Ezt a topicot Ida és Vanda a kerékpárbarátok off topicjának szánja. Ahol a versenyek fontos eseményein túl meg vitathatjuk, hogy ki a legjobb pasi, a legcsinosabb hostess, a legjobb mez, a legcsúnyább mez, ki kire hasonlít a hírességek közül, és ki kivel jár, vagy nem jár, sőt ki milyen autón, vagy motoron jár. Egy topic, ahol semmi se off, aminek bármi kicsike köze van az országúti kerékpársporthoz.
ÉS míg tavaly vicces képeket gyűjtöttünk, idén a verbális műfajt helyeztem előtérbe. Sokat gondolkodtam rajta, hogy Bram halhatatlan "ez a tour" írását válasszam, vagy a kietlen, forró pusztaságban reményvesztetten vándorló duci spirintert. Természetesen a vuelta mellett döntöttem:
"Kóla a fej fölött a forró senki földjén
ALMENDRALEJO 2006. 08.28.
Ma olyan rettenetes hőség volt, amilyet még sohase éltem meg. A computerem szerint 39,5 fok volt az átlaghőmérséklet, de útközben ennél is nagyobb volt a hőség. Már a startnál olyan forróság volt, hogy egyáltalán nem akartam kiszállni a klimatizált buszból.
A verseny nyugodtan kezdődött, már a 0 kilométernél előre engedtük az összes sprintert. Elég lassan haladtunk, de ennek ellenére úgy izzadtunk, mint még soha. A nyugodt tempó ellenére már egy pár kilométer múlva a nyélen hajtott mindenki. A hőség egyszerűen gyilkos volt. Láttam, hogy egy spanyol fiúnak az Euskaltelből hánynia kellett. Nagyon kell vigyázni, hogy hőgutát ne kapjon az ember.
Időközben hárman megszöktek. A mezőnyből bizony senki se ugrott utánuk. A Credit Agricole egyben tartotta a mezőnyt. Nyugodtan haladtunk tovább az utunkon. A következő 60 km-t 1300 méteres magasságon tettük meg a computerem szerint. A németül beszélő kollégákkal megvitattuk, hogy ebben a hőségben akkor lehetne jó versenyt hajtani, ha éjjel indulnánk.
A kisérőkocsiknál óriási káosz uralkodott, mert mindig ezer ember várt a vízre. Rákérdeztem, csak mi a Gerolsteinerből 280 palackot használtunk el. A többségét természetesen megittuk, de a fejünkre is locsoltunk belőle. De azért ezt nem úgy kell csinálni, mint Wegelius. Egy másik csapat segítőjétől kapott egy palackot, és a felét azonmód a fejére locsolta, amire észrevette, hogy kóla van benne. Betegre röhögtük magunkat rajta.
Maga a verseny nem volt valami szórakoztató. 200 kilométer a senki földjén. Se egy ember, se egy bokor, egyáltalán semmi, csak a gyilkos nap. Gondoltam magamban, ember, ha itt defektet kapsz, és nem jár erre senki, itt pusztulsz el a homokdűnék között, és a keselyűk köröznek a fejed felett, mint egy westernben. A hőség nagyon kínzó volt, de mégis azt mondhatom, hogy egy picikét jobban viseltem, mint tegnap. A trend felfelé mutat. Ez megnyugtat. Ma megbeszéltük, hogy Haselbacherért hajtunk. De sajnos pechünk volt, mert lejött a pedálról a lába.
A verseny után beérkeztünk a szállásra, ahol a gyúróm megkérdezte: Frösi megkaptad már? Mit kaptam meg? Ez nem az én napom. A csomagom Marcel Straussével együtt Cordobában maradt a szállodában. Lezuhanyoztam, legyúrtak, majd egy törülközőbe csavarva ültem a szobámban és vártam a csomagomat. Az étkezéshez csak adnak kölcsön nekünk valami ruhát. "
A nagy Manitu bocskorára mondom, ez a Frösi aztán tud írni!
Hamarosan itt az új év, itt az ideje, hogy visszaemlékezzünk az év legvicesebb pillanataira!
Számomra a kerékpáros év csúcspontja minden évben a vuelta! Ígyhát nem csoda, ha az év legvicesebb hozzászólása is ehhez kapcsolódik:
"várivanda Vissza a topikba 2006-08-28 20:31:01 (#11392) Nos, hogy az SDV színe-virága mellett is legyen valami szép a topicban:
ratón Vissza a topikba 2006-08-28 20:34:36 (#11394) Marchante feneke? :))"
Ui: Azóta se jöttem rá, miből gondolják a kedves olvtársak, hogy számomra a JAG és más pehelysúlyú hegyibolhák poszra hátsófele jelenti az esztétikai élmény csúcsát;-)
Sipos János a Magyar Rádió sportosztályának munkatársa, az Eurosport kerékpáros szakkomentátora - korántsem mellesleg egykoron maga is kitűnő bringás - sietett a P-Nívó-Betonexpressz 2000 egyik legjobbjának segítségére.
Remák Zoltán honosítási kérelméről és az ügyintézés felgyorsításáról van szó: már beszámoltunk róla, hogy a magyar ajkú, de szlovák állampolgársággal rendelkező kétszeres Tour de Hongrie-győztes elindította a honosítási folyamatot, minden szükséges igazolást benyújtott a magyar állam felé. Az ügyintéző elmondta, várhatóan egy év múlva kaphatja majd meg a magyar útlevelét - igen ám, de addigra csaknem véget ér az olimpiai kvalifikációs időszak, márpedig Remák Zoltán a magyar kerékpársport egyik erőssége lehetne, az ideihez hasonló szereplésével hozzájárulhat ahhoz, hogy akár egy négy fős magyar csapat is kivívja az olimpiai indulás jogát (csak emlékeztetőül: 2006-ban az Europe Tour-rangsorban kiemelkedően Remák lett volna a legeredményesebb magyar kerekes, de a pontokat még Szlovákiának gyűjtötte).
Nos, úgy néz ki, Sipos János közbenjárásával felgyorsulnak az események! A történtekről az érintett számolt be a P-Nívó-Betonexpressz hivatalos honlapja olvasóinak: "Felkértek rá, hogy segítsek, MOB-tagként felszólaltam az olimpiai bizottság kongresszusán. Magam is kedvelem Zolit, számomra ő igazi bringás, a szó szoros értelmében. A felszólalásom után Elbert Gábor sportért felelős szakállamtitkár odaült mellém és elmondta, az ügyben nemcsak a MOB, a szakállamtitkárság is sokat tud segíteni. Csütörtökön beszéltem vele újra, elmondta, Remák Zoli kérelmét alá is írta és közvetlenül továbbította Sólyom László köztársasági elnök felé. Várhatóan márciusban lesz lehetőség arra, hogy Zoli a felgyorsított eljárás keretén belül megkaphassa a magyar útlevelét és tavasszal már Magyarországnak gyűjtse a ranglistapontokat. Úgy érzem, sínen van a dolog, bízom benne, hogy minden rendben alakul majd" - mondta Sipos János, aki a Magyar Rádió Sportvilág című adásában hosszabb riportot készített a P-Nívó versenyzőjével.
Az adásban szóba került, hogy a szlovákiai Szepsiben felnövő ifjú kerekes első sikerei után azt mondta a barátainak, egyszer szeretne "külföldön" kerékpározni, akkor még olyan távolinak tűnt neki Magyarország. Nagy megtiszteltetésnek érzi, hogy hazánkba kerülhetett és nagyon várja már, hogy magyar színekben, Magyarországnak érhesse el a jó eredményeket.
Remák Zoltán az ünnepeket Szepsiben, a családjánál tölti, s várhatóan január végén tér vissza mogyoródi otthonába, hogy folytassa a felkészülést a pekingi olimpia szempontjából sorsdöntő 2007-es szezonra. (velo.hu)
Jaj de bájos! Köszönöm szépen. :-) Jövőre tuti biztos, hogy mindenkinek ezt fogom küldeni.
(Megmondom őszintén a diótörőt zenélő váltókészletet elloptam, és életem legnagyobb sikerét arattam vele a Gibo fórumon:-) Nem szép dolog tudom, de nem bírtam megállni.)
A kép az idei murciai kritérium verseny prezentációján készült, ahol a murciai kerékpárosok színe java felvonult. Többek között piros-fekete csíkos puloverben Luis Leon Sanchez, asőtétbordó bőrjakoban Valverde, és csikos pulcsiban, fekete zakóban Jos Rojas. Ma pedig lássatok csodát, mind Luis Leon Sanhez, mind Rojas Valverde csapatát erősíti. :-)
De kinézetre tényleg hasonlóak, én ezt csak most fedeztem fel, mikor ránéztem a képre és azt hittem Marchante, csak idősebbnek tűnt, aztán láttam, hogy ő az új 007-es ügynök. :)
A külső hasonlóság megvan, de amióta láttam, hogy milyen keservesen sírt szegény a Matxin vállán, mikor eltört a kulcscsontja, valahogy a keménytökű dzsémszbond lenne az utolsó, aki eszembe jut róla. :-)
Nem akartak senkit kiemelni, és a másik fölé helyezni, de azért mégis meg kellett mutatni a trikót. Ha Paolon van, akkor azzal Boonen elé helyezik, meg egyébként is rontotta volna az egységes képet. Így mindenki egyforma volt, egy csapat. A prezentáción általában nem mezben vannak egyébként sem.
Még ilyet! A spanyol interviú magazin felmelegítette a Fuentes ügyet, gondolom, mint az év nagy durranását, és ismét leközölt egy rakás megdönthetetlen bizonyítékot. (Ezek azok a dokumnetumok, amit, mint utóbb kiderült, a csend bátor őrei jogellenesen adtak ki a sajtónak)
Az, hogy a jeles magazin színvonláról fogalmunk legyen, ime a címlapja:
Ez az a magazin, ahol három éve Che Perdiguero vezetésével, a Guttierez fivérek, Sevilla, Valverde, és mág néhányan egy szál pucérban kívánták népszerűsíteni a vueltát, és a doppingellenes küzdelmet.
Némi kutatómunkával előkerestem az egyik legkedvesebb képemet Saizról és a fiairól.
A képen Vicoso, Beloki és Caruso valóban úgy veszik körbe a főnöküket, mintha a fiai volnának. Caruson kívül, aki valami édességet majszolgat, a másik három úgy néz ki, mintha a épp felhozatalt bámulnák. Ez valami sajáto szertartás lehetett, mert már több hasonló képet is láttam róluk.
Őszintén szólva nem tudok elmenni Saizon. Ha felületesen nézem, a sötét üzelmeivel tönkre tette a két legkedvesebb kerékpárosom karrierjét. De ha belegondolok abba, amit a veterán Jekimov modott, hogy a dopping mindig a versenyző saját döntése, már nem olyan egyértelmű a kép. Nem tudom mire vélni, hogy olyan ember tagadta meg, aki rengeteget köszönhet neki, mint Heras. Beloki ha nem is fordított hátat neki, de ki se állt mellette, pedig Saiz fiaként szerette. És olyan emberek álltak ki mellette nyilvánosan, mint Paulino, akit olimpiai ezüstérmes létére vízhirdó szerepre kárhoztatott, Jaksche, aki bármit tett, mindig Beloki után jött csak a rangsorban, vagy a kis Carlos Barredo, aki az év elején maga mondta el, hogy nem volt kapcsolata a saját csapatának heras körül kialakult belső magjával, ő csak afféle közkatona volt.
Nem tudom, majd az idő kideríti, mit is gondoljunk róla.
Angyalkánk megsejtette, hogy idén nem lesz hó!
