"A Solaris legénysége a 2-es villamos sínein 1981. júniusában........ ma már csak hárman tudnánk odaállni ebből a hatból...... de azért a sínpárok (is) a végtelenben találkoznak!"
"Ismét egy mérhetetlenül szomorú hír: Róza Gábor fotós és egykori gitáros vasárnap kórházba került, kómában feküdt majd 1 napig, és 14-én, délután leállt a szíve. Elment ő is... Gábor igen közel állt a zenekarhoz. Sokat fotózott bennünket (a Nostradamus-album zenakari képeit például ő készítette), 1981-ben, Czigi bevonulásakor pedig néhány hónapig ő helyettesítette Istvánt. Mondhatni, a zenekar tiszteletbeli tagja volt. És marad. Egyre több és több okunk van emlékezni.... (A csatolt kép bal szélén láthatjátok Gábort, vagy inkább Rózagabit - ahogy hívtuk annakidején.)"
"Ez a fotó 1981. júniusában készült. Hatan vagyunk rajta. Most 2014. júliusát írunk, és már hárman nincsnek közöttünk. "....And Then There Were Three...." Borzasztó érzés. Nyugodj békében, Gábor!"
Kollár Attila: "Igazán sokkoló volt ez a hír is számunkra.... lassan már egy komplett zenekarunk van "odaát" .... Méginkább megfontoltan kell az új Marsbéli2-t összerakosgatnunk........, mert ki tudja hány nagylemezre kapunk még időt ideát ? ... ez bizony csakis odafent dől el!"
A magyar progresszív rockzenének nem túl gazdag a története. A nyolcvanas évtized felhozatala még kisebb, hiszen az East és a Panta Rhei mellett csak a Solaris volt az a banda, mely képviselte a műfajt. Mivel instrumentális muzsikát játszottak, helyzetük még nehezebbnek bizonyult, hiszen ez a fajta zene már akkor sem volt menő. A hanglemezgyár először hallani sem akart arról, hogy albumuk jelenjen meg, csak két kislemezre futotta. Emlékszem, harminc évvel ezelőtt egyszer Veszprémben koncerteztek, és a művház nem túl nagy nézőtere csak félig telt meg. Mi viszont ott voltunk, és maximálisan díjaztuk a kvintett produkcióját.
Mindez azért jutott eszembe, mert nagy örömömre az utóbbi időben reaktiválta magát a társaság, olyannyira, hogy az őszi MüPa-s koncertjük napján új nagylemezzel is jelentkeznek, ’Marsbéli krónikák II’ címmel. (Megérintette őket a klasszikus sci-fi irodalom, hiszen nevük is Stanislaw Lem kötelező olvasmányának címét viseli, első albumuk címe, a ’Marsbéli krónikák’ Bradbury-től származik, és még sorolhatnánk a tudományos fantasztikus irodalom remekeit, amiket megzenésítettek.)
Továbbá itt van egy élő lemez, bakelit formátumban, mely áttekinti a csapat pályafutását a különböző felállások során. Vérbeli progresszív rockzenét hallhatunk, sok billentyűs és gitárszólóval, és bizony Kollár fuvolája sincs egyáltalán háttérben, nem egyszer övé a vezető szerep. Persze, komplex dallamokat is hallhatunk, néhol klasszikus zenei kórusra emlékezető kórustémákkal fűszerezve. Bár a Solaris nem egy hosszabb lélegzetű művel állt elő pályafutása során, ezen a lemezen most nem hallunk ilyent, ahogy írtam, ez egy összefoglaló anyag a kezdetektől a közelmúlt történéséig.
Érdekes ez a kiadvány, hiszen a debütáló koncertről is hallunk egy dalt, és azokból az időkből is, amikor nem itthon, hanem a nagyvilágban értek el sikereket, távol az országtól, mert magyar földön nem mutatkozott érdeklődés igényes zenéjükre. Elmentek távoli tájakra, fesztiválokra, ahol olyannyira nagy sikert arattak, hogy nem egy külhoni szaklapban elismerő cikkek jelentek meg róluk, nem egyszer példaképekként tüntetve fel őket. Közben készültek albumok, DVD-felvételek, amelyek nem forogtak közkézen, de szűkebb rajongói körben mindent tudtak róluk. Az interneten például elérhető egy Rio de Janeiróban lezajlott bulijuk filmfelvétele 1996-ból, ami sosem jelent meg hivatalosan. Közhely, de igaz: senki nem lehet próféta a saját hazájában.
Közben megtépázta őket az élet, hiszen két haláleset is történt. 1998-ban a gitárost,Czigit ragadta el a kaszás, tavaly pedig Tóth Vilmos dobos távozott el az örök vadászmezőkre. Bár a nyolcvanas években hivatalosan eltűntek a színről, talán sosem oszlottak fel, hiszen az évtized legnépszerűbb popzenekarában, a Napoleon Boulevardban Vincze Lilla énekesnővel kiegészülve együtt folytatták a zenélést, aztán jöttek a külföldi meghívások. Itthon nem találkozhattunk velük, de külhonban prosperáltak.
Ez az album hiánypótló, egy kis ízelítőt ad azokból az időkből, amikor egy kis odafigyelésse talán lehetett volna egy nemzetközi hírnévvel bíró magyar rockbandánk. Nemcsak mi, a közönség, de a zenekar is jobban járt volna.
Összegzés:
Íme, egy kis betekintés a soha nem virágzó magyar progresszív rockzene egy szeletébe. Ezért nem a zenekar a hibás, viszont örüljünk annak, hogy ma is aktívak, és az ezen a kiadványon lévő zenét van alkalmunk élőben is hallani.
Attila egy nagyon szívmelengető információt osztott meg a Fb-on:
" A készülő SOLARIS lemezen Czigi egyik régi dallamötlete is "életre kel" majd ! Ez a fotó a KEK-en készült még 1981-ben... (a zenekar összeállítása akkor Cziglán-Erdész-Kisszabó-Kollár-Tóth volt) ! "
"Ha Stanislaw Lem elhíresült sci-fi regényéről valakinek a magyar progresszív rockzene egyik kiválósága, a Solaris jutna eszébe, az nem a véletlen műve. Az 1980-ban alakult, a Pesti Műsor kulturális szaklap tehetségkutató versenyének egyik díjazott formációja 2014 májusára jó minőségű koncertfelvételeket tartalmazó válogatásalbummal lepte meg rajongóit.
Valamikor, még „az őszinte, kőkemény rockmuzsika” hőskorában Magyarország egyik legtehetségesebb énekesétől hallottam, hogy a közönség figyelme nehezen köthető le pusztán instrumentális zenével. Készséggel elhittem neki. Sőt, e megállapítás olyannyira megragadt bennem, hogy attól kezdve kissé fenntartással fogadtam az akkoriban egyébként ritkaságszámba menő tisztán zenei darabokat. Aztán jött a Solaris, majd a Marsbéli krónikák, amelyek elég hamar meggyőztek. Mégpedig arról, hogy az igazán minőségi muzsikában bizony énekhang nélkül is van élet. Mindez persze már a Budai Ifjúsági Parkban kiderült, amikor a Pesti Műsor által indított tehetségkutató verseny egyik díjazottjaként elkészült a HIT zenekarral közös Solaris kislemez. S ez az érzés folyamatosan erősödik.
Azóta is. S amelyre alaposan ráerősít a kései gyerekként nemrég érkezett vadonatúj Solaris (vinyl) nagylemez, az Élő krónikák (vagy a lemezborító szerint Live Chronicles). Méghozzá az ifiparkbeli debütálás után harmincnégy, és a Marsbéli krónikák LP napvilágra kerülése után épp harminc esztendővel.
Bár a hagyományos fekete lemez barázdái korábban megjelent, különböző időkben és helyszíneken rögzített, kiváló minőségű, élő hangfelvételeket rejtenek, valahogy még sincs déjà vu érzésünk. Vajon miért? Mert az ismerősen csengő dallamokat (igen: dallamok!) hús-vér zenészek interpretálják, akik – emberek lévén – koránt sem függetleníthetőek az őket ért pillanatnyi érzelmi hatásoktól. Ettől lesz újszerű minden egyes előadás. S, ha mindehhez hozzátesszük, hogy az adott instrumentumok értő kezek alatt szólalnak meg, máris kész a jól bevált Solaris-recept.
Talán ettől érezzük, mintha valamennyi kompozíció a föld és az ég között lebegtetne. Üresjárat nélkül. Talán ettől támad a mellkasban valami furcsa, bizsergő érzés, amely szinte mindvégig kitart. Mert a néhai Cziglán István (Czigi), de főképp Bogdán Csaba gitárján megdörrenő hamisítatlan hard rock valósággal letaglóz, földbe döngöl, de csak azért, hogy a következő etapban a Kollár Attila–Erdész Róbert- páros vérbő fuvola- és orgona (szintetizátor-) játéka megragadjon, majd forgószélként éteri magasságokba repítsen. Ott aztán rád tör a mindent ki- és betöltő lebegés. Pihenésről, megállásról szó sem lehet: az ötven perc körüli játékidő minden egyes pillanata értékes, s mindenfajta befolyástól függetlenül ébren tartja a figyelmet. Két tétel erejéig (Próféciák könyve II., illetve Az igazság pillanata) férfikórus viszi a vezérdallamot – mintha csak az Andrássy úton, az operaház egyik páholyában ücsörögnénk. A precíz, feszes alapokról egyrészt Gömör László (dob) és Kisszabó Gábor, illetve Pócs Tamás (basszus) ritmusszekciója, valamint Seres Attila (basszus) és Tóth Vilmos (dob) gondoskodik, utóbbi már az égi zenekarban üti a bőröket.
Adódik a kérdés: vajon miben rejlik a Solaris páratlan sikerének titka? A választ mai értéktagadó világunkban csak találgatni lehet: talán az a sci-fi világába kalauzoló, és mégis az emberi lelket megérintő, kemény alapokon nyugvó, nagy ívű, dallamcentrikus, igényes progresszív muzsika, amely tipikus XXI. századi hiánycikk."
A műsor első részében a Live Chronicles első 2 számát forgatták le, majd egy 20 perces telefonos interjú következett Attilával (a kapcsolást egy kis technikai hiba előzte meg, de aztán már nem volt gond a beszélgetés alatt). Nagyon érdekes dolgokról mesélt Attila a készülő új stúdiólemezük és az októberi koncert kapcsán is :o))) A beszélgetés után pedig a bakelit lemez többi számát is lejátszották!
A lemez fellelhetőségei: - Rock Diszkont (1068 Budapest Király u. 108.), - Stereo Kft. / Periferic Records (1114 Bp. Bartók Béla út 59.), - Solaris Hanglemezbolt (1137 Bp. Szt. István krt. 16.), a Vígszínház mellett.
Egyre több zeneértő, zenerajongó kezdi megint gyűjteni ezeket a hanghordozókat. A SOLARIS együttes is kapott egy felkérést, hogy állítsanak össze egy válogatást a koncertjeikből. Hosszas válogatás, egyeztetés után elkészült az anyag:SOLARIS – Live Chronicles című koncert válogatás album.
A felkérésről, a zenei anyagról Kollár Attila, a zenekar fuvolistája beszélt a zene.hu-nak:
Még 2012 januárjában keresett meg Kovács László a Moiras Records tulajdonosa, hogy nagyon szeretne készíteni egy bakelit koncert lemezt a Solaris együttessel. Tetszett az ötlet, mert egyrészt nagy kedvelője vagyok a bakelit lemezeknek, másrészt úgy éreztem, hogy egy olyan Solaris lemezzel, amelyen eddig még kiadatlan koncertfelvételeink is vannak…. hát igazán örömet szerezhetünk a rajongóinknak itthon és külföldön egyaránt. Hamarosan tartottunk egy zenekari megbeszélést is, ahol aztán valamennyi zenekari tag egyöntetűen bólogatott a felvázolt koncert lemez hallatán, így elkezdődhetett a munka…
Újra meghallgatható a Pantomim zene
Ezután elindult a lázas keresgélés a saját zenei archívumunkban és persze a számolgatás is, mert valóban – a lehetőségekhez mérten - jó minőségben megszólaló lemezt akartunk összeállítani. Ezzel persze a tervezett lemez egy-egy oldalának hosszát is be kellett határolnunk, mert 24-25 perc fölötti lemezidővel már nem lehet, dinamikusan és jó minőségben megszólaló lemezt préselni.
A technikai paraméterek meghatározása után támadt az az ötletem, hogy tekintsük át ebben a maximum 49-50 percben a Solaris „koncertmunkásságának” szinte valamennyi korszakát, kezdve a sort az 1980-as, Budai Ifjúsági Park-béli tehetségkutató verseny döntőjén rögzített Solaris c. dallal. Fontos állomás volt az életünkben az 1986. április 7-i búcsúkoncert is a Petőfi Csarnokban, mert ezen hangzott el először – és eleddig utoljára – az a Pantomim zene, amit kimondottan a búcsúkoncertre állítottunk össze. Így ennek egy eddig kiadatlan részletét szántam a „B” oldal kezdő opuszának.
Ezt követően Erdész Robival többször nekifutottunk, hogy „lebokszoljuk” a „Live Chronicles” lemezre szánt többi felvételt, de ezzel hónapokig nem jutottunk dűlőre. Én szerettem volna néhány régebbi, 1983-84-ből származó koncertfelvételből is egy-egy dalt szerepeltetni a bakeliten, de ezeknek a kazetta felvételeknek a minősége sajnos valóban nem ütötte meg az általunk megkívánt szintet, így aztán 3-3 dalt választottunk az amerikai koncertjeinken (1995-ben Los Angelesben és 2004-ben Monterreyben) rögzített koncertanyagból és egy kuriózumnak tekinthető részlettel zárul az A oldal: itt a Rio de Janeiro-ban adott koncertünkön elhangzott fuvola-gitár szóló hallható.
Adottnak látszott végül a „B” oldal befejezése is: mutassunk meg egy dalt, a háromórás, 2006-os MŰPA Solaris koncertműsorból is!
Így állt végül össze ez a 26 évet átívelő koncert válogatás album, reméljük a SOLARIS rajongók nagy örömére és a 2014-es év megismételhetetlen aktualitást ad ennek a lemezmegjelenésnek, mivel 30 évvel korábban jelent meg az első SOLARIS nagylemez, a Marsbéli krónikák is.
A Marsbéli krónikák zenei anyaga köré épül az okt. 26-i koncert is, amelyre a MÜPA-ban kerül sor. Ezen a napon jelenik meg az új Solaris album is, a Marsbéli krónikák II.
Attila ezt fűzte hozzá a saját megosztásánál a Facebook-on:
"Ahogy korábban is ígértük megjelent a Live Chronicles LP-nk!
Ezt a Csehországban készült LP-t igazán remek minőségben gyártották le!
Péntektől pedig - a Rock Diszkonton kívül (Király u. 108.) - már a Stereo Shopban (Bartók Béla út 59.) és a Vígszínház melletti Solaris hanglemezboltban (Szent István krt. 16.) is kapható lesz ez az új SOLARIS bakelit!"
