Két hét múlva, december 11-én lesz a következő rész. A PORT.hu-n azt írják:
"Frank Herbert Dűne című történetének folytatásában a Dűne irányítását Paul Muad-dib fia veszi át apjától. Hatalomra emelkedése azonban nem várt fenyegetéseket rejt."
Nos, lehet két hete volt az első rész, de lehet, most fogják ezt vetíteni, és majd egy hónap múlva lesz a harmadik.
Bár a film adatlapján nincs december 11 után vetítési dátum, úgyhogy az első verzió a valószínű, azaz ez a három részes mini másodikja lehet.
Jé... most vettem észre: ma (2009.11.27.péntek) 00.30-tól a Viasat 3-on adják a Dűne gyermekeit, azaz a 2003-as amerikai-német filmet. Ez lenne a minisorozat egyik része? :-o
Ó, egy apróság, a lentebbi (3208 és 3215) hozzászólásokhoz. Van egy mondat és egy hosszabb gondolat, ami még jobban megvilágíthatja a Sheeana-kultuszt, és az ő idejének természetét, mely benne rejlik, sőt, az az apró mondat, mint egy finom fonál összhangban van azzal, hogy Sheeana együtt menekül el Idahoval, és így keres egy olyan bolygót, melynek két holdja van.
Ezt a mondatot az Istencsászára végén mondja Sionának és Duncannek:
"Én a megosztott isten vagyok, és ti fogtok engem összerakni."
Az utolsó két kötetben volt szó arról, hogy Sheeana nem csak abból fakadóan, hogy a Dűnéről származik, van valami összekötődése Sionával a vég játékán túl.
Úgy hiszem, Leto ezzel is elárult valamit a jövőről, főleg a négy halála tekintetében, amit a 3208-ban kifejtettem, mely az ok halálához kötődik.
Végezetül ama vad dolgokról, mely az Eretnekeiben megjelennek ama táncban, ami Odrade figyelemmel kísér a Dűnén, de sugallatként is az Istencsászárában, Moneonál felismerésként:
"- Van egy olyan Leto, amit nem ismerek - mondta Idaho. - Hát nem beszéltem már neked erről? - És van egy olyan Leto, akit te nem ismersz - mondta Idaho. - Mert ő a legmagányosabb lény, akit ez az univerzum valaha látott - mondta Moneo. - Ne játssz a hangulatokkal, csak hogy felkeltsd az együttérzésemet. - Hangulat-játék, ez jó - bólintott Moneo. - Az Istencsászár hangulatai olyanok, mint egy folyó - sima, ha semmi sem áll az útjába, de tajtékzó és pusztító, ha a legkisebb akadályt is észleli maga előtt. Nem szabad ellenszegülni neki. Idaho körülpillantott a fényesen kivilágított dolgozószobában, majd kinézett a sötétségbe, és az Idaho folyó megzabolázott folyására gondolt. Aztán visszanézett Moneóra: - Mit tudsz a folyókról? - Fiatalkoromban sokat utaztam Leto megbízásából. Még az is előfordult, hogy egy hajó úszó teknőjére bíztam ez életem először egy folyón, aztán egy tengeren, melynek túlpartja nem is látszott. Beszéd közben Moneo érezte, hogy nyomjelzőre bukkant Leto valamely mély igazsága felé. Ez az érzés ábrándozásra késztette: arra a távoli bolygóra gondolt, ahol átszelte a tengert egyik parttól a másikig. Az átkelés első éjszakáján viharba kerültek, a hajó mélyéből idegesítő, lokalizálhatatlan motorzakatolás hallatszott. Moneo a fedélzeten állt a kapitánnyal. Agya a motorhangra koncentrált, amely hol feltámadt, hol visszahúzódott, mint a feketészöld hullámok szüntelen ostroma. Valahányszor a hajó visszazuhant a vízbe, úgy szakította fel a tenger testét, mint egy ökölcsapás. Örült mozgás volt, ez, vad tánc... föl... föl, le! Moneo tüdeje sajgott az elnyomott félelemtől. A hajó hánykolódása és az ellenük fenekedő tenger - tömör víztömbök vad robbanásai, órákon keresztül; a fedélzetről lefolyó víz fehér habja, aztán újabb és újabb tenger... Ez mind kulcs volt az Istencsászárhoz. Ő a vihar és a hajó egyszemélyben."
Irulan a cellában van látogatóban Edricnél és Mohiamnál, Csani halála után és abban bízik hogy Paulnak nincs más választása tőle kell megkapnia az örököst (szerinte Leto és Ghani semmiképp nem lehetnek azok) aztán Edric és Mohiam szép lassan észhez térítik és Edic elmondja hogy Paul kivonult a sivatagba. Ekkor már hallani lehet a csőcseléket akik mennek a börtönhöz, aztán betörik az ajtót... Még Herbert odaírta, hogy ha így maradt volna talán Mohiam fel tudja tartani a csőcseléket míg Irulan megmenekül.
A legvégén pedig Paul egyedül megy a sivatagban és ebben a verzióban a sivatag végez vele ténylegesen.
A levelezést is elolvastam hát ez olyan egyszer elolvassa az ember de egyszer midenképpen érdemes. Meglepő hogy mennyi kiadó dobta vissza a Dűnét. Főbb indokuk: 1. túl hosszú (nem értem miért féltek a hosszú sci-fiktől a 60as-70es években. ) 2. Túl vontatottan indul lassú a cselekményvezetés. Szerintem cseppet sem vontatott, pont jól eltalálta de ez egyéni vélemény.
A korabeli amerikai scifikhez kepest valoban rendkivul hosszu es vontatott. Sokan a mai napig vonakodnak a sci-fit szepirodalmi mufajkent elfogadni, akkoriban meg inkabb igy volt ez. A kiadok a sci-fit kb. ugy definialtak, hogy "szorakoztato ponyva tizeneves fiuknak", es ebbe a Dune nagyon nem fert bele.
Ezeknek a nagy része nem is kimaradt fejezeteknek nevezném hanem alternatív fejezeteknek, ugyanis nagyobb részük összeegyeztethetetlen a végleges dűnével. Teszem azt Paul csak 12 éves jó néhány fejezetben. Megismerkedhetünk egy másik Kynesal (végleges műben előnyére változott). Valamint a harkonnen támadás után Paul és Jessica viszonya is mást hangsúlyt kap, bár ez érthető mert itt Paul fiatalabb mint a végleges műben. A messiásában is hasonló dolgok vannak pl. Paul nem vakul meg. illetve megismerhetünk egy másfajta befejezést a Messiásához.
A levelezést is elolvastam hát ez olyan egyszer elolvassa az ember de egyszer midenképpen érdemes. Meglepő hogy mennyi kiadó dobta vissza a Dűnét. Főbb indokuk: 1. túl hosszú (nem értem miért féltek a hosszú sci-fiktől a 60as-70es években. ) 2. Túl vontatottan indul lassú a cselekményvezetés. Szerintem cseppet sem vontatott, pont jól eltalálta de ez egyéni vélemény.
Írtam van egy nagyobb hangvételű regény az elején. Elolvasni még nem volt időm de a bevezetőjéből leszűrtem hogy mi ez. Az úgynevezett Ősdűne, más hasonló nevű szereplőkkel, történetvezetéssel. Herbert ez írta először de aztán félredobta és az elejéről kezdte a már ismert Dűnét. Sajnos a könyvben ez nem tisztán a Herbert által írt mű mert megjegyzik hogy az örökösök letisztították változtattak rajta néhány helyen, egyszóval belekontárkodtak de attól függetlenül érdekes lehet.
Sajnos a könyv legfontosabb része a kimaradt fejezetek tele volt félig írt oldalakkal mert minden új fejezetet új oldalon kellett kezdeni. Nem azért mintha engem csak a mennyiség érdekelne, de ezt azért rossz nézni, az ennyi alig használt oldalt, egyértelműen arra ment a kiadó minél nagyobb legyen a könyv terjedelme többet tudjanak kérni érte...
Magam sem úgy olvasok, hogy most aztán "agyalok" azon, mi fog történni, de azért közben... mondjuk így másképp szemlélődve közelítem meg a "témát".
Engem legalább annyira érdekelnek a társadalmi kérdések, mint a filozófiai mondanivaló.
Két dologgal nem értek egyet.
Első az, amit a vallások és a szellemi irányzatok kapcsán írtál.
A rohanó világ nem az ok egyszerűsítése, még inkább nem a modern irányzatok átértelmezései kapcsán, főleg azért, mert szentimentális szempontból közelítik meg. Nem kerülhető el a terminológia és a doktrínák ismerete, és az sem, hogy a tanítások belső magja nem a közembernek* szólt, hanem egy olyan közegnek, aki már túl van a "tömeg" (és itt ne lenézést vélj bele hallani) egyszerűsítő mivoltán. Ezért is fontos, hogyha belép az ember egy rendbe, előbb az "alapokkal" ismerkedik meg, és mutatja a hajlandóságot a az életvitele módosításra, főként a szemlélete tekintetében.
[*Sajnos lusta vagyok előkeresni (de ha érdekel megteszem), hogy a buddhizmus melyik kánonjában mondja Buddha, hogy ha arra méltatlan ember hallja a tant, annak a fülébe ólmot kell önteni. Ezt nem feltétlen kell szó szerint érteni; viszont jelzi, hogy a tan nem úgy szól mindenkinek, mint manapság értik]
Ezt jelentette eredetileg az "ezoterikus" tan, nem pedig azt, hogy bemész egy könyvesboltba, és százával emelhetsz le a polcokról, szinte kivétel nélkül olyan "műveket", amik köszönőviszonyban sincsenek az eredeti tanokkal. Ez a hátránya, ha mindenki hallomásból, egyéni szája íze szerint értelmezi a "fogalmakat"Nem arra jöttek létre, hogy a modern nyugati ember egyre növekvő lelki kiüresedését betöltsék.
Hozzátenném, hogy maguk tanok hosszú és repetitív jellege a modern embert taszítja, ezért egyszerűbb neki fogalmakat, közszájon elterjedt gondolatokat átemelni, majd egyénileg értelmezni. Nem azzal van a gond, ha a nyugati emberek lélekről, a lélek váláságról írnak, hanem azzal, hogy azzal akarnak "spirituálisabb", "szellemibb" színben feltűnni, hogy teletűzdelik "ezoterikus", "távol-keleti (kínai, indiai) fogalmakkal, és legtöbbször ez nem tudatos, hanem a már létrejött folyamatokból erednek.
És lehet, hogy akarnoknak tűnök, de szerintem nem lehet engedni még az alapvető ismeretek tisztázásból sem. Ezek nem az Édesvíz, Mandala-Véda és Bioenergetic kiadóknak és női magazinoknak készültek. Mindennemű nagyképűsködés nélkül mondom, hogy van összehasonlítási alapom, mert másfél évig volt szerencsém egy ilyen modern "ezoterikusok", pontosabban "Életmód klub" keretében megismerkedni velük, majd ezután egy jóval mélyebb ismerettel rendelkező emberek műveivel, tanulmányaival. Mindennemű leminősítés nélkül, a neoezoterizmus javarészt nőknek íródott, a korosztály javarészt "háziasszonyokból" tevődik össze, akik eljárnak ilyen előadásokra, és ezzel elhitetik velük, hogy ezek meghallgatása egyfajta magasabb rend értelmében vett spiritualizmus.
Holott a hallottak csak a horizontális (ez sem lebecsülendő) változást hoznak szinte kivétel nélkül, azaz az emberi viszonyokban, de az eredeti tanok értelmében semmilyen előrelépés nem történik. És ez ott fogható meg legjobban, hogy a legtöbb modern "tanítás" kifelé építkezik az "önismeret" tekintetében a vágyak irányába, nem pedig lefejt "befelé", ahol épp az Istennek való élés, az Önvalóba (al-Haqq) vagy hindu terminológiával élve Átmá felé fordulás és a"azonosság". És itt az a pont, ahol a modern és a tradicionális szemben áll.
Ez nagyon hosszú és bonyolult téma, így a fenti még szinte nem is érinti a problémát, de kénytelen vagyok elismételni, ez nem ok és érv a modern értelemben vett közérthetőségre való törekvésre, mert ez sokkal mélyebb téma, minthogy a "közszáj" tárgya legyen, és ugyanez igaz a tudományra nézve: elkerülhetetlenül veszít értékből és erejéből, ha "egyszerűsítik", és a tekintetben még inkább, hogy így még jobban okot adhat a félreértésekre és a tévhitek elterjedésére.
Amiről beszéltem is írtam az egyáltalán nem a Frank Herbert és az utódaik kapcsán jegyeztem meg, hanem azt a szellemi közeget érintettem, amiből a maga az író is merítkezett, és ehhez fűztem hozzá a modern torzulásokat.
A másik, hogy Paul nem volt zsarnok, akkor nem "értettél" meg valamit a lényéből (függetlenül attól, hogy a Shaitan-erők jelen voltak az Atreides vérvonalban).
Már a Dűnében iszonyú rettenetként nehezedik rá a Dzsihad súlya, de a végén azt is belátja, ha meghalna, a szelleme még nagyobb tűzként vinné tovább a Dzsihadot. A zsarnokságot a Kvizara Tafwid terjesztette el. Scytale is megjegyzi, hogy szerinte, ha Paul tudta volna, elkerüli mindezt. Nem tudott elmenekülni ettől.
Zoroastroval beszélgettük évekkel ezelőtt, hogy itt egy magasabb erő lépett közbe, ez benne van a Bene Gesseritről szól függelékben a Dűnében, és ez abban felismerésben éri a totalitását, hogy ez volt a "sorsa", mert bármennyire szeretett volna a legkülönb lenni mind közül, a látott jövő teremtette meg magának.
A Dűne mögött Paulban végig ott volt, hogy nem akar szembenézni azzal a szörnyű jövővel, amikor az Atreides-sas alatt a fremenek végigdúlják az Impériumot. Tehát a szellemisége semmit nem változott az ehhez való hozzáállás tekintetében, és a Messiása idejére ez teljesen felőrölte. "Magába szállt" - végig önmagában volt, szenvedve attól, amit a sors, a végzet, az idő, a jövő szánt neki, és a Mahdinátust is csak a szerelme miatt vállalta, ám ekkor azt is mondja, ez volt az egyetlen pont, amikor nem követte önmag életelveit. Ezen ponton lehetne azt mondani, hogy teljes egészében maga felelős a következményekért, ami csak részben igaz, hisz a jövő magáévá tette.
Ezért vált önmaga Prédikátorává, hogy talán a jövőben így tudja visszaterelni a fremeneket az eredeti tanításokhoz.
Valahogy az a meglátásom, hogy egy magasabb erő azért lépett közbe, mert Paul nem vállalta fel azt, amit Leto (Leto mondja a későbbiekben, hogy az apja nem fogadta el ezt a jövőképet, sőt Paul is kéri a fiától: "Azt hiszed nem láttam olyan jövőt, mint Te?"). Paul csak egy lányt látott, és a magasabb erő itt avatkozott közbe.
Amikor a Bene Gesserit azt vallja a Káptalanházban (Lucilla és Hatalmas Tisztelet Matrónája beszélgetése), hogy Muad-Dib teremtett egy jövőt, Leto pedig visszateremtette, nos ennek éleslátása abban a Leto és Stil közötti párbeszédben ütközik ki, amikor arról beszél a naibnak, hogy emberi léptékűvé kell zsugorítania az Impériumra nőtt apja szellemét.
Paulra nem lehet mondani, hogy zsarnok volt. Még a Rabbi is azt mondja Rebekkának Leto kapcsán, hogy voltak és lesznek bölcs zsarnokok. Bár a Bene Gesserit Zsarnoknak hívja Letot, messzemenően az Arany Ösvényének a követői.
Mivel én a Vadászait olvastam csak, ebben egy kitűnő példa van a hamisításra: Paul születési helyét áthelyezi máshová a Caladanról, holott Herbert leszögezi a legeslegelső nyitányban, hogy a szülőhelye a Caladan - ezt máskor is így jelzi, sugalmazást nem tesz egyszer sem, hogy másként lenne.
Sztem ennek az égvilágon semmi jelentősége nincsen... (megmondom őszintén nem is emlékszem, hogy a vadászai szerint hova rakták születésének helyét) kis fantáziával úgy is el lehet képzelni, hogy születése után mondjuk 1 héttel került a Caladanra, tehát már caladaniként nőtt fel, azzal az identitással, abban a környezetben stb. tehát effektíve a Caladan a szülőbolygója, az hogy ez technikailag talán mégsem így van, az irreleváns.
Ugyanez történik az eredeti, keleti tradicionális vallások, szellemi irányzatok tekintetében, amiknek fogalmait köznyelvi értelemben, torzítva emelik át a "neoezoterikák", a bulvár magazinok szintjére redukálva - és ez igenis káros, mert általános értelemben terjed el, az eredeti fogalmak átértelmezve, sőt, anélkül, hogy a szemlélődőnek bármiféle alapja volna rá.
Ez sztem nincs így törvényszerűen. Az egyszerűbb nyelvezet könnyebbé teszi az olvasást, és lássuk be, a mai rohanó világban nem divatosak a barokkos körmondatok. Bevallom ugyanakkor, nekem is jobban tetszik Frank Herbert nyelvezete (mégha sokkal nehezbben olvashatóvá is teszi a regényt), de az egyszerűsítés nem zavar a folytatásokban, mert eleve úgy állok hozzá, hogy FH írta a magot az agyalós, mély tartalommal, az utódok pedig továbbmesélik a sztorit, tágítják az univerzumot, több és több részletet feltárva a Dűne világból, puzzle-ként foltozva be néhány lyukat a fantáziámmal elképzelt világban.
Paulból lényegében egy kegyetlen zsarnokot faragtak; és e kötet a Messiás előtt játszódik.
Paul egy kegyetlen zsarnok volt, azért ezt lássuk be. Aztán lehet, hogy magába szállt, de a Messiás előtt történtek kapcsán még Herbert utalásaiból is az jött le, hogy nem egy kéjutazás volt az a 20 akárhány év az Impérium történetében. Szerkesztés szempontjából a Dűne és a Dűne messiása közti ugrás sokkal többet ad az olvasónak, ezért tanácsos a kötetek megírásának sorrendjében és nem időrendben haladni.
A filozófiukus dolgokról én nem rendelkezem mély ismeretekkel (sohasem érdekelt különösebben a téma), sokkal inkább a társadalmi kérdések. Sőt a filozofálgatásokat néha már túl töménynek éreztem, ezért ezek megkoptatása a folytatásokban számomra egyáltalán nem jelent negatívumot. Természetesen ez ízlés kérdése, szóval ha vkinél ez fontos szempont, akkor meg tudom érteni, miért olyan csalódott a folytatásokat illetően.
És bár nem tudjuk a Mester hogyan fejezte volna be, a hipotéziseink meg sem közelítik azt, ami végeredményként létrejött, így végső soron, a lezárás szempontjából is változtattak a feltételezett összképen.
Ez megint egyéni dolog... én pl. nem sokat agyaltam a végkifejleten, mert első olvasásra nem minden apró részletet fedeztem fel a könyvekben, nem értettem minden utalást, sőt vhol biztosan el is siklottam fontosabb dolgok felett is. Hogy fogalmazzak, hogy ne legyek félreérthető: én inkább beleélem magam a sztoriba és hagyom hogy vigyen magával, és nem azon agyalok, hogy ennek mi lesz a következménye. TV sorozatot se úg ynézek, hogy megpróbálom kitalálni a rész végét, hanem hagyom hadd vigyen magával a cselekmény és majd lesz ami lesz. Nekem nem volt (és most sincs, mert a homokférgeit még mindig nem olvastam el) semmilyen elvárásom/hipotézisem a végkifejlettről, mert gőzöm nincs hogy lehetne lezárni egy ilyen monumentális történetet (számomra ez kb. annyira felfoghatatlan, mintha itt és most a mai tudásanyaggal a hátam mögött azt kellene megjósolni, hogy mi fog történni az emberiséggel ezer év múlva, két ezer év múlva... lehetetlen).
Persze változtattak az összeképen, ha nem hisszük el, hogy a fater jegyzetei és vázlatai alapján vitték végig a főszálat. Ha kiderül, hogy tényleg nem, akkor kaptunk egy alternatív befejezést, ami ugyanúgy érdekes lehet, mint az eredeti.
A külföldi komment alapján is "egyharmadnyira" számítottam, ez be is igazolódott. Engem csak a Herbert Mestre "része" érdekel, előre is köszönöm, hogy megírod majd a konklúziód.
Nos, én megkaptam névnapomra igazából nem is nagyon akartam mert éreztem hogy lehúzás lesz, de hát a jószándékot kell nézni :).
A tartalomból: 330 oldalas kb. a könyv. Van egy kb. 150 oldalas regény amit elvileg "Herbert cselekményvázlatából" írtak meg.
Aztán a dűnéből és a dűne messiásából kimaradt fejezetek kb. 80 oldalt tesznek ki, én jóval többre számítottam bár ez mindegy, de akkor miért nem adták ki úgy hogy mind a 6 eredi könyv kimarat fejezeteit gyúrják egybe, gondolom még lesz két ilyen mű ami a többi négy kimaradt részeit tartalmazza :).
Ezeken kívül van egy rövid levelezés rész kb. 20 oldal.
Ami a non plusz ultra hogy volt pofájuk belerakni a Caladan tengereinek suttogását amit amúgy is tartalmazott a Szukitsos kiadású Dűne ill. a Vadászat a harkonnenekre című örök művet ami meg az egyik dzsihados könyvben volt. Ezen kívül még van 2 rövidebb novella szerűség.
Röviden ennyiből áll majd véleményt is írok róluk ha elolvastam.
off igen, a legendak sem olyan rossz. azt meg elolvastam, de mar nem vettem meg, a nyari tuz viszont teljesen kimaradt, es ez mar nem is fog valtozni, mivel barmennyire tetszett is, ketlem, hogy rovid eletu es igen korlatozott fantasy korszakom visszaterne :)
A DragonLanceból jószerivel csak Weis-Hickman kötetek tetszenek, a Nyári Tűzig bezárólag. Ekkora javarészt minden szereplő meghal, megöregszik. Sőt, azt kell mondjam a Legendákból a zárókötet (Az ikrek háborúja) még jobban tetszik, mint az eredeti trilógia.
Amúgy mostanság adtak ki ők ketten egy új trilógiát, "Elveszett fejezetek" címmel, melyek az eredeti trilógia "homályos" részeit írják le; pl. Kharas Pörölyének megtalálását, a Jégfalnál történteket (ami a Téli éjben versként szerepelt), Kitiara útját, valamint Raistlin azon útját, amit nem láttunk a Vértengertől Nerakáig.
Nos, ezen új trilógia nem tudom mennyit tenne hozzá az eredetihez (minőségben, mondanivalóban), vagy csak ismét egy pénzszerzési manőver a Wizardtól.
Annyit még megjegyeznék, hogy én is elkövettem a hibát, hogy a franschise tekintetében sok könyvet megvettem
ram ez sosem volt jellemzo. regebben a star wars eseteben igen, bar nem sokat vettem azokbol sem, es azoktol is megszabadultam, csak a 6 'filmes' regenyvaltozat van meg. dragonlance-bol is csak az alap trilogia. az asimovval kapcsolatos dolgok sem erdekelnek (mar amiket masok irtak), de erdekes modon a dunebol megvettem az elozmeny trilogiat, nem is tudom, miert. egynek jo volt, aztan jott a tobbi, ami viszont pocsek.
[Egyébként még vár rád a 3215-ös hozzászólásom, szintén neked címezve egy korábbi kérdésed kapcsán, még nem reagáltál. :D]
Megértem és elfogadom (nem tartalmát, hanem azt, hogy ez a Te) véleményed.
A bővített verziók tekintetében részint egyetértek; valóban jó dolog filmek esetében, főleg, ha árnyalja a képet, lásd pl. a Mennyei királyság című film esetében. Filmeknél még "jó" dolog az alternatív befejezés; annak idején én a Terminátor 2-nek először a könyvváltozatával találkoztam, ezért meglepve láttam, hogy nem úgy végződött, ahogy a könyv; ennek ellenére "alternatív" végként le van forgatva, fel is van töltve a netre; bár nem kedvenc filmjeim közé tartozik az "I am legend", az alternatív vég valamiért jobban tetszett (főleg az ellenfele motivációinak tekintetében).
Itt egy kis "spoiler", tehát úgy továbbolvasni.
A Frank Herbert-írások közül sok azért nem került bele, mert megváltoztatta; pl. Irulan meghal a hiányzó fejezetben.
"Spoiler" vége.
Én nem gyarapodásnak érzem, hanem pusztán mennyiségi növekedésnek, de ez egyáltalán nem minőségi növekedés. Sőt, ha meghamisítja a (Dűne-beli) történelmet, akkor nem színesít, nem tesz helyre semmit, mivel szemben áll -függetlenül attól, hogy a Herbert által írtakat látszólag nem változtatja meg, amivel egyetértek, de erről lentebb- mindavval amit szellemi minőségében Herbert reprezentált. Mivel én a Vadászait olvastam csak, ebben egy kitűnő példa van a hamisításra: Paul születési helyét áthelyezi máshová a Caladanról, holott Herbert leszögezi a legeslegelső nyitányban, hogy a szülőhelye a Caladan - ezt máskor is így jelzi, sugalmazást nem tesz egyszer sem, hogy másként lenne.
Akkor rátérve arra, amit ígértem. Való igaz, hogy amit Herbert írt, az nem fog változni, sem benne a foglalt mondanivaló. Azonban, ha a teljes összképet nézzük, a mondanivaló irányát igenis torzítják, az új, lealacsonyító elemek. Ugyanez történik az eredeti, keleti tradicionális vallások, szellemi irányzatok tekintetében, amiknek fogalmait köznyelvi értelemben, torzítva emelik át a "neoezoterikák", a bulvár magazinok szintjére redukálva - és ez igenis káros, mert általános értelemben terjed el, az eredeti fogalmak átértelmezve, sőt, anélkül, hogy a szemlélődőnek bármiféle alapja volna rá.
Így ugyanez áll fenn Herbert és az utódok viszonyában, ahol a mennyiség (lassan 10 [!!!] kötet, hisz készül a Heores of Dune sorozat, mely a Dűne kötetek közötti "hézagot" töltik majd ki: Paul of Dune, The Winds of Dune, The Throne of Dune, Leto of Dune) megfojtja a szellemet, amit az író kifejtett. Azért fontos ez, mert ha valaki az "új" elejétől kezdi, annak igenis torzítja a képét és megértését.
Olvasd csak el -ezt lentebb is jeleztem- az Amazonon a Paul of Dunehez írt hozzászólásokat, amit a "hardcorosok" írnak. Paulból lényegében egy kegyetlen zsarnokot faragtak; és e kötet a Messiás előtt játszódik. Mire eljut ehhez a fantasztikusabb kötethez, szerintem igenis nehezebb lesz annak mélységét kellőképp megélni, eredően abból, hogy más aspektusból fogja az őt megelőző kötet hatására Pault szemlélni, holott épp a vívódásáról szól, mert teherként éli azt meg, ami ránehezül.
Mit már sokszor elmondtam -és igazolnak a hozzászólások a nem olvasott kötetekkel kapcsolatban is- Herbert rengeteget merített az iszlám misztikából, a szúfizmusból és a zen buddhizmusból, különféle társadalomtudományokból; rengeteget foglalkozik a társadalmat korlátozó erőkkel, főleg a bürokráciával, és ezzel szembehelyezi a monarchiát (Ellopott Feljegyzések, mely egyben bizonyos szempontból az ő gondolta), mint pozitívumot. Ha a Lélekvadászt nézzük ott is egy magasabb rendűhöz való visszanyúlás igenlése jelenik meg, szembehelyezkedve a modern világgal (anyagias, lélektelen engem-torzító hatásaival). Sőt, ha már a szellemi irányzatok, a Dűne hat kötete kivétel nélkül az ember belső, rejtett lényével foglalkozik, egy mélyebb (ami magasságot jelöl!) értelemben. És erre van felhúzva a történet, mely másodlagos.
[Egy kis kitérő tekintve, bár Herbert koránt sem mondható tradicionalistának (René Guénon, Julius Evola, Hamvas Béla, Frithjof Schuon és még sokan mások), számtalan olyan gondolata van, sőt, bizonyos szempontból szinte ilyen irányba "tendál", mely alapján eljuthatunk egy ilyen gondolkodáshoz, vagy szemlélet-kereséshez.
Az előbb említett Frithjof Schuon gyakorló szúfi volt, íme két videó vele; az egyik az imáról szól a másik észak-amerikai indiánokról, ha már a Lélekvadász szóba került:
Az utódoknál sem a Caladan tengereinek suttogásában sem a Vadászaiban nem láttam ilyet. Ez utóbbinál, ezt évekkel ezelőtt is írtam, a futarok és Sheeana kapcsolatának ábrázolása volt némi pozitívum, bár megjegyezném, szentimentális szempontból.
Ha érték és a fenti szellemiség tekintetében -mégha nem is minden pontjával és nézetével értünk egyet Herbertnek- vizsgálódsz, áthidalhatatlan szakadék tátong közte és a fia és barátja között, akiknél az "érték" igen közel áll a nullához.
És bár nem tudjuk a Mester hogyan fejezte volna be, a hipotéziseink meg sem közelítik azt, ami végeredményként létrejött, így végső soron, a lezárás szempontjából is változtattak a feltételezett összképen.
A Vadászait a könyvtárnak ajándékoztam; nekik csak egy kötet volt, én nem fogom sosem újra elolvasni, és valakinek tetszik, ő legalább eljut hozzá, én meg megszabadultam tőle.
Annyit még megjegyeznék, hogy én is elkövettem a hibát, hogy a franschise tekintetében sok könyvet megvettem, és vannak olyanok, amiket máig el nem olvastam, ez a DragonLance esetében a legszembetűnőbb; azóta jobban figyelembe veszem azt, hogy az egésznek nincs más szerepe, mint az, hogy minél több pénz folyjon be a kasszájukba, és nem az érték közvetítése van jelen, ami Herbertnél szembetűnő.
Huh, és még vár rád a 3215-ös hozzászólás is. :D ;) :P
"(bár valószínű okkal hagyta ki őket, változtatta meg),"
Mint ahogy a filmeket is megvágják és kivesznek belőlük leforgatott jelenteket, később viszont egy kedvenc muvinál nagy izgalom megnézni a DVD-n ezeket az anyagokat is. Szóval nem értem ez miért lenne baj, ha utólag publikálásra kerülnek ezek a kihagyott részek.
Én tuti megveszem ezt a könyvet is és remélem a jön a többi is, szépen gyarapodik a Dűne univerzum. Az újabb és újabb toldások csak színesítik az összeképet, nem fordítanak a Dűne történelem menetén. Itt egy kis mozaik, ott egy kis mozaik... ez olyan, mint amikor a valós történelemből is újabb és újabb részletek kerülnek napvilágra, ami hozzátesz az összképhez vagy más világításba helyez dolgokat, de az események menete akkor is változatlan marad.
