősködésükre érdeklődés támadt. Heródes felháborodott, a féltékeny gyűlölet támadt fel benne. A papok és írástudók Heródes kérdésére azonnal megfelelték, hogy a Messiás születési helye Mikeás próféta ihletett jövendölése alapján Betlehem. (Mikeás 5:2.) Hatalmas Messiás-várás volt már abban az időben, de a papok önteltségükben nem tudták elképzelni, hogy Isten őket megkerülve, tudtuk nélkül cselekedne. Lelki vakságuk alkalmatlanná tette őket arra, hogy a Szentlélek által adott világosságot befogadják. Ez magyarázata lehet annak, hogy miért volt olyan csöndes az a 48 nap, + még az attól számított annyi idő, amikor (mert gondolom, hogy nem a 49. napon találtak rá a keleti bölcsek, hanem még esetleg pár nappal később, de nem sokkal. Jézus halálos fenyegetettsége akkortól kezdődött, amikor Heródes (Nagy Heródes, aki ie. 39-től ie. 4-ig uralkodott, az edomita /vagyis félig edomita félig zsidó, de érzelmeiben és politikájában teljesen közömbös a zsidók felé) füléig eljutott, hogy itt, Jeruzsálemben a Messiás-királyt keresik, NAPKELETRŐL !!! Heródesnek tudomása volt a Messiás-várásról, de addig nem nagyon izgatta magát a kérdés felett. Hanem amikor tudomást szerzett arról, hogy a Messiás megszületett, rögtön a trónjának riválisát látta meg benne, és trónviszálytól, államcsínytől stb. félt. Heródes cselhez folyamodott, hogy megtudja a gyermek pontos tartózkodási helyét (hívatta a bölcseket, és megkérte őket, hogy a látogatásból visszafelé jövet jelentsék holtartózkodását), azt hazudta, hogy ő is hódolni akar a zsidók királyának, valójában pedig meg akarta gyilkoltatni.
A keleti bölcsek, mint olvassuk is, királyi méltósághoz illő adományaikkal követték a csillagot, és az istállóban, ott is a jászolban megtalálták Jézust. Hitükkel meglátták a kis csecsemőben az Istennek az embereknek adott legnagyobb ajándékát, a megváltás ígéretét, az emberiség fájó szenvedéseire a hiánytalan megoldást.
A bölcsek azokat jelképezik, akik sokak közönye ellenére felismerik, megbecsülik és hálával fogadják a Krisztusban adott nagy ajándékot. A pogány világot is képviselik. Érkezésük jelezte, hogy nemcsak Izraelnek fontos a Messiás születése, hanem a föld minden népének, és minden emberének. Isten nem személyválogató, szeretete mindenkire kiárad!
ÉS, a MENEKÜLÉS EGYIPTOM FÖLDJÉRE - MAJD CSAK EZEK UTÁN !! KÖVETKEZIK.
A keleti bölcsek távozása után "megjelent az Úrnak angyala Józsefnek álmában, és azt mondta: Kelj fel, vedd a Gyermeket és annak anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, amíg én mondom néked! Heródes halálra fogja kerestetni a gyermeket. József pedig fölkelvén, vette a gyermeket, annak anyját, és Egyiptomba távoztak." A család száműzetésbe kényszerült, de az Isten gondviselése volt a napkeleti bölcsek gazdag ajándéka, ebből fedezni tudták szükségleteiket, és "Ott voltak egészen Heródes (Nagy Heródes) haláláis, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által, aki így szólt: 'Egyiptomból hívtam ki az én fiamat'." (Máté 2:13-14., Hóseás 11:1.)
Ennek is van mondanivalója. Mert hazatérésük emlékeztet Izrael népének Egyiptomból való szabadulására. Nagy Heródes halála után visszatérhettek hazájukba, de az Úr figyelmeztette Józsefet, hogy: "Eredj Izrael földjére, mert meghalta, akik a gyermeket halálra keresték. Ő pedig felkelvén, magához vette a gyermeket és annak anyját, és elment Izrael földjére. Mikor pedig meghallotta, hogy Júdeában Archelaos, (Nagy) Heródes fia uralkodik, nem mert odamenni, mivel álomban megintetett. Galílea vidékére költöztek, a Názáret nevű városba. Itt laktak, hogy beteljesedjék, amit a próféták mondtak: Jézus názáretinek fog neveztetni." (Máté 2:20-23.)
Az Egyiptomba történt menekülés után pedig ugyebár következett a szörnyűséges Betlehemi gyermekmészárlás. "Heródes, látva, hogy a abölcsek nem hoztak hírt Jézusról, igen haragos lett. Betlehemben és környékén megöletett minden két éven aluli gyermeket." (Máté 2:16.) Így szándékozta elpusztítani a gyermek Jézust - és - kiadta a kegyetlen parancsot.
Az ember elvakult haragjában képes védtelen, ártatlan gyerekeken kitölteni iszonyú indulatát. De az ilyen tettekre nincs, és nem is lehet! semmilyen elfogadható magyarázat. Az emberi bosszú és gyűlölet, a "fék nélküli" indulat értelmetlen és embertelen. (Lásd: Példabeszédek 16:32., 25:28., 29:11., Prédikátor 7:9.) Az ilyesminek a felb újtója, ihletője mindig a Sátán, a Biblia szerint Isten ellen lzadó, hatalmas angyali személy. Nevei jól kifejezik a magatartását, az ő lényegét. Héberül Sátánnak, azaz: ellenségnek, görögül diabolosznak, azaz: vádolónak, rágalmazónak hívják. Jézus "emberölőnek" nevezte (János 8:44.) és Heródesben jó szövetségesre talált, tervei véghezviteléhez. Bebizonyította, hogy ártatlan gyerekeket is kíméletlenül elpusztít. Mivel az Isten Fiát nem tudta megölni, azóta is a legképtelenebb vádakkal rágalmazza.
Én nem zárnám ki azt a lehetőséget se , hogy az Isten teremthetett , vagyis formálhatott más embereket is......az Édenkerten kívül...
Talán ez lenne a legegyszerübb magyarázat, hogy a
rokonok közti keveredést elkerülhetnénk...
A Bibliában vannak olyan homályos részek ami arra enged következtetni, hogy a különböző földrészeken
is laktak már emberek...
Megyek. :-) Mi az, hogy nem filozófiai értelemben ? :-) Egyébként a szkeptikus csapatban jáccom, de hitelveim azért vannak. Alapszabály: Hiszek, de nem tudok. :-)
Arra.
Spender, akkor Te tenyleg elegge idealista lehetsz, de persze a szo nem filozofiai ertelmeben. A kategorikus imperativusz az szep dolog, de keves koze van az istenhithez, ui. neha meg en is betartom.
Idealista vagyok. :-) ...nem ateista. Szeretem Jézust, Buddhát, Hillélt és mindenkit, aki azt tanítja: "Azt tedd mással, amit szeretnéd, hogy Veled tegyenek." ...és aki tanításában az első: Szeretet.
Ennek ellenére mindennel poénkodom. Másrészt Hillél is állítólag poénkodott. Szerintem sokkal inkább meg lehet nyerni egy vallásnak egy nem olyan "hitű" embert, mint ha összevont szemöldökkel őrjöngenék, hogy: TTTÉÉÉRRJJJJ MEEEGGG ! :-)
Sajnos ilyen folyamatos csevelyre nekem nincs idom, boven eleg az is, hogy neha ide-oda bekukkantok. ...de ha mar megint itt esz a fene, kerdeznek is valamit. Ateistak, hogy latjatok mennyire kritikusak ezek a Bibliai ellentmondasok, mennyire fugg toluk az egesz rendszer velt igazsaga? En ugy latom, egy hivot a legkevesbe sem zavarnak a hiteben ezek. Lehet amugy egy okos, muvelt ember, mas teruleteken kivalo szakember, de amikor az o hiterol van szo, akkor mintha kicsereltek volna, irracionalis dolgokat zagyval ossze. Ezert hat mokas, de felesleges dolog a mesekonyvuket kifigurazni, ettol csak meg melyebben, dacosabban merulnek dogmaikba. Taxil muve sem rengette meg falaikat, pedig nincs e temaban megegy hozzamerheto konyv.
